2017. január 30., hétfő

A Lepény

A magyaros-vidékies ízeknek és a trendi gyorskajáknak elég szűk a közös halmaza - hirtelen csak a Kolbice jut eszembe, ami ide sorolható - ezért a Corvin közben felbukkant Lepény egyből felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére még pont volt időm mozizás előtt egy vacsorára, így gyorsan be is mentem, hogy jobban megnézem az új helyet.


A név alapján nem nehéz kitalálni, hogy itt bizony a lepény a fő attrakció, vagyis egy vékony, puha tészta, ami különböző töltelékekkel megpakolva, majd félbehajtva, pár perc alatt átsütve, végül négy szeletre vágva kerül a vendég elé. Mindez igazán gusztán néz ki, az adag viszont elsőre kicsinek tűnt, azonban levessel kombinálva egészen laktató étkezés kerekedett belőle.


Kezdésnek egy zellerkrémlevest választottam, ami nem nyújtott különleges élményt, de panaszra sem adott okot. Egyértelmű, hogy itt nem ezen a fogáson van a hangsúly, ráhangolódásnak viszont teljesen jó. Ezután az extra lepényt (levessel együtt 1200 Ft) kóstoltam meg, amiben sonka, baconkockák, sajt, lilahagyma, illetve uborka együttese alkotta a tölteléket. Utóbbi eléggé el volt nyomva, a többi hozzávaló azonban egy olyan, igencsak magyaros, már-már házias, de közben egyszerre modern ízvilágot hozott össze, ami kifejezetten tetszett. Leginkább a falusi, kemencében sül tészták emléke ugrott be róla, az efféle nosztalgia pedig eléggé jó jel. Nem akartam pillanatok alatt elpusztítani az egész lepényt, inkább lassan ettem, hogy tovább tartson, így mire az utolsó falatokhoz értem, már érezni kezdtem a jóllakottságot.


Ezért aztán nem annyira az éhség, inkább a kíváncsiság motivált arra, hogy kipróbáljam az édes, szilvalekvárral töltött változatot (750 Ft) is. Az első lepény készülésekor még a levesemmel voltam elfoglalva, így nem igazán figyeltem oda, a második körnél viszont meglepődve vettem észre, hogy egy előre elkészített és lefagyasztott cucc került a sütőlapra. Ez leginkább azért volt fura, mert a végeredményen abszolút nem éreztem semmi hátrányát. Miután rendesen átmelegedett a tészta, teljesen olyan hatást keltett, mintha sosem lett volna hidegre téve. A töltelék is klappolt: viszonylag sűrű, de azért lágy lekvár, amiben a cukor nem elnyomja, hanem felerősíti a gyümölcs ízét. Általában annak a híve vagyok, hogy mindent frissen készítsenek el, de, ha ennyire nincs különbség, akkor a fagyasztós megoldással sincs problémám.

Szóval a Lepényt nyugodt szívvel sorolom az ajánlott helyek közé. Ha erre jártok, nézzetek be ide Ti is, mert, ha leves nélkül kéritek, egy ezrest sem kell fizetnek ahhoz, hogy valami újszerű, mégis hagyományos ételt kóstolhassatok.

Facebook: A Lepény
Cím: Corvin köz 4.

2017. január 26., csütörtök

Tortavár Cukrászda

Már kezdtem azt hinni, 500 forint alatt egyszerűen lehetetlen olyan süteményt kapni amiben nem egy csomó cukor hozzáadásával próbálják ellensúlyozni a silány minőségű alapanyagokat, amikor rátaláltam a Tortavárra. Oké, az Édes Sári még mindig szuper hely, de, ha éppen nem azon a környéken járva kívántam meg valami desszertet, akkor két fő forgatókönyv fordult elő: vagy csalódtam, vagy mélyebben kellett a zsebembe nyúlnom.


Ezért okozott kifejezetten kellemes meglepetést ez a cukrászda, hiszen itt 300 forint körüli áron lehet baromi jó sütiket kapni. A citromos máktorta (320 Ft) például erősen ajánlott, a két íz remekül egészíti ki egymást, már akkor is elégedett lennék a hellyel, ha csak ezt kóstoltam volna meg. De kértem egy szeletet a meggyes-áfonyás csokitortából (320 Ft) is, ami annyira zseniális volt, hogy azt szavakkal nem lehet visszaadni. Ezt egyszerűen minden csokikedvelőnek ki kell próbálnia, de cseppet sem csodálkoznék, ha a többieket is megtérítené. Tényleg nem kell cukortúladagolástól tartani, pont annyira édes a cucc, amennyit a brutálisan, de mégis lágyan kakaós piskóta és krém megkövetel. Ha mégis inkább valami sós finomságra vágytok, akkor is jópár apró falatka közül választhattok. A pogácsák (van káposztás, sajtos, túrós, tökmagos - mindegyikből 220 Ft 10 deka) például köröket vernek a franchise-ok hasonló termékeire, a puha, omlós tészta ízére nagyon könnyű rákattanni.


Mindezek mellé az már csak bónusz, hogy a capuccino is teljesen korrekt, a kiszolgálás pedig hibátlan. A vendégek többsége a környékről érkezett és már ismerték egymást az eladóval, de egy pillanatra sem éreztem magam kívülállónak, hanem éppen ellenkezőleg: családias volt a hangulat. Ha a közelben laknék valószínűleg én is gyakran beugranék a Tortavárba, hiszen nem sok helyen árulnak ennyi pénzért ilyen remek sütiket. Többé már nem kérdés, hova menjek édességért, amikor a Mammut felé van dolgom.

Update: most látom, hogy ehhez a helyhez kötődik a tavalyi cukormentes országtorta megalkotása - így aztán tényleg nem meglepő, hogy nem brutálédes sütikkel traktálják a vevőket.
Nyitva tartás:
H-P: 10:00-18:00
SZ-V: 10:00-16:00

2017. január 18., szerda

Burger Pizza Stop

Az esetek többségében olyan helyekről írok, amik a maguk kategóriájában igazán magas minőséget képviselnek vagy valami különlegességet kínálnak, és bármelyik esetről is legyen szó, ezt bizony meg kell fizetni. A mostani bejegyzés alanya viszont a nagyon kedvező áraival hívta fel magára a figyelmemet, és azzal, hogy ehhez képest teljesen korrekt kaját adnak. Az ugyanis egyáltalán nem megszokott, hogy a 45 centis pizzák árai 1200-tól 1800 forintig terjednek.

Így hát kissé szkeptikusan, de annál kíváncsibban indultam meg a Ráday utca felé, hogy megnézzem, mégis mit adnak ennyi pénzért. Egy aprócska helyről van szó, ahova nem is lehet beülni, csak az utcáról tudunk kérni hamburgert vagy pizzát elvitelre. Kiszállítás egyelőre nincs, január vége felé már tervezik a beindítását, de ha idetelefonáltok, akkor elkészítik a rendeléseteket, mire ideértek. Én nem így tettem, ezért nagyjából negyed órát kellett várnom, amíg elkészült a pizzám, és, hogy addig se fagyoskodjak, kaptam egy forró teát ajándékba. Figyelmes gesztus, ami még szimpatikusabbá tette az amúgy is kedves kiszolgálást.


Aztán kezembe kaptam a dobozt, és siettem haza, hogy minél hamarabb nekiugorhassak az igencsak jó illatokat árasztó kajának. A “Negyedeld” nevű pizzát (1500 Ft) választottam, ami a margherita, a magyaros, a vega valamint a kolbászos összeállításokból tartalmaz egy-egy negyedet. Ez nem csak akkor jó döntés, ha sok különböző feltétet szeretnétek megkóstolni, hanem például egy nagyobb társaság esetén is, hiszen jó eséllyel mindenki talál egy számára szimpatikus szeletet.


A dobozt kinyitva egyből látszik, hogy ez a pizza nem a prémium kategóriában utazik, de ez irreális elvárás lenne ezért az árért, és amúgy sem látom sok értelmét annak, hogy a nagyjából háromszor ennyibe kerülő termékekkel hasonlítsam össze. Ha viszont az olcsó pizzák mezőnyét nézem, akkor ennek a példánynak bizony nincs miért szégyenkeznie. Nem kiemelkedő, de korrekt minőség, közepesen vastag, puha tésztával és rendben lévő feltétekkel. Igazából csak a túl széles perem zavart, talán jobb lenne, ha 45 helyett mondjuk 43 centi lenne az átmérő, viszont nem jó pár falat üres tésztában végződne minden szelet. Oké, ezt a részt akár meg is hagyhattam volna, mert egy ekkora adaggal még a szélek elfogyasztása nélkül is piszkosul jól lehet lakni, de az mégsem ugyanaz, mint amikor alapból nincs ott. Ezt leszámítva a pizza simán hozta azt a színvonalat, ami az árához képest elvárható - sőt, annál még többet is! Még egyszer mondom, tényleg nem egy Pizza Me-szintre kell számítani, hanem a saját kategóriájában értékelni ezt a verziót. Az aluljárós, szeleteket áruló helyekkel ellentétben azt simán el tudom képzelni, hogy a Burger Pizza Stopnál máskor is megálljak. Ezek után a hamburgerük is megérdemel egy próbát!
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00


2017. január 16., hétfő

Finomító Kantin

Könnyen lehet, hogy ezzel a bejegyzéssel sokatoknak nem mondok semmi újat, hiszen a Finomító Kantin már jóval a blog indulása előtt is népszerű hely volt, viszont biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik még nem hallottak róla. Ezért aztán leírom a saját tapasztalataimat, az internet úgyis elbír még egy véleményt, a tulajdonosok pedig megérdemlik az újabb pozitív visszajelzést.


Az előzetes információimnak köszönhetően elég magas elvárásokkal érkeztem, mégsem kellett csalódnom, hiszen 1500 forintért cserébe egy remek étkezésben volt részem. Sáfrányos csirkeragulevest illetve a hely névadó burgerét választottam menüben, és mindkét fogással elégedett voltam. A leves a poharas tálalás ellenére nem annyira a trendi vonalat követte, inkább a hagyományos, házias ízek felé húzott és ez kifejezetten jól állt neki. Az utolsó adagok egyikét kaptam meg, de így sem kellett attól tartanom, hogy csak üres lé kerül elém. Gyakorlatilag nem tudtam úgy belemeríteni a kanalat, hogy ne emeljek ki vele jelentős mennyiségű zöldséget és húst.


Még ki sem ürült a poharam, amikor elkészült a hamburgerem, ami ránézésre ugyan nem tűnt valami nagy adagnak, de a levessel együtt kellemesen eltelített. A Finomító burgerbe marhahús, cheddar, római saláta, fehér hagyma, paradicsomlekvár, uborka, jalapeno valamint házi szósz került, vagyis a kedvező ár ellenére közel sem egy full alap összeállításról van szó. Az egyetlen szépséghibát a túl szolidan fűszerezett húspogácsa jelentette, szerintem kicsivel több sót és borsot is elbírt volna, de ezen kívül hibátlan volt a szendvics. Pedig első ránézésre elbizonytalanodtam, a buci ugyanis elég gyenge eresztésnek tűnt, de a látszat szerencsére csalt. Íz és állag tekintetében is jól teljesített, megadta a keretet a remek összetevőknek: a lágy sajt, a ropogós zöldségek illetve a karakteres szósz együttesét jól feldobta a némely falatban felbukkanó, visszafogottan csípős jalapeno.


Ez a hamburger magában 1100 forintba kerül, ami a gyorséttermeket megszégyenítő ajánlat, de szerintem simán megéri plusz 400-ért választani mellé egyet az aktuális levesek közül. Ha valakinek mégsem lenne elég a két fogás, az kérhet még pluszban sült krumplit és desszertet is, úgy pedig már garantált a jóllakás. Diéta idején sem kell elkerülnötök a Finomító Kantint, hiszen saláta és csirkés illetve lazacos szendvics is szerepel az étlapon. Szóval, ha eddig még nem tettétek, akkor irány a Varsányi Irén utca és egyetek egy jót!
Nyitva tartás:
H-SZ:11:30-20:00

2017. január 11., szerda

GUBO

Érdekes kérdés, hogy mi tartozik bele a “street food” kategóriába. Vannak, akik ide sorolnak minden olyan ételt, amit akár sétálgatás közben is könnyedén meg lehet enni, mások szerint viszont kizárólag a ténylegesen az utcán elfogyasztott falatok számítanak, vagyis a fedett, beülős helyen árult hamburger gyorskaja ugyan, de nem street food. Az azonban tuti, hogy food truck-ok kínálata ide tartozik, és ezeknek van egy olyan hangulata, ami miatt megéri beáldozni a maximális kényelmet. Ilyenből parkolt le néhány az Üllői út körúthoz közeli részénél.


Van itt bbq, hamburger, gnocchi és vegán büfé is, amik mind ígéretesnek tűnnek, de ezúttal a GUBO vaslapon sült szendvicsei indították be leginkább a fantáziámat, szóval az ő választékukat kezdtem el böngészni. Mindössze hatféle összeállítás szerepel az étlapként funkcionáló táblán, de ezek között nem nehéz izgalmasat találni. Én a “Mao-ce tunkol” fantázianévre keresztelt példányt kóstoltam meg, ami csirkemellet, édes-chilis-szójás öntetet, póréhagymát, koktélparadicsomot és zöldségmixet tartalmazott. Mindez előttem lett megsütve a vaslapon, szóval a frissességről és az összetevők meglétéről könnyedén megbizonyosodhattam. Amikor a hús kellően átpirult, akkor a zöldségekkel együtt egy jókora, ovális alakú zsemlére került, majd ment az egész a saját logóval ellátott szendvicssütőbe, hogy aztán ilyen legyen a végeredmény: 


A széleken nincs töltelék, hogy a zsemle pereme egyben tudja tartani a hozzávalókat, de egyébként tisztességesen meg van pakolva a szendvics, nem kell attól félni, hogy csak kenyér jutna egy-egy falatba. Az összetevők közül semmi nem emelkedik ki túlságosan, egészen egységes, valóban az ázsiai konyhára emlékeztető ízvilágot hoznak létre. A speckó szósz dominál, majdnem túlságosan is, de még éppen nem nyomja el sem a hús sem a zöldségek ízét. Csípősségtől viszont felesleges tartani, a chili szinte egyáltalán nem érezhető benne, az édes-szójás vonal van túlsúlyban. Aki szereti a csirkés kínai kajákat, és nyitott az újdonságra, az nem fog csalódni a GUBO szendvicsében. Más kérdés, hogy az 1500 forintos ár magasabb, mint amit egy átlagos ázsiai kifőzdében elkérnek, de az alapanyagok is minőségibbnek tűnnek, és minden frissen készül el.




Amikor ott jártam, alig lézengett pár ember a Food Truck Udvarban, ez részben a hideg téli estének tudható be, részben pedig annak, hogy csak nemrég indult a hely, és sokan nem hallottak még róla. Szerintem határozottan van potenciál az ötletben, cseppet sem lepődnék meg, ha tavaszra már trendi instagram-fotókon látnám viszont. Bárhogy is legyen, én már most kedvet kaptam a többi kocsi teszteléséhez!

Facebook: GUBO
Cím: Üllői út 51.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-22:00

2017. január 6., péntek

Mamma Sferico

Ahhoz, hogy egy klasszikus kaja újra izgalmassá váljon gyakran elég mindössze a tálalást újragondolni és modernizálni. Például alapból eszembe sem jutott volna éppen spagettit enni ebédre, de amikor megláttam a Mamma Sferico gombóc formájú verzióját, egyből ki akartam próbálni.


Pedig alapvetően ugyanarról van szó, csak a kinézet más, illetve a variációs lehetőségek száma csavar még egyet a hagyományos recepten. A gombócokból ugyanis kérhetünk csirke,- sertés,- illetve marhahúsosat, lazacosat valamint vegetáriánust is, a szószokat tekintve pedig francia sajtmártás, tejszínes spenót, távolkeleti hoisin, édes curry és olasz paradicsomszósz alkotják a jelenlegi választékot. A normál adag 5 gombócot tartalmaz 1090 forintért, a nagy pedig 1290-be kerül és cserébe 7 gombócot kapunk. Én az utóbbit választottam marhahússal illetve paradicsomszósszal, és iszonyú gyorsan sikerült eltüntetnem a doboz tartalmát. Ez azonban csalóka, mert mennyiségre nagyjából egy átlagos tányér klasszikus spagettinek felel meg, szóval mielőtt hirtelen felindulásból utánaküldenétek még valamit, inkább várjatok egy kicsit, mert nálam csak 10-15 perccel később jelentkezett a jóllakottság érzése. 


Mivel a lehetőségek közül egy egészen hagyományos párosítás mellett döntöttem, az ízeket tekintve nem ért nagy meglepetés, de így is elégedett voltam az ebédemmel. A gombócok állaga kifejezetten bejött, puhák voltak, de nem hullottak szét maguktól, a műanyag villával teljesen kulturáltan el lehetett fogyasztani őket. A szósszal kapcsolatban sincs okom panaszra, azt az erőteljesen paradicsomos-fűszeres ízvilágot hozta, amire számítottam, a mennyisége pedig éppen kitartott az utolsó labdácskáig.

Nem bántam tehát meg, hogy engedtem a trendi tálalás csábításának, mert nemcsak újszerű, hanem finom kajához volt szerencsém. Legközelebb valószínűleg bátrabb leszek, és kipróbálok valami olyan ízesítést, ami távolabb áll az eredetitől. A lazacos-currys verzió mondjuk nem hangzik rosszul.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00 - 18:00