2017. december 21., csütörtök

Cevap Grill

A pljeskavica és a cevap valahogy jóval kevésbé terjedtek el nálunk, mint a gyros, így bizonyos szempontból már az is említésre méltó, ha nyílik egy új hely, ahol ezek az ételek kaphatóak. A Cevap Grillben például semmi igazán különleges nincs, ha valamilyen más kaját árulnának hasonló minőségben, talán nem is írnék róla, de egy finom és laktató pljeskavica tálat ettem itt, ezért úgy gondoltam érdemes felhívnom rá a figyelmet.


Nemrég nyitottak meg a Kék Fazék Ételbár helyén, és ezt nem azért tudom, mert emlékszem, hogy korábban mi volt itt, hanem azért, mert a belső tér ugyanolyan maradt. Az egy dolog, hogy a dekorációt nem cserélték le, ezt még akár azzal is lehetne magyarázni, hogy az új tulajnak pontosan megegyezik az ízlése az előzőével, de azért a tábláról tényleg illett volna letörölni a menüt. Lehet, hogy a Cevap Grillt nagyon kapkodva indították el azzal a szándékkal, hogy a karácsonyi szezonban már nyitva legyen, de, ha ennyire nem volt kész a koncepció, akkor talán szerencsésebb lett volna még várni egy kicsit. Oké, a kajára nincs okom panaszkodni, de a Ráday utcában, ahol egymás mellett sorakoznak a különféle éttermek, ennyi kevés ahhoz, hogy egy új hely kitűnjön a többi közül.


Pedig a konyha tényleg jó, ennél igényesebb körítést érdemelne. A pljeskavica tál (1750 Ft) kiadós és ízletes, minden összetevőjével meg voltam elégedve. 250 grammos grillezett, szaftos húspogácsa marhából, koktélparadicsom, jégsaláta, hagyma, sült krumpli és lepény - egy ilyen összeállítással egyszerűen nem lehet nem jól lakni. Nem ettem meg az egészet, de még így is sokáig tele voltam. A krumpli ugyan mirelit, viszont nem olajos, és passzol ehhez kajához, a lepény pedig foszlós, puha, nagyon hasonló (vagy ugyanolyan?), mint amit a Yu-Grillben adnak. Aki hozzám hasonlóan szereti a kicsit füstösebb, karakteresebb ízeket, annak a hús is be fog jönni, vagyis ez a tál ennyi pénzért elég jó vétel. 


Drukkolok a Cevap Grillnek, hogy minél hamarabb az ételeikhez méltó környezetet tudjanak kialakítani. Kíváncsi vagyok a fejlődésükre, ezért kis idő múlva vissza fogok térni, remélem pozitív változásokról és egy hangulatos helyiségről tudok majd beszámolni.

Facebook: CEVAP GRILL
Cím: Ráday utca 1-3.
Nyitva tartás:
H-V: 11:00-23:00

2017. december 16., szombat

Keszegsütő - FRISSÍTVE: 2018. 01. 09.

Úgy döntöttem, hogy idén a bejgli és a többi sütemény helyett inkább hallal kezdek el hangolódni a karácsonyi kajákra. A Keszegsütőt már úgyis kinéztem pár hónapja, éppen itt volt az ideje, hogy kipróbáljam. Belépés után az volt az első gondolatom, hogy nem kellett volna eddig halogatnom a dolgot, és később sem változott meg a véleményem.



A berendezés és a díszítés is a magyaros-népies vonalat követi, de nem erőltetett, sokkal inkább aranyos módon. Falvédő, gumicsizma, kemence - olyan érzés a Keszegsütőben enni, mintha egy kedves, vidéki nagymama látna vendégül. Ezt a hangulatot tovább erősítette bennem a kiszolgáló, aki ugyan nem nagymama korú, és valószínűleg nem is vidéki, de a kedvessége és közvetlensége tanítani való. Amikor megtudta, hogy először járok itt, egyből megkínált haltepertővel és nagyon jól tette, mert magamtól biztos nem kértem volna ebből a fogásból, viszont miután megkóstoltam, egyből megváltozott a véleményem. A tepertőről a zsíros, nehéz falatokra asszociálok, amivel alapból nincs baj, néha igazán jól tud esni, de ezúttal inkább valami könnyebb kaját kívántam. Az itteni harcsából készült tepertő viszont egyáltalán nem zsíros, de puha és ízletes, tényleg mindenkinek érdemes megkóstolnia, aki szereti a halat - aki meg nem, az úgysem egy Keszegsütő nevű helyen fog enni.



Szóval előételnek a haltepertőből kértem 10 dekát (520 Ft) plusz mellé kulimászt (390 Ft), ami házi készítésű majonézes-hagymás-uborkás krém és egy szelet kenyeret (50 Ft). Na, ez utóbbi megint olyan, amilyent egy nagymama szokott szelni. Nem fukarkodtak toast vastagságú adaggal, hanem egy emberes méretű darabot kaptam (Az utánam érkező vendég pedig még nagyobbat, mert a kenyér legvégét nem szokták külön eladni, kidobni pedig nem akarják). Nem kérdeztem rá, de erősen gyanítom, hogy nem valami tipikus bolti cuccról van szó, azoknál ízletesebb és töményebb is, van benne anyag!


El tudom képzelni, hogy sokan egy ilyen körrel jól is laknának, én sem voltam már túl éhes, de azért semmiképpen nem akartam úgy távozni, hogy nem kóstoltam meg valamilyen sült halat. Lehet kérni süllőt, hekket, pisztrángot, kárászt, törpeharcsát, füstölt harcsát és természetesen keszeget is, én ezt választottam. A halak árának meghatározásához persze itt is sütés után mérik le őket, de amikor rákérdeztem az egyikre, hogy nagyjából mekkora lehet, a kiszolgáló készségesen a mérlegre tette, és azt is megmondta, mennyi súlyt szokott veszíteni sütés közben. Keszegből egyébként 490 forintba kerül 10 deka, a képen látható darabért kb. 1200-at fizettem.


Nem vagyok nagy halszakértő, nem sok fajtáról tudom, hogy milyennek kell lennie az ízének (főleg a hely neve miatt döntöttem a keszeg mellett), így nem voltak konkrét elvárásaim sem, szóval a részletes elemzés helyett csak annyit tudok mondani, hogy ez a keszeg kifejezetten ízlett. Nem szívta tele magát olajjal, nem volt zsíros, de száraz sem. Laikusként nézve nem tűnik a halsütés túl bonyolult műveletnek, kár, hogy sok helyen mégis el tudják rontani, a választék pedig gyakran kimerül annyiban, hogy van hekk. Ennek fényében tovább nő a Keszegsütő jelentősége, mert ugyan nem kreálnak, hangzatos, modern ételeket a halak felhasználásával (bár, ha jól láttam, halburger azért már kapható), “csak” megsütik őket, azt viszont jól csinálják, és emellett a berendezés illetve a felszolgálás is szuper! Igen valószínű, hogy egy halászlére hamarosan vissza fogok térni, utána arról is beszámolok majd.


UPDATE (2018. 01. 09.)


A két ünnep között volt alkalmam megkóstolni a Keszegsütő halászlevét. 1990 forintba kerül egy adag, ami 5 deci levet, és benne 10 deka harcsát jelent, ez egy jó szelet kenyérrel társítva bőven elég volt számomra. Nem mondom, hogy olcsó, de megéri az árát, mert tényleg laktató és nagyon finom. Ahogy a haltepertő, úgy ez az étel sem zsíros, nem üli meg a gyomrot, a halnak kizárólag a húsos része került bele. Alapjáraton nem csípős, a mellé kapott szárított erőspaprikát belemorzsolva viszont kellő mértékben azzá tudtam tenni. Szóval másodszorra sem csalódtam a Keszegsütőben, a halászlevet legalább annyira tudom ajánlani, mint a korábban itt kóstolt ételeket.  
Nyitva tartás:
H-V: 11:00-22:00

2017. december 11., hétfő

Risto Take Away

Pizzáról már egy ideje nem írtam, és ennek az a legfőbb oka, hogy többfelé is kóstolgattam ugyan, de nem találtam olyant, amiről úgy gondoltam volna, hogy érdemes rászánni egy bejegyzést. A legtöbb helyet röviden úgy tudnám jellemezni, hogy “átlagos feltétek az átlagos szósszal megkent átlagos tésztán” - ilyeneket pedig biztosan magától is mindenki ismer. Nemrég azonban a Vámház körúton olyan pizzát tettek elém, amire megéri felhívnom mások figyelmét.



Már kívülről sejthető, hogy a Risto Take Away az olaszos vonalat követi, és bent is ennek megfelelően vidám, közvetlen a hangulat. A szakács valószínűleg nem igazán beszél magyarul, mert a pultos fordította neki a rendelésemet, és előítélet ide vagy oda, az azért mégiscsak bíztató jel, ha olasz kezek készítik el a pizzámat. Én eközben körülnéztem, és a kissé zsúfolt földszint helyett inkább a mediterrán vendéglőre emlékeztető emeleten ültem le. Mindig jó látni, hogy a forgalmasabb utak mellett is ki lehet alakítani ehhez hasonló, hangulatos helyiségeket. Ha jó asztalt választunk, még azt is figyelemmel tudjuk kísérni, ahogy a pizzánkat összeállítják, aztán beteszik sülni.



Ez nem tart sokáig, ebédidőben is gyorsan megkaptam a rendelésemet. A Diavola pizzát (1490 Ft) választottam, amin paradicsom, mozzarella illetve csípős szalámi volt, és egyértelműen hozta azt a szintet, amire számítottam: vékony, puha, önmagában is finom tészta ízletes feltétekkel. Az utóbbiak listája ugyan rövid, de a jó minőségű alapanyagoknak köszönhetően nem maradt bennem hiányérzet. Így kell ezt: inkább csak 2-3 dolgot tegyenek egy pizzára, de azok legyenek hibátlanok. A Diavola esetében a szalámi jött be legjobban, tényleg volt benne egy kellemes mértékű csípősség, ami feldobta a paradicsom és a sajt lágyabb ízét. Szóval a minőséget és az ahhoz képest igazán kedvező árat figyelembe véve a Risto Take Away határozottan felkerült az általam ajánlott pizzázók nem túl hosszú listájára. Ha elsőre mégis csak egy szelettel próbálkoznátok, 350 forintért azt is megtehetitek, a visszajáró vendégeknek pedig 5 pizza vagy tészta után egy ingyen levessel, 10 után ingyen pizzával kedveskednek. 

Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00

2017. december 6., szerda

Karcsi Vendéglő

Úgy gondoljátok, hogy a régi jó dolgokból semmi nem maradt? Akkor most mutatok egy éttermet, ami olyan mintha hibernálta volna magát pár évtizedre. A név és a logó alapján arra számítottam, hogy egy mindenféle modern, trendi dologtól mentes, klasszikus magyaros helyen fogok ebédelni, és nagyjából ezt is kaptam.


Miután beléptem, eléggé meglepődtem a fiatal pincéreken, ebben a környezetben legalább az ötvenes korosztályra számítottam felszolgálóként. Az étlapot kinyitva viszont már helyreállt a rend: fine dining és reformkonyha helyett szinte kizárólag olyan fogások, amik 20 évvel ezelőtt is az asztalra kerülhettek volna. Szerencsére az árak is ehhez passzolnak, itt nem kell nagy összegeket kifizetni pár falat kajáért, a főételek többsége kétezer forint közül mozog, a hétvégén is kapható napi menüvel pedig még ennél is olcsóbban megoldható az étkezés.


Azért helyenként felbukkan némi újításra utaló jel, a klasszikus leveseken túl például jalapenos sajtkrémes is van, de egy ilyen helyen valahogy eszembe sem jutott azt választani. Inkább egy csésze húslevest (540 Ft) kértem, ami az elnevezéséhez méltóan gazdagra sikerült, tészta, hús illetve zöldség is bőven jutott bele, az adag pedig nagyobb volt a szokásos csészényi méretnél, szóval nem bántam meg, hogy nem a nagyobb verziót választottam. Főleg azért nem, mert főételnek az erdélyi fatányérost (2090 Ft) kértem, amivel így is bőven jóllaktam. Ez a fogás sertésflekkenből, szallonnából, hátszínből valamint roston sült pulykamellből állt, és ugyan egyik hús sem volt hatalmas darab, együtt mégis korrekt mennyiséget tettek ki, a steak burgonyát pedig igazán bőkezűen mérték.



Ahogy ezt a tálat letették elém, abban már biztos voltam, hogy nem fogok éhesen távozni, és a minőséggel kapcsolatban sem igazán kételkedtem. Ezek totál egyszerű kaják, amiknél inkább az érdemelne külön említést, ha egy étteremben nem tudnák őket tisztességesen elkészíteni. De a Karcsi Vendéglőben nincs ilyen probléma, mindegyik hús ízletes és puha, szaftos volt, fűszerezés tekintetében pedig cseppet sem meglepő módon a magyaros vonalat követik, vagyis nem spórolnak a sóval, borssal, paprikával.

A folyamatosan újításokkal próbálkozó street foodok és a reform alapanyagok segítségével egészségesebben elkészített ételek mellett néha igencsak jól tud esni egy ehhez hasonló tradícionális ebéd, aminél nem a fittnesz-életmódnak való megfelelés az elsődleges szempont. Szerencsére vannak olyan helyek, mint a Karcsi Vendéglő, ahol erre nagyon korrekt árakon van lehetőségünk, és nem látok semmi furcsát abban, hogy Budapest rohamosan modernizálódó gasztronómiai választéka mellett is megmaradt az igény ezekre.
Nyitva tartás:
H-V: 11:30-22:00

2017. december 1., péntek

Risbon

Az aluljárók ételkínálata általában nem igazán említésre méltó, sem a környezet, sem a kaják nem túl bizalomgerjesztőek. Akár gyrosról, akár pizzaszeletről van szó, csak akkor szoktam ezeket választani, ha tényleg nincs más lehetőség, nemrég azonban felfedeztem egy olyan helyet a föld alatt, ami legyőzte az előítéleteimet és kíváncsivá tett. Pedig a Kálvin téri aluljáró nem az a hely, ahol könnyen megjön az ember étvágya, a Risbon kínálatához mégis kedvet kaptam, ezért vettem pár “rizottóbombát” elvitelre.



A hangzatos név az arancinit vagyis a morzsába forgatott, különböző finomságokkal megtöltött szicíliai rizsgolyót takarja. Az ízesítések között vannak édes és sós verziók is, egy 15-16 dekás darab egységesen 330 forintba kerül. Átlagos esetben hárommal jól lehet lakni, és így még éppen egy ezres alatt megúszható az étkezés. A külső panír mindegyik esetben kellemesen ropogós, az alatta lévő, rizsből összeálló réteg pedig puha, omlós, mégis eléggé összetartja a gombócot ahhoz, hogy kis odafigyeléssel útközben is meg lehessen enni.



Az érdekes rész persze legbelül van, és szerencsére mindegyik arancinibe kellő mennyiségű töltelék került. A ricottás-spenótos verzió is egészen karakteres ízekkel bírt, a marharagus pedig még jobban bejött, érezhető volt, hogy tényleg marhahúst használtak fel hozzá. Két sós gombóc után desszertként megkóstoltam a csokipudingos változatot is, amibe már a rizs is édes formában került. Valahogy úgy kell elképzelni, mint a golyó formájúra gyúrt, panírozott tejberizst, és ez talán hülyén hangzik, viszont abszolút működőképes az ötlet, ez az arancini is finom, és az sem hátrány, hogy tartalmasabb egy átlagos édességnél.


A Risbon nem egy világmegváltó, forradalmi újítás, viszont olcsón kínálnak, laktató, ízletes és a megszokott street foodoktól eltérő falatokat. Ennyi pénzért mindenképpen érdemes kipróbálni akár édes akár sós apróságra vágytok. Király lenne, ha minden forgalmasabb megállóban valami ilyen szintű kaját lehetne venni.
Nyitva tartás:
H-P: 9:00-18:00

Nagyvárad tér, aluljáró
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-20:00
SZ: 7:00-16:00