2018. július 18., szerda

Mr. Chef

A Bartók Béla út igazán gyors tempóban fejlődik, és már nem csak a felkapottabb, Szent Gellért tér felé eső végén nyílnak szimpatikus, ígéretes helyek. A Mr. Chef például egy olyan bisztró, ami abszolút nem marad alul a belvárosi konkurenciával szemben sem.


Hétfőtől péntekig 1290 forintért kapható kétfogásos menü, 1590-ért pedig desszert is jár, és, ahogy elnézem a Facebook-ra posztolt kínálatot, az esetek többségében találnék kedvemre való ételt. Szombatonként a kedvezményes menü helyett a chef ajánlatából válogathatunk, de a minőséghez képest ilyenkor is teljesen normális áron lehet itt megebédelni: a levesek 800, a főételek pedig 1600-1700 forint körül mozognak.


Kezdetnek szárnyas ragulevest kértem, amiben nem volt semmi trükk vagy modern csavar, “mindössze” egy szuperül elkészített, hagyományos leves került elém, amiben a zöldségek, a gomba, a hús és a fűszerezés is remek volt. Ezt kellene megértenie minden modern (vagy magát annak gondoló) bisztró szakácsának: nem feltétlenül szükséges a legklasszikusabb kajákat is újításokkal megbolondítani, sok esetben éppen elég, ha hibátlanul főzik meg azokat. A főételek közül a paradicsomos orecchiettét (olasz kagylótészta) választottam grillezett karajcsíkokkal. A képen nagyon kicsinek tűnik az adag, de valójában csak arról van szó, hogy a tányér becsapós, és ez nem fine dining mennyiség, hanem jól lehet lakni vele. Ez sem egy igazán bonyolult fogás, viszont minden összetevője jó minőségű volt, semmibe nem tudtam belekötni. Még az is tetszett, hogy a tészta kifejezetten al dente állagúra volt főzve, én pont így szeretem, de biztos van olyan, akinek ez már a “félig nyers” kategória lenne.


Miután ennyire elégedett voltam, úgy döntöttem, megkóstolom a desszertet is. Éppen egy mákos-meggyes pite szerepelt az étlapon, és hozta az előző két fogás színvonalát. Először tartottam tőle, hogy a puha, nem túl édes, ízletes piskótát a mellé felszolgált fagyi esetleg elrontja, de szerencsére azzal együtt is igazán jó volt. Vagyis a Mr. Chef mérlege nálam háromból három, remélem minél hamarabb lesz lehetőségem kipróbálni a hétköznapi menüjüket, és kíváncsi vagyok a reggeli kínálatukra is. 


Facebook: Mr. Chef
Honlap: www.mrchef.hu
Cím: Bartók Béla út 93.
Nyitva tartás:
H-P: 9:00-20:00
SZ: 10:00-17:00


2018. július 16., hétfő

Papitos

Amikor a Pörizőnél jártam, láttam, hogy a szomszédjában nyitott egy új mexikói büfé, és most sort kerítettem annak a kipróbálására is. Előtte interneten lecsekkoltam a helyet, és feltűnt, hogy az étlap meglehetősen egyszerű, mindössze burritót és tacot lehet kapni állandó jelleggel. Ez persze nem baj, nem kell sokféle étel, ha ami van, az jó, és így a kóstolás is egyszerűbbé válik.


Tacoból három darabot ajánlanak egy kiadós étkezéshez, és éppen háromféle hús (csirke, sertés, marha) közül lehet választani, szóval úgy terveztem, mindegyiket letesztelem. Viszont éppen csak sertés volt terítéken, ezért abból kértem kettőt különböző szószokkal. Egy adag 500 forintba került (a csirkés ugyanennyi, a marhás 600 lett volna), és ennyi pénzért ugyan lehet kapni laktatóbb street food-ot is, de annyira ízlett, hogy még így is megérte. Finom volt a hús, a koriander illetve a lime pedig nagyon feldobták az összképet, ezúttal nem volt olyan érzésem, hogy túlságosan az európai ízléshez van igazítva az étel. A szószok is szuperek, a chipotle füstössége nagyon bejött, és a sima csípős (az étlapon “hot” néven szerepel, elvileg ez hármas erősségű a tízből) is nyugodtan beállalható, nem nyomja el a többi összetevő ízét. 


Ha nagyon éhesek vagytok, akkor nem pont ez a taco a legoptimálisabb választás, mert kétlem, hogy hárommal igazán jól lehet lakni, 4-5 darab árából pedig már elég sok helyen lehet kiadósat enni, de, ha mondjuk két főétkezés között (vagy akár hajnalban) egy kisebb adag ízletes mexikói kaját szeretnétek, akkor bátran ajánlom a Papitost.
Nyitva tartás:
H-K: 11:00-22:00
SZ-CS: 11:00-04:00
P-SZ: 11:00-06:00
V: 11:00-22:00

2018. július 10., kedd

Naspolya nassolda

Cukormentes cukrászdából már sokat lehet találni, és szerencsére ezek közül több helyen is profin készítik el a hagyományos sütemények egészségesebb változatát. A Naspolya nassolda azonban többet vállal a cukor elhagyásánál: náluk minden édesség vegán és teljesen nyers.


Most biztos vannak, akik azt gondolják, így aztán tényleg nem lehet rendes sütiket csinálni, és nem is járnak túl messze a valóságtól. A Naspolya termékeihez kell némi nyitottság, ezek ugyanis eléggé mások, mint a megszokott társaik. Nem arról van szó, hogy rosszabbak, inkább máshogy jók. Aki mindenképpen a nagymama-féle klasszikus csokitortához ragaszkodik, az itt valószínűleg csalódni fog, ha viszont ennél rugalmasabban áll a dologhoz, és vevő egy csokis ízű, finom, izgalmas és egészséges desszertre, akkor a mentás kakaópitét érdemes megkóstolnia. Ez nem egy masszívan csokis, tömény édesség, inkább egy könnyű, friss süti, amiben a menta és kakaó íze nagyon jól passzol egymáshoz.


Hasonló a helyzet a mákos citromtortánál is, de az még könnyedebb, még lágyabb állagú. Cukorsokktól persze nem kell tartani, a fő összetevők ízei mégis jól érződnek. Mivel nem használnak semmilyen ízfokozót, aromát vagy egyéb tipikus trükköt (az összetevők listája elolvasható a sütemények nevére kattintva), nincs mese: minőségi alapanyagokkal kell elérni a szuper végeredményt. Nem tudom, hogy ennek, vagy a nyers elkészítési módnak köszönhető, de ez a két nem túl nagy szelet szinte eltelített. Ez eléggé meglepett, nem szoktam laktató hatást várni az édességektől.


Az árakat még nem említettem, de a teljes képhez ez is hozzátartozik, és sajnos kissé lelombozza a lelkesedésemet. A sütik 700 forint körül kezdődnek, és tényleg kisebbek a szokásos méretnél. Oké, az ehhez hasonló speciális desszertek nem szoktak olcsók lenni, gondolom, az előállítási költségük is magasabb, és néha így is beleférnek, de anyagilag elég megterhelő lenne mindig a Naspolya nassoldából választani, amikor megkívánok valami édességet. 
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00

2018. július 6., péntek

Wienerwald

Van az úgy, hogy nincs kedvem vagy időm kimozdulni otthonról, és elmenni az egyik helyre, ami szerepel a listámon, mégis szeretnék kipróbálni valami újat. Ilyenkor szoktam elkezdeni a házhozszállítós éttermek honlapját böngészni, de sajnos hiába van belőlük sok, nem túl változatos a kínálatuk. A pizzák többsége átlagos, és az esetek nagyobbik részében a magyaros kaják sem érik el azt a színvonalat, ami a klasszikus beülős helyekre jellemző. Ez mondjuk nem meglepő, hiszen az ételek frissen elkészítve és azonnal tálalva tudnak a legjobbak lenni, a szállítás ritkán tesz jót nekik. Ezért vagy vállalom a kényelemmel járó kompromisszumot, vagy olyan fogást választok (például thai vagy indiai kaját), amivel kapcsolatban jóval kevesebb összehasonlítási alapom van.

Most is hasonlót terveztem, de túl csábító volt a gondolat, hogy a Wienerwaldból grillcsirkét is lehet rendelni. Na, nem azért, mert ez annyira különleges étel lenne, de nem nehéz jól elkészíteni, és talán az utazást sem sínyli meg nagyon. A német hálózat már 2012 óta jelen van Magyarországon, mégsem igazán ismert, pedig gyorsétteremhez képest egész széles a kínálatuk. A különböző pácokkal elkészített grillcsirkéken kívül vannak még rántott illetve sült csirkerészek, egytálételek, wrapek, hamburgerek, saláták, és levesek illetve napi menü is. Szóval az étlap nem merül ki a tipikus gyorskajákban, hagyományos ételek terén is van miből válogatni.


Egy bajos tyúkhúslevest (790 Ft), és egy fél édes-chilis borsos csirkét (1490 Ft) rendeltem káposztasalátával. A futár 45 perc múlva csengetett, még melegen, és alaposan becsomagolva kaptam meg az ebédemet. A levessel különösen biztosra mentek, annyi fóliával tekerték körbe a dobozt, hogy szerintem egy kisebb karambolt is könnyedén átvészelt volna. A hússal már kevésbé voltak bőkezűek, abból csak pár falat jutott, de elegendő tészta és zöldség volt a lében ahhoz, csillapítsa a hiányérzetet. Ízre az átlagos húsleves szintjét hozta, sem pozitív sem negatív értelemben nem tudok róla semmi különöset mondani.


A csirke finom és puha volt, a fűszerezést pedig nem vitték túlzásba. Az édes-chilis pác lehetett volna egy kicsit erőteljesebb, de azért így is kellően ízletessé tette a húst. Ugyan ez az étel sem nyújtott semmi extrát, de teljesen rendben volt, és pontosan azt kaptam, amire számítottam. Ha valami különlegességre vágynék, akkor úgysem grillcsirkét rendelnék, viszont ez számomra kifejezetten olyan kaja, ami otthon, evőeszköz nélkül elfogyasztva esik a legjobban, és mivel nem a Wienerwaldon kívül nem tudok olyan házhozszállítós helyről, aminek szerepelne a kínálatában, valószínűleg máskor is fogom még őket választani.
Nyitva tartás:
H-SZ: 8:00-22:00
V: 10:00-21:00

2018. július 1., vasárnap

Szelence Café

A cukiság önmagában szinte sosem szokott meggyőzni, sőt, ha el van túlozva akkor gyakran inkább ellenszenvet kelt bennem. A Szelence Café viszont annyira profi módon, a határon egyensúlyozva, giccsmentesen tud cuki lenni, hogy már az első pillanattól kezdve nyert ügye volt nálam.



A hely berendezése, díszítése iszonyú hangulatos, itt biztosan nem a “vegyük meg a szokásos ikeás cuccokat” volt az alapelv, hanem minden egyes apró részlet pontosan ki lett találva. A honlapon olvasható egy érdekes leírás a családi vállalkozás történetéről, ebből derül ki az is, hogy az összes bútor és textil saját készítésű. Így aztán nem meglepő a Szelence egyedi, roppant kellemes atmoszférája, ez egy olyan hely, ahol egyszerűen jó érzés lenni. 



De azért ezúttal sem pusztán a cukiság győzött meg, hanem a kaja is ízlett. Vegetáriánus és vegán ételeket készítenek, szóval hús semmiben nincs, viszont így is nagyon széles a választék. Fél 12 és fél 3 között kínálnak ebédmenüt, de este is sokféle finomság van a pultban. Kb. fél órával zárás előtt érkeztem, mégis jópár dolgon megakadt a szemem, amiket szívesen megkóstoltam volna. Egy kéksajtos szendvicset illetve egy sajtos pitét kértem, és a ciabatta már nem volt teljesen friss, ezen kívül azonban minden nagyon bejött. A laktató, de nem túl nehéz szendvicsben végig a kéksajt markáns íze dominált, a képen nem igazán látszik, de elég szép adag bújt meg a zöldségek alatt. A pite pedig még jobb volt, abból bármikor szívesen betolnék pár szelettel, annyira ízlett a lágy sajtos krém és a puha tészta is.


A kettő együtt 1200 forintba került, és simán kitettek egy vacsorát, ráadásul nem is az unalmas, sablonos fajtából, szóval az árak sincsenek elszállva. A Szelence Caféba akkor is szívesen visszatérnék, ha csak középszerű lett volna az étel, de tényleg ízlett, amit kaptam, szóval máskor is be fogok ülni ide, amikor a környéken járok. Biztosan lesz mit megkóstolnom, az ebédmenüre és az édességekre kifejezetten kíváncsi vagyok.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00-19:00

2018. június 25., hétfő

Zing Burger

Nem igazán értem, miért maradt ki nekem egészen eddig a Zing, hiszen már akkor is nagyon jó volt a hírük, amikor még ritkaságszámba ment, ha valahol normális minőségű marhahúst tettek a hamburgerbe. Az indulásuk óta már öt év eltelt, és közben egyre népszerűbbek lettek, a food truckok mellett már hagyományos gyorséttermeik is vannak. Gondolom, az állandó kínálatukat már sokan kóstoltátok, azokról nem sok újat tudnék mondani, ezért egyből a csak szezonálisan kapható sörburgert próbáltam ki.


Ebbe a 140 grammos húson kívül fűszeres coleslaw, füstös black IPA majonéz, barnasörös magos mustár, bacon illetve cheddar sajt kerül, vagyis a szószoktól lehet várni a különleges ízt. A szendvics külön 1590 forintba kerül, egy adag sült krumplival és fél liter házi limonádéval menüben pedig 2190 forintot fizettem érte. Az italból a gyömbéres-hibiszkuszost választottam, és kifejezetten ízlett. Külön öröm, hogy a palackon fel vannak tüntetve az összetevők, és nem szerepel köztük mesterséges aroma vagy ízfokozó.


Kb. 5 perc múlva elkészült az étel is, először a krumplit kóstoltam meg, és azzal is elégedett voltam. Ugyan valószínűleg mirelit, de az átlagnál sokkal jobb minőségű, nem olajos és a fűszerezése is bejött, szóval ezzel a szinttel bármikor ki tudok egyezni. De a lényeg persze a hamburger, ami külsőre teljesen átlagosan néz ki, viszont beleharapva valami ilyesmi volt az első gondolatom: “basszus, ennek tényleg söríze van!”. Jó döntésnek bizonyult, hogy nem sört kértem inni, mert így nem volt kérdéses, honnan származik ez az íz. Azért nem minden falatban dominált ennyire a “sörösség”, ahova kevesebb mustár vagy majonéz jutott, ott inkább klasszikus hús-bacon-sajt trió került előtérbe, de ezt sem bántam, mert azok is kivétel nélkül ízlettek. Szóval ez nem egy sörízű szendvics, hanem egy jó minőségű, ízletes hamburger, amiben könnyen fel lehet ismerni az ital karakterét is. Nekem ennyi elég volt az elégedettséghez, és igaz, hogy ma már kevésbé számít extrának a Zing, mint 2013-ban, hiszen azóta egy csomó remek hamburgeres nyílt, de azért a sörburger elég különleges ahhoz, hogy a jelenlegi mezőnyben is érdemes legyen megkóstolni. 

Facebook: Zing Burger&Co (itt megtaláljátok az éttermek adatait)
Honlap: www.zingburger.hu

2018. június 20., szerda

PASTA.

Gondoltam, amíg még frissen élnek bennem a Pasta Bellában szerzett emlékek, beugrok valamelyik népszerű street food tésztabárba, és összehasonlítom a két helyet. A Kálvin térnél lévő PASTA.-t vettem célba, és természetesen nem azt vártam, hogy itt majd ugyanolyan minőségű ételt kapok, mint korábban az étteremben.


Ahogy egy kézműves (egyre kevésbé szeretem ezt a szót, de nem tudok jobbat) hamburgerező is eltér mondjuk a mekitől, úgy ez a két a tészta is teljesen más kategóriába tartozik. A gyors verzióért kb. feleannyit (1200 forintot) fizettem, és két percet sem kellett rá várnom. Egyszerre négyféle összeállítás közül lehet választani, én a ‘Madame’ nevűt kértem, így csirkemell, tejszínes szósz, brokkoli, hagyma, sajt és mandulaszeletek kerültek a tésztámra. Mindezt egy praktikus, könnyen szállítható papírdobozban kaptam meg egy műanyag villával kiegészítve. Ha valakinek csak pár perce van a kaja beszerzésére, akkor a PASTA. tényleg jó választás, meg sem kérdezik, hogy elvitelre lesz-e, mindenképpen dobozolják az ételt. Azt mondjuk nem tudom, hogy ebédidőben mennyire gyors a kiszolgálás, este már egyáltalán nem volt tömeg.


A tészta ízlett, nem volt vele semmi probléma, de, ahogy arra számítottam is, azért közel sem az a szint, mint amit a Pasta Bella képvisel. A sajt itt persze nem parmezán és a többi összetevő sem kiemelkedő minőségű, ezek közül csak az zavart, hogy maga a tészta nagyon semmilyen volt. Abból azért használhatnának kicsivel jobbat, mert a feltétek mellett is érződik, hogy ez valami alap bolti cucc lehet, viszont legalább nem főzték szét. Ezzel az étellel kapcsolatban azt éreztem, hogy ilyent én is lazán össze tudok dobni otthon, de ettől még megértem azokat, akik bevásárlás, főzés, mosogatás helyett a gyorsabb és kényelmesebb megoldást választják. 

Az adag elegendő volt, jóllaktam, és talán az előző bejegyzés negatívnak tűnik, de a minőségben is egész kellemeset csalódtam. Egyedül az árat érzem kicsit soknak, ha ezer forint alatt lenne egy ilyen tészta, akkor valószínűleg én is gyakrabban útba ejteném PASTA.-t, de addig inkább kifizetem a dupláját Pasta Bellában.

Facebook: PASTA.
Cím: Kálvin tér 2.
Nyitva tartás:
H-V: 11:00-22:00

2018. június 12., kedd

Pasta Bella

Valahogy így képzelek el egy király tésztázót! Szerencsére vannak, akik nem csak elképzelték, hanem meg is valósították, így nekem már csak annyi a dolgom, hogy leírjam, milyen finomat ettem a Pasta Bellában.


A Dohány utcai hely nem konkrétan tésztázó, inkább egy kisebb olasz étteremről van szó. Az étlapon szerepel kétféle leves, néhány előétel és desszert is, de a választék túlnyomó részét azért a különböző tészták teszik ki. Árban nagyjából kétezer forint mozognak, és elég sok jónak tűnő összeállítás volt ahhoz, hogy nehéz legyen döntenem. Végül a vargányás kacsaragus pappardellét (2190 Ft) kértem, és körülbelül 10 perc múlva már hozta is a pincér. Aki egyébként nagyon közvetlen, barátságos volt, a külföldi turistákkal valamint a magyar vendégekkel egyaránt remekül szót értett, és sugárzott belőle egyfajta mediterrán hangulat, ami nem hátrány egy olasz vendéglőben.



A tészta tökéletesen al dente állagú volt, önmagában is szuper, ezt az alapot pedig tovább javította a ragu és a bőkezűen adagolt parmezán. Nem mostanában ettem ennyire finom kacsát, a puha, omlós húshoz nagyon illett a gombás szósz. Az adagot ránézésére kicsit kevésnek találtam, aztán mire kiürült a tányérom, azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem vagyok éhes, és meglepetésemre ez az állapot egészen sokáig fennállt. Szóval, ha egy jó tésztát szeretnétek enni, és nem ragaszkodtok a street food-hoz, hanem egy beülős hely is belefér az időtökbe illetve költségvetésetekbe, akkor a Pasta Bellát mindenképpen ajánlom, egészen más élmény, mint a papírdobozos, műanyagvillás gyorskajáldák.
Nyitva tartás:
H-v: 11:00-00:00


2018. június 11., hétfő

Buda Gourmet Bistro

Az all you can eat éttermek elsősorban nem az ínyenckedésről szoktak szólni, inkább az az előnyük, hogy sokféle ételt meg lehet kóstolni, és a fix árral könnyű előre kalkulálni. Persze a drágábbak kínálatában különlegesebb fogások is szerepelnek, de még így is elég bátor húzás egy ilyen helytől, ha “Gourmet Bistro”-nak nevezi magát, hiszen ezzel eléggé megnöveli a vendégek elvárásait.


A jó hír viszont az, hogy így sem kellett csalódnom. Oké, azt azért fontos leszögezeni, hogy ez legfeljebb a svédasztalos éttermek között számít gourmet kategóriának, de nem is a kategorizálás a lényeg, hanem az, hogy ár-érték arány tekintetében nagyon jót vacsoráztam. A hely elegáns, igényes, mégis messze van a sznob hangulattól, és az árak is teljesen korrektek: hétköznap este például 2990 forint a korlátlan ételfogyasztás (az italért külön kell fizetni), a többi napszak információit megtaláljátok a honlapon. A kiszolgálás kifejezetten közvetlen, a pincér már-már nagymama üzemmódba kapcsolva ösztönzött az evésre, és tippeket adott, hogy mi az, amit különösen érdemes megkóstolni.



Én pedig kóstolgattam is kitartóan és igazából mindennel elégedett voltam. Volt olyan étel, ami nagyon ízlett, néhány fogást kevésbé éreztem kiemelkedőnek, de egy korrekt szintet minden hozott, nem találkoztam íztelen, rágós, túlsütött falatokkal. A kinálat elég sokszínű, mindenki megtalálhatja benne a számára ideális kajákat. Az is tud mihez nyúlni, aki a klasszikus magyaros konyhát kedveli (vannak különböző rántott cuccok, sült kacsacomb); aki valami különlegesebbet kóstolna, az ehet például muszakát vagy összeállíthat magának egy jó kis hidegtálat; az édesszájúak nagyon guszta desszertek közül válogathatnak; de a diétázók sem maradnak éhen, vannak frissen grillezett húsok és ízletes saláták is.



Főételek közül talán a vadas pulyka és a kacsacomb ízlettek legjobban, utóbbihoz nagyon passzolt a káposztás nudli, de rántott sajt is meglepően finom volt, nem a tipikus kifőzdés minőség. A hideg előételek széles választéka is tetszett, viszont a legerősebbnek az édességkínálatot találtam. Túróval töltött pancake, créme brülée, csoki mousse - mindegyik nagyon bejött, és erős önuralom kellett ahhoz, hogy ne menjek még egy kört. A végén persze így is teljesen tele voltam, és közel sem kóstoltam meg mindent. Legalább a következő alkalomra is marad újdonság, mert a honlap alapján új látom, nem túl sokféle étel cserélődik, viszont a minőséggel elégedett voltam annyira, hogy kedvem legyen visszatérni.
Nyitva tartás:
H-SZ: 12:00-22:00
V: 12:00-18:00

2018. június 6., szerda

Lumberjack Poutinerie

Számomra azok a frissen nyíló helyek szoktak a legérdekesebbek lenni, ahol egy új ország konyháját tudom kipróbálni. Ezért a Lumberjack Poutinerie gyorsan a célpontjaim listájának elejére került, hiszen itt egy kanadai egyálétel, a poutine (elvileg szimplán “putin”-nak ejtik) jelenti az étlap középpontját.



Vannak hamburgerek is, és azok is egészen szimpatikusak, jól néznek ki, de ebben az esetben kevésbé érdekesek, csak a másodhegedűs szerepét tölthetik be. Szóval egyértelmű volt, hogy valamelyik poutine-t fogom megkóstolni, és végül a pincér ajánlására a Lumberjack (1590 Ft) névre hallgató változat mellett döntöttem. Körülbelül 15 perc alatt készült el, addig volt időm alaposan körbenézni a helyiségben. Nem nagy, viszont stílusosan van berendezve, érezhető, hogy a kanadai, favágós hangulat létrehozása volt a cél, és ez egész frankón sikerült, a farönk formájú étlaptartó például tök jó ötlet.



A poutine nem egy különösebben bonyolult étel, nagyjából arról van szó, hogy egy tányér sültkrumplira barnamártást öntenek aztán esetleg különböző extra cuccokkal teszik laktatóbbá. A Lumberjack putine esetében például gombás borjúragú és lágy tehénsajt került az alapra. Ennyire egyszerű az egész, mégsem maradt bennem hiányérzet, mert minden összetevővel elégedett voltam. A pont jó állagú krumpli, az ízletes ragu és az enyhén olvadt sajt triója kifejezetten bejött és az adag sem adott okot panaszra. Ekkora mennyiséggel szerintem az emberek többsége lazán jóllakik, aki inkább csak megkóstolni szeretné a kanadai ételt, az jobban jár, ha a “junior” változatot kéri. Nincs benne semmi szokatlan vagy extrém íz, de, ha egyáltalán nem akartok kockáztatni, akkor akár hamburger mellé is kérhetitek köretként.
Nyitva tartás:
H-V: 11:00-22:00