Ahogy a blog születésnapján említettem, a következő néhány bejegyzésben olyan helyekről lesz szó, amiket korábban már bemutattam, és most azzal a céllal látogattam meg őket újra, hogy kiderítsem, mi változott azóta. Elsőként a Halkakas halbisztróba tértem vissza, és igazán szerencsém volt az időzítéssel, ugyanis éppen aznap újították meg ez étlapot.
Az új választék sem lett unalmas; kreatív, izgalmasan hangzó halas fogások szerepelnek rajta, amik közül kettőt is megkóstoltam. Előételnek pontyropogóst (1150 Ft) kértem, ami mondjuk pont nem újdonság, de számomra eddig kimaradt, most viszont bepótoltam, és nagyon jól tettem. Tökéletesen indult az ebédem, nem nagyon tudok ennél jobb állagú halfalatkákat elképzelni: a szolidan ropogós panír, puha pontyfilét rejt - akár a nagykönyvben! Mindezt a citrom levével és a chilis szósszal (ezt hat opció közül választhattam ki) kombinálva olyan ízélményben volt részben, ami egy főfogástól is remek teljesítmény lenne.
Folytatásként a harcsás lasagne (2550 Ft) mellett döntöttem, és abban sem kellett csalódnom. Az adag mérete előétel nélkül talán kevés lett volna, minőség tekintetében viszont nem tudok belekötni ebbe a kajába sem. Masszívan paradicsomos, sajttal bőségesen megpakolt cucc, amibe új színt visz, hogy a megszokott darált hús helyett a karakteres ízű, de nem túl tolakodó harcsa adja a ragu gerincét. Ha szeretitek a klasszikus lasagnét és a halat is, akkor ezt a fogást ne hagyjátok ki, mert nagyon ütős egységet alkot benne a kettő.
A Halkakas tehát továbbra is ajánlott, ugyan nem tartozik a legolcsóbb éttermek közé, de nem is kimondottan drága, és szerintem időnként megéri ennyit áldozni egy szuperül elkészített halételért.
Nyitva tartás:
