2017. december 11., hétfő

Risto Take Away

Pizzáról már egy ideje nem írtam, és ennek az a legfőbb oka, hogy többfelé is kóstolgattam ugyan, de nem találtam olyant, amiről úgy gondoltam volna, hogy érdemes rászánni egy bejegyzést. A legtöbb helyet röviden úgy tudnám jellemezni, hogy “átlagos feltétek az átlagos szósszal megkent átlagos tésztán” - ilyeneket pedig biztosan magától is mindenki ismer. Nemrég azonban a Vámház körúton olyan pizzát tettek elém, amire megéri felhívnom mások figyelmét.



Már kívülről sejthető, hogy a Risto Take Away az olaszos vonalat követi, és bent is ennek megfelelően vidám, közvetlen a hangulat. A szakács valószínűleg nem igazán beszél magyarul, mert a pultos fordította neki a rendelésemet, és előítélet ide vagy oda, az azért mégiscsak bíztató jel, ha olasz kezek készítik el a pizzámat. Én eközben körülnéztem, és a kissé zsúfolt földszint helyett inkább a mediterrán vendéglőre emlékeztető emeleten ültem le. Mindig jó látni, hogy a forgalmasabb utak mellett is ki lehet alakítani ehhez hasonló, hangulatos helyiségeket. Ha jó asztalt választunk, még azt is figyelemmel tudjuk kísérni, ahogy a pizzánkat összeállítják, aztán beteszik sülni.



Ez nem tart sokáig, ebédidőben is gyorsan megkaptam a rendelésemet. A Diavola pizzát (1490 Ft) választottam, amin paradicsom, mozzarella illetve csípős szalámi volt, és egyértelműen hozta azt a szintet, amire számítottam: vékony, puha, önmagában is finom tészta ízletes feltétekkel. Az utóbbiak listája ugyan rövid, de a jó minőségű alapanyagoknak köszönhetően nem maradt bennem hiányérzet. Így kell ezt: inkább csak 2-3 dolgot tegyenek egy pizzára, de azok legyenek hibátlanok. A Diavola esetében a szalámi jött be legjobban, tényleg volt benne egy kellemes mértékű csípősség, ami feldobta a paradicsom és a sajt lágyabb ízét. Szóval a minőséget és az ahhoz képest igazán kedvező árat figyelembe véve a Risto Take Away határozottan felkerült az általam ajánlott pizzázók nem túl hosszú listájára. Ha elsőre mégis csak egy szelettel próbálkoznátok, 350 forintért azt is megtehetitek, a visszajáró vendégeknek pedig 5 pizza vagy tészta után egy ingyen levessel, 10 után ingyen pizzával kedveskednek. 

Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00

2017. december 6., szerda

Karcsi Vendéglő

Úgy gondoljátok, hogy a régi jó dolgokból semmi nem maradt? Akkor most mutatok egy éttermet, ami olyan mintha hibernálta volna magát pár évtizedre. A név és a logó alapján arra számítottam, hogy egy mindenféle modern, trendi dologtól mentes, klasszikus magyaros helyen fogok ebédelni, és nagyjából ezt is kaptam.


Miután beléptem, eléggé meglepődtem a fiatal pincéreken, ebben a környezetben legalább az ötvenes korosztályra számítottam felszolgálóként. Az étlapot kinyitva viszont már helyreállt a rend: fine dining és reformkonyha helyett szinte kizárólag olyan fogások, amik 20 évvel ezelőtt is az asztalra kerülhettek volna. Szerencsére az árak is ehhez passzolnak, itt nem kell nagy összegeket kifizetni pár falat kajáért, a főételek többsége kétezer forint közül mozog, a hétvégén is kapható napi menüvel pedig még ennél is olcsóbban megoldható az étkezés.


Azért helyenként felbukkan némi újításra utaló jel, a klasszikus leveseken túl például jalapenos sajtkrémes is van, de egy ilyen helyen valahogy eszembe sem jutott azt választani. Inkább egy csésze húslevest (540 Ft) kértem, ami az elnevezéséhez méltóan gazdagra sikerült, tészta, hús illetve zöldség is bőven jutott bele, az adag pedig nagyobb volt a szokásos csészényi méretnél, szóval nem bántam meg, hogy nem a nagyobb verziót választottam. Főleg azért nem, mert főételnek az erdélyi fatányérost (2090 Ft) kértem, amivel így is bőven jóllaktam. Ez a fogás sertésflekkenből, szallonnából, hátszínből valamint roston sült pulykamellből állt, és ugyan egyik hús sem volt hatalmas darab, együtt mégis korrekt mennyiséget tettek ki, a steak burgonyát pedig igazán bőkezűen mérték.



Ahogy ezt a tálat letették elém, abban már biztos voltam, hogy nem fogok éhesen távozni, és a minőséggel kapcsolatban sem igazán kételkedtem. Ezek totál egyszerű kaják, amiknél inkább az érdemelne külön említést, ha egy étteremben nem tudnák őket tisztességesen elkészíteni. De a Karcsi Vendéglőben nincs ilyen probléma, mindegyik hús ízletes és puha, szaftos volt, fűszerezés tekintetében pedig cseppet sem meglepő módon a magyaros vonalat követik, vagyis nem spórolnak a sóval, borssal, paprikával.

A folyamatosan újításokkal próbálkozó street foodok és a reform alapanyagok segítségével egészségesebben elkészített ételek mellett néha igencsak jól tud esni egy ehhez hasonló tradícionális ebéd, aminél nem a fittnesz-életmódnak való megfelelés az elsődleges szempont. Szerencsére vannak olyan helyek, mint a Karcsi Vendéglő, ahol erre nagyon korrekt árakon van lehetőségünk, és nem látok semmi furcsát abban, hogy Budapest rohamosan modernizálódó gasztronómiai választéka mellett is megmaradt az igény ezekre.
Nyitva tartás:
H-V: 11:30-22:00

2017. december 1., péntek

Risbon

Az aluljárók ételkínálata általában nem igazán említésre méltó, sem a környezet, sem a kaják nem túl bizalomgerjesztőek. Akár gyrosról, akár pizzaszeletről van szó, csak akkor szoktam ezeket választani, ha tényleg nincs más lehetőség, nemrég azonban felfedeztem egy olyan helyet a föld alatt, ami legyőzte az előítéleteimet és kíváncsivá tett. Pedig a Kálvin téri aluljáró nem az a hely, ahol könnyen megjön az ember étvágya, a Risbon kínálatához mégis kedvet kaptam, ezért vettem pár “rizottóbombát” elvitelre.



A hangzatos név az arancinit vagyis a morzsába forgatott, különböző finomságokkal megtöltött szicíliai rizsgolyót takarja. Az ízesítések között vannak édes és sós verziók is, egy 15-16 dekás darab egységesen 330 forintba kerül. Átlagos esetben hárommal jól lehet lakni, és így még éppen egy ezres alatt megúszható az étkezés. A külső panír mindegyik esetben kellemesen ropogós, az alatta lévő, rizsből összeálló réteg pedig puha, omlós, mégis eléggé összetartja a gombócot ahhoz, hogy kis odafigyeléssel útközben is meg lehessen enni.



Az érdekes rész persze legbelül van, és szerencsére mindegyik arancinibe kellő mennyiségű töltelék került. A ricottás-spenótos verzió is egészen karakteres ízekkel bírt, a marharagus pedig még jobban bejött, érezhető volt, hogy tényleg marhahúst használtak fel hozzá. Két sós gombóc után desszertként megkóstoltam a csokipudingos változatot is, amibe már a rizs is édes formában került. Valahogy úgy kell elképzelni, mint a golyó formájúra gyúrt, panírozott tejberizst, és ez talán hülyén hangzik, viszont abszolút működőképes az ötlet, ez az arancini is finom, és az sem hátrány, hogy tartalmasabb egy átlagos édességnél.


A Risbon nem egy világmegváltó, forradalmi újítás, viszont olcsón kínálnak, laktató, ízletes és a megszokott street foodoktól eltérő falatokat. Ennyi pénzért mindenképpen érdemes kipróbálni akár édes akár sós apróságra vágytok. Király lenne, ha minden forgalmasabb megállóban valami ilyen szintű kaját lehetne venni.
Nyitva tartás:
H-P: 9:00-18:00

Nagyvárad tér, aluljáró
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-20:00
SZ: 7:00-16:00

2017. november 26., vasárnap

Noir Chocobar

Jönnek a hideg esték, vagyis beindul a forró italok szezonja. Ezek közül a tea és főleg a kávé már elindultak egy olyan új irányba, amelynél az elkészítő és a fogyasztó részéről is nagyobb figyelmet kap az alapanyag, a kakaó magyarországi helyzete viszont még mindig elég mostoha. Nagyon sok hely kínálatában szerepel valamilyen formában, de a legtöbb esetben az instant, porból készített és esetleg valamilyen sziruppal ízesített változatról van szó. Durván leszűkül a lehetőségek köre, ha mondjuk egy minőségi, magas kakaótartalmú forró csokit szeretnénk inni. A Noir Chocobar viszont ebbe a kategóriába tartozik, itt tényleg minden a csoki körül forog.


Már a szuterén helyiségbe vezető lépcső tetején olyan masszív, mégis kellemes illatok csapták meg az orromat, amikből rögtön éreztem, hogy jó helyen járok. A belső kialakítás hangulatos, a részben elszeparált asztalok külön kis tereket alkotnak, amik meghitt beszélgetésekhez vagy éppen randihoz is ideálisak. Nem tudom, hétköznapokon mekkora a pörgés, de hétvégén mindenképpen érdemes foglalni, nekem még éppen szerencsém volt az utolsó szabad asztallal.

A választék igazán széles, a “kötelező” tételeken (forró és jeges csoki, kakaó) túl van néhány igazi különlegesség is. Ezek közül a csokoládéesszencia vagyis az ültetvényszelektált csokiból készült sűrű, tömény ital tűnt a legizgalmasabbnak, azt mindenképpen meg akartam kóstolni. A 70%-os kakaótartalmú madagaszkári változatot kértem, és rendeltem mellé egy sós-karamellás forró csokit, hogy az általánosabb, könnyebben befogadható ízeket is próbára tegyem. Ha valaki az italok mellé enni is szeretne valamit, akkor válogathat a sütemények (gyanítom, hogy azokból sincs kispórolva a kakaó) vagy a sós rágcsálnivalók közül, és a szendvicskínálat is jónak tűnik.


A forró csoki nagyon finom volt, sűrű, tartalmas, és nem vitték túlzásba a karamellás ízesítést. Szolidan végig éreztem, de nem nyomta el az ital alapízét. Rengeteg változat szerepel az itallapon, és kedvet kaptam, hogy végigkóstoljam őket, de erre csakis azután kerülhet sor, ha kipróbáltam az összes esszenciát, az ugyanis még jobban meggyőzött! Nagyon durván intenzív volt, keserűséget nyomokban sem éreztem benne, inkább gyümölcsös édességet, az utóízben pedig némi kellemes fanyarságot. Nem ittam még ehhez hasonló, csokiból készült italt, az élményt leginkább talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor először kortyoltam bele egy újhullámos kávéba.


Nagyon örülnék neki, ha a kakaó feldolgozásával kapcsolatban is beindulna egy új trend, és egyre több helyen dolgoznának ültetvényszelektált alapanyaggal. Ez azonban nem mostanában fog megvalósulni, a Noir Chocobar-ban is lenne még hova fejlődni (például jelenleg pasztillából készítik az italokat, ami már alapból tartalmaz cukrot), de még így is határozottan kiemelkedik a budapesti mezőnyből. Ennek megfelelően az árak is az átlag felett járnak (1000-1200 Ft körül van egy forró csoki vagy esszencia), de ez nem az a hely, ahova csak beugrasz valami meleg édes cuccért. Gondolom, a vendégek többsége akkor jár ide, ha igazán különleges, minőségi finomságra vágyik - és itt ezt meg is kapja! 

Nyitva tartás:
K-SZ: 15:00-23:00
CS-SZ: 15:00-24:00
V: 15:00-23:00

2017. november 21., kedd

Hummus Point

Egy finom kaját még jobbá tud tenni, ha ki sem kell mozdulni érte, mert az ajtóig hozza a futár. Persze így elmarad az éttermi hangulat, de néha az időhiány és/vagy a lustaság miatt belefér ennyi kompromisszum. Szerencsére Budapesten ilyenkor is rengeteg étel közül lehet választani, a Hummus Pointtól például nem túl meglepő módon különféle hummusz tálakat és szendvicseket rendelhetünk. 


Húsos verzió egyáltalán nincs az étlapon, viszont a szokásos feltétek mellett sült sajtok is szerepelnek a kínálatban, és minden tálat kérhetünk pitával vagy laffával. Először egy falafeles hummusz tálat rendeltem (1390 Ft + 500 Ft a szállítás, amit 2500 Ft felett elengednek) és az első benyomásaim nem voltak túl pozitívak, mert történt valami kavarodás, ami miatt 2,5 órát kellett várnom a kajára. Enyhítő körülmény, hogy telefonon tájékoztattak és elnézést kértek, de ez akkor is elég extrém idő. A hummusz viszont nem útközben hűlt ki, hanem alapból hidegen szállítják. Ezzel nincs is baj, bár kényelmesebb lenne, ha olyan dobozban küldenék, amiben egyből meg lehet melegíteni.

A kezdeti bökkenők után a kaja minősége már nem adott okot további panaszra. A hummusz krémes, finom volt, és a laffa is kifejezetten ízlett. Falafelből jobban szeretem a ropogósabb verziót, de azért ez a puhább állag is bejött. A mennyiség a szokásos, azaz nem tűnik éppen soknak, viszont kifejezetten laktató, szóval egy ilyen tál bőven megfelelő adagnak bizonyult.


Mivel az étellel elégedett voltam, nem sokkal később adtam a Hummus Pointnak még egy esélyt, hogy kiderítsem, milyen az átlagos szállítási idejük. Ezúttal csicseriborsós tálat rendeltem teljes kiőrlésű laffával illetve extra padlizsánnal (1500 Ft) és igazán gyorsan, fél óra alatt megérkezett. Ez a verzió még jobban ízlett, mint az előző, szóval nem bántam meg, hogy a rossz kezdés nem vette el a kedvemet az étteremtől. Könnyen lehet, hogy ezentúl is őket fogom választani, ha valami egészséges és finom kaját akarok rendelni, a sajt-hummusz párosításra pedig különösen kíváncsi vagyok.

Facebook: Hummus Point
Honlap: www.hummuspoint.hu
Rendelésfelvétel:
H-P: 10:00-21:00
SZ: 11:00-21:00
V: 11:00-20:00

2017. november 16., csütörtök

I Love Churros

Ha valami, akkor ez tényleg hiányzott a budapesti palettáról! Sokfelé ehetünk a kedvünk szerinti extrákkal tuningolt gofrit vagy különféle ízesítésű krémmel töltött, mázzal bevont fánkokat, a churrost viszont eddig igencsak keresni kellett. Néhány mexikói étterem desszertjei között szerepelt ugyan, de nem tudok olyan helyről, ami konkrétan a streetfood-ként is remekül helytálló, sült tésztarudakat helyezte volna a középpontba. Ezért amikor megláttam, hogy nyílt egy, nem is vártam sokáig a kipróbálásával.


Ez egy egyszerű édesség, és ennek megfelelően az I Love Churros étlapja sincs túlbonyolítva. Van klasszikus illetve töltött churros, az előbbiből 5 darab 550, 8 pedig 690 forintba kerül, a töltöttnek 400 forint darabja, de ez nagyobb méretű, mint a sima társai, és alapból jár hozzá (pontosabban beletöltve) egy öntet. Szóval nem kell túl mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki ki akarja próbálni a spanyol-mexikói desszertet - 1-2 szelet süti árát kell beáldozni a célra.


Mindkét verziót megkóstoltam, és örömmel tapasztaltam, hogy ez a cucc közel sem annyira brutálédes, mint amire kinézet alapján számítottam. Oké, biztos bőven van benne (és rajta is) cukor, egyértelműen nem egy diétás, visszafogott finomság, viszont attól sem kell tartani, hogy a második falat után összeragad a szánk. A rudacskák frissen, melegen kerültek elém, és tök jó volt a belga csokiból készült krémbe mártogatni a puha tésztát. Egyszerű édesség - egyszerű örömök! A töltött változatba meggyes szószt kértem, és jutott is bele rendesen, ahogy villával kettévágtam a tésztát, egyből megindult kifelé a töltelék. Ezt kissé már túl édesnek éreztem (főleg a meggyhez képest), de azért nem volt kérdés, hogy utolsó morzsát is eltüntetem-e.


Már előre látom, milyen király lesz a téli hidegben egy adag meleg churros-szal a kézben sétálgatni, talán még a karácsony előtti őrületre is gyógyírt jelent majd.
Nyitva tartás:
K-V: 10:00-20:00

2017. november 11., szombat

Che Che Bistrocafé

Miközben a hamburger gyors ütemben válik egyre népszerűbbé; a büféken és food truck-okon túlnőve már sok hagyományos étterem kínálatába is bekerül, van olyan hely, ami éppen azzal igyekszik felhívni magára a figyelmet, hogy kiemeli: az itt kapható szendvicsek “nemburgerek”.

A Che Che Bistrocafé honlapján magyarázatot is találunk a kategória fura nevére: a fő különbség a hamburgerek és az ő ételeik között, hogy édeskés ízű, klasszikus buci helyett rozslisztből készült zsemlét használnak, amibe nem darálva, hanem egy darabban teszik a húst. Ez azért nem tűnik olyan hatalmas eltérésnek, de én vagyok rá a példa, hogy a marketingfogás működik, hiszen egy újabb burgerezőre nem kaptam volna fel a fejem, így viszont egyből érdeklődni kezdtem.

(sajnos csak utólag tűnt fel, hogy a fényviszonyok nem kedveztek a fotóknak, a szendvics a valóságban ennél lényegesen jobban nézett ki)

Igazából úgyis teljesen mindegy, hogy hamburgerről vagy nemburgerről beszélünk, a felesleges kategorizálásnál sokkal fontosabbak az ízek. A Che Che választéka pedig nem túl nagy, de annál izgalmasabb, a kilencféle szendvics közül sokáig 4-5 is játékban volt nálam, míg végül a kecskesajtos (1490 Ft) lett a befutó. Ebbe a sajton kívül pirított dió, házi szósz és egy jókora adag rukkola kerül - tehát húsmentes összeállításról van szó, mégis elég intenzív ízvilággal bír ahhoz, hogy ez ne legyen negatívum.


A kecskesajt alapból sem egy visszafogott hozzávaló, és itt nem is spóroltak vele, szóval a krémes állaga illetve a karakteres íze minden harapásnál érezhető. Ezt remekül egészíti ki a ropogós dió, valamint az enyhén fanyar rukkola. Utóbbiból ez a mennyiség normál esetben már túl sok lenne, itt viszont tényleg szükség van rá, hogy labdába tudjon rúgni a többi összetevő mellett. Az arányok tehát jók és a zsemle is szuper. A külseje ropogós, belül puha, de nem ázik szét, és érződik rajta, hogy tényleg rozsliszt van benne, ennek köszönhetően tartalmasabb, laktatóbb az átlagos buciknál.

Köretnek hagymakarikát (490 Ft) választottam, aminek a panírja az ideálisnál több olajat szívott magába, a mellé kapott házi szószba mártogatva viszont nem éreztem túl nehéznek, nem feküdte meg a gyomromat. Ez az adag teljesen elég volt, és a különleges ízeket illetve a minőséget tekintve az árat is korrektnek tartom. Egyébként az egyszerűbb szendvicseket már 990 forintért meg lehet venni, hétköznap 11-től 14 óráig pedig plusz 390-ért leves is jár hozzájuk, ami egy elég jó kis ebédajánlat.

Nyitva tartás:
H-SZ: 10:00-22:00
CS-SZ: 10:00-23:00
V: 10:00-22:00


2017. november 6., hétfő

LángosBáró

Már hónapokkal ezelőtt kinéztem a Móricz Zsigmond körtéren nyílt lángosozót, de eddig valamiért bizalmatlan voltam vele szemben. Nem volt rá konkrét okom, talán a sokféle alap és feltét láttán éreztem azt, hogy túlmisztifikálják ezt az amúgy nagyon is egyszerű, hagyományos kaját. Viszont az aktuális street food hullámra pont jellemző az a hozzáállás, miszerint valamilyen klasszikus ételből (legyen az palacsinta vagy mondjuk kürtős kulács) néhány újító csavarral igyekeznek kihozni a maximumot, és ez sok esetben jól sült el - miért ne lehetne így a lángossal is?



Amikor azt látom, hogy valamit ennyiféle verzióban lehet kérni, mindig arra vagyok leginkább kíváncsi, vajon az alap mennyire van rendben. Mert hiába hangzik jól a serrano sonka vagy a füstölt lazac, mint feltét, ha maga a tészta nem jó. Ezért első körben a legklasszikusabb összeállítást kóstoltam meg, vagyis a rengeteg extra opció helyett mindössze tejfölt és trappista sajtot választottam. Erős volt a kísértés, hogy egyből szintet lépjek, és mondjuk a snidlinges-lime-os tejfölt plusz a füstölt sajtot kérjem, de ahhoz nem igazán lett volna összehasonlítási alapom.


Az alap sajtos-tejfölös lángos 690 forintba került, aminél valószínűleg a legtöbb piacon olcsóbban meg lehet úszni ugyanezt - vagyis majdnem ugyanezt, mert amit a LángosBáróban adnak, az nem csak árban, hanem minőségben is az átlag fölé emelkedik. A tészta nem nagy, viszont elég vastag és laktató. A külseje ropog, belül pedig puha, lángoshoz képest egész könnyű, nem tocsog az olajban. A tetejére bőven kentek tejfölt (olyant, aminek íze is van, nem valami vizezett utánzatot) és sajttal is gazdagon megszórták. Kicsit úgy vagyok vele, mint nemrég a KicsiZso töltött bundáskenyerével: nem akarom egy totál egyszerű kaja dicséretét túlzásba vinni, hiszen egyszerűen csak arról van szó, hogy normális minőségi alapanyagokat használnak és az általában megszokottnál jobban odafigyelnek az elkészítés során. 


Ha valaki nem éhes nagyon, akkor egy ilyen lángossal jól tud lakni, a második adagra már engem is főleg a kíváncsiság vett rá, hiszen mindenképpen meg akartam kóstolni valamilyen különlegesebb verziót. A cheddar sajttal töltött , házi bbq-szósszal leöntött lángosgolyókat (790 Ft) választottam, és megbizonyosodtam róla, hogy ennek a kajának is kifejezetten jól áll a modernizálás. A tészta ugyanúgy helytállt, mint az első esetben, a belsejében megolvadt cheddar és a rálocsolt szósz pedig tovább fokozták az élményt. A kép alapján nem könnyű megmondani, lángosról van szó, de ízben közel sincs ennyire eltávolodva a gyökerektől.

Fordult a kocka: ami kezdetben elbizonytalanított, most éppen az ad okot a visszatérésre. Már tudom, hogy a tészta nagyon jó, ezért kedvet kaptam minél több extra összeállítás kipróbálásához. Bőven lesz miből válogatnom, és másokat is erre tudok biztatni, de a LángosBáró azok számára is jó választás, akik kizárólag az örök klasszikus sajt-tejföl párosra esküsznek.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00-22:00
SZ-V: 14:00-22:00

2017. október 31., kedd

Artizán Budapest

Sokan dicsérték az Artizán pékséget, ezért úgy gondoltam, én is megnézem magamnak. Naivan arra számítottam, csak beugrok, hogy megkóstoljak egy kakaós csigát, még abban sem voltam biztos, fogok-e egyáltalán írni erről a helyről. Aztán beléptem az ajtón, és egy pillanat alatt borult a tervem. Az Artizán ugyanis nem pusztán egy pékség, hanem sokféle reggelit és ebédmenüt is kínálnak, így esélyem sem volt egyetlen látogatás során alaposan tesztelni a választékot. Leülni éppen nem volt időm, és eredetileg úgyis a péksütik miatt jöttem, ezért úgy döntöttem, első körben azokból próbálok ki néhányat, aztán majd kiderül, érdemes-e visszajönnöm.



A klasszikus kakaós csiga és pogácsa párosa mellé két különlegesebb terméket választottam. Sósak közül a jalapenos-cheddaros csiga, édesek közül pedig az Artizán specialitása vagyis a kardamomos-fahéjas-pudingos csiga volt leginkább szimpatikus. A pogácsa 150 forint volt, a csigák pedig egységesen 400 forintba kerültek, és ez bizony még egy kézműves pékséghez képest is elég húzós. Ezek után egyszerű lenne azt írnom, hogy ez egy túlárazott hely, és a péksütemények közel sem érnek ennyit, de ez nem lenne igaz. A helyzet ennél bonyolultabb: azt nem tudom, hogy az árukat megérik-e, viszont kétségtelenül nagyon finomak!



A pogácsa mondjuk nem volt maradandó emlék (az is ízlett, de semmi extra), a csigák azonban tényleg ütősek. A kakaós lazán hozza az elvárható szintet, igazából mindenhol valami ilyesminek kellene lennie az alapnak, mégis kevés (és emiatt említésre méltó) az olyan pékség, ahol ez így van. A jalapenos-cheddaros gyakorlatilag olyasmi, mint a sokfelé kapható pizzás csiga deluxe verziója. A tészta még órákkal a sütés után sem száraz, paprika enyhén csíp, nem nyomja el a sajt lágy ízét, mégis érdekesebbé teszi a falatokat. A kardamomos cucc pedig nem véletlenül a kínálat legnépszerűbb tagja - brutálisan jó, és ennek még az árát sem éreztem túlzónak. A másik kettő is nagyon bejött, de ez az, amit legalább egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia, aki szereti a különleges péksütiket. Minden összetevő szuper benne: a tészta, a puding, a fűszerezés, és a gyümölcsök is a tetején. A sokféle íz könnyen kiolthatná egymást, ehelyett remekül passzolnak, és egy olyan csiga lesz belőlük, amit nagyon hosszú ideig tudnék napi rendszerességgel enni úgy, hogy ne unjak rá.



Szóval elégedett vagyok az Artizánban tett első látogatásommal, az árazást persze nyílván befolyásolja az elhelyezkedés is, de cserébe a minőség is ehhez méltó. Legközelebb az ebédmenüjüket tervezem kipróbálom, remélem az időközben megnövekedett elvárásaim ellenére sem kell majd csalódnom.
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-19:00
SZ: 8:00-16:00

2017. október 26., csütörtök

Pipo Pincéje

Korábban nem gondoltam volna, hogy svédasztalos éttermekből is van olcsó kategória, de már több olyant is találtam, ahol kétezer forintot sem kérnek a korlátlan ételfogyasztásért. Persze ezeknél a kínálat is egyszerűbb, mint az ismertebb és drágább “all you can eat” helyeken, szóval abban az esetben jelentenek ideális választást, ha a különlegességek kóstolgatása helyett egy igazán kiadós étkezés a cél.


A Pipo Pincéjében például nem kell a bőség zavarától tartani, itt egyszerűen annyit csináltak, hogy a napi menü mennyiségét végtelenítették. Mindig van kétféle leves, két-három főétel, köretek plusz valamilyen édesség és ezekből lehet 1790 forintért egy órán keresztül korlátlanul enni (kétszer ennyiért pedig az időtartam duplázódásán túl az italfogyasztás is korlátlanná válik) . Szóval egyszerre nem túl nagy a választék, viszont naponta cserélődnek a kaják, így akkor sem válnak unalmassá, ha valaki rendszeresen idejár. Az ilyen vendégek pedig gyakorinak tűntek, hiszen a felszolgáló a betérők többségét ismerősként köszöntötte. Talán még kívülállónak is éreztem volna magam, ha nem lett volna velem is olyan kedves és közvetlen, mint a többiekkel.




A kis választék előnye, hogy mindent meg tudtam kóstolni, és nem csak csalódnom nem kellett semmiben, hanem az összes étel kifejezetten ízlett. Ezért az árért nem is lenne reális elvárás a hatalmas kínálat, ennél sokkal fontosabb, hogy ami van, az finom. Igazi magyaros-házias konyha működik a Pipo Pincéjében egyszerű, de jól elkészített kajákkal. Ezt nem úgy értem, hogy korrekt vagy vállalható a színvonal, inkább úgy, hogy tényleg jó! Éppen gulyásleves illetve tojásleves volt, a főételek terén pedig rántott csirkecsíkok, fűszeres csirkecomb illetve krumplis tészta közül lehetett választani. Az utóbbiból már csak egy kicsit akartam megkóstolni, aztán végül annyira bejött, hogy még egyszer szedtem belőle.


Igaz, hogy kissé rendhagyó ez a fajta megvalósítása az “all you can eat” koncepciónak, de nem maradt bennem hiányérzet, hiszen jóllaktam, és finomakat ettem. Ha előfordult már, hogy nem tudtál dönteni valahol az “A” és a “B” menü között, vagy attól féltél, kicsi lesz az adag, akkor a Pipo Pincéje a Neked való hely. Libamájpástétomot és lazactatárt valószínűleg nem itt fogsz enni, viszont a klasszikus fogásokat tuti minőségben kapod meg.

Nyitva tartás:
H-SZ: 12:00-00:00