2019. november 26., kedd

Pipipont

Szegény Pipipont halmozottan hátrányos helyzetből indult nálam: nem volt túl bizalomgerjesztő a név, nem találtam különösebben vonzónak a lehetőséget, hogy rántott húsos szendvicset egyek egy körúti büfében, az pedig már talán csak ezekből eredt, hogy a bejárat sem igazán tetszett. Viszont amikor neten lecsekkoltam az étlapot, akkor több szimpatikus ételt is találtam, és vendégek értékelései is nagyrészt pozitívak voltak, szóval adtam egy esélyt a helynek - nem bántam meg!


Belépés után gyorsan megváltozott az előzetes véleményem, az emeleten lévő vendégtér például kifejezetten kellemes meglepetést okozott. A választék nagy részét a sokféle csirkés és marhás szendvics teszi ki, de kérhetünk húst magában (rántva vagy panír nélkül, vaslapon sütve) és vannak saláták is, szóval az is talál magának ételt, aki valami diétásabbat keres.



Én most maradtam a szendvicsekre voltam kíváncsi, hiszen azok jelentik a hely elsődleges profilját. Az olaszos csirkéset választottam cheddar sajttal és mediterrán szósszal, teljes kiőrlésű vekniben. 1290 forintba került, és eléggé gusztán nézett ki, a mérete alapján pedig szinte biztos voltam benne, hogy jól fogok vele lakni. A ropogós külsejű, puha veknibe 2 szelet csirkemellfilét tettek, amik külön-külön elég vékonyak voltak, de így pont minden falatba jutott belőlük, és az ízüket sem nyomta el a többi összetevő. A hús mellett aszalt paradicsom, uborka, sajt, hagyma és olivabogyó volt még a szendvicsben, mindegyikből korrekt minőség. 


Ahogy az egész szendvicset is a “korrekt” szóval tudom legjobban jellemezni. Gyorsan elkészül, finom, laktató, az pedig szerintem amúgy sem célja a Pipipontnak, hogy gasztronómiai különlegességeket alkossanak. Nincs is rá szükség, ez a minőség ezzel az árazással (már ezer forint alatt is sokféle szendvics van, amik egy átlagos éhséget jó eséllyel megszüntetnek) teljesen jó párosítás. Pozitívan csalódtam, ezért valószínűleg hamarosan meg fogok itt kóstolni egy marhahúsos szendvicset is.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00-22:00
SZ: 11:00-21:00

2019. november 19., kedd

Madal Food

A Madal kávézóról már több éve írtam, és azóta is megfordultam párszor a Ferenciek terén lévő egységükben, de az Alkotmány utcaiban még nem jártam. Most viszont konkrétan azt vettem célba, mert ott a kávézóval együtt egy vegán étterem is működik.


Vagyis inkább tésztabár, mert az étlap nagy részét a tészták teszik ki, aminek azért örültem, mert ez egy olyan étel, amiből gyakran a hagyományos helyeken is valamilyen húsmentes verziót szoktam enni. Itt minden nap négyféle szószból lehet választani, a kínálat folyamatosan cserélődik, ahogy a napi leves is mindig más. Ezeken kívül van még hamburger és quesadilla.


Én egy nagy adag teljes kiőrlésű tésztát kértem (1690 Ft, a sima és a gluténmentes is ennyibe kerül) az Alfredi do Zucca elnevezésű ízesítésben. Ez egy kissé pesztóra emlékeztető, de annál erősebb fűszerezésű kesudiós szósz volt, aminek a tetejére pirított tökmagot, napraforgómagot és kifejezetten finom növényi sajtot szórtak. Tökéletes állagú tészta, karakteres ízek, és nem csak a nevében “nagy”, hanem tényleg bőséges adag - ezúttal sem hiányoztak az állati eredetű összetevők, ez az étel így is abszolút teljes volt. Az pedig külön szuper, hogy nem kellett utána messzire menni egy finom kávéért.


A Madal Food honlapját is érdemes meglátogatni, ahol nem térítő vagy lelkiismeret-furdalást keltő jelleggel, inkább ismeretterjesztő céllal írnak a vegán táplálkozásról, például arról a gyakran felmerülő kérdésről, hogy milyen ételekkel lehet megoldani a szükséges mennyiségű fehérje bevitelét. Szerintem ez a jó irány, nem agresszív módon terjeszteni a vegánságot, hanem ötleteket és finom alternatívát mutatni a húsvesőknek, a Madalban pedig ez elmélet és gyakorlat szintjén is megtörténik.

Facebook: Madal Food
Honlap: madalfood.hu
Cím: Alkotmány utca 4.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:30-16:00

2019. november 12., kedd

Namgyal Momo Tibeti Étkezde És Teázó

Éppen egy másik helyre indultam ebédelni, amikor először megláttam a Namgyal Momo-t, és a tibeti gyorsétterem annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy inkább ide ültem be.


Lelkes voltam, mert még sosem kóstoltam tibeti kaját, és az sem vette el a kedvemet, hogy az ételeket nem frissen készítették, hanem már egy ideje ott álltak a pultban, és csak meg lettek mikrózva. A fogások többségének jakhús az alapja, amit többféle ízesítésben lehet kérni, van például spenótos, gombás és babos is. Az étlap másik részét a momo teszi ki, ez egy töltött tésztagombóc, leginkább a kínai bao-hoz tűnik hasonlónak. A jak izgalmasabbnak tűnt, ezért abból választottam a csípős verziót, ami kissé vakmerő döntés volt egy ázsiai kifőzdében, főleg mivel Namgyal (időközben kiderült, hogy az étterem névadója és tulajdonosa áll a pult mögött) is figyelmeztetett, hogy erős lesz.



Tényleg nem egy óvatosan fűszerezett kaja volt, csípett rendesen, de nagyon ízlett. A hús egyszerre emlékeztetett a marhára és a borjúra (aki csak a szárnyasokat kedveli, annak szerintem nem fog bejönni), magában talán száraz lett volna, de a szaftos, paprikás szósszal már egyáltalán nem volt az. Járt mellé köretként két darab tigmo, vagyis tibeti kenyér is, ami gyakorlatilag csigaformában feltekert tészta, és ezekkel együtt elég tekintélyes adagot kaptam 1200 forintért.


Teljesen jóllaktam, a diós baklavát (400 Ft) már inkább csak a szemem kívánta. Nem úgy nézett ki, mint ami a gyros-büfékben szokásos, és az állaga is eltért azoktól. Ez egy tömörebb, szárazabb változat, ami kevésbé édes, viszont jobban érvényesül benne a dió íze. A tömörsége miatt kicsit nehezen birkóztam meg vele, frissen talán más lenne a helyzet, de így nem igazán tudott meggyőzni.

A Namgyal Momo hangulata viszont nagyon tetszett, sem a zenét, sem a zászlókat és képeket nem éreztem erőltetettnek vagy soknak, itt simán beleillettek az összképbe. Érdekes ellentét, de ez egy olyan gyorsétterem, ahol ki lehet szakadni a hétköznapok pörgéséből, és legalább egy étkezés erejéig lelassulni.
Nyitva tartás:
H-SZ: 10:00-22:00

2019. november 5., kedd

Gulyásbomba

A Gulyásbomba ötlete egyből szimpatikus lett, amikor bő egy éve az első, gödöllői egységükről olvastam. Azóta már több helyen árulják a street food-dá változtatott pörköltet, és múlt héten végre Budapesten is nyitottak egy bódét. Gyorsan elmentem megkóstolni, és az a helyzet, hogy ez az ötlet a gyakorlatban is megállja a helyét.


De miről van szó konkrétan? Előre elkészített, adagonként lefagyasztott pörköltről, amit hot dog-szerűen kiflibe töltenek, és így a végeredmény az utcán is kényelmesen, mindenféle maszatolás nélkül elfogyasztható. Marha,- csirke,- vagy sertéspörkölt közül lehet választani (a vegák kérhetnek lecsót), kifliből pedig van sima, erős paprikás és korpás. Csalamádé mindegyikhez jár, ezt szintén kifliben kapjuk.

A sertéshúsost (1200 Ft) próbáltam ki korpás kifliben, és amilyen egyszerű az egész étel, annyira szuper. A pörköltön nem érződött a fagyasztás hátránya, akár azt is elhittem volna, hogy frissen készült, a kifli pedig pont olyan állagú, hogy a szaft csak megpuhítsa a belsejét, de ne áztassa át teljesen. Tényleg veszély nélkül meg lehet enni akár séta közben is, és az adag éppen megfelel egy átlagos főétkezésnek, mert a méretéhez képest meglepően laktató kajáról van szó.


Az állandó kínálat mellett most éppen szarvaspörkölt is szerepel a választékban, gondolom csak egy ideig, aztán majd valami más lesz helyette. Ez plusz egy ok, hogy érdemes legyen időről időre megállni a bódénál, mondjuk egyelőre annyira tetszik az ötlet, ahogy egyébként sem fogom egyhamar megunni a Gulyásbombát.