2015. július 28., kedd

Kipróbáltam az Uber-t

Ha el akarok jutni valahova a városban, akkor azt gyalog, bringával vagy tömegközlekedéssel teszem, taxizni egyáltalán nem szoktam, ezért eléggé hidegen hagyott, amikor tavaly ősszel az Uber elindult Budapesten is. Most viszont egy netpincéres kuponkódnak köszönhetően az első utazásom 3000 forintig ingyenes volt, és így már egyből ki akartam próbálni ezt a szolgáltatást.

Valószínűleg sokan már ismerik, de a többiek kedvéért röviden összefoglalom miről van szó: aki utazni szeretne, az egy mobilalkalmazás segítségével tud autót kérni a tartózkodási helyére. A program jelez az egyik éppen aktív, közelben lévő sofőrnek, aki az utasért megy, és elviszi a kívánt célhoz. Gyakorlatilag olyan az egész, mint egy közösségi taxi, ahol diszpécser helyett egy applikáció köti össze a két felet. A rendszerbe regisztrált sofőröknek sok esetben nem ez az elsődleges foglalkozása, van aki csak esténként, vagy mondjuk csak hétvégén vezet.

Uber - mobilalkalmazás

De nézzük a saját tapasztalataimat: a Dreher Sörgyár úgyis elég messze van a munkahelyemtől, ezért úgy gondoltam, két átszállás helyett inkább kocsival megyek a Sörtúrára. Az alkalmazással lehet előzetesen útiköltséget kalkuláltatni, és erre a távra 2200-2800 forint lett a becsült összeg, ami tök jó, mert teljes egészében fedezné a kuponos kedvezmény. Azonban ezt a kalkulációt délelőtt kértem, délután fél 5-kor, pedig jelzett a program, hogy éppen nagyon kevés a szabad autó, ezért az árakat 1.9-szeresükre emelték, hogy ezzel motiváljanak további sofőröket a munkába állásra. Ez így már kevésbé volt kedvező ajánlat, inkább a tömegközlekedést választottam. De nem adtam fel, a Sörtúra után, este 8 körül, ismét elindítottam az alkalmazást, és ekkor már újra a barátságosabb ár fogadott. Gyorsan hívtam is egy kocsit, ami nagyjából 10 perc múlva érkezett meg, közben a mobilom folyamatosan jelezte, hogy éppen merre jár.

Uber - tarifa lebontása

Beszállás után elmondtam, hogy a Móricz Zsigmond körtérre szeretnék menni, és a gyér forgalomnak köszönhetően 18 perccel később már ott is voltam. Ekkor a program jelezte, hogy a megadott bankkártyámról le fogja vonni az útiköltséget (ez esetemben 0 Ft volt), és egy ötfokozatú skálán értékelhettem a sofőrt. Aztán kaptam egy e-mailt, amiben részletesen is le volt vezetve, hogy miből állt össze a végső ár. 300 forint az alapdíj, ehhez jön még megtett kilométerenként 130 és eltelt percenként 25 forint. Vagyis a távolság és az idő egyaránt befolyásolja a fuvar árát, amiből úgy tűnhet, hogy a sofőrnek érdeke minél hosszabb úton vinni az utast. Az én példám azonban nem ezt mutatta, hiszen gyorsan célba értem, és szerintem az uber-esek többsége nem kockáztatna meg egy egycsillagos értékelést egy gyanúsan nagy kerülőért. A példából az is látszik, hogy a rendszer nem kerekíti felfelé az értékeket, vagyis a 9.73 km helyett nem tízzel számol.

Mindezek alapján elmondhatom, hogy az Uber-t egy rugalmas, kényelmes és minőségi szolgáltatáskén ismertem meg, ahol nem kell készpénzzel vagy borravalóval bajlódni, és egy taxinál jóval kedvezőbb áron vehető igénybe. Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy mindezeket egyetlen út alapján írom. Előfordulhat, hogy vannak kevésbé korrekt sofőrök is bár, ahogy fentebb már említettem, ez hosszú távon nem térül meg nekik.

2015. július 25., szombat

Pizza Boy

Pár éve, ha pizzát akartam rendelni, akkor egyértelmű volt, hogy a Pizza Boy honlapját nyitom meg. A korrekt árak ellenére a minőséggel sosem volt baj, így tényleg csak nagyon ritkán próbálkoztam más éttermekkel. Aztán szűkítettek a kiszállítási körzetükön, pont kiestem belőle, és csak kb. fél éve költöztem olyan helyre, ahonnan megint tudok rendelni tőlük. Néhány napja pedig úgy gondoltam, ideje lenne letesztelni, vajon még mindig olyan jók-e, mint az emlékeimben, és már repült is a virtuális kosaramba a négysajtos pizza (1390 Ft).

Pizza Boy - Négysajtos pizza

A honlapon ígért 39 perc helyett 57 kellett ahhoz, hogy kiérjen a futár, pedig eléggé közel lakom az étteremhez. Ahogy múltkor a Don Pepe-s rendelésnél, a piros pöcköt most sem sikerült rendesen a pizzára tenni – lehet, hogy ez tényleg ennyire bonyolult feladat?! Sebaj, ezt leszámítva a pizza jól néz ki, az összeolvadt sajtok szép látványt nyújtanak. Egyébként mozzarella, füstölt Karaván, parmezán, és trappista alkotja a négyest, és az ízük is teljesen rendben van. Nagy kár, hogy a tészta elrontja az egészet, ugyanis kifejezetten száraz, fullasztó. Olyan, mintha nem most sült volna, ez viszont nehezen összeegyeztethető a lassú kiszállítással, hiszen, ha nem friss a pizza, akkor mégis mi tartott ennyi ideig? Talán a vékony tésztás verzió szerencsésebb választás lett volna, de ez nem mentség erre a minőségre. Azért a szép emlékek miatt valószínűleg a csalódás ellenére is adok majd még egy utolsó esélyt a Pizza Boy-nak, és akkor biztosan a vékony változatra fogok szavazni, de ez nem a közeljövőben lesz, mivel most egy időre elment a kedvem tőlük. Nem volt kiemelkedően rossz, és a sajtok tényleg ízlettek, de ennyi pénzért ennél sokkal jobb pizzát is lehet kapni.

2015. július 23., csütörtök

Házi rétesbolt

Van a Móricz Zsigmond körtér közvetlen szomszédságában a Karinthy Frigyes út elején egy aprócska üzlet, amiről nem mondható el, hogy túlságosan figyelemfelkeltő lenne. Mégis érdemes betérni ide, ugyanis friss, helyben készült, és kegyetlenül finom rétesek bőséges választéka várja a vásárlókat. Folyamatosan változik, hogy éppen, milyent lehet kapni, de amikor én mentem, simán volt 5-6 fajta, amit szívesen megkóstoltam volna. Aztán háromra szűkítettem a kört, de végül még ez is soknak bizonyult. Amúgy ez nagy „csapda” a helyben: ne vegyetek egyszerre sok rétest, mert tényleg nagyon jók, és akkor sem lehet abbahagyni, amikor már tele vagytok. 

Házi rétesbolt - mákos rétes

Házi rétesbolt - csokis-meggyes rétes

Minden ízesítés 280 forintba kerül, ami biztos nem a legolcsóbb a városban, de ezért a pénzért cserébe egy jókora, 120-130 gramm körüli édességet kapunk. Ennek majdnem az egészét a töltelék teszi ki, a vékony tészta csak a keretet szolgáltatja. A töltelékek pedig szuperek, és maximálisan azt az ízt adják, amit a nevük ígér. A mákos visszafogottan édes, szerencsére nincs túlcukrozva, a csokis-meggyesben a látszat ellenére pont elég csoki van, a tejberizses-mogyorókrémes pedig talán a választék leginkább hedonista tagja. Ez a desszertbe töltött desszert számomra kissé már töményebb volt a kelleténél, de az igazán édesszájúak mindenképpen kóstolják meg, mert elég ütős.
Házi rétesbolt - tejberizses-mogyorókrémes rétes

A Házi rétesbolt nem csak engem győzött meg, amíg a bőség zavarából próbáltam kikeveredni, sorra jöttek a vásárlók, és úgy tűnt, elég jól megy az üzlet. Nem is csodálom, hiszen rossz vagy átlagos rétest sok helyen lehet kapni a városban, igazán jót viszont már nehezebb találni. Amit itt adnak, abba pedig talán még egy sokat látott nagymama sem tudna belekötni.

Nyitva tartás:
Budapest Karinthy Frigyes út 4-6
H-P: 9:00-19:00

Pozsonyi út 15.
H-P: 10:00-18:00

2015. július 19., vasárnap

Dreher Sörtúra

Ebben a nagy hőségben egy jó hideg sör gyakorlatilag bárhol, bármilyen formában jól tud esni. Ihatjuk otthon a hűtőből kivéve, egy kocsmában frissen csapolva, vagy akár a sörgyárban is egy érdekes előadás záróakkordjaként. Én csütörtökön a harmadik opciót választottam és részt vettem a Dreher Sörtúrán.

cefrézőüst

Ennek keretében 15-30 fős csoportokban vezetik végig a látogatókat a gyár területén, közben megismertetve velük a sörkészítés fő lépéseit, és azokat az eszközöket, amikben ez a folyamat végbemegy. Fontos megjegyezni, hogy nem egy erőltetett Dreher-reklámról van szó, ahol a saját termékeiket az egekig magasztalják a konkurenciáét pedig szidják. A mi idegenvezetőnk például az általuk gyártott sörök közül is említett olyant, ami kevésbé volt sikeres, ezért változtattak a receptjén vagy kivonták a forgalomból.

ászok tankok

A túra során rengeteg érdekes információval gazdagodtam (például megismertem a léhűtők munkáját), és a malátateát is megkóstolhattam. Ez egy meleg, alkoholmentes, édes, kukoricás-malátás ízű ital, ami a sörgyártás első fázisának eredménye. Aztán a bő egy órás program után persze lehetőséget kapunk a teljes folyamat végtermékének vagyis a kész sörnek a kóstolására is. Ezzel kapcsolatban először csalódott voltam, hiszen különleges, speciális sörökre számítottam, amiket máshol nem lehet kapni, de csak világos és barna Dreher, Kőbányai, illetve alkoholmentes ízesített Dreher közül lehetett választani. Aztán, amikor a barna jobban ízlett, mint amilyenre emlékeztem, akkor már elégedett voltam, de ez még nem volt feltűnő különbség, mert régen ittam ilyent utoljára. A világos Drehernek viszont emlékeztem az ízére, és itt sokkal finomabbnak, frissebbnek, talán még erősebbnek is éreztem, mint bármelyik kocsmában. Persze benne van a pakliban, hogy csak képzeltem az egészet, de valahogy nehezemre esik elhinni, hogy ez pontosan ugyanaz a sör volt, mint amit szinte minden sarkon meg lehet kapni. Az biztos, hogy a Sörtúra végén sokkal jobban esett, mint korábban.


Ha Ti is szeretnétek megkóstolni az itteni söröket, és szívesen megnéznétek a gyárat belülről, akkor ide kattintva megtaláljátok a program részleteit, és egyből foglalhattok is egy számotokra megfelelő időpontot. A program ára 1900 forint személyenként, és ez hivatalosan két pohár sört tartalmaz. Azért csak hivatalosan, mert a mi idegenvezetőnk nem számolta, ki mennyit iszik, hiszen úgyis csak kb. 45 perc volt a kóstolásra, szóval nem kellett attól tartania, hogy csődbe visszük a céget.

2015. július 17., péntek

Mákos Guba Kisvendéglő

Már közel egy hete kitaláltam, hogy hol fogok vasárnap ebédelni, aztán nem sokkal az indulás előtt csekkoltam, hogy mikor nyit a kiszemelt hely, és ekkor vettem észre, hogy csak hétfőtől szombatig vannak nyitva. Sebaj, úgyis elég hosszú listám van a lehetséges célpontokról, gyorsan végignéztem a rajta szereplő éttermeket, és megakadt a szemem, a Mákos Guba kisvendéglőn, ahova már régóta tervezek elmenni. Jókat hallottam róla, és nincs is messze – nyomás enni!

Mákos Guba Kisvendéglő kivülről

Kívülről barátságos, egyszerű helynek tűnt, ahol biztos nem lesz gáz, hogy nem szmokingban jöttem. Ahogy a képen is látszik, van kiülős rész, de én a nagy meleg és a Krisztina körút forgalma miatt inkább egy benti asztalt választottam. Negyed egy körül érkeztem, akkor még csak nagyjából félház volt, de nem sokkal később már alig akadt szabad hely. Úgy látszik sokan járnak ide ebédelni, de a pincérek nagyon pörögtek, simán megbirkóztak a nagy forgalommal. A rendelés leadása után pár perccel már érkezett is az első fogás, és később sem voltak üresjáratok a kiszolgálásban. Talán valaki számára már zavaró is lehet ez az gyors tempó, én azonban örültem, hogy nincsenek kínos helyzetek, amikor a személyzet valamely tagjának pillantását igyekszem elkapni.

Mákos Guba Kisvendéglő - asztal

Azért volt időm körülnézni, és a Mákos Guba Kisvendéglő belülről is eléggé tetszett. A berendezés erősen magyar retró érzést sugall – mindezt jó értelemben véve. A piros-fehér kockás asztalterítőn az étlap szerepét A/3-as lapok töltik be, ami nem a legmodernebb megoldás (mondjuk miért is lenne modern, ha semmi más nem az), de legalább könnyen áttekinthető. Ezen felül az aktuális napi ajánlat egy táblára van felírva krétával. Így néz ki:

Mákos Guba Kisvendéglő - napi ajánlat

Mindehhez passzol a zene is: régi magyar slágerek szólnak, a táncdalfesztiválok remekeit hallgathatjuk, amiket otthon az életben nem vennék elő, de itt egyáltalán nem keltettek erőltetett hatást, sőt még tetszettek is. A jó ebédhez szóló nóta tehát megvan, nézzük, mi a helyzet a kajával.

Mákos Guba Kisvendéglő - meggyleves

Mákos Guba Kisvendéglő - alaszkai tőkehalfilé tál

Egy kis adag meggylevessel (450 Ft) kezdtem a sort, aztán főételnek egy roston sült alaszkai tőkehalfilé tálat (1690 Ft) választottam, ami a a halon kívül sült krumplit és salátát tartalmazott. Azért nem térek ki a két fogásra külön-külön, mert egyikkel kapcsolatban sincs különösebb mondanivalóm. Mindkettő ízlett, rendben voltak, de nem nyújtottak semmi extrát. A Mákos Guba Kisvendéglő abszolút nem akar úri vagy különleges hely lenni, és szerencsére az árak is ehhez igazodnak. Ez egy egyszerű étterem, amit simán fel lehet fogni jobbfajta menzaként is. Az étlap elég változatos, a napi menüt mindig érdemes csekkolni, de ezen kívül főzelékek, frissensültek, pizzák és más tésztás ételek közül is lehet választani, és bármit kértek, nem kell érte sokat fizetni. A leghúzósabb tétel a 'Nosztalgia menü' 1990-ért, de abban benne van a leves, a főétel körettel és még egy desszert is. Az adagok nem nagyok, de korrektek, a kis levessel és a halas tállal pont jóllaktam, a névadó fogásból már igazából csak a mákmániám miatt kértem ki egy fél adagot – és milyen jól tettem. Minden passzolt benne: pont kellő mértékben édes, puha kifli sok mákkal és remek vaníliaöntettel. Ha eddig bizonytalan lettem volna a hely megítélésével kapcsolatban, ez a mákos guba akkor is lazán a pozitív irányba mozdította volna a mérleget.

Mákos Guba Kisvendéglő - mákos guba vaníliaöntettel

De az első két fogás is ízlett (még, ha közel sem hagytak ennyire maradandó nyomot bennem), szóval magabiztosan tudom mindenkinek ajánlani az éttermet, hiszen korrekt árakon lehet finomat enni, hangulatos környezetben. Akkor sincs baj, ha valakit elriaszt retró érzés és a magyar nóták, mert a 900 Ft feletti rendeléseket ingyenesen házhoz szállítják. Azt hiszem, legközelebb kipróbálom az egyik pizzájukat is.

Honlap: www.makosguba.hu
Cím: Krisztina Körút 65-67.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00 - 22:00
V: 12:00-18:00

2015. július 15., szerda

Don Pepe - Mint a moziban

A Don Pepe folyamatosan váltakozó, havi pizzái közül már több is volt, amit ki akartam próbálni, aztán végül lecsúsztam róla, de a júliusi, 'Mint a moziban' fantázianévre hallgató termék annyira megtetszett, hogy ezúttal a biztonság kedvéért már hónap közepén rendeltem egyet. Mi a különleges ebben a pizzában? Nachos van rajta! Ezért a húzásért valószínűleg még egy kevésbé temperamentumos olasz (már, ha létezik egyáltalán ilyen) is nagyon csúnya dolgokat művelne a szakáccsal, nekem viszont annyira bejött ez az őrült ötlet, hogy muszáj volt megkóstolnom az eredményét.

Don Pepe - Mint a  moziban pizza

A rendelés után 53 perccel megérkezett a friss pizza, és ugyan nem volt túl sok nachos rajta, azért még így is eléggé jól nézett ki. Az viszont igazán amatőr hiba, hogy a kis piros bigyót, ami a doboz tetejét hivatott távol tartani a kajától, fordítva tették a tésztára, emiatt úgy kellett kiműteni azt a feltétek alól. Azért sikerült megbirkóznom a feladattal, a pizza ízével kapcsolatban pedig nincs okom panaszra: a tészta közepes vastagságú, puha és jóízű volt, a feltétek meglepően jól passzoltak egymáshoz. Az igazán fura az volt, hogy a ropogós nachos mennyire beleillet az összképbe. Ezen kívül még pont kellően csípős jalapeno, egy kevés lilahagyma, mozzarella, és a „kötelező” hús szerepét remekül betöltő füstölt főtt tarja került a pizzára. Na meg cheddar sajtkrém, amivel nem spóroltak, és nagyszerűen megadta az alapot a többi íznek, a nachos mellett ez volt a másik szuper ötlet a termékben.

Don Pepe - Mint a  moziban pizza

A 'Mint a moziban' pizza jó példa arra, amikor egy elsőre furán hangzó étel végül igazán jól sül el. A cheddar-jalapeno-nachos mozitrió különleges, újszerű ízt eredményez, ami az 1090 forintos árral kombinálva nekem annyira bejött, hogy valószínűleg fogok még rendelni belőle. Közel sem ez a legolaszosabb vagy legkifinomultabb pizza, de cserébe izgalmas, finom, és ennyi pénzért egyszerűen tökéletes kaja egy hétvégi filmmaratonhoz.

2015. július 9., csütörtök

Todibusz - utazz egyenesen a koncertre!

Amikor azon gondolkodtam, hogy tudnék legegyszerűbben eljutni a Motörhead VOLT Fesztiválos koncertjére, még egyáltalán nem sejtettem, hogy ebből bejegyzés lesz. Aztán megláttam Facebook-on a Todibusz hirdetését, és a részleteket elolvasva már tudtam, hogy ezzel két legyet ütök egy csapásra: szereztem fuvart a koncertre, és még egy érdekes szolgáltatást is le tudok tesztelni.

Mit nyújt a Todibusz? Buszokat indítanak Budapestről nagyobb zenekarok hazai vagy környező országban lévő fellépésére. Vagyis úgy juthatsz el a kedvenc bandád bulijára, hogy nem kell sem vezetned, sem menetrendet böngészned és az első hajnali járatra várnod, helyette inkább egy csomó másik rajongóval utazhatsz együtt egy kényelmes buszon, ami közvetlenül a koncerthelyszínig visz, majd éjjel haza is hoz onnan. Ezt ígérik, és ez azért tényleg elég jól hangzik. Főleg, hogy mindez nem csak blöff, hanem valóban egy remek szolgáltatásról van szó. 

úton a koncertre - Forrás: Todibusz Facebook-oldal

Az ügyfélszolgálat igazán segítőkész volt, a kérdéseimre szinte azonnal választ kaptam, így gyorsan a jegyvásárlás mellett döntöttem. 18990 forintot fizettem, de ebből 11990-et a VOLT napijegy tett ki, vagyis 7000-be került az út maga (összehasonlításképpen: vonattal, másodosztályon ez 9000 körül lett volna). Az indulás előtt kb. 1 héttel küldtek egy e-mailt az összes fontos infóval, majd az utolsó este még egyet, hogy tényleg minden tiszta legyen. Aztán a nagy nap reggelén jött egy sms a velünk utazó utaskísérő (esetünkben éppen az alapító Todi) nevével és telefonszámával. A busz tényleg kényelmes volt, a légkondi pedig simán legyűrte a kinti hőséget. A gyors wifi már csak olyan extra, amit pusztán a kipróbálás miatt vettem igénybe, egyébként a hangulat abszolút nem indokolta, hogy netezéssel kelljen elütnöm az időt. Igaz, hogy induláskor még a Petőfi Rádiót hallgattuk, de ez gyorsan orvosolva lett, és onnantól már Motörhead-számokkal hangolódtunk az esti bulira. Nyíltak a sörök (lehetett Toditól is venni, de persze magunkkal is vihettünk), szólt a rock, és természetesen megvolt a közös téma, szóval igazi partijárat haladt Sopron felé.

A tervezettnél még korábban is értünk oda, már 3 óra előtt belevethettük magunkat a fesztiválba. Ott is minden remek volt, de ezzel kapcsolatban csak egy dolgot jegyeznék meg, ami hozzátartozik ehhez a bejegyzéshez: Motörhead-koncerten Todi kb. 1 méterre állt tőlem a tömegben, és egyértelműen nem hivatásból volt ott. Vagyis nem csak az anyagi haszon motiválja a vállalkozás működtetésében, hanem közös az érdeklődési köre a utasokkal, és ez szerencsére érződik az egész szolgáltatáson: fiatalos hangulat, gyors ügyfélszolgálat, rugalmas hozzáállás. Hazafelé is pontosan elindultunk, és időben megérkeztünk, gyakorlatilag az utolsó pillanatig rendben ment minden. (Jó, odaúton egyszer elfogyott a sör, de azt is gyorsan pótolták.) A Todibuszt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki fuvart keres egy koncertre, mert korrekt áron szállítanak, és velük már az utazás is a buli része. Mostantól figyelni fogom a hírlevelüket, és bízom benne, hogy lesz még számomra érdekes útjuk.

Honlap: http://todibusz.hu/
Facebook: Todibusz

2015. július 5., vasárnap

Fekete Arany Klub

Már a blog indulásakor sejtettem, hogy a 'kocsma' kategória nem fog egyhamar bejegyzésektől duzzadni, hiszen mostanában elég ritkán járok el sörözni, és, ha mégis akkor az adott helyet általában nem tartom annyira érdekesnek, hogy írjak róla. A Gárdonyi térnél lévő Fekete Arany Klub – vagy röviden: FAK – viszont már a nyitás előtt felkeltette az érdeklődésemet. A leendő bejárat mellett lévő szórólapok azt hirdették, hogy itt bizony egy „olajipari klub” van kialakulóban, ami rendezvényhelyszín is lesz egyben. A teljes leírást a saját szavaimra fordítva nekem nagyjából az jött le, hogy egy tematikus kocsma és egy kiállítóterem találkozásáról van szó.

FAK - székek és falfestés

Aztán a FAK megnyitott, én pedig minél hamarabb el akartam látogatni ide, és a múlt csütörtöki, akusztikus minikoncerttel egybekötött nyitóbuli remek alkalomnak tűnt, így nem is vártam tovább – olajra léptem. Az első kellemes meglepetés az italválasztékot végigfutva ért: többféle gyümölcsös és hagyományos kézműves sört is csapolnak (főként a Legenda Sörfőzde produktumait) és egyelőre igazán korrekt áron. Nem tudom, meddig tart majd a nyitási akció és utána mekkora emelkedés várható, de múlt héten egy korsó Jokerface és Hableány is 550 forintba került, de volt Soproni is 330-ért. Nem tudtam kapásból választani a sörök közül, de a barátságos, közvetlen pultosok gyorsan a segítségemre siettek: nem csak tippet kaptam, hanem egyből kóstolót is, így pedig már könnyű volt a döntés. Közben azt is megtudtam, hogy lehet bankkártyával fizetni. Nem tudom, ez a budapesti kocsmák mekkora részénél van így, lehet, hogy manapság már nem nagy szám, de mindenképpen pozitívum.

FAK - belső (Forrás: FAK - FB oldal)

Miután megkaptam a sört, gyorsan elfoglaltam egy üres asztalt, és a koncert kezdete előtt körülnéztem a nem túl nagy, de hangulatos, galériával is rendelkező helyen. Az olajipar, mint téma nem csak a FAK nevében van jelen, hanem a falakra festett képekben és a berendezési tárgyakban is. Az asztalok például olajoshordóra szerelt üveglapok, a falon lévő bemélyedésekben – vagy, ahogy itt hívják őket: FAKokban – pedig a témához kapcsolódó kiállítási tárgyakat tartalmazó vitrinek találhatóak. A plafonra szerelt projektor és vetítővászon alátámasztják a honlapon olvasható információkat, vagyis azt, hogy később szakmai előadásokat is terveznek majd tartani. Eddig nem érdekelt különösebben a bányászat vagy az olajfeldolgozás, de simán el tudom képzelni, hogy eljövök majd ide, és egy jó sör mellett megnézek egy ilyen prezentációt.

a koncert (Forrás: FAK - FB oldal)

A koncert kb. egyórás volt, Körmendi Roland (ének), és Mészáros Gergely (gitár) adtak elő különböző blues-rock klasszikusokat. Nem mindegyiket ismertem, de végig tetszett a zene, és passzolt a hely hangulatához. Remélem a FAK vezetői a jövőben is jól választják meg a programokat, és pultosok is ilyen barátságosak maradnak. A kocsmázási szokásaimat tekintve, nincs értelme törzshelyről beszélnem, de ha marad a színvonal, akkor gyakran fogok ide járni.