2016. augusztus 31., szerda

Bikás park

Már hosszú ideje ez a betontenger közepén fekvő jókora zöld terület az egyik kedvenc budapesti helyem, eddig csak azért nem írtam róla, mert azt hittem, a négyes metró indulása óta úgyis mindenki ismeri. Aztán nemrég egy kávézóban ülve azt hallottam, hogy az egyik vendég nagy lelkesen meséli, milyen klassz ez a park, amit pár napja fedezett fel. Na, ekkor döntöttem úgy, hogy érdemes egy bejegyzést szánnom a témának! Előre szólok, ez most hosszú poszt lesz sok képpel, szóval görgetésre felkészülni!

Először is kezdjük azzal, hogy mivel lehet itt elütni az időt. Sportolásra például kifejezetten alkalmas a környék, én elsősorban a 800 méteres futópálya miatt szoktam idejárni, de lehet focizni, kosarazni, pingpongozni, és szabadtéri edzőterem is van. 


A gyerekek a modern játszótéren vezethetik le az energiájukat.


A kis kedvenceikkel érkezőket pedig két kutyafuttató várja.



Ezeken kívül lehet még piknikezni a fák árnyékában, olvasgatni a padokon vagy éppen romantikázni a mesterséges tó partján.




Ezek a Bikás park ingyenesen igénybe vehető lehetőségei, és akkor még nem is beszéltem a területet körülvevő vendéglátóhelyekről. Cukrászda, kávézó, piac (hétköznapokon elég kicsi, szombatonként azonban izgalmas kirakodóvásár van), étterem - ezekért csak néhány lépést kell tenni. Utóbbiból mondjuk csak egy van, konkrétan a Bikás Sport Pub, amit ki is néztem magamnak, de a héten tartják a nyári szünetüket, szóval más étkezési lehetőség után kellett néznem.


Megtehettem volna, hogy péksütit veszek, vagy átmegyek a közeli Négy Muskétás Étterembe, de valami hagyományos ebédre vágytam, és nem akartam elhagyni a parkot, ezért bevállaltam a piac melletti, nem túl biztató, "Retró Büfé" elnevezésű egységet. (A gyorskaják kedvelőinek megjegyzem, hogy van egy Burger King is a szomszédban, de arról nem igazán tudtam volna újdonságot írni.) A 760 forintos napi menüben a raguleves mellé sertéspörköltes lencsefőzelék járt, és úgy gondoltam, sokat nem bukhatok rajta. Természetesen nem hosszas elemzésre szoruló, összetett ízű ételeket kaptam, de az árukat teljesen megérték, hiszen a leves korrekt volt a főzelék pedig kifejezetten ízlett és a legkevésbé sem fukarkodtak az adagok terén. 


Ezután a szomszédos, réteseket kínáló bódénál kértem egy meggyes-mákos verziót, és úgy volt meg a háromfogásos, tartalmas ebédem, hogy még mindig egy ezres alatt maradtam. Azért a Bikás Sport Pubot egyszer mindenképp ki fogom próbálni, de a gyorsan összerakott b-tervem eredményével is elégedett voltam, piacos kajához képest teljesen jó ez a minőség. 


Az ebédvadászat fáradalmait a hangulatos Montázs Art Caféban pihentem ki egy eszpresszó (420 Ft) és egy limonádé (520 Ft) mellett. Itt az italok mellé szendvicsekből, salátákból valamint az Édes Sári sütijeiből (baromi jók!) is lehet választani, az élőzenét kedvelőknek pedig a hely rendszeres programjait is érdemes megnézni. Egyébként a kávé egész jó volt, pedig az újhullámos kávézók hatására egyre kritikusabb vagyok, illetve a limonádé is ízlett.



Hazafelé jövet még bevállaltam egy fagyit a Somfa Cukrászdában, és nem bántam meg! A gombócok itt csak négy dekát nyomnak és 240 forintba kerülnek, de amiket én kóstoltam azok ízre nagyon rendben voltak. A málnás tökmag is eléggé bejött, viszont a cukor,- és tejmentes csoki volt az, ami miatt jó eséllyel vissza fogok járni. Azért választottam ezt, mert masszív kakaós ízre számítottam, ez a tippem pedig tökéletesen beigazolódott. Olyan ez a fagyi, mint egy hűsítő, krémes állagú étcsoki.


A bejegyzés végén azért megemlítem a fejlődési lehetőségeket is, amikkel szerintem még jobbá lehetne tenni ezt a már most is szuper környéket. A legfájóbb pont számomra az, hogy a piacnak otthont adó épület emeletén sok az üresen álló üzlethelyiség. Simán el tudnék itt képzelni egy fiatalos fröccsözős-koktélozós helyet, vagy akár valamilyen izgalmas street food-ot. A parkban van százforintossal működő mosdó, de még jobb lenne ezt kiegészíteni csomagmegőrzővel is, ahol a sportolni érkezők le tudnák tenni a cuccaikat. Ezek mellett még egy Bubi-megállónak örülnék nagyon, de ez talán kevesebb embert érint.




Azt viszont jó látni, hogy a Bikás-park folyamatosan fejlődik, az utóbbi pár évben több pozitív változásnak is szemtanúja lehettem. Ha így megy tovább, talán a fenti ötleteim közül is megvalósul valami. Legutóbb éppen egy "találkozási helyként szolgáló közösségi épület" jött létre egészen rövid idő alatt, a beindítása azonban még várat magára. A tervezett funkciójáról is csak az alábbi tábla árulkodik:



Van olyan környék (mondjuk egy park, tér vagy utca), amiről szívesen olvasnál egy ehhez hasonló, az ottani lehetőségeket bemutató bejegyzést, és szeretnéd, hogy minél több emberhez eljussanak ezek az információk? Akkor írd meg itt vagy a blog Facebook-oldalán, és akcióba lendülök! Köszi!


2016. augusztus 26., péntek

Nagyi Palacsintázója

Éjjel-nappal nyitva tartó palacsintázó-hálózat? Azért ez elég jól hangzik. Már csak az kell, hogy a palacsinta jó legyen, de ez közel egy sem olyan bonyolult kaja, aminek az elkészítéséhez sztárszakácsokra lenne szükség. A választék bőséges, sós és édes ízekből is elég sok van, a klasszikusok kedvelői és az extrább összeállításokra vágyók is megtalálják itt a számításukat. Az árak valamivel ugyan drágábbak az átlagnál, de még mindig nem vészesek.

Nagyi Palacsintázója - csirkés-brokkolis palacsinta


Egy kakaós és egy túrós palacsintát választottam a hagyományos verziók teszteléséhez, egy kókuszkrémest a nem mindenhol kaphatóak közül, és egy csirkés-brokkolisat a sós változatokból. Ez utóbbit kóstoltam meg először, és abszolút rendben volt. A darált csirkehús és a brokkoli keveréke egészen tartalmas, ízletes és jól passzol a tésztához. Főételnek azért önmagában persze kevés lenne, de remek döntés azoknak, akik szeretik a desszertet is hússal kezdeni. Ezután az édes palacsintákat tüntettem el, és hosszas elemzésre nem voltak érdemesek, viszont simán besorolhatóak a "teljesen korrekt" kategóriába. A töltelékek valószínűleg nem a legmagasabb minőségű alapanyagokból készülnek, de legalább nem spórolnak velük, és így jól érezhető az ízük.

Nagyi Palacsintázója - édes palacsinták

A Nagyi palacsintázója nem egy fine dining desszertező, itt nem akarják a kaját gourmet szintre emelni, vagy mondjuk zabpehelyliszttel egészségessé tenni és ezzel nincs is semmi baj, hiszen így tényleg olyan ízekben lesz részünk, mintha a nagyi készítette volna. A tészta nem frissen sül, de cserébe akkor sem kell sokat várni, ha nagy a forgalom, és az ételszag sem jelent veszélyt a ruhánkra.

Tipp: a Batthány téri egységben érdemes az emeletet választani, főleg télen, mert olyankor remek a kilátás. A teraszon viszont könnyen előfordulhat, hogy evés közben megtalál néhány pénzt kéregető hajléktalan. Ez persze nem a hely hibája, hanem a környék sajátossága.

Nyitva tartás:
H-V: 9:00-19:00


2016. augusztus 21., vasárnap

Ízbisztró

Hiába nyílik egyre több kajálós hely Budapesten, még mindig viszonylag kevés közülük az olyan, aminek az egészséges ételek készítése lenne a fő profilja. Ez engem alapvetően nem szokott zavarni, mert heti egy-két alkalommal simán beleférnek a nem éppen diétás fogások is, de biztosan vannak olyanok, akiknek nincs ideje főzni, mégis szeretnének odafigyelni az étrendjükre. Nekik nincs túl sok választási lehetőségük, de a Batthyányi utcai Ízbisztró például egy remek opció.


A honlapjuk azt hirdeti, hogy nem használnak búzalisztet, cukrot, rizst, burgonyát, mesterséges ízesítőt és színezéket sem, ami kezdésnek egészen biztató. Az étlap nem túl hosszú, de változatos, vannak reggelik, tetszőlegesen összeállítható szendvicsek és saláták, a választék gerincét pedig a levesek és főételek alkotják, amik különböző kedvezményes menükben is kaphatóak. Ezek közül a legtöbb esetében mi válogathatjuk ki a menü elemeit, a leggazdaságosabb viszont a napi ajánlat, ami egy meghatározott kombinációt tartalmaz 1500 forintért. Ottjártamkor éppen a vöröslencse krémleves valamint a roston sült csirke volt terítéken. Utóbbihoz fokhagymás árpagyöngy és borsópüré járt köretként, illetve egy pohár almafröccs volt még a menü része.



A képeken látszik, hogy az adagok nem túl nagyok, egy komolyabb éhséget csak csillapítani tudnak, de megszüntetni nem. Viszont a minőségről már szerencsére sokkal pozitívabbakat tudok elmondani. A leves kifejezetten ízlett, nagyon bejött a kissé füstös (talán sajtnak köszönhető) íz. A natúr csirkemell nem a legkülönlegesebb fogás, de jól készítették el, és a köret szépen feldobta. A borsópüré ízletes, krémes állagú, az árpagyöngynek pedig igazán jót tett a megfelelő mértékű fokhagymás fűszerezés. Ha valakinek egy ilyen menü nem lenne elég (ami tényleg könnyen előfordulhat), akkor egy sütivel vagy szendviccsel kiegészítheti, és még úgy sem kell brutális számlától tartani.


Az Ízbisztró nem csak annyit tesz az egészségért, hogy diétás, mégis finom ételeket kínál elérhető áron, hanem különböző tematikájú főzőklubokat tartanak, és az ismeretterjesztésre is odafigyelnek. Ezt egyszerűen, mégis ötletesen teszik: a tálcákra kerülő papírlapon egy-egy hasznos alapanyag pozitív hatásaira hívják fel a figyelmet, én például a zellerről olvashattam érdekességeket miközben ebédeltem. Azt hiszem, az ilyen típusú helyekből még elbírna párat a főváros. Ha kicsivel nagyobb adagokkal dolgoznának, akkor tényleg tökéletesnek tartanám az Ízbisztrót, de így is erősen ajánlom a kipróbálását.

Nyitva tartás:
H-V: 9:00-19:00


2016. augusztus 16., kedd

Pearl Cafe

A legtöbb gofrit árusító helyen az alaptészta hasonló,és ezt lehet különböző irányokba tuningolni az éppen megkívánt feltétek összeválogatásával. A Pearl Cafeban is hasonló a helyzet, de annyiban továbbgondolták a megszokott képletet, hogy itt már a tészta esetében is tízféle ízesítés (például mákos, kókuszos vagy oreós) közül választhatunk. Ha ehhez hozzávesszük a 15 különböző extrát, amikből egyszerre többet is lehet kérni, akkor gyors matekozással kijön, hogy a létrehozható verziók száma egészen pontosan rengeteg.

A kínálat főleg édes ízekből áll, de azért van pár sós alapanyag is (így a vállalkozó kedvűek kipróbálhatják például a virslis-baconös gofrit), valamint gluténmentes változat is kapható. Árak tekintetében a tészták 150 és 390, a feltétek pedig 120 és 250 forint között mozognak. Én a nutellával megkent klasszikus tésztás (150+250 Ft), illetve a mákkal megbolondított tésztájú, vaníliapudinggal feldobott verzió (320+120 Ft) mellett döntöttem.

Pearl Cafe - nutellás gofri

Pár perc alatt el is készültek, és örömmel nyugtáztam, hogy ezúttal végre nem valami nutellának hazudott olcsóbb mogyorókrémmel van dolgom, hanem tényleg a Ferrero termékét használták fel, ráadásul nem is spóroltak vele. Innentől kezdve tudtam, hogy nagy baj már nem lehet. A tészta átlagos méretű és korrekt, szolidan édeskés ízű, nem egy gourmet cucc, de tökéletesen hozza a 150 forintért reálisan elvárható szintet. A másik összeállítás jobban izgatta a fantáziámat, és szerencsére az sem okozott csalódást. Abban bíztam, hogy a mák és a puding együttesen egy mákos gubára hajazó ízvilágot eredményez majd, ez pedig így is lett. A puding nem túlzottan édes, így a tésztába kevert mák is tud érvényesülni, csukott szemmel is felismerhető lenne.

Pearl Cafe - mákos-vaníliapudingos gofri

Annak ellenére, hogy csak egy könnyű ebédet követő desszertet terveztem, a két, egy-egy feltéttel ellátott gofri kellemesen eltelített. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy teljes étkezést is tudnak pótolni, de, ha előtte rendesen bekajáltatok, akkor érdemes visszafogottan rendelni, mert ez a cucc egy édességhez képest egész tartalmas. Egyébként a Pearl Caféban kapható még fagyi, kávé, turmixok, szendvicsek illetve különféle reggelik is, szóval nem csak akkor érdemes idelátogatni, ha desszertre vágytok.

Facebook: Pearl Cafe
Cím: Lónyay utca 3.
Nyitva tartás:
H-P: 7:30-21:00
SZ-V: 9:00-21:00

2016. augusztus 11., csütörtök

Panineria

A legutóbbi bejegyzésben azt mutattam meg, hogy a Oktogontól pár percre nagyjából egy ezresért milyen király gyros kapható. Viszont még ennyire sem feltétlenül kell eltávolodni a körúttól, ha korrekt áron szeretnétek minőségi street food-ot enni. A Panineria ugyanis konkrétan az Oktogonon van, és a szendvicseik többsége 1280 forintba kerül.


Már a bejárat előtt két jókora, képekkel ellátott tábla hirdeti a kellően sokszínű választékot: csirkés, halas, tarjás, marhás és vega szendvicset is kérhetünk. Ezeket a megszokott üdítőkön túl kézműves sörökkel is le lehet kísérni, és persze kávé, illetve desszert is kapható.




A helyre belépve egyből feltűnt, hogy itt aztán jól ki van találva a design. Nem álltak meg az "itt legyen a pult, ott meg az asztalok, és mehet pár dísz a falra" szintű ötletelésnél, hanem egy beltéri utcarészletet hoztak létre. A vendég fedett helyen van, a konyha kialakításának, a padoknak és az egyéb berendezési tárgyaknak (például tűzcsap) köszönhetően mégis könnyedén azt érezheti, hogy egy food truck előtt áll. Látszik, hogy minden egy átgondolt koncepció része, így azon már meg sem lepődtem, hogy a terijaki csirkés wrapomat saját mintás csomagolópapírban kaptam kézhez. (Az viszont igen, hogy sem hivatalos Facebook oldaluk, sem honlapjuk nincs.)



Az első kellemes meglepetést a méret okozta, hiszen a legtöbb hasonló szendvicsezőben csak mérsékelten szoktam jóllakni, itt viszont egészen emberes adagot adtak. Az első falat után már az összetevők minőségében sem kellett kételkednem: a sajt tényleg egyértelműen cheddar, lágy és krémes, mégis erős ízű. A csirke jól átsült, nem zsíros, de nem is száraz, valahogy így kell ezt tökéletesen csinálni. A zöldségek kaptak egy kis pirítást, hogy ne legyenek teljesen nyersek, de még bőven ropogósak maradjanak, és ez például a sárgarépának kifejezetten jót tett.


A barna rizzsel illetve a terijakival kiegészülve pedig az együttes ízhatás teljesen olyan volt, mintha egy jól elkészített ázsiai kaját tekertek volna bele a wrapba. A szósz mondjuk lehetett volna egy kicsit karakteresebb, és szerintem a teljes kiőrlésű wrap is jó ötlet lenne, ha már rizsből is barnát használnak, de ezek csak olyan apróságok, amiket hibának nem igazán neveznék, és biztosan nem fognak eltántorítani attól, hogy megkóstoljak egy másik szendvicset is, ha legközelebb erre járok.

Facebook: Panineria-Oktogon
Cím:Oktogon 4.
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00

2016. augusztus 6., szombat

Kerkyra

Bizonyos szempontból a gyros is beletehető abba a halmazba (persze szigorúan csak a foci és a politika után), amiről mindenkinek megvan a véleménye, és mindenki biztosan tudja, hogyan is kellene jól csinálni. Már az étel eredetéről is eltérőek a vélemények (vannak akik a görög verziót tartják az igazinak, míg mások a török vagy éppen az arab változatokra esküsznek), az összetevőkről pedig hosszas viták szoktak kialakulni a fórumokon. Mivel a fentiek közül egyik országban sem jártam, és nincs viszonyítási alapom, ezért a gyros-ok értékelésénél nem azt szoktam figyelembe venni, hogy mennyire autentikus összeállítás került elém, hanem egyszerűen azt, hogy mennyire finom.

Ez az egy szempont viszont éppen elég ahhoz, hogy a budapesti gyros-osok túlnyomó többsége elvérezzen rajta, ugyanis ezek csekély kivétellel két csoportba sorolhatóak. Jobb esetben egy teljesen átlagos kaját kapunk, ami viszonylag olcsó és egy ideig csillapítja az éhséget, de az ízekre nem érdemes odafigyelni, mert semmi különleges nincs benne, és pontosan ugyanolyan, mintha a két sarokkal odébb lévő helyen vettük volna. A rosszabb eset már emlékezetes élményt nyújt, de egyáltalán nem a kellemes fajtából, ilyen tapasztalata talán mindenkinek van, aki elég ideig élt a fővárosban. Viszont ott van a pár kivétel, amik közül az egyik a Kerkyra. Már régebben olvastam róla, sok helyen egyszerűen Budapest legjobbjaként emlegették, szóval amikor legutóbb megkívántam a gyrost, nem volt kérdés, hogy hova fogok menni.


Külsőre ez is átlagos helynek tűnt, és az első benyomásom a belépés után sem változott meg egyből. Az aprócska helyiségben a kinti hőségnél is érezhetően melegebb volt, és ezen mindössze egy ventilátor próbált segíteni - reménytelenül. A választék azonban már bizakodásra adott okot, hiszen souvlaki vagy éppen musaka máshol nem igazán szokott szerepelni a repertoárban. Ebből kitalálható, hogy a Kerkyra a görög vonalat követi. A tulajdonosok is görög származásúak, és olyan jókedvűen, készségesen tevékenykednek a pult mögött, hogy úgy tűnik, őket egyáltalán nem zavarja a hőség. Egy "extra gyros szendvicset" választottam, és csak néztem, mennyi jó dolgot tesznek bele (saját fűszerezésű csirkehús, sajtkrém, sajt, répasaláta, tzatziki, paradicsom, hagyma és bacon) a szendvicskenyérbe, amit aztán a grillen megpirítanak egy kicsit. Mindezért a 1090 forintos ár több, mint korrekt (a sima gyros egyébként 750), meg is lepődtem, hogy pár percre az Oktogontól mekkora adag kaját kapok ennyi pénzért.

igazán mediterrán ebéd: gyros szendvics szökőkúttal
Éppen nem volt szabad ülőhely, ezért az elvitelt választottam, de nem mentem messze, csak egy Hunyadi téri padot vettem célba. Ott aztán kicsomagoltam a szendvicset, és gyorsan rájöttem, hogy miért sorolják a Kerkyrát a legjobbak közé. Az összes összetevő klappolt, az együttes íz pedig iszonyú jó volt. A répasaláta különösen bejött, de a hús is megér egy misét. Egészen más kategória, mint amit a legtöbb gyros-osnál kapni lehet, ár-érték arányt tekintve utcahosszal előzi meg a konkurenciát. Ez tényleg nem csak egy a sok közül, hanem egy szuper tartalmas és laktató étel, amire később is emlékezni fogsz. Ilyen az igazi street food!

Facebook: Gyros Kerkyra Görög Ételbár
Honlap: kerkyra.co.hu
Cím:Eötvös utca 5.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00-19:00
SZ: 11:00-17:00