A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étel. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 21., szerda

Don Doko Don

Na, erre tényleg nagy szükség volt! Pedig egy teljesen egyszerű kajáról van szó, mégis hiánypótló tud lenni, hiszen eddig nem lehetett Budapesten dont kapni. Ez egy japán egytálétel, ami úgy néz ki, hogy egy doboz rizs tetejére húst és némi zöldséget tesznek. Igen, tényleg ennyi az egész, ráadásul a Don Doko Donban jelenleg mindössze kétféle verzióból (marha,- illetve sertéshúsos) lehet választani. Mégis folyamatosan pörög a hely, konkrétan annyira, hogy többször is korábban be kellett zárniuk, mert minden elfogyott, így inkább ideiglenesen lerövidítették a nyitvatartási időt.



Ez a népszerűség pedig egyáltalán nem indokolatlan: a normál adag don 1000, a nagy 1300 forintba kerül (előbbivel is jól lehet lakni, utóbbival viszont már biztosan), szóval nem mondható drága ételnek, egészséges, finom, és még a kiszolgálás is nagyon gyors. Nincs túl távol a szokásos ízektől, a sushitól ódzkodók is ki merik próbálni, hiszen ez csak a jól ismert rizses hús japán módra. Mégis van benne annyi újdonság, hogy kíváncsivá tegye az embereket, és ne legyen unalmas. Ha a környéken dolgoznék, akkor heti 1-2 alkalommal tuti a Don Doko Donban ebédelnék, nehezen tudok ennél ideálisabb jelöltet elképzelni a “business lunch” kategóriában.



A miso leves kevésbé győzött meg, ízre ugyan rendben volt, de lehetett volna kicsit tartalmasabb. Mondjuk a 300 forintos árára még így is rászolgált és éhes sem maradtam, szóval igazából nincs okom panaszra. Csak azt sajnálom, hogy a nikumant nem tudtam megkóstolni, mert az már elfogyott. Ez elvileg a kínai bao japán változata és a pult feletti képen jól mutat, viszont egyelőre elég korán kell érkeznie annak, aki közelebbről is szeretné látni. Remélem, idővel jobban tudják majd kezelni a nagy forgalmat, és visszaáll az eredeti nyitva tartás - az pedig még szuperebb lenne, ha a választék is bővülne.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00-19:00
SZ: 11:00-17:00
(de érdemes figyelni a facebook-oldalukat, mert előfordul, hogy korábban bezárnak)

2017. szeptember 16., szombat

JarFood

A JarFood nevű ételkiszállító céggel már régóta szemezek, de nem elsősorban a náluk kapható kaják miatt, inkább a csomagolás keltette fel az érdeklődésemet. A koncepció egyszerű, mégis ötletes: (majdnem) minden fogást befőttes üvegekbe pakolnak, aztán ezeket vákuumos eljárással tartósítják. Ez nem csak jól néz ki, hanem praktikus is, hiszen így tovább marad meleg az étel, szükség esetén könnyebben tudjuk szállítani, és kevesebb hulladék keletkezik. Az üvegeket vissza is lehet váltani, 10 darab után 300 forint kedvezményt kapunk a következő rendelésből. Ha pedig nem gyűlik össze ennyi, akkor is több hasznát lehet venni egy ilyen üvegnek, mint egy papírdoboznak, ami úgyis csak a szemetesben landolna.


Ez eddig igazán jól hangzik, modern és környezettudatos, de mégiscsak ételről van szó, ezért cseppet sem mellékes kérdés, hogy a kiszállított kaja mennyire finom, és jól lehet-e lakni vele. A JarFood választéka kellően széles, a fittnesz kategória mellett helyet kaptak az étlapon a magyaros főételek, levesek, főzelékek, de kérhetünk tésztát vagy piadinát (ez nem üvegben érkezik) is, és desszertekből sincs hiány. Én a ‘Pokoli jar’ nevű főételt (1690 Ft, csirkemell, olivabogyó, bacon, kolbász, sajt, jalapeno, basmati rizs) és egy adag mákos nudlit (790 Ft) rendeltem. A honlap 60-80 perces szállítási időt ígér, ezzel szemben a futár kevesebb, mint 40 perc alatt megérkezett.


A zacskóban volt egy étlap is, amin feltüntették, hogy az egyes fogások milyen méretű üvegekben vannak. Ebből lehet következtetni az adagok méretére, ezért érdemes lenne ezt az információt a honlapon is megjeleníteni. Egyébként ránézésre a főétel mennyisége kicsit kisebbnek tűnt az átlagosnál, a desszerttel viszont bőkezűbben bántak. A képeken talán nem annyira látszik, de elég jól néz ki, ahogy a Pokoli jar összetevőit egymásra rétegezték az üvegben, és így a tálalás is egyszerűbb. Minőséget tekintve nem tudok sokat elmondani a kajáról: hozta azt a csípős, magyaros ízvilágot, amire számítottam, szóval elégedett voltam vele. Kolbászból jöhetett volna több, mert az sajnos eléggé elveszett a többi alapanyag mellett, ezt leszámítva stimmeltek az arányok.


Egy ilyen adag önmagában még nem garantálja a jóllakást, érdemes levest vagy desszertet is rendelni mellé, esetleg valamelyik menüt választani. Részemről a mákos nudli jó döntésnek bizonyult, mert kifejezetten ízlett (a tészta állaga és a mák cukrossága is bejött) és azzal együtt viszont már bőven elegendő volt a mennyiség, az édesség egy részét meg is hagytam későbbre. Ha a főételek nagyobb adagot tennének ki, akkor határozottan ajánlanám a JarFood-ot, így viszont kevésbé egyértelmű a helyzet, hiszen 1700 forint körüli áron már sok helyről tudunk ennél kiadósabb fogásokat is rendelni. Mondjuk náluk is vannak olcsóbb ételek, lehet, hogy ki fogom próbálni, azok milyen ár-érték arányt képviselnek.

Facebook: JarFood.EU Házhozszállítás
Honlap: www.jarfood.eu
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00

2017. szeptember 11., hétfő

Corvin Café & Bistro

Van Budán, a rakpart közelében egy könnyen megközelíthető, mégsem túlságosan szem előtt lévő, nagyon hangulatos tér. Ennek az egyik sarkában található a Corvin Café & Bistro, ami kifejezetten passzol ebbe a környezetbe. Nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy miért, de már akkor egy kellemes, mediterrán légkör vett körül, amikor megérkeztem, és ez csak tovább erősödött a vacsorám közben.



Az étlapot böngészve Bikás parkban lévő Soleil Bistro jutott eszembe, itt is hasonló a kínálat, de ezúttal sikerült kitartanom az elhatározásom mellett, és tényleg könnyű ételt választottam. A wrapokat a pincér nem igazán ajánlotta, ezért inkább egy tonhalas salátát (1590 Ft) kértem, bemelegítésnek pedig jalapenos sajtkrémlevest (980 Ft). Ebbe bőségesen kerültek jalapeno karikák, így csípősség szempontjából sem vallott szégyent, és az ízét tekintve is abszolút rendben volt. Még jobban bejött volna, ha mennyiségre kicsit kevesebb, viszont sűrűbb és krémesebb, de így is jó értelemben véve hozta a mozis hangulatot.



A salátával is elégedett voltam, a friss zöldségek tetejére bőven jutott tonhal, a kiflidarabokkal együtt pedig meglepően laktató étel lett belőle, ami sokáig eltelített. Semmi extra, nem egy olyan fogás, amit máshol nem lehet megkapni, de a Corvin Café nem is feltétlenül az a hely, ahova elsősorban a különleges ételek miatt járnak vissza a vendégek. Itt a körítés is nagyon sokat dob az összképen, a szép környezet és a kifejezetten kedves kiszolgálás megteszi a hatását. Ahogy napnyugtakor ettem a salátámat, olyan érzésem volt, mintha egy olasz tengerparti városka egyik vendéglőjében ülnék és igazán jól esett elmerülni ebben az illúzióban. Az ilyen pillanatok gyakran fontosabbak, mint az, hogy minden egyes falat gasztronómiai csúcsteljesítmény legyen, egy hangulatos vacsorához pedig remek választás ez a hely.
Nyitva tartás:
V: 9:00-21:00

2017. szeptember 6., szerda

Olive Tree Hummus Original

Ha Budapest és hummusz, akkor Hummus Bar. Egyértelműen ez a hálózat uralja a várost, 13 éttermükkel jókora területet lefednek. A két évvel ezelőtti teszt óta többször is megfordultam náluk, több ételt is kipróbáltam, és csalódnom egyszer sem kellett. Most viszont arra voltam kíváncsi, máshol hogy készítik a hummuszt, ezért az Olive Tree Hummus Originalt vettem célba.


Egyszerű, visszafogottan díszített, mégis egészen hangulatos hely, ami lehetne kissé világosabb, mert ez a félhomályszerű állapot inkább klubra emlékeztet, és nem étteremre. A választék és az árak egészen ismerősek, ami remek hír, mert ez azt jelenti, hogy itt is olcsón jól lehet lakni. A szendvicsek közül már egy ezres alatt is válogathatunk, de a tálak sem mennek kétezer fölé, és ennyiért jár hozzájuk két pita plusz csípős szósz. A Hummus Extra tálat (1590 Ft) választottam, amin falafel, csicseriborsó, pirított gomba és hagyma volt a feltét.



Már megszoktam, hogy ennél az ételnél az adagok mérete becsapós, hiszen ránézésére nem tűnik soknak a tányér tartalma, de sosem maradtam még éhes utána. Az Olive Tree-ben is pontosan ez volt a helyzet, a felszolgált mennyiség bőven elégnek bizonyult. Azt nem tudnám eldönteni, hogy a hummusz itt finomabb, vagy a Hummus Bar-ban, szerintem nagyjából egyforma (vagyis egyformán jó) a minőség, és ugyanezt tudom elmondani a feltétekről is. Közvetlenül egymás után kóstolva biztos fel lehet fedezni apró különbségeket, (például a falafel talán itt egy kicsivel fűszeresebb), de mindkét helyet bátran ajánlom. A Hummus Bar egyértelmű előnye, hogy sok van belőle, az Olive Tree mellett pedig az szólhat, hogy az étlapon helyett kapott néhány, a koncepciótól eltérő kaja (borscs, gulyásleves, töltött káposzta) is. Ez akkor lehet hasznos, ha hummuszt ennétek, de a partneretek valami kevésbé egzotikus fogásra vágyik. 

Nyitva tartás:
H-V: 12:00-22:00

2017. augusztus 31., csütörtök

Rapaz

A leveseket és szendvicseket kínáló kajáldák folyamatosan gyarapodó táborának a Rapaz már évek óta az egyik legnépszerűbb tagja. Rengeteg pozitív véleményt lehet róla olvasni a neten, mégis sokáig halogattam, hogy én is kipróbáljam, mégpedig azért, mert itt minden szendvics rántott csirkére épül, ez pedig számomra nem hangzott túl meggyőzően. Aztán amikor legutóbb a Blahán akartam vacsorázni, úgy döntöttem, félreteszem az előítéleteimet, és ide ülök be egy menüre.



Ahogy az ilyen típusú helyeknél lenni szokott, a leveskínálat naponta változik, mindig van hideg, meleg, klasszikus és valami különleges verzió is terítéken, ezek egységesen 540 forintba kerülnek. Citromos csiberagulevest kértem, aminek a minőségét azzal tudom leginkább jellemezni, hogy, ha papírpohár helyett elegáns tányérban szolgálják fel, akkor abszolút megállná a helyét a legtöbb étteremben. Jókora adag, és bizony nem pusztán zöldségekkel van tele, hanem a puhára főtt, ízletes húsból is jutott rendesen, szóval előételhez képest eléggé laktató. Talán lehetett volna kicsivel citromosabb, de így is nagyon ízlett.



A cserélődő levesekhez a Rapazban is fix szendvicsválaszték párosul (amit néha feldobnak egy-egy szezonális darabbal), ezek közül az OMG nevű, igazán gazdagon felszerelt összeállítást választottam (levessel együtt 1390 Ft volt, külön 950 Ft). A ropogós kukoricabundában sült csirkemellen kívül, rántott sajt, hagymalekvár, kukoricás szósz, jalapeno karikák, paradicsom illetve jégsaláta kapott helyett a valószínűleg kontaktgrillen megpirított buciban. Ez utóbbiból az átlagnál kicsit vastagabb változatot használnak,amit jó döntésnek tartok, mert szükség van rá a sok összetevő egyben tartásához. Ahogy előttem illatozott a szendvics, a látvány már kezdett meggyőzni, viszont még mindig kissé gyanakvó voltam a rántott hússal kapcsolatban.



De csak az első pár falatig, aztán előttem is bebizonyosodott, hogy nem véletlenül van sok rajongója a helynek. A csirke teljesen jó, azt nem tudom, önmagában mennyire vinné el a hátán a szendvicset, de ebbe a körítésbe tökéletesen passzol, és tényleg ropog a bundája. A jalapeno adagolásával sikerült belőni az ideális csípősségi szintet: van benne erő, mégis érezhetőek maradnak az ízek. Ehhez még társul a sajt és a lekvár, a végeredmény pedig egy olyan király kavalkád, ami egyszerre tud csípős és enyhén édes; ropogós és lágy is lenni. Nincs értelme a finomkodásnak: ez egy rohadt jó szendvics, ennyi pénzért pedig tuti üzlet! A jóllakás nem kérdés, valószínűleg leves nélkül sem maradtam volna éhes, ez pedig azt jelenti, hogy ezer forint alatt is kapható mennyiség és minőség tekintetében egyaránt szuper kaja a Blahán, szóval nem kell mindig az egyhangú gyrost választani.

Facebook: Rapaz
Cím: Erzsébet körút 4.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-22:00

2017. augusztus 11., péntek

Soleil Bistro & Coffee

Amikor nagyjából egy éve a Bikás parkról írtam, akkor beszámoltam a kiaknázatlan lehetőségekről is. Nos, a legszembetűnőbb üresen tátongó épületben azóta beindult az élet, és a Facebook-oldala alapján a Soleil Bistro & Coffee éppen olyan helynek tűnt, amilyen hiányzott innen: ki lehet ülni egy kávéval, limonádéval, borral vagy kézműves sörrel a park szélére, és beszélgetni egy jót vagy egyszerűen csak lazítani.


Az italválasztékban több figyelemre méltó pozitívum is van, kávéból például sötétebb pörkölésűt és újhullámost is kérhetünk, így mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Kapható néhány különlegesebb üdítő (például Fritz Kola vagy Gyömbír) és cukormentes limonádé is. Utóbbi valójában nem nagy szám, de általában külön kell szólni érte, itt pedig alapból szerepel az itallapon. Ezek mellett vannak még zöldség- illetve gyömöcslevek, jeges teák valamint többféle shake és persze az alkoholos frissítők.


Az ételek sora már kevésbé hosszú, de kellően változatos. Hétköznap 11:30-tól 15 óráig 1480 forintért ebédmenüt (leves + főétel + 3 dl házi szörp) kínálnak, én azonban munka után látogattam meg a Soleil Bistro-t, így elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy egy könnyű vacsorát is össze lehet-e itt hozni. Határozottan igen, az már más kérdés, hogy én végül mégsem a könnyű fogások egyikét választottam. Dönthettem volna valamelyik saláta vagy tortilla mellett, esetleg kérhettem volna egy adag mártogatós krémet, el is gondolkodtam ezeken az opciókon, aztán mégis a tarjával töltött házi lepény (1690 Ft) lett a befutó. Kicsit meglepett, hogy nem csak trendi, modern ételek, hanem ehhez hasonló “nehezebb” kaják is vannak az étlapon, és gyorsan elcsábultam ebbe az irányba.


Aztán amikor elkészült a vacsorám, már a látvány meggyőzött róla, hogy nem volt rossz választás. Úgy tudnám jellemezni ezt a lepényt, mint a gyros magyaros, falusi változata: vastag, puha, laktató tészta, belülről enyhén fokhagymás tejföllel megkenve, némi sajttal, uborkával, paradicsommal és sok-sok tarjával megtömve. Egy igazán tartalmas, erőteljes ízű, húsban gazdag étel, amivel mindössze annyi problémám volt, hogy jól jött volna hozzá egy élesebb kés. Ez persze egyáltalán nem veszi el a kedvem a mihamarabbi visszatéréstől, hiszen az első benyomásaim igazán pozitívak és nagyon örülök neki, hogy egy ilyen hellyel gazdagodott a Bikás-park környéke.
Nyitva tartás:
H-SZ: 7:00-22:00
V: 10:00-22:00

2017. június 21., szerda

Pizzica

Nem hiszem el, hogy ezt a helyet eddig nem ismertem! A Pizzica már évek óta működik a Nagymező utcában, én meg eközben a legtöbb esetben teljesen átlagos, könnyen felejthető pizzákat kóstoltam. Persze ennek is megvan az előnye, hiszen így még jobban tudom értékelni amit itt kaptam, és bátran ki merem jelenteni, hogy ezek a szeletek magasan kiemelkednek a budapesti mezőnyből.


Alapból a vékonytésztás verziót kedvelem jobban (amiben a Pizza Me még mindig nagy kedvencem), a Pizzicában pedig vastagabb, négyszögletes szeleteket árulnak, de azok olyan jók, hogy egyszerűen lenyűgöztek. Persze nem olcsók, 290, 350 vagy 490 forintba kerül egy-egy darab, de a legdrágább kategóriában már például szarvasgombakrém is szerepel a feltétek között. Ha ez túlságosan úri sznobizmusnak hangzik, akkor kóstoljatok meg egyet a 290-es csoportból, és pár falat után meg fogjátok érteni, miről beszélek. A tésztája ugyanis mindegyik szeletnek király, egyszerre tud ropogós, puha és könnyed lenni - ennyire jól még a nagykönyvben sincs megírva!


Ez a kiindulási alap már félig biztosítja a nyert ügyet, és itt a siker másik felét sem bízzák a véletlenre, ugyanis a feltétek kivétel nélkül hibátlan minőségűek. Ne arra számítsatok mozzarella vagy sonka címén, mint az olcsó szeletbárokban, egyértelműen érződik, hogy a Pizzicában teljes más alapanyagokkal dolgoznak. 



Emellett az ízek párosításában is profik: a már említett szarvasgombás krém például annyira tökéletesen passzolt a számomra pizzától eddig totál idegennek tűnő krumplihoz, hogy végül ez az összeállítás lett a kedvencem, és a közel ötszáz forintos ár ellenére is fogok még venni belőle. Nektek is ajánlom, hogy tegyetek itt egy próbát, hiszen egy szelettel nem veszthettek sokat, viszont egy igazán különleges ízélménnyel gazdagodhattok.

Facebook: Pizzica
Honlap: www.sandwich.hu
Cím: Nagymező utca 21.
Nyitva tartás:
H-CS: 11:00-00:00
P-SZ: 11:00-03:00

2017. május 31., szerda

Bajor Söröző (#2)

Úgy gondoltam, ha néhány, korábban már bemutatott helyet újra meglátogatok, a Bajor Sörözőnek mindenképpen köztük kell lennie, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy a kedvenc hamburgerem, még mindig olyan király-e, mint amikor legutóbb kóstoltam. A túlzott izgalmak elkerülésének érdekében lelövöm a poént: több változás is történt, de a minőség egyáltalán nem csökkent.


A legszembetűnőbb átalakulás az árszabást érinti, az aktuális “étlap” a fenti képen látható. A steak burgonya már nem jár automatikusan a hamburgerek mellé, viszont mindenképpen kérjetek pluszban, mert 300 forintot simán megér, még mindig a város egyik legjobbja. A legkisebb burger most is 1300 forintba kerül, de hízott egy kicsit, a korábbi 17 helyett 20 dekás húspogácsa kerül bele. Ezt a már önmagában is remek alapot lehet a különböző extra feltétekkel vagy nagyobb méretű hússal tovább tuningolni. Én ezúttal a disznó-marha kombinációra szavaztam, vagyis pulled pork húst kértem kiegészítésként.


Amikor elkészült az egészen impozáns méretű hamburger, először azt tűnt fel, hogy új bucit használnak. Az előző verziót szerettem, így kicsit kétkedve kóstoltam a mostani változatot, de már az első falatnál meggyőzött. Jól összenyomható, könnyed, finom zsemle ez, ami elég stabil ahhoz, hogy ne ázzon szét a szósztól, viszont cseppet sem száraz. A félelmem alaptalannak bizonyult, ez a csere bizony jó döntés volt a szakács részéről.


A marhahús pont ugyanolyan király, mint eddig, az omlós pulled pork szaftosságával kiegészítve pedig igazi ízbombát alkot, és nagyon feldobja a szendvicset a kétféle húsból adódó változatosság. A házi szószon nem változtattak, ami érthető, hiszen nem is volt rá szükség, cheddarból viszont vagy másikat vagy szimplán csak többet használtak, mint, amikor legutóbb itt jártam, mert most erőteljesebben éreztem a sajt ízét - ezt pedig egyáltalán nem bántam.

Szóval hiába tűnik a Bajor Söröző egy teljesen átlagos kocsmának, az itt készített hamburgernek még mindig stabil helye van a budapesti élvonalban. Szerencsére az árak sem emelkedtek sokat, ez a kaja ennyi pénzért egy kifejezetten jó ajánlat!

Facebook: Bajor Söröző
Nyitva tartás:
H-V: 12:00-00:00 (konyha csak 22:30-ig van)

2017. május 26., péntek

TöLTő (#2)

Változatlanul imádom, amikor valahol a végsőkig felturbóznak egy alapvetően egyszerű kaját, és ezzel megmutatják, milyen izgalmas lehetőségek rejtőznek a legtipikusabb ételekben is. A Töltőben a kolbász-kenyér-mustár trióból kiindulva hoznak létre igazi ínyenc fogásokat. Az állandó kínálatba tartozó rozmaringos sertést már kóstoltam, ezért a mostani teszt során egy szezonálisan kapható verziót, a shitake gombás vaddisznóhúsból készült kolbászt, vagyis az erre épülő szendvicset próbáltam ki.


Ezért 1590 forintot kérnek el, de a vaddisznó sehol sem szokott az étlap olcsóbbik feléhez tartozni, és itt a húson kívül is csupa érdekes, nem mindennapi összetevő kerül a fekete hagymamagos buciba: szezámmagos wakame saláta, chinkiang szósz illetve spirulina szivacs. Mivel ezek önmagukban is újdonságot jelentettek számomra, először külön-külön kezdtem kóstolgatni őket, és egymástól függetlenül is tetszettek, együtt pedig valami eszméletlen ízkavalkádot eredményeztek. A kolbász enyhén szaftos, nem túl nehéz vagy zsíros, a buci pont annyira tömör, hogy stabilan lehessen fogni, de ne legyen fullasztó, száraz, a kiegészítők pedig zseniálisan jók. Az adag korrekt, laktató, de szerintem akkor sem tudnék betelni az élménnyel, ha háromszor ekkora lenne. Olyan, mintha minden falatnál egy új íz kerülne előtérbe, ami még a korábbiaknál is jobb. Az előző látogatásom alapján komoly elvárásokkal érkeztem a Töltőbe, de ez a szendvics maximálisan megfelelt azoknak. A jelenlegi választék legdrágább tagjáról van szó, számomra mégsem kérdéses, megéri-e az árát.


Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy a kis helyiségben eluralkodó ételszag problémája megoldódott-e, mert éppen üresjárat volt, így csak egy kolbász sült, azzal pedig könnyedén megbirkózott az elszívó. Az viszont újdonság a korábbi bejegyzés óta, hogy a honlap “Ajándék” menüpontjában feliratkozva extra szószt és egy pohár limonádét kaptok a szendvicsetek mellé. Ezt érdemes kihasználni, mert itt természetesen a limonádé sem átlagos, hanem thai bazsalikomos ízesítésű és csak szolidan édes, inkább frissítő hatású.

FacebookTöLTő
Honlapwww.tolto.net
Cím: Wesselényi utca 31.
Nyitva tartás:
H-CS: 12:00-20:00
P-SZ: 12:00-21:00
V: 12:00-21:00

2017. május 21., vasárnap

Halkakas halbisztró (#2)

Ahogy a blog születésnapján említettem, a következő néhány bejegyzésben olyan helyekről lesz szó, amiket korábban már bemutattam, és most azzal a céllal látogattam meg őket újra, hogy kiderítsem, mi változott azóta. Elsőként a Halkakas halbisztróba tértem vissza, és igazán szerencsém volt az időzítéssel, ugyanis éppen aznap újították meg ez étlapot.



Az új választék sem lett unalmas; kreatív, izgalmasan hangzó halas fogások szerepelnek rajta, amik közül kettőt is megkóstoltam. Előételnek pontyropogóst (1150 Ft) kértem, ami mondjuk pont nem újdonság, de számomra eddig kimaradt, most viszont bepótoltam, és nagyon jól tettem. Tökéletesen indult az ebédem, nem nagyon tudok ennél jobb állagú halfalatkákat elképzelni: a szolidan ropogós panír, puha pontyfilét rejt - akár a nagykönyvben! Mindezt a citrom levével és a chilis szósszal (ezt hat opció közül választhattam ki) kombinálva olyan ízélményben volt részben, ami egy főfogástól is remek teljesítmény lenne.


Folytatásként a harcsás lasagne (2550 Ft) mellett döntöttem, és abban sem kellett csalódnom. Az adag mérete előétel nélkül talán kevés lett volna, minőség tekintetében viszont nem tudok belekötni ebbe a kajába sem. Masszívan paradicsomos, sajttal bőségesen megpakolt cucc, amibe új színt visz, hogy a megszokott darált hús helyett a karakteres ízű, de nem túl tolakodó harcsa adja a ragu gerincét. Ha szeretitek a klasszikus lasagnét és a halat is, akkor ezt a fogást ne hagyjátok ki, mert nagyon ütős egységet alkot benne a kettő.

A Halkakas tehát továbbra is ajánlott, ugyan nem tartozik a legolcsóbb éttermek közé, de nem is kimondottan drága, és szerintem időnként megéri ennyit áldozni egy szuperül elkészített halételért.
Nyitva tartás:
H-SZ: 12:00-22:00
V: 12:00-19:00

2017. május 11., csütörtök

Made In China

A kínai kajáról nem pont az ínyenc falatok szoktak eszembe jutni, a “Made in China” felirathoz pedig úgy általában nem a prémium minőséget társítom és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. A Wesselényi utcában nemrég megnyílt étteremnek viszont pont az a célja, hogy megmutassa, az ázsiai ország ételeit a megszokottól eltérő, annál sokkal jobb formában is el lehet készíteni. Éppen ezért érdemes, ha nem is teljesen elfelejteni, de legalább egy rövid időre félretenni minden olyan tapasztalatot, amiket eddig a kínai gyorsétkezdék kapcsán szereztünk - a Made In China tényleg teljesen más kategória.


Az étlapon jelenleg 22 tétel szerepel, ezek között találhatóak ismerős ételek és egészen izgalmas összeállítások is. Mivel tapas bárról van szó, az adagok az átlagosnál kisebbek (erre a pincér külön fel is hívta a figyelmet a rendelés leadása előtt), így egy alkalommal többfélét is meg lehet kóstolni. Én a klasszikusok közül a pirított szezámmaggal szórt édes-savanyú csirkefalatokat (990 Ft) választottam, a chili paprikás, szecsuáni borsos csirkecomb kockákkal (1090 Ft) bebiztosítottam, hogy legyen valami csípős az ebédemben, a wokban pirított babcsírával (790 Ft) pedig egy húsmentes fogást is kipróbáltam. Ezek mellé még egy adag rizst (290 Ft) is kértem, hogy garantáltan jóllakjak.


Így is lett, ez a mennyiség bőven elég volt, szerintem egy átlagos éhséggel két főétel plusz a rizs is megbirkózik. A tálalás igazán guszta, hirtelen nem is tudtam, mivel kezdjem, aztán gyorsan mindenből ettem egy-egy falatot, és megbizonyosodtam róla, hogy az ízek is legalább annyira szuperek, mint a látvány. Valamiféle összehasonlítási alapom csak az édes-savanyú csirke esetében volt, hiszen azt ettem már máshol is, de az itteni verzió nem meglepő módon köröket ver arra, amit a tipikus gyorséttermekben adnak. Érezhető, hogy nem a legsoványabb húst használjak, de ettől még nem zsíros vagy nehéz lesz az étel, csak pont annyira puha, ami remekül passzol a ropogós, intenzív ízű panírhoz.



A csirkecomb kockák esetében is hasonló a helyzet, a chili paprika viszont még érdekesebbé teszi az összhatást. A sütés után éppen annyira volt erős, hogy kellemesen megizzasszon, de ne tudjam abbahagyni az evését. A pirított babcsíra pedig remek példa egy igazán egyszerű, zöldségekből álló, mégis különleges ízű ételre. Vagyis a háromból három fogással kifejezetten elégedett voltam, és kóstolgatás közben teljesen jól is laktam, ennek fényében egyáltalán nem sokallom az árat. Szerencsére az étlapon még bőven szerepelnek szimpatikus tételek, így számomra nem kérdés, hova fogok menni, ha legközelebb kínai kajához lesz kedvem.
Nyitva tartás:
H: zárva
K-CS: 11:00-23:00
P-SZ: 11:00-01:00
V: 11:00-23:00

2017. április 26., szerda

Fruccola

Az egészséges étrendet támogató kajáldák leltározásakor nem lehet szó nélkül elmenni a Fruccola mellett, ami 2007-ben indult és azóta már két helyen várja igencsak széles választékkal az éhes vendégeket. Legyen szó valamelyik főétkezésről, nassolásról, szabadon összeállított salátáról, egy gyümölcsös frissítőről vagy éppen forró italról, itt mindegyik kategóriában jó pár opció áll a rendelkezésetekre.


Elsőre kicsit zavarba is ejtett ez a nagy repertoár, tudtam, hogy esélyem sincs az igazán alapos kóstolásra. Biztosan vissza fogok még jönni ide egy reggelire, és akkor persze arról is beszámolok majd, a mostani látogatásomkor azonban a szendvicsek közül választottam illetve a napi levesből kértem egy adagot. Utóbbira egy kicsit várnom kellett, eközben eluralkodott rajtam az éhség-kíváncsiság páros, így aztán nekiláttam a szendvicsnek.


A legkevésbé sem átlagos összeállításról van szó, hiszen a kacsamellen és a salátán kívül még gyümölcs-chutney, édes chili, ringló valamint gyömbér is került a bagettbe. Mindebből valami olyan egzotikus, édes-csípős, kissé az ázsiai konyhára emlékeztető ízvilág állt össze, amilyenhez nagyon ritkán van szerencsém. Kóstoltam már néhány különleges szendvicset, de a Fruccola kacsamelles bagettje (1190 Ft) kiemelt helyet érdemel a budapesti mezőnyben, nem pusztán izgalmas, hanem nagyon finom is.


Amikor ott jártam, éppen spenótos-parmezános lencseleves volt a napi kínálat (szendvics mellé: 540 Ft), és ez sem tartozik az unalmas, bárhol kapható ételek közé. Az utóbbi időben kóstolt sűrű krémlevesek után pont jól esett ez a hígabb, mégis tartalmas változat, ízeket tekintve pedig a lencse és a spenót meglepően harmonikus párosításnak bizonyult - mintha ez a két összetevő direkt arra lenne kitalálva, hogy egy közös forró fürdőben végezzék be.

Megértem, hogy a szinte minden sarkon jelen lévő, gyorskajákat kínáló étteremláncok is sokakra komoly vonzerővel bírnak, viszont amíg a fentiekhez hasonló fogások közül lehet válogatni, addig nem túl nehéz feladat az egészségesebb ételek mellett dönteni. A Fruccolában sem a remek ízekről sem a változatosságról nem kell lemondani, szóval különösebb vesztenivaló nélkül próbálhatjátok ki, mitől olyan népszerű ez a hely már 10 éve.

Facebook: Fruccola (itt már nem aktívak)
Honlap: www.fruccola.hu

Fruccola - Kristóf tér
Cím: Kristóf tér 3.
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-21:00
SZ: 8:00-21:00
V: 8:00-19:00

Fruccola - Arany János utca
Cím: Arany János utca 32.
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-19:00

2017. április 21., péntek

Buddha Express Thai WokBar

Általában igyekszem kellő időt szánni az étkezésre, és szépen nyugodtan megenni a kajámat, néha azonban jól jön valami olyan, ami pár perc alatt elkészül, ugyanilyen gyorsan el lehet tüntetni, mégis órákra megszünteti az éhséget. Ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnhet valamelyik gyorsétterem-hálózat, de azokért nem rajongok túlzottan, ezért igen könnyen rájuk tudok unni, a Buddha Mini viszont már többször is kisegített a szorult helyzetből, és nem kellett kétszer ugyanazt ennem.


Ezek a kis éttermek a nagy testvér, azaz Buddha Original legnépszerűbb fogását, a thai dobozokat kínálják, amiket a Padthai Wokbarhoz hasonlóan itt is saját magunknak rakhatunk össze a szimpatikus összetevőkből. A folyamat a szokásos: választunk egy alapot (a többféle rizs és tészta vagy zöldségek közül) néhány extra feltétet, egy szószt, minden repül a wokba aztán a dobozba és pár percen belül már előttünk is van egy nagy adag gőzölgő kaja.

Vagyis ez egy olyan étel, ami nagyon gyorsan elkészül, mégsem tipikus gyorskaja, az pedig csak rajtunk múlik, hogy a végeredmény mennyire lesz diétás vagy egészséges. Utóbbi tekintetben mondjuk nem nagyon lehet mellényúlni, hiszen elég jó minőségű hozzávalókat használnak fel, a tápanyagtartalmat tekintve viszont már széles a skála: a grillezett zöldséges alapból kiindulva össze lehet hozni egy könnyű, fitt verziót is, de akár egy igazi húsimádó kalóriabombát is alkothatunk. Én 2-3 extrát szoktam választani, így 2000 forint körül fizetek, aztán úgy jóllakok, hogy utána jó pár óráig nincs gondom a kajálásra. Eddig bármilyen összeállítást próbáltam ki, az ízekben sem kellett csalódnom, egyedül a marhahús volt néha az ideálisnál kicsivel kevésbé omlós.

Nem véletlenül említettem a Padthai Wokbart, a választék és az árak is nagyon hasonlóak a két helyen. Az eddigi látogatásaim alapján minőségben és az adagok méretében sem fedeztem fel egyértelmű különbséget köztük, így sorrendet sem tudok felállítani, de ezt nem is látom szükségesnek. Mindkét hálózat egységeit bátran ajánlom, válasszátok a szimpatikusabbat, vagy azt amelyik éppen közelebb van hozzátok, és egy ízletes, laktató thai kaját fogtok kapni.

Facebook: Buddha Express Thai WokBar
Honlap: www.buddhaoriginal.hu (itt megtaláljátok az éttermek elérhetőségeit és rendelni is tudtok)

2017. április 11., kedd

Gyuri Bácsi Konyhája

Néha tudatosan veszek célba egy helyet, hogy leteszteljem és írhassak róla, máskor viszont engem is meglep, hogy egy átlagos ebédemből bejegyzés lesz. Ezúttal kinéztem egy éttermet, ami elvileg 11-kor nyit, de amikor délben odaértem, szóltak, hogy konyha legkorábban 1-től lesz. Szóval éhesen sétálgattam a környéken, mégsem volt egyik közeli kajáldához sem kedvem. Már egy unalmas, körúti gyros gondolata is felmerült bennem, amikor észrevettem Gyuri Bácsi Konyháját. 


Egyszerű, magyaros menzának tűnt, gondoltam gyorsan bedobok valamit, és folytatom a napomat. Aztán a tálcámra került egy csülkös bableves és egy sült csirkecomb rizzsel, amiért összesen 900 forintot fizettem, ez azonban nem érződött a minőségükön - itt már úgy éreztem, hogy ez a hely legalább egy rövid ajánlást megérdemel. Mert a kaja tényleg tök jó volt, és nem csak az árához képest. Egyszerű, házias ízű, laktató fogások, igazán tisztességesen elkészítve. A pultban lévő többi étel is ezekhez hasonló, nem a fine dining éttermekkel akarnak itt versenyezni, csak olcsón rendes kaját tenni a vendégek elé - és ez az én szememben ugyanolyan nemes cél. Mert néha a különleges összetevőkből megálmodott bonyolult gasztroalkotások esnek jól, máskor viszont éppen egy egyszerű pörköltet kíván meg az ember. 


Alig akartam elhinni, hogy egy ezres alatt olyan ebédet kaptam, amivel jóllaktam, nem gyorsétteremből származik, és tiszta, rendezett helyen, kulturált körülmények között fogyaszthattam el. A retró hangulat persze megvan, a piros-fehér kockás terítő alapkellék, de ezt egy ilyen étkezde esetében nem érzem negatívumnak. Az pedig még fel is dobja a környezetet, hogy minden asztalon van virág is a víz mellett. A légkör egyébként sem feszengős, inkább közvetlen, úgy tűnik a felszolgálók a kifejezetten vegyes vendégkör többségét már jól ismerik, és előre tudják, ki mit fog kérni. Ezen mondjuk nem csodálkozom, hiszen, ha a közelben laknék, akkor számomra is biztosan törzshely lenne Gyuri Bácsi Konyhája, sőt, még így is jó esélyt látok rá, hogy hétvégenként néha eljövök majd ide egy fantasztikus ár-érték arányú, házias ebédre. Szoktam hangoztatni, hogy a jó kifőzde igazi kincs, ez erre a helyre különösen igaz!

Nyitva tartás:
H-P: 11:30-17:00
SZ-V: 11:30-16:00

2017. április 6., csütörtök

Édeni Vegán

Ismét kedvet kaptam egy könnyű, húsmentes vacsorához, és ezúttal a Batthyány térnél lévő Édeni Vegán Étteremre esett a választásom. Egy közepes méretű, a nevével ellentétben inkább menzára, mint étteremre emlékeztető helyről van szó, ahonnan teljesen száműzték az állati eredetű összetevőket, ez azonban nem megy a választék rovására. Az étlap állandó szereplői (szejtán, zöldségfasírt, salátabár) mellett a kínálat egy része folyamatosan változik (például mindig más a napi leves és főzelék), és mindig akad egy-két különlegesebb fogás is.



A pult tartalmát szemügyre véve végül zellerkrémlevest (690 Ft) és lecsós csicseriborsó ragut (1290 Ft) kértem. Ezek olyan ételek, amikből amúgy sem igazán hiányozna a hús, viszont kíváncsi voltam, annak a pótlását hogy oldják meg, ezért egy karamellizált hagymán sült szejtánszeletet (750 Ft) is megkóstoltam. Azt egyből láttam, hogy nem maradok majd éhes, mert a tányérok nem túl szélesek ugyan, viszont elég mélyek, és rendesen meg lettek töltve. Tovább biztosította a jóllakást, hogy már a leves is egészen tartalmas, sűrű volt és az ízéről tuti nem állapítottam volna meg a hagyományos tejszín hiányát. 


A csicseriborsós ragu még ennél is laktatóbb fogásnak bizonyult, és minőségben is tovább emelte a szintet. A borsó pont megfelelő mértékben főtt meg, puha volt, de nem pépes, hanem jól rágható, a bátran fűszerezett, paradicsomos ízű szószt pedig napokig tudnám enni, anélkül, hogy kicsit is megunnám. A csúcsot mégis a tökéletes ízű és állagú szejtán jelentette: puha, omlós, a legkevésbé sem gumis, szerintem a legtöbb húsevő nem bánná, ha néha ilyen kerülne a tányérjára. Én legalábbis biztosan nem, és örömmel nyugtáztam, hogy a Napfényes Étterem után ismét olyan helyet találtam, ahova érdemes elmennem, ha egy remek, de nem a megszokott ízeket és alapanyagokat felvonultató étkezésre vágyom. A körítést (asztalszerviz, berendezés stb.) is figyelembe véve azért még mindig a Napfényes a kedvencem ebben a kategóriában, de, ha pusztán a felszolgált ételek minőségét nézem, akkor az Édeni Vegán is fel tud zárkózni mellé.

Nyitva tartás:
H-V: 8:00-20:00

2017. március 21., kedd

Paneer

A sajt a magyar gasztronómia szerencsétlen mostohagyereke. Számtalan izgalmas fogást lehetne készíteni a felhasználásával, de a legtöbb helyen a minőségi alapanyag vagy a kreativitás hiánya miatt a sajtos kaják annyiban merülnek ki, hogy fognak egy szelet jó esetben közepes minőségű trappistát, bepanírozzák, aztán kisütik bő olajban. Már annak örülni szoktam, ha lehet grillezett verziót kérni, a Paneer azonban jóval továbbment ennél: az egész választékukat a sajt köré építették.


Az étlap legnépszerűbb részét a húspogácsa helyet rántott sajtot tartalmazó hamburgerek képezik, ezeken kívül vannak sajtos tészták, melegszendvicsek, levesek és persze grillezett valamint rántott sajtok. De ez utóbbi esetben sem az unalmas megoldásra kell gondolni, hatféle alapanyag közül választhatjuk ki, mi kerüljön a panírba. Mivel szerettem volna ezekből minél többet megkóstolni, a “Collection” opció mellett döntöttem, ami 1290 forintért négy sajtot tartalmaz. Mellé kértem még zöldsalátát (590 Ft) és egy chilis-mustáros szószt (180 Ft).


Az adag méretéből látszik, hogy jóllakás szempontjából nem ez volt a legjobb választás, egy hamburger menü hasonló árért cserébe laktatóbb lett volna, viszont a zsemle és az egyéb összetevők helyett a különböző sajtokra voltam igazán kíváncsi, így bevállaltam ezt a kompromisszumot. A kaja mennyiségénél jobban zavartak a műanyag evőeszközök, amik a Paneer food truck-változatánál teljesen rendben vannak, de egy beülős helyen azért szeretek normális kést és villát használni. Sebaj, ezekkel is boldogultam, az aprócska falatokat úgysem kellett túl sok darabba felvágni. A füstölt edamival kezdtem a kóstolást, és nem indult túl fényesen a dolog, mert pont ez ízlett legkevésbé. A sajt még rendben volt, viszont kicsit sok időt tölthetett az olajban, ami alatt a panír a kelleténél jobban megszívta magát, ez pedig nem a legszerencsésebb forgatókönyv. Ezután viszont pozitív fordulat következett be, mert a másik három típus kifejezetten ízlett. Konkrétan cheddarról, camambertről és trappistáról (ez “local” álnéven fut) van szó, és bármelyiket is kóstoltam, egyből felismertem. Ezeknél már valóban könnyű, ropogós volt a panír, belül krémesen folyós, finom töltelékkel, amik közül a cheddar jött be leginkább.


A saláta és a szósz remek kiegészítőnek bizonyultak, mire mindent megettem, majdnem jól is laktam. Arra azért mégsem biztatok senkit, hogy ugyanezt rendelje, mert egy éhesebb vendég ennek bizony a dupláját is könnyedén eltünteti. Inkább válasszatok egy burgert sült krumplival, legközelebb valószínűleg én is úgy teszek majd, ez a kör arra volt jó, hogy rájöjjek, a cheddaros lesz a kiszemelt. Siettetni viszont nem fogom a visszatérést, mert annyira azért nem győzött meg a Paneer, hogy rövid időn belül rántott sajtra akarjam cserélni a marhahúst a hamburgeremben.

Facebook: Paneer
Honlap: www.paneer.hu
Cím: Király utca 53.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-23:00
CS: 11:00-1:00
P-SZ: 11:00-2:00
V: 11:00-23:00

2017. március 16., csütörtök

Buja Disznó(k)

Úgy döntöttem, ezúttal hatásvadász módon kezdem a bejegyzést: elmentem ebédelni, rántott húst kértem, 20 percet vártam rá és több, mint kétezer forintot fizettem érte. Aki nem zárta be a böngészőt “ez tényleg nem normális” felkiáltással, az a folytatásban elolvashatja, hogy mindez miért érte meg.


Úgy döntöttem, a Belvárosi Piacon fogok enni, amihez nem a szombat dél volt a legszerencsésebb időzítés, mert ilyenkor az összes érdekes hely dugig van. De nem adtam fel, sőt pont ahhoz a kajáldához jött meg leginkább a kedvem, aminél a legnagyobb volt a sor. Bepréselődtem tehát a nem túl nagy Buja Disznó(k)-ba, és legalább az egyszerűsítette a dolgomat, hogy az étel kiválasztása pillanatok alatt ment. A választék ugyanis meglehetősen kicsi, de ez pont az a hely, ami egyetlen főfogással is ugyanennyire sikeres lenne. Amíg ott voltam, csak az jelentett különbséget a vendégek rendeléseiben, hogy ki mit kért a rántott hús mellé. Ebből 2100 forint egy adag és ebben az árban krumplisaláta is benne van. Ja, hogy még így is soknak tűnik ennyi pénz egy szelet húsért? És mondjuk háromért? Mert, amekkorát itt adnak, az máshol simán kitenne három szeletet! Ez pedig annyira guszta, hogy nem vagyok túl nagy rajongója ennek a kajának, de a látványnak még így sem tudtam ellenállni.


Az adag nem csak ránézésre óriási, akár két embernek is elég lehet. A várakozás végére már nagyon éhes voltam, még így sem volt kérdés, hogy jól fogok-e lakni vele, ennek tükrében pedig az elsőre durvának tűnő árat inkább kedvezőnek mondanám. Már csak azért is, mert az étel minősége sem okoz csalódást. Nem akarom túlgondolni ezt a dolgot, és hosszas elemzésbe kezdeni, hiszen mégiscsak rántott húsról van szó, abból viszont a lehető legjobbat teszik a Buja Disznó(k)-ban a vendég elé. Ízletes, magabiztosan fűszerezett, puha hús vékony, ropogós panírban, ami nem szívta tele magát olajjal. Ennyi az egész - és pont ettől szuper! Nem valami egetrengető újdonság megalkotása volt itt a cél, hanem fogtak egy baromi egyszerű kaját, amit mindenki jól ismer, és azt készítették el úgy, hogy kihozzák belőle a maximumot. Mindezt olyan áron adják, ami - az adag méretét is figyelembe véve - nem magasabb, mint egy átlagos kifőzdében. Szóval, ha ennétek egy igazán jó rántott húst, akkor ne is keressetek tovább, irány a Belvárosi Piac! Hétköznap még a nagy tömeget is elkerülhetitek, olyankor elvileg nincs ekkora pörgés.

Facebook: Buja Disznó-k
Cím: Hold utca 13.
Nyitva tartás:
H: 11:30-16:30
K-P: 11:30-17:30
SZ: 11:30-15:30