2016. október 31., hétfő

Ragústami

Az oké, hogy a tészta és a pizza az olasz konyha legismertebb fogásai, mindkettőt szeretem, de azért mindig szívesen megkóstoltam volna valami mást is a csizma alakú ország gasztronómiájából. Emiatt a Ragústami egyből felkeltette az érdeklődésemet, amikor megtudtam, hogy itt nem a szokásos itáliai ételek kapják a főszerepet.


Pizza azárt van, nem is néz ki rosszul, de a pultban sorakozó izgalmasabb kaják egy pillanat alatt elterelték róla a figyelmemet. Szerencsére mindenhez oda van írva, hogy mit tartalmaz, mert az olasz elnevezésekkel nem mindig voltam tisztában, és így legalább nem kellett folyamatosan kérdésekkel bombáznom a kiszolgálót. A választás ezzel együtt is nehezen ment, végül egy pisztáciás arancini és a egy cippolini (mindkettő 790 Ft) lett a két kiszemelt áldozat. Az előbbi egy hússal töltött, panírozott rizsgolyó, ami többféle ízesítésben is kapható, ebben az esetben pisztáciás-sajtos szósz került még bele. Nem tudom, hogy ennek a fogásnak pontosan milyennek kell lennie, de a Ragústami változata egészen rendben volt: a rizs puha, krémes állagú, a töltelék bőséges és karakteres ízű, a bunda pedig ropogós, csak talán a kelleténél kicsivel több olajat szívott magába. Ezzel kapcsolatban mondjuk az sem kizárt, hogy másnak fel sem fog tűnni, csak én szoktam el a panírozott ételektől.


A cippolini nem más, mint egy sajttal, sonkával és paradicsommal töltött tésztabatyu, ami halványan emlékeztetett az itthoni pizzás péksüteményekre, de sokkal jobban ízlett azoknál. A könnyű, puha tészta és a benne rejlő összetevők eléggé bejöttek, ez az étel jobban meggyőzött, mint az arancini, viszont nem tudom, hogy fizetnék-e érte még egyszer közel nyolcszáz forintot. A kettővel együtt viszonylag jóllaktam, de, ha biztosra akarnék menni, akkor inkább hármat rendelnék, az pedig már simán túllépi a kétezres határt, és annyiért elég sok helyen meg lehet oldani egy ebédet vagy vacsorát. A Ragústami az igényessége és a különleges választék ellenére is gyorsétterem, és ebben a kategóriában könnyű gazdaságosabb helyet találni nála. Azonban senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy kipróbálja, már csak az olasz gasztronómiai ismeretek bővítése érdekében is érdemes esélyt adni neki, de számomra inkább az “érdekes”, mintsem a “nagyon jó” vagy a “biztosan visszatérek” kategóriába tartozik.
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-22:00
SZ-V: 8:00-22:00


Első

Leveses-szendvicses helyből már elég sok van Budapesten, és ha ezeknek a listája új taggal bővül, az önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy őszintén lelkesedni tudjak. A Múzeum utcai Első létrehozói azonban úgy gondolták, hogy miért is ne lehetne a leves mellé adott szendvics éppen hamburger. Így már izgalmasabb a történet, az pedig a tovább növelte az érdeklődésemet, hogy az összes burgerből kapható mini verzió is, ami ideális kóstolgatáshoz és teszteléshez.


A leveskínálat folyamatosan változik, minden nap kétfélét készítenek, egy adag 490 Ft-ba kerül. Én a bazsalikomos-gyömbéres sütőtökkrémleves mellett döntöttem, és kevés jobb választást tudok elképzelni egy hűvös őszi estére. A hangsúly a “krém” szón van, mert igazán sűrű, tartalmas ízkavalkád került a poharamba. A sütőtök önmagában még egészen szolid lett volna, de a bazsalikom és főleg a gyömbér enyhe csípőssége annyira feldobta, hogy igazán emlékezetes fogás váljon belőle. 


A mini hamburgerek közül az almás-baconost illetve a csípőst (590 Ft / db) kóstoltam meg, és amikor megérkezett a rendelésem, nem tudtam (mondjuk nem is akartam) leplezni a látvánnyal kapcsolatos elégedettségemet. Oké, ezek a szendvicsek tényleg minik, de elképesztően jól néznek ki, és igazi gourmet (már-már fine dining) hatást keltenek. Valószínűleg egy normál méretű hamburger (ezeknek 1380 és 1990 Ft között mozog az ára) kiadósabb, mint két kicsi, de valamivel többe is kerül, és úgy csak egy ízt lehet kipróbálni. Hat összeállítás szerepel az étlapon, de mindegyik kérhető marhahússal, csirkemellfilével vagy vega verzióban is, a buciból pedig teljes kiőrlésű és szénhidrátcsökkentett változat is van, így elég sok a variációs lehetőség.


De vissza a rendelésemre! Az almás-baconos burgernek ugrottam neki először, amiben a két névadó összetevő furcsa párosításnak tűnhet, azonban az enyhén édes marinált alma és a sós bacon remekül egészítik ki egymást. Ezeken kívül barbecue szósz, római saláta és füstölt sajt és persze marhahúspogácsa van még a buciban. A méretből adódóan semmiből sem sok, de pont annyi, hogy ebben a pár falatban is intenzíven érezni lehessen az ízeket. A húsból például ez a méret is elég volt ahhoz, hogy meggyőzzenek a jó minőségről. Szándékosan hagytam a csípős hamburgert másodiknak: számítottam rá, hogy a benne lévő szósz és a jalapeno paprika kissé blokkolja majd az ízlelésemet és így is lett. Nem fejletépős erősségű a cucc, nem csak a kapszaicin szerelmeseinek ajánlott, de azért határozottan rászolgál a szendvics a nevére. A hús változatlanul jó, a hagymalekvár és a cheddar sajt pedig kellemes lágyságot visznek az összképbe.

Kis méretben tehát abszolút jól szerepeltek az első hamburgerei, legközelebb a normál verziót fogom választani. Ha ti is így tennétek, akkor érdemes 11 és délután 2 között mennetek, mert ilyenkor 1600 forintért kaptok egy levest, egy hamburgert (sajtos, almás-baconos vagy csípős) és egy szörpöt is. Azt hiszem, ez így elég erős konkurencia a gyorséttermek ajánlatainak!

Facebook: Első
Cím: Múzeum utca 5.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00-22:00

2016. október 26., szerda

Steamhouse Cafe

A Batthyány téri vásárcsarnokot mindig is fájóan kihasználatlannak, kihagyott ziccernek éreztem. Az első szinten lévő élelmiszerbolt egész forgalmas, az emeleten viszont alig lézeng pár ember, ami érthető, hiszen nem is nagyon van miért felmenni oda. Vagyis korábban nem volt, de most már ott a Steamhouse Café, ahol remek kilátás mellett lehet feltölteni a koffein,- és édességraktárakat. Természetesen az újhullámos kávézók általános jellemzői erre a helyre is igazak, a választék ismerős, és az árszabás sem okoz meglepetést. Az azonban már említésre méltó, hogy, ha az ablaknál ültök le, és kinéztek, akkor ezt látjátok:


Lehet, hogy ez már nem sok embert hat meg, de én egyszerűen nem tudom megunni. Miközben nézelődtem, megérkezett a dupla eszpresszóm (550 Ft) és a brownie-m (450 Ft). A kávé éppen egy costa rica-i példány volt, amiből 20 grammot használtak fel az elég erős és karakteres ízű duplához. A pohár ne tévesszen meg senkit, ez a fekete nem olyan, mint amit mondjuk egy pályaudvari presszóban tesznek a vendég elé, hanem pont a szöges ellentéte annak. Keserűséget nyomokban sem tartalmaz, cserébe intenzíven citrusos és igazán finom.



A brownie-t (ahogy a többi süteményt is) házilag készítik, és ez abszolút érthető húzás, hiszen, ha ilyen minőségben tudnak sütni, akkor nincs szükség beszállítókra. Masszívan kakaós, visszafogottan édes, omlós állagú cucc, ami egy kézműves cukrászda pultjából sem lógna ki. Remek társ lehet például egy capuccino mellé, de azoknak is érdemes megkóstolni, akik hozzám hasonlóan inkább tej nélkül szeretik a kávét.


A Steamhouse Cafe tehát mindenképpen ajánlott hely, jó volt látni, hogy végre tényleg van miért felmenni a vásárcsarnok lépcsőjén. Kedves kiszolgálás, finom kávé és süti plusz a panoráma - ez így elég ütős kombinációt alkot.
Nyitva tartás:
H-P: 8:30-19:00
SZ: 9:00-15:00

2016. október 21., péntek

Napfényes Étterem

A Ferenciek terénél lévő Napfényes Étterem olyan hely, ahova valószínűleg rendszeresen vissza fogok járni, ha egy jót akarok enni. A környezet tiszta, igényes, a kiszolgálás udvarias és gyors, az árak barátságosak, az étlap pedig izgalmas, tele van olyan fogásokkal, amiket szívesen kipróbálnék. Mindössze egy dolog van, ami elsőre talán szépséghibának tűnhet, de valójában a legkevésbé sem az: egyáltalán nem használnak állati eredetű alapanyagokat.


Remélem az előző mondat nem riasztotta el a megrögzött húsevőket sem, mert, ha csak egy kis nyitottság is van bennük, ennek az étteremnek érdemes adniuk egy esélyt. Én a kijevi töltött szejtánt (2000 Ft) kóstoltam meg, és bíztam benne, hogy jó lesz, de még így is meglepődtem rajta, mennyire finom volt. Csupa érdekes íz került a tányéromra, és az étkezés végén semmiféle hiányérzet nem maradt bennem. Ez egyrészt a bőséges adagnak is köszönhető, másrészt viszont annak, hogy ez a fogás hús nélkül is teljes. A szejtánt sokszor gumis, szivacsos állagúra készítik el, ami könnyen el tudja venni még a vegánok kedvét is, itt azonban baromi jó volt, nem tiltakoznék, ha rendszeresen ezt kellene ennem. A “sajtkrém” viszont még ennél is nagyobb pozitív csalódást okozott: a növényi sajtoktól általában kiráz a hideg, de a Napfényes Étteremben egy olyan változatot töltenek a szejtán belsejébe, ami nem csak korrekt, hanem kifejezetten szuper. Érezhető rajta, hogy nem tejből készült, de egyáltalán nem rosszabb, inkább különlegesebb, szokatlanabb az íze, mint a hagyományos verziónak.

Ezzel a fogással tehát maximálisan elégedett voltam, és már várom, hogy újabb finomságokat kóstolhassak meg itt. Bőven lesz miből válogatnom, mert vannak tészták, saláták, pizzák, valamint néhány gluténmentes és nyers kaja is szerepel az étlapon. Minden nap van menü, amiben általában egy leves és három főétel közül választhattok kedvező áron. Az édesszájúaknak sem kell csalódniuk, hiszen sokféle vegán és nyers édesség is található a bejárat melletti pultban. Szóval, ha van kedvetek legalább egy étkezés erejéig szakítani a megszokott ízekkel, és nyitni valami újdonság felé, akkor ez a hely igazán jó választás.

Facebook: Napfényes Étterem
Honlap: www.napfenyesetterem.hu
Cím:
Napfényes Étterem és CukrászdaFerenciek tere 2. (a Veres Pálné és a Curia utca sarkán)
Napfényes Étterem és Pizzéria: Rózsa utca 39.
Nyitva tartás:
H-P: 8:30-20:30
SZ: 9:00-17:00
(mindkét étteremnél)

2016. október 16., vasárnap

Marie Kristensen Sandwich Bar

Amikor se főzni, se otthonról kimozdulni nincs kedvem, akkor marad a rendelés. De mi a helyzet, ha egy lusta reggelen, már a nap eső étkezését is így szeretném megoldani? Pizzát, hamburgert vagy valami hagyományos főételt számtalan hely szállít házhoz, de jelentősen leszűkül a lehetőségek köre, ha reggeliről van szó. Persze nem tilos pizzával indítani a napot, de én valami klasszikusabbra vágytam, és ehhez leginkább a Marie Kristensen állt közel. Egyrészt már 8:30-tól lehet tőlük rendelni, másrészt az étlapjuk jelentős részét a különféle szendvicsek teszik ki, ami éppen ideálisnak tűnt.

a becsomagolt szendvicsek

Minden összeállítás kérhető 13 vagy 28 cm-es fehér illetve rozs bagettben, és a kisebbek közül már 500 forint alatt is van jó pár opció. Ezen felül van napi menü is, ami egy kijelölt szendvicset valamint üdítőt és desszertet tartalmaz 990-ért. Én ezúttal a Club (645 Ft) és a Fantázia (670 Ft) névre hallgató verziókat választottam, az előbbibe sonka, sült bacon, majonéz, saláta, paradicsom és uborka, míg az utóbbiba tojáskrém, szalámi, pulyka, edami sajt és kétféle dresszing került. A futár 40 percen belül meg is érkezett, és egyből nekiláttam a reggelinek. 

a Club szendvics belseje

A szendvicsek alaposan becsomagolva kerültek a zacskóba, ebben a formában akár egyből lehetne is vinni őket munkába vagy suliba, és nem kellene attól félni, hogy bármit összekennek. Esetemben azonban ez nem számított, gyorsan feltéptem a fóliát, mert az ízek jobban érdekeltek a látványnál. Izgalmasabbak is voltak: jó minőségű, önmagukban is finom hozzávalók remek összhangban. Valami ilyesmi minőséget kell produkálnia annak a helynek, aminek a szendvics a fő profilja. A rozsos bagett igazán puha, friss, egyáltalán nem morzsálódik, stabil alapot nyújt a belekerülő összetevőknek. Mindenből korrekt mennyiséget használtak fel, szó sincs arról, hogy nyomozni kellene a bacon vagy a sajt után. A zöldségek frissek, a húsok ízletesek, a Fantázia szendvics dresszingjei pedig kegyetlenül jók. 

a Fantázia szendvics belseje

Kisebb étkűeknek talán egy 13 centis szendvics is elég, de szerintem a többségnek érdemes inkább a nagyobb méretben (vagy hozzám hasonlóan két kisebben) gondolkodnia. Mondjuk ez így már nem a legolcsóbb reggeli, de, ha belegondolok, hogy a kapucsengő megszólalásáig ki sem kellett másznom az ágyból, mégis egy finom, átlagon felüli étkezéssel kezdtem a napot, akkor arra jutok, hogy a kényelem és a minőség kárpótol az árért.
Nyitva tartás:
H-P: 8:30-20:30
SZ: 9:00-17:00

2016. október 11., kedd

Diéta Pizza

Diéta és pizza - ez a két szó meglehetősen ritkán szerepel egymás mellett. Pedig egyértelműen van igény a gyorskaják egészségesebb, kalóriaszegényebb verziójára, szóval jó ötlet erre alapozni egy éttermet. A kérdés csak az, hogy ezek az ételek vajon finomak-e vagy csak egy kompromisszumos vészmegoldást nyújtanak a diétázók számára. Ezt teszteltem le egy rendeléssel.


A választékban levesek, hamburgerek, tészták és grillezett húsok is vannak, de első körben a pizzára voltam kíváncsi, mégiscsak az szerepel a hely nevében. A legtöbb ételtípuson belül négy kategóriára (zsírégető, paleo, fitt, klasszikus) oszlanak az ételek, így mindenki gyorsan megtalálhatja az étrendjének megfelelő fogásokat. Dicséretes, hogy sok esetben az összetevők is fel vannak tüntetve, jó lenne ezt mindenhol alkalmazni. 

Az én választásom a sonkás-gombás (1690 Ft) pizza fitt verziójára esett, amin a névadó összetevőkön kívül paradicsomos szósz és mozzarella szerepel, de mivel ez így még nem éri el a 2000 forintos minimális rendelési összeget, kértem rá csirkemellet is (+350 Ft) extraként. Kissé hidegzuhanyként ért az infó, hogy a várható szállítási idő másfél óra, de legalább szóltak előre, és így végül kellemes csalódást okozott, amikor 75 perc múlva ideért a futár. 

Sajnos a pizza időközben kicsit már kihűlt, de ennek ellenére is egészen jól nézett ki. A legszéle a kelleténél valamivel jobban megszáradt, de ezt a félcentis sávot leszámítva teljesen rendben van a tészta állaga. Az ízén érződik, hogy nem hagyományos lisztből készült, de nem valami fura, kellemetlen mellékízre gondolok. Egyszerűen csak más, mint a megszokott, és ez a különbség még jól is esik a sok egyforma ízű, átlagos pizza után, az pedig már csak hab a tortán, hogy a teljes kiőrlésű liszt még laktatóbb is. A feltétek terén már nincs ilyen különlegesség, de nem spóroltak velük, és a minőségüket tekintve sincs okom panaszra. 

A Diéta Pizza simán ott van a budapesti középmezőnyben, és felkerült azon helyek listájára, ahonnan később is szívesen rendelek. Fontos megjegyezni, hogy ettől még a pizza persze nem lett egy kifejezetten diétás kaja, de ez a verzió egészségesebbnek tűnik az átlagosnál és mivel ez nem megy az íz rovására, szerintem érdemes adni neki egy esélyt.

Facebook: Diéta Pizza
Honlap: www.dietapizza.hu
Cím: Nagyenyed utca 8-14. (Diéta Bistro)
Nyitva tartás:
H-P: 10:00-16:00
Kiszállítás:
H-V: 10:00-23:00

2016. október 6., csütörtök

La Delizia

Budapesten bolyongani jó. Szombat délelőtt a Margit-szigeten volt programom, ami után még maradt időm ebédig, ezért Pest felé vettem az irányt, és sétálgatni kezdtem Újlipótváros utcáin. Nem is emlékszem, mikor jártam utoljára erre, mert számomra eléggé kiesik, pedig egészen hangulatos környék, és tök jó, hogy a kutyásokra külön odafigyelnek.


Több szimpatikus, kipróbálásra érdemes helyet is láttam útközben (szóval a következő itteni sétámig biztosan nem fog hosszú idő eltelni), de egyik sem fogott meg annyira, hogy rögtön beüljek. Aztán észrevettem a La Delizia kirakatát, és eszembe jutott, hogy a kekszmanufaktúra már régóta szerepel a listámon - éppen ideje megnézni, mit tud! 


Ahogy az ilyen kézműves üzleteknél lenni szokott, itt is csak természetes alapanyagokkal dolgoznak, tartósítószert, ízfokozót és színezéket egyáltalán nem használnak. A 'kekszmanufaktúra' besorolás alapján nem meglepő, hogy a választék főleg kekszekből áll, de azért vannak egyéb sütik, óriás macaronok, valamint gofrik is, az édességeket pedig kávéval, teával vagy szörppel lehet leöblíteni. Egy macaront (490 Ft) mindenképpen ki akartam próbálni, amíg még élénken él bennem a Chez Dodo emléke, és azt kell mondanom, hogy az itteni verzió, csak egy hajszálnyival marad el attól, tehát kifejezetten jó (és valóban rászolgál az "óriás" jelzőre)!


A kekszek ára súlyra van megadva, a “simákból” 790, a glutén-, tej,- és cukormentesekből pedig 890 forintba kerül 10 deka. Tudom, hogy ez soknak hangzik, és nem is akarom úgy beállítani a dolgot, mintha a La Delizia olcsó hely lenne, de ezekre a kekszekre inkább ropogós süteményként érdemes gondolni. A lenti képen látható összeállításért például 235 forintot fizettem, és így négyféle ízesítést is meg tudtam kóstolni. Ezt már csak azért sem érzem túl drágának, mert mindegyik szuper volt, talán a dupla csokis-levendulás apróságokat tudnám kiemelni, az igazán erős mezőnyből. Szerintem először érdemes sokféléből egyet-egyet venni, aztán, ha megtaláltátok a kedvenceteket (nem lesz egyszerű), akkor abból fel lehet tankolni. 


Talán egyedül voltam ezzel a “hatalmas problémával”, de már egy ideje kerestem valami olyan kekszet, ami egy jól elkészített kávé vagy tea méltó párja lehetne. Nos, amiket itt vettem, azok önmagukban is tökéletesen megállják a helyüket, de bármilyen forró ital mellé is remek választásnak bizonyulnak. Egy átlagos méretű keksz nagyjából 60 forint, és sokat tud dobni az élményen, ha egy száraz, íztelen valami helyett egy ilyenbe haraptok bele két korty között. Nekem marad az elvitel, de a közelben lakóknak vagy dolgozóknak a La Delizia ideális választás lehet egy napközbeni feltöltődésre.

Facebook: La Delizia
Honlap: ladelizia.hu

La Deli Jókai:
Cím: Jókai utca 13.
Nyitva tartás:
H-SZ: 10:00-20:00

La Deli Pozsonyi:
Cím: Pozsonyi út 7.
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00

2016. október 1., szombat

SOUP Culture

Talán a blog hatása, de mostanában többször is azt vettem észre magamon, hogy jobban vonzódom a “trendi” dolgokhoz, mint korábban. Legutóbb például, amikor levest ettem volna, akkor nem a közelben lévő éttermek kínálatát kezdtem el böngészni, mert inkább a papírpoharas - műanyag kanalas verzióhoz volt kedvem. Nem gondoltam volna, hogy a Bazilika környékén is találok ilyen levesbárt, de szerencsére nem kellett messze mennem a SOUP Culture-ig, és még az árak sem voltak magasabbak az átlagnál.


Ahogy az ehhez hasonló helyeken lenni szokott, a naponta változó leveskínálat mellé itt is állandó saláták és szendvicsek közül lehet választani. Nem akarják tehát feltalálni a spanyolviaszt, a facebook-os bemutatkozásukban meg is említik, hogy nem ők az elsők ebben a műfajban. Sebaj, Budapest jó pár ilyen kajáldát elbír, ha tisztességes minőségű étel kerül a vendégek elé, és a SOUP Culture esetében nincs okom panaszkodni. A választék itt inkább a klasszikus ízeket fedi le, kevésbé jellemzőek az extrém összeállítások, mint mondjuk a Bors GasztroBárban, de azért naponta egy-egy különlegesebb tétel is felkerül az étlapra.


Én egy bazsalikomos paradicsomlevest illetve egy kis tonhalkrémes szendvicset kértem (a kettő együtt 990 Ft), és mindkét fogás bejött. A levest nem fűszerezték túl, inkább hagyták érvényesülni a paradicsom kellemesen savanykás ízét, a szendvicsembe pedig tisztességes mennyiségű tonhal jutott (még akkor is, ha képen az uborkaszeletek jól elbújtatják). Ez a párosítás éppen elég volt egy könnyű, finom vacsorához, amit ezen a környéken nem egyszerű feladat ezer forint alatt megoldani. Ebédre azért inkább a nagy szendvicset ajánlom, azzal 1390-be kerül a menü. Ez pedig egyértelművé is teszi a levesbár létjogosultságát, hiszen hiába nincs a SOUP Culture-ben semmi igazán különleges, az mindig szerencsés, ha a belvárosban korrekt áron lehet finom kajával jóllakni. 

Nyitva tartás:
H-P: 11:00-19:00
SZ: 12:00-18:00