2017. március 26., vasárnap

Zabrakadabra

Már korábban is említettem, de tényleg egyre több az alternatív cukrászda Budapesten. Ez önmagában is pozitívum, hiszen nem kell értük átszelni az egész várost, az igazán jó hír azonban az, hogy ezek között jónéhány olyan hely akad, ami legkevésbé sem a lemondásról szól. A Zabrakadabra például “egészséges cukrászműhely”-ként definiálja magát, ez azonban abszolút nem érződik az ízeken.

A kínálatukban van pár hagyományos, cukorral készült süti is, de főleg cukormentes, paleo, vegán vagy nyers desszerteket árulnak. A pultban egymás mellett sorakoznak a kivétel nélkül iszonyú guszta szeletek, és mindegyiknél fel van tüntetve, hogy az előbbiek közül melyik kategóriába tartozik, illetve hány kalóriát tartalmaz. Akinek nem nagyon szigorú az étrendje és nincs semmilyen allergiája, az könnyen a bőség zavarába eshet, én konkrétan szívesen végigkóstoltam volna a teljes választékot.


Végül a cukormentes vörösbársony roládból (490 Ft) és a paleo azték chili tortából (670 Ft) kértem egyet-egyet, és nem bántam meg a döntésemet, bár gyanítom, hogy itt igazán nehéz lett volna mellényúlni. Az előbbi sütemény a klasszikus piskótatekercs modern továbbgondolása, amiben erdei gyümölcsös - mascerponés krémmel lett megtöltve a piros színű tészta. A végeredmény kristálycukor nélkül is pont kellemesen édes volt, amihez remekül passzolt a gyümölcsök enyhén fanyar, frissítő íze. A paleo tortaszelet ismét bebizonyította számomra, hogy a csoki és a chili megfelelő arányban keverve szuper párost alkot, a lágy körtés krém pedig még különlegesebb kombinációt eredményezett.


Mindkét süti olyan volt, amit nem csak fogyókúrázók (vagy paleo étrendet követők) számára nyújt szükségmegoldást, hanem egy tetszőleges rendezvényen simán oda merném tenni ezeket hagyományos, cukros verziók mellé és legfeljebb annyi tűnne fel vendégeknek, hogy a megszokottnál valamivel kevésbé édesek - az ízük viszont sokkal izgalmasabb! Szóval, aki nem tudja elképzelni, hogy a desszert ne egy masszív cukorsokk legyen, az válassza ezentúl is a klasszikus süteményeket, mindenki más azonban nyugodtan kóstolja meg a Zabrakadabra alternatív termékeit, nem fog bennük csalódni! Hála a kreativitásnak, ismét egy kicsivel kisebb szívás cukorbetegnek lenni.
Nyitva tartás:
H-P: 10:00-19:00
SZ-V: 10:00-18:00

2017. március 21., kedd

Paneer

A sajt a magyar gasztronómia szerencsétlen mostohagyereke. Számtalan izgalmas fogást lehetne készíteni a felhasználásával, de a legtöbb helyen a minőségi alapanyag vagy a kreativitás hiánya miatt a sajtos kaják annyiban merülnek ki, hogy fognak egy szelet jó esetben közepes minőségű trappistát, bepanírozzák, aztán kisütik bő olajban. Már annak örülni szoktam, ha lehet grillezett verziót kérni, a Paneer azonban jóval továbbment ennél: az egész választékukat a sajt köré építették.


Az étlap legnépszerűbb részét a húspogácsa helyet rántott sajtot tartalmazó hamburgerek képezik, ezeken kívül vannak sajtos tészták, melegszendvicsek, levesek és persze grillezett valamint rántott sajtok. De ez utóbbi esetben sem az unalmas megoldásra kell gondolni, hatféle alapanyag közül választhatjuk ki, mi kerüljön a panírba. Mivel szerettem volna ezekből minél többet megkóstolni, a “Collection” opció mellett döntöttem, ami 1290 forintért négy sajtot tartalmaz. Mellé kértem még zöldsalátát (590 Ft) és egy chilis-mustáros szószt (180 Ft).


Az adag méretéből látszik, hogy jóllakás szempontjából nem ez volt a legjobb választás, egy hamburger menü hasonló árért cserébe laktatóbb lett volna, viszont a zsemle és az egyéb összetevők helyett a különböző sajtokra voltam igazán kíváncsi, így bevállaltam ezt a kompromisszumot. A kaja mennyiségénél jobban zavartak a műanyag evőeszközök, amik a Paneer food truck-változatánál teljesen rendben vannak, de egy beülős helyen azért szeretek normális kést és villát használni. Sebaj, ezekkel is boldogultam, az aprócska falatokat úgysem kellett túl sok darabba felvágni. A füstölt edamival kezdtem a kóstolást, és nem indult túl fényesen a dolog, mert pont ez ízlett legkevésbé. A sajt még rendben volt, viszont kicsit sok időt tölthetett az olajban, ami alatt a panír a kelleténél jobban megszívta magát, ez pedig nem a legszerencsésebb forgatókönyv. Ezután viszont pozitív fordulat következett be, mert a másik három típus kifejezetten ízlett. Konkrétan cheddarról, camambertről és trappistáról (ez “local” álnéven fut) van szó, és bármelyiket is kóstoltam, egyből felismertem. Ezeknél már valóban könnyű, ropogós volt a panír, belül krémesen folyós, finom töltelékkel, amik közül a cheddar jött be leginkább.


A saláta és a szósz remek kiegészítőnek bizonyultak, mire mindent megettem, majdnem jól is laktam. Arra azért mégsem biztatok senkit, hogy ugyanezt rendelje, mert egy éhesebb vendég ennek bizony a dupláját is könnyedén eltünteti. Inkább válasszatok egy burgert sült krumplival, legközelebb valószínűleg én is úgy teszek majd, ez a kör arra volt jó, hogy rájöjjek, a cheddaros lesz a kiszemelt. Siettetni viszont nem fogom a visszatérést, mert annyira azért nem győzött meg a Paneer, hogy rövid időn belül rántott sajtra akarjam cserélni a marhahúst a hamburgeremben.

Facebook: Paneer
Honlap: www.paneer.hu
Cím: Király utca 53.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-23:00
CS: 11:00-1:00
P-SZ: 11:00-2:00
V: 11:00-23:00

2017. március 16., csütörtök

Buja Disznó(k)

Úgy döntöttem, ezúttal hatásvadász módon kezdem a bejegyzést: elmentem ebédelni, rántott húst kértem, 20 percet vártam rá és több, mint kétezer forintot fizettem érte. Aki nem zárta be a böngészőt “ez tényleg nem normális” felkiáltással, az a folytatásban elolvashatja, hogy mindez miért érte meg.


Úgy döntöttem, a Belvárosi Piacon fogok enni, amihez nem a szombat dél volt a legszerencsésebb időzítés, mert ilyenkor az összes érdekes hely dugig van. De nem adtam fel, sőt pont ahhoz a kajáldához jött meg leginkább a kedvem, aminél a legnagyobb volt a sor. Bepréselődtem tehát a nem túl nagy Buja Disznó(k)-ba, és legalább az egyszerűsítette a dolgomat, hogy az étel kiválasztása pillanatok alatt ment. A választék ugyanis meglehetősen kicsi, de ez pont az a hely, ami egyetlen főfogással is ugyanennyire sikeres lenne. Amíg ott voltam, csak az jelentett különbséget a vendégek rendeléseiben, hogy ki mit kért a rántott hús mellé. Ebből 2100 forint egy adag és ebben az árban krumplisaláta is benne van. Ja, hogy még így is soknak tűnik ennyi pénz egy szelet húsért? És mondjuk háromért? Mert, amekkorát itt adnak, az máshol simán kitenne három szeletet! Ez pedig annyira guszta, hogy nem vagyok túl nagy rajongója ennek a kajának, de a látványnak még így sem tudtam ellenállni.


Az adag nem csak ránézésre óriási, akár két embernek is elég lehet. A várakozás végére már nagyon éhes voltam, még így sem volt kérdés, hogy jól fogok-e lakni vele, ennek tükrében pedig az elsőre durvának tűnő árat inkább kedvezőnek mondanám. Már csak azért is, mert az étel minősége sem okoz csalódást. Nem akarom túlgondolni ezt a dolgot, és hosszas elemzésbe kezdeni, hiszen mégiscsak rántott húsról van szó, abból viszont a lehető legjobbat teszik a Buja Disznó(k)-ban a vendég elé. Ízletes, magabiztosan fűszerezett, puha hús vékony, ropogós panírban, ami nem szívta tele magát olajjal. Ennyi az egész - és pont ettől szuper! Nem valami egetrengető újdonság megalkotása volt itt a cél, hanem fogtak egy baromi egyszerű kaját, amit mindenki jól ismer, és azt készítették el úgy, hogy kihozzák belőle a maximumot. Mindezt olyan áron adják, ami - az adag méretét is figyelembe véve - nem magasabb, mint egy átlagos kifőzdében. Szóval, ha ennétek egy igazán jó rántott húst, akkor ne is keressetek tovább, irány a Belvárosi Piac! Hétköznap még a nagy tömeget is elkerülhetitek, olyankor elvileg nincs ekkora pörgés.

Facebook: Buja Disznó-k
Cím: Hold utca 13.
Nyitva tartás:
H: 11:30-16:30
K-P: 11:30-17:30
SZ: 11:30-15:30

2017. március 11., szombat

Ramenka

Az első pho-kóstolásomon felbuzdulva elindultam, hogy kipróbáljak egy másik ikonikus ázsiai levest, mégpedig a japán konyha ramenjét. Ez az az étel, aminek szinte az összes nagyobb élelmiszerboltban megtalálható az instant verziója, csakhogy a műanyag pohárba vagy zacskóba tett, ízfokozókkal megspékelt száraz tészta legfeljebb egy kollégista étrendjében tekinthető bocsánatos bűnnek, és valójában baromi messze áll az igazi ramentől. Nem akarom nagy szakértőnek beállítani magam, hiszen én is csak most találkoztam ezzel a fogással közelről, viszont azt hiszem elsőre is egyértelműen látszik a különbség.

De, ha mégsem, akkor egyszerű a feladat: bemész a Ramenkába, és 1690 forintért kapsz egy masszív adag gőzölgő kaját, benne mindenféle finomsággal. Felkapod a pálcikákat meg a lapos fakanalat, és már neki is láthatsz a szürcsölésnek illetve a különböző finom falatoknak.


Na, ilyen egy tartalmas leves, ami után nincs szükség második fogásra! Húsleves gazdagon? Ugyan már! Egy alaposan megpakolt ramenhez képest nevetséges a “gazdagsága”. Mert ebben aztán tényleg van cucc: tetemes mennyiségű, puha, vastag, pont rágható állagú tészta, fafülgomba, babcsíra, tojás, különféle zöldségek és persze a zseniális sertés császárhús kerül az önmagában is ízletes lébe. Alapvetően nem vagyok annyira oda az ilyenfajta húsért, de ahogy a Ramenkában megfőzték, az már az első falatnál levett a lábamról. Nem egy light-os, fittnesz-étel ez, hanem egy izmos, laktató kaja, amit viszonylag gyorsan el lehet tüntetni, hogy aztán jó pár óráig ne kelljen foglalkozni az éhséggel.

A klasszikus sertéses ramenen kívül kapható itt csirkés, marhás, vega vegy tengeri herkentyűs verzió is, szóval azok se ijedjenek meg, akik nem szeretik a disznóhúst. Úgy gondolom, mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen nem kerül többe egy nagyobb gyorséttermi menünél, és mégiscsak több új ízt, valamint több izgalmat rejt egy ilyen leves, mint a sokadik, futószalagon készített hamburger. Persze a japán konyha ismerőseinek ezzel biztosan nem mondok újat, de talán van olyan olvasó is, aki hozzám hasonlóan csak most ismerkedik a szigetország gasztronómiájával. Nos, ők nyugodtan kezdhetik az utazást a Ramenkában, a tapasztaltabbak tippjeit pedig kíváncsian várom!

Facebook: ramenka
Honlap: www.ramenka.hu
Cím: Kazinczy utca 9.
Nyitva tartás:
H-SZ: 12:00-22:00
V: 10:00-20:00

2017. március 6., hétfő

Taverna Minosz

Úgy döntöttem, hogy, ha már egyszer a lustaságnak engedelmeskedve ismét rendelésre adom a fejem, akkor legalább a megszokott pizza-hamburger vonalat félreteszem, és inkább valami izgalmasabbat választok. Még élt bennem a Floga Grillben tett látogatásom pozitív emléke, ezért görög, házhoz is szállító éttermeket kezdtem keresni, és a Taverna Minosznál viszonylag gyorsan megállapodtam.

Sokféle, érdekesen hangzó, számomra teljesen új tétel szerepel az étlapjukon, és az árak is egészen barátiak, szóval volt miből válogatnom. Persze a mediterrán különlegességek mellett a jó öreg gyros is a kínálat része, de ebben mezőnyben nem rúghatott labdába, így az elsők között zártam ki. Végül a leírások és képek segítségével sikerült összeállítanom a három fogást, szóval leadtam a rendelést és vártam a futárt.


A honlap 60 perces szállítás időt ígért, és tényleg kellett is ennyi ahhoz, hogy megérkezzen az étel, viszont minden frissen, melegen került az asztalomra. Előételnek egy chilis fetasajt krémet választottam (850 Ft), amihez járt egy pita, de a biztonság kedvéért kértem mellé még egyet (190 Ft) és jól is tettem, mert így passzoltak az arányok. A krém külsőre és állagra a körözöttre emlékeztet, de csak az első falatig tart a hasonlóság. A lágy, mégis karakteres sajthoz nagyon passzol a pont megfelelő mértékű csípősség (nem éget, de azért határozottan érezhető), és meglepően laktató fogásról van szó, a két pitával együtt egy könnyű ebédnek vagy vacsorának is beillik. Csak az rondít bele a remek kezdésbe, hogy a pita iszonyúan átlagos, kicsit még száraz is. Nincs vele nagy baj, de ezt a szintet bármelyik gyros-büfé hozza, gyanítom, hogy nem saját készítésű, pedig ez azért egy görög étteremtől elvárható lenne.


A főétel viszont ismét a pozitív irányba billentette a mérleg nyelvét. Paputsakiról van szó (1490 Ft), ami nem más, mint darált húsos, zöldséges, paradicsomos raguval megtöltött, füstölt sajttal megszórt padlizsán. Esztétikailag nem egy világbajnok fogás, ízben viszont annál emlékezetesebb. Izgalmasan fűszerezett, igazán tartalmas étel, amiből egyik összetevőt sem spórolták ki. Kellően szaftos, a hús és a zöldségek úsznak az enyhén édes paradicsomos szószban, de nem kell attól félni, hogy túl nehéz lenne és megülné a gyomrot. A jóllakás itt már maximálisan garantált volt, főleg mivel rizst is küldtek hozzá, ami kellemes meglepetésként ért, hiszen a honlapon nem volt feltüntetve.


Egy desszertnek azonban mindig marad hely, főleg akkor, ha valami újdonságot van lehetőségem kipróbálni. Eredetileg a bugatsa nevű édességre esett a választásom (590 Ft), de végül egy adag galaktobureko-t kaptam, ami nem zavart, mert egyiket sem kóstoltam még, és árban is megegyeznek. Szóval a képen látható jókora adag, rétestésztába töltött vaníliás grízkrémmel zártam az étkezést, és nem maradt el a happy end. Ránézésre azt hittem, egy baklavához hasonló, cukortól és méztől tocsogó desszertben lesz részem, de ez szerencsére egy jóval visszafogottabb sütemény, amiben inkább a vanília íze dominál.

Még órákkal a három fogás elfogyasztása után is tele voltam, az adagokra tehát abszolút nem lehet panasz, és minőséget tekintve is mindössze a pita okozott csalódást. Ez azonban csak egy kis zavaró hiba volt az amúgy remek ebédben, és biztosan nem veszi el a kedvem a Taverna Minosztól, vagy attól, hogy másoknak is ajánljam.
Rendelésfelvétel:
H-V: 10:00-22:00

2017. március 1., szerda

Duran szendvics

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a hidegtálakat az emberek nagy része szereti. Céges megbeszélések, kiállítás megnyitók, fogadások igencsak közkedvelt szereplői az apró szendvicsek, amik általában ugyan nem tartalmaznak semmi különlegeset, jó esetben mégis annyira guszta látványt nyújtanak, aminek egyszerűen nem lehet ellenállni. Pontosan ezt tapasztaltam, amikor a Deák térnél sétálva az egyik kirakatban különböző feltétekkel díszített kenyérszeletkéket pillantottam meg.


Rögtön bementem, közelebbről is megvizsgáltam a bőséges választékot és kértem párat elvitelre. Egy strapabíró, jól záródó kartondobozba kerültek, és már folytathattam is az utamat. Ebben a formában kis odafigyeléssel könnyen szállíthatóak a szendvicsek, kibontás után az alábbi látvány fogadott.


Szép sorban elkezdtem kóstolgatni őket, és mindegyik a jobbfajta hidegtálas szintet hozta. Nem a gasztronómia csúcsa, nem prémium összetevők, de abszolút korrekt, ízletes és finom falatok. A sajtok, a zöldségek, a padlizsánkrém és az alapot biztosító kenyerek is teljesen rendben voltak.


Egy-egy ilyen szendvics ára feltéttől függően 200 és 300 forint között mozog, a jóllakáshoz pedig egy párra bizony szükség van, főleg mivel etetik magukat. Vagyis nem ez a legolcsóbb a módja egy komplett étkezés megoldásának, de ez a műfaj nem is pont erről szól. Reggelire vagy délutáni harapnivalónak viszont éppen ideális lehet pár darab.


A Duran név számomra nem mondott semmit, ezért megnéztem a honlapjukat, és kiderült, hogy egy bécsi alapítású franchise-ról van szó, ami 1995 óta van jelen Magyarországon (pillanatnyilag 3 üzlettel), szóval nem ma kezdték. A választékukban húsos, vegetáriánus, fehér illetve barna kenyeres szendvicsből is sok található. Ezekből természetesen rendelni is lehet, 20 darabtól vállalnak kiszállítást, de személyes átvétellel kisebb mennyiséget is kérhettek. Ha fel akarjátok dobni egy házibuli kajaválasztékát, vagy egy sokszínű hidegtállal kezdenétek a napot, szerintem érdemes a Durant választani. Én apránként biztosan végig fogom kóstolni a kínálatot, hiszen pár falat finomságra bármikor vevő vagyok.   

Honlap: www.duran.hu (itt megtalálható az üzletek címe és nyitva tartása)

2017. február 26., vasárnap

Funky Pho

Mindig is furcsa volt nekem a vietnami konyha ikonikus pho levese, mert a sokféle összetevő ellenére is nehezen tudtam elképzelni, hogy valóban megállja a helyét főételként (a szó kiejtéséből adódó, borzalmas szóviccet most inkább kihagyom). Viszont nem volt nehéz kideríteni, mi az igazság, hiszen már jó pár helyen kínálják ezt a fogást, csak be kellett ülnöm valahova egy ebédre.

A Funky Pho-re esett a választásom, ahova belépve elsőre a zsúfoltság tűnt fel. Az még nem is lenne baj, hogy egyszerre csak nagyjából egy tucatnyi vendég tud itt leülni, viszont nekik is szoroskodniuk kell. Ha valaki vissza akarja vinni a tálcáját vagy a mosdót veszi célba, akkor utat kell törnie az éppen rendelésüket leadók és sorban állók között, ez pedig a szűkös tér miatt nem éppen könnyű feladat. Vendégből pedig sok van, fél három körül érkeztem, és akkor is folyamatos volt a pörgés.


Kezdetnek egy gyömbéres-csirkés nyári tekercset kértem vietnami szósszal (390 Ft), ami egészen jó indításnak bizonyult. A húson kívül rizstésztát és zöldségeket csomagoltak a rizspapírba, és ez az összeállítás remek bevezetést nyújtott az izgalmas, érdekes ízek világába. Csak azt sajnáltam, hogy a gyömbért nem igazán éreztem benne, de a főételként választott marhalábszáras pho (1590 Ft) bőven kárpótolt fűszerek terén is. Már az alaplé íze is szuper, a többi összetevő pedig tovább javít ezen, valamint tényleg igazán tartalmassá teszik a fogást. Jó adag rizstészta illetve jelentős mennyiségű zöldfűszer van benne és az iszonyú puhára főtt hússal sem spóroltak. Jár még hozzá lime és házi répás savanyúság, amikkel tovább lehet fokozni az ízkavalkádot. Akik kedvelik a csípőset, azok chili pasztával, sriracha szósszal vagy friss chilivel tehetik tüzessé a levesüket - ezekkel azonban érdemes óvatosan bánni, és nem túlzásba enni, mert tényleg van bennük erő!


Miután kialakítottam a számomra megfelelő összeállítást, elégedetten kanalaztam az ételt, és figyeltem a folyamatosan felbukkanó új ízekre. A hosszú főzési idő során a hozzávalók kölcsönhatásba lépnek egymással, ez pedig igencsak pozitívan befolyásolja a végeredményt. Az adag méretével kapcsolatos kételyeimet is sikerült maradéktalanul eloszlatni, mert ugyan nem dőltem le a székről az étkezés végén, mégis jó ideig kitartott a jóllakottság érzése.


Zárásként még a vietnami kávét (590 Ft) is megkóstoltam, ami már készülés közben is érdekes látványt nyújt: a pohár alján lévő sűrített tejre pár perc alatt csöpög rá a felső fémszűrőbe tett kávé. Miután ez megtörtént, az italt a tejjel összekeverve egy édes, desszertnek is megfelelő élénkítőt kapunk. Én mondjuk jobban szeretem a kávét feketén, de egyáltalán nem bánom, hogy ezt a változatot is kipróbáltam. Azt viszont igen, hogy a Funky Pho nem nagyobb és tágasabb, mert ilyen szuper kaják egy legalább kétszer ekkora helyet is megérdemelnének. Szívesen visszatérnék ide, és jó eséllyel vissza is fogok, de ez a szintű zsúfoltság sajnos jelentősen belerondít a remek ízek emlékébe.

Facebook: Funky Pho
Honlap: www.funkypho.hu
Cím: Mozsár utca 7.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:30-22:00

2017. február 21., kedd

Bistro No Waste

Sok érdekes, különleges információt lehet elmondani a Ráday utca legújabb étkezdéjéről, de a legjobban talán ez a kép hívja fel a figyelmet a helyre:


Ez egy fél tányér, aminek a másik felét megettem. Mégpedig nem azért, mert kicsi volt az adag vagy túl lassan érkezett meg a következő fogás. A falánkságomra az adott okot, hogy a Bistro No Waste-ben az ételeket ehető tányérban szolgálják fel! Szóval kipróbáltam, és tényleg simán el lehet rágcsálni őket. Bio búzacsírából és vízből vannak összepréselve, a párolást illetve a sütést is jól bírják, a szaftosabb kaják sem okoznak nekik gondot. Önálló ízük ugyan nincs, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az alkalmazásuk igazán ötletes húzás, és kiválóan illeszkedik a bisztró alapkoncepciójába, ami nem más, mint a lehető legkevesebb hulladék termelése.


Az evőeszközök és az elviteles dobozok lebomlóak, a szalvéta újrahasznosított papírból készült, a pohár pedig üveg, és úgy általában nem igazán lehet műanyagot látni a helyiségben. Megfigyelhető viszont számtalan kreatív megoldás, amik a keletkező szemét minimalizálására irányulnak, ilyen például a számlát nem kinyomtató, hanem e-mailben elküldő banki terminál. De nem csak a környezettudatos körítésre figyeltek oda, a felszolgált ételek is egészségesek. Az alapanyagok többségét biotermelőktől szerzik be és mindenféle ízfokozót vagy mesterséges anyagot kerülnek. 



Viszont mindez csak egy dicséretre törekvés méltó lenne, ahhoz, hogy bisztróként is valóban működőképes legyen az ötlet, elengedhetetlenek a finom kaják. 11:30 és 15:00 között 990 Ft-ért két,- 1190-ért pedig háromfogásos menüt kínálnak, de vacsoraidőben is érdemes benézni ide. Én este 6 körül érkeztem, és háromféle főétel valamint kétféle desszert közül választhattam a meggyleves (590 Ft) mellé. A kiszolgálás egyébként nagyon kedves, a felszolgáló és a tulajdonos készségesen sorolták a különböző étel,- és italopciókat, majd miután elfogyasztottam a vacsorámat egy csomó érdekességet is megtudhattam a helyről. Nagyon úgy tűnik, hogy a Bistro No Waste elsődleges célja nem a profitszerzés, inkább meg akarták mutatni, hogy így is lehet ezt csinálni.


De vissza az ételre: a leves finom volt, ízlett, viszont nem akarok túl sok pozitív jelzőt ellőni rá, mert azokat inkább a főételre tartogatom. Vajas csirkecombot (1290 Ft) kértem, amihez almaszósz illetve kuszkusz járt, és ennél a fogásnál már biztos voltam benne, hogy ide rövid időn belül vissza fogok térni. Ez aztán nem egy sablonos bisztrókaja: a hús olyan omlós, ízletes és szaftos volt, hogy még a tányér is finom lett tőle! Minden egyes falatot élveztem, és miután elfogyott, csak a házi készítésű zöld teás-tiramisus pohárkrém (290 Ft) tudott megvigasztalni. Mert az szintén baromi finom volt, a tea íze és a krémes állag nagyon passzoltak egymáshoz. Szóval a Bistro No Waste akkor is stabilan megállja a helyét, ha nem vesszük figyelembe a környezetbarát szempontokat és csak az ételek minőségére koncentrálunk. Szuper kaják, kedves kiszolgálás, otthonos hangulat, ehető tányér - és mindez kevés hulladékkal jár együtt. Még a blogon bemutatott, pozitívan értékelt helyek közül is nagyon kevéssel kapcsolatban vagyok annyira lelkes, mint ebben az esetben. Foglaljatok egy asztalt (nem kötelező, de érdemes, mert erősen korlátozott a befogadóképesség), és próbáljátok ki ti is - igazi élmény!
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00

2017. február 16., csütörtök

Fánki Donuts

Ha farsang, akkor fánk - szóval úgy éreztem, éppen itt az ideje, hogy ismét kipróbáljam valahol ezt az édességet. Mivel az Oktogon környékén jártam, a Nagymező utcai Fánki Donuts lett a célpont. Itt egy fánk 390 forintba kerül (nem olcsó, de az árról majd az utolsó bekezdésben jegyzek meg pár gondolatot), viszont van mennyiségi kedvezmény, 5 darabért 1600, 6-ért pedig 1900 forintot kell fizetni. Amikor ott jártam, kb. tízféle ízesítésből lehetett választani, és bizony nem volt egyszerű feladat háromra szűkíteni a kört. Végül a dupla csokisból, a túró rudisból illetve az epres-sajjtortás verzióból kértem egyet-egyet elvitelre, és ezek közül az elsőnek már az utcán nekiestem.



Arra számítottam, hogy rögtön az első harapás az egekbe fogja repíteni a vércukorszintemet, de szerencsére közel sem volt ennyire durva a helyzet. A könnyű, puha, abszolút nem olajos tészta dugig van krémmel, viszont nem elsősorban az édes, hanem sokkal inkább a csokis-kakaós íz dominál benne, és ugyanez igaz a külső mázra is. Pont azon a határon mozog a cucc, hogy az édesszájúakat is kielégítse, de a visszafogottabb desszertek kedvelőinek se okozzon csalódást.



A túró rudis fánkkal is hasonló a helyzet, az sem kizárt, hogy a külső réteg ugyanolyan, mint az előbbi esetben, a töltelék pedig egyszerűen remek. Valóban a klasszikus túró rudi ízét idézi és itt sem estek túlzásba a cukorral.



Az epres-sajttortás változat viszont egy masszív édességbomba. A fehércsokis máz még oké, de lekvár számomra túl sok volt, teljesen elnyomta a sajtkrém ízét, amiről magamtól biztosan nem ismertem volna fel, hogy mi akar lenni. Nem volt ugyan rossz ez a fánk sem, ha csak ezt az egyet kóstolom meg, valószínűleg elégedett lennék vele, azonban az előző kettőhöz viszonyítva kevésbé jött be. Az összesített véleményem mindenképpen pozitív, ha Ti is megkívántátok a farsangi finomságot, akkor érdemes betérnetek Fánki Donuts-ba.


Végül pedig néhány gondolat az árról: talán rosszul látom, de úgy tűnik, mintha fánkok tekintetében túl nagy lenne a szakadék az olcsó, bolti és a minőségi, ízfokozóktól és egyéb hasonló anyagoktól mentes verzió között. Kíváncsiságból megkóstoltam az egyik multi termékét, ami a maga 100 forintos árával nagyjából negyedannyiba kerül, mint mondjuk a Fánki Donuts vagy éppen a The Box Donut által kínált. A fenti képen a túró rudissal látható együtt, és külsőre még nem nagy a különbség, ízre azonban totál más ligában játszanak. A boltiban nincs töltelék, mégis jóval édesebb, mint a fent bemutatott fánkok közül háromból kettő. Ennek az lehet az oka, hogy már maga a tészta is tele van nyomva cukorral, mert gondolom anélkül íztelen lenne. Így sem sokkal jobb a helyzet: olcsó vészmegoldásnak megteszi, de amúgy határozottan kerülendő. Persze nem azt vártam, hogy majd egy százasért olyant kapok, ami felveszi a versenyt a fentiekkel, de eddig még nem találtam átmenetet a két kategória között. Ha fánkról van szó, akkor 100 forintért rossz vagy közel 400-ért jó - Ti ismertek olyan helyet, ami köztes megoldást kínál? 
Nyitva tartás:
H-SZ: 9:00-19:00

2017. február 11., szombat

Floga Grill

A reklámokhoz általában negatív gondolatokat társítunk, de azért lássuk be, a célzott hirdetések hasznosak is tudnak lenni. Pár napja például a Facebook görgetése közben egy új étkezdére lettem figyelmes, ami “isteni igazi görög gyros”-t ígért, és ezt egy egészen guszta kép is alátámasztotta. Ilyenkor általában fel szoktam írni az új célpontot a listámra, nehogy elfelejtsem, de a Floga Grill nagyon közel van a munkahelyemhez, így még a héten kiugrottam egy mediterrán ebédre.



Az már a belépéskor látszik, hogy ez a hely jó értelemben véve más stílusú, mint a legtöbb gyros-os a Móricz Zsigmond körtér környékén. A vendégtér igényes, letisztult, a kék és a fehér színek dominálnak, ezzel is jelezve, melyik nemzet konyhája kapja itt a főszerepet. De nem csak görög fogások találhatóak meg az étlapon, hanem hagyományos magyaros ételeket is készítenek, az állandó kínálatban jól megfér egymás mellett a souvlaki és a sertéspörkölt. Ez számomra kicsit fura volt, de ennek a kettősségnek köszönhetően nyílván jobban le tudják fedni a potenciális vendégek ízlését. Hétköznaponként még levesből és főételből álló menüt is lehet választani 1190-ért, és az sem hangzik rosszul, de engem ennyi ígéretes görög finomság mellett a hazai fogások nem nagyon hoztak lázba. Pörköltet vagy rántott csirkét számtalan helyen lehet kapni errefelé, egy igazán jó gyros viszont hiánycikk a környéken.




Ezért aztán az első látogatásomkor a gyros tálat kóstoltam meg. 1490 forintba kerül, ami valamivel magasabb a megszokott árnál, viszont többet is kapunk cserébe - minőséget tekintve mindenképpen, de szerintem a mennyiség is nagyobb egy kicsit az átlagosnál. Görög saláta, tzatziki, pita, hús illetve sült krumpli kerül a tálcára és ezek így együtt jókora adagot tesznek ki, valamint bíztató látványt nyújtanak. A kóstolás során sem kellett csalódnom semmiben, a menü minden összetevője ízlett. A salátában csak a paradicsom volt kissé vérszegény, ez azonban egyáltalán nem meglepő februárban, a többi zöldség és a fetasajt pedig simán feljavította az összképet. A krumpli mirelit, de jó minőségű, és nem szívta meg magát olajjal, a tzatziki pedig sűrű, krémes, tartalmas cucc. Persze hiába finom a körítés, a húson még csúnyán elúszhatna minden, itt viszont éppen ez volt a tál legerősebb része. Omlósra sült, szaftos, enyhén füstös ízű, kellemesen fűszeres falatok, amik nagyon jól passzoltak a többi összetevőhöz.


A desszertek közül egy görög joghurt alapú pohárkrémet (490 Ft) választottam, ami első ránézésre egy kissé mű, túlcukrozott édességnek tűnt, így igencsak kellemes meglepetés ért, amikor belekóstoltam. Az alsó réteg iszonyú könnyed, laza textúrájú, joghurthab-szerű valami, és ezt szuperül feldobja a gyümölcsös rész kissé fanyar, pikáns ízvilága. Összességében azért édes krémről van szó, de szerencsére közel sem eltúlzott módon, így nem cukorbombával zártam az étkezést.


Pár nappal később ismét erre jártam, ekkor elvitelre kértem grillezett halloumi sajtot, ami görög salátával együtt 1390 forintba került. Ez a fogás kevésbé laktató, mint a gyros tál, de egy könnyű vacsorának éppen jó volt, a nem hétköznapi falatok pedig kárpótoltak a kisebb adagért. Ahogy a képen is látszik, a sajtot nem sütötték túl, csak rövid időt töltött a grillen, hogy megpiruljon, de ne veszítse el az eredeti ízét. Kár is lett volna érte, mert kifejezetten bejött ez a karakteres, enyhén fűszeres étel. Nem tudom, Cipruson is ilyent tesznek-e a vendégek elé, de budapesti viszonylatban igencsak megállja a helyét. Tehát, ha valami jó mediterrán fogásra vágytok Újbudán, akkor nézzetek be a Floga Grill-be, aztán írjátok meg, Nektek, hogy ízlett!

Nyitva tartás:
H-SZ:11:00-21:00