2017. augusztus 31., csütörtök

Rapaz

A leveseket és szendvicseket kínáló kajáldák folyamatosan gyarapodó táborának a Rapaz már évek óta az egyik legnépszerűbb tagja. Rengeteg pozitív véleményt lehet róla olvasni a neten, mégis sokáig halogattam, hogy én is kipróbáljam, mégpedig azért, mert itt minden szendvics rántott csirkére épül, ez pedig számomra nem hangzott túl meggyőzően. Aztán amikor legutóbb a Blahán akartam vacsorázni, úgy döntöttem, félreteszem az előítéleteimet, és ide ülök be egy menüre.



Ahogy az ilyen típusú helyeknél lenni szokott, a leveskínálat naponta változik, mindig van hideg, meleg, klasszikus és valami különleges verzió is terítéken, ezek egységesen 540 forintba kerülnek. Citromos csiberagulevest kértem, aminek a minőségét azzal tudom leginkább jellemezni, hogy, ha papírpohár helyett elegáns tányérban szolgálják fel, akkor abszolút megállná a helyét a legtöbb étteremben. Jókora adag, és bizony nem pusztán zöldségekkel van tele, hanem a puhára főtt, ízletes húsból is jutott rendesen, szóval előételhez képest eléggé laktató. Talán lehetett volna kicsivel citromosabb, de így is nagyon ízlett.



A cserélődő levesekhez a Rapazban is fix szendvicsválaszték párosul (amit néha feldobnak egy-egy szezonális darabbal), ezek közül az OMG nevű, igazán gazdagon felszerelt összeállítást választottam (levessel együtt 1390 Ft volt, külön 950 Ft). A ropogós kukoricabundában sült csirkemellen kívül, rántott sajt, hagymalekvár, kukoricás szósz, jalapeno karikák, paradicsom illetve jégsaláta kapott helyett a valószínűleg kontaktgrillen megpirított buciban. Ez utóbbiból az átlagnál kicsit vastagabb változatot használnak,amit jó döntésnek tartok, mert szükség van rá a sok összetevő egyben tartásához. Ahogy előttem illatozott a szendvics, a látvány már kezdett meggyőzni, viszont még mindig kissé gyanakvó voltam a rántott hússal kapcsolatban.



De csak az első pár falatig, aztán előttem is bebizonyosodott, hogy nem véletlenül van sok rajongója a helynek. A csirke teljesen jó, azt nem tudom, önmagában mennyire vinné el a hátán a szendvicset, de ebbe a körítésbe tökéletesen passzol, és tényleg ropog a bundája. A jalapeno adagolásával sikerült belőni az ideális csípősségi szintet: van benne erő, mégis érezhetőek maradnak az ízek. Ehhez még társul a sajt és a lekvár, a végeredmény pedig egy olyan király kavalkád, ami egyszerre tud csípős és enyhén édes; ropogós és lágy is lenni. Nincs értelme a finomkodásnak: ez egy rohadt jó szendvics, ennyi pénzért pedig tuti üzlet! A jóllakás nem kérdés, valószínűleg leves nélkül sem maradtam volna éhes, ez pedig azt jelenti, hogy ezer forint alatt is kapható mennyiség és minőség tekintetében egyaránt szuper kaja a Blahán, szóval nem kell mindig az egyhangú gyrost választani.

Facebook: Rapaz
Cím: Erzsébet körút 4.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-22:00

2017. augusztus 26., szombat

Fűszerész

Megint sikerült felfedeznem egy olyan helyet, ami már jó pár éve folyamatosan működik. Ráadásul viszonylag gyakran járok a környékén, de eddig sosem vettem észre a táblát, miszerint egy fűszerbolt is van a Károly körútról nyíló udvarban. Most viszont feltűnt, szóval egyből bementem, és már az üzlet előtt állva éreztem, hogy ez egy jó döntés volt.


Ahogy azt a névből sejteni lehet, odabent rengeteg fűszer vár a vásárlókra. Megtalálhatóak az alapok (ha valaki mondjuk egy jó minőségű feketeborsot vagy pirospaprikát szeretne), de vannak igazi különlegességek és izgalmas keverékek is. Ezek segítségével párszáz forintból fel lehet dobni az unalmas kajákat, könnyen új ízeket lehet csempészni a már bevált receptekbe. Elsőre úgy tűnhet, hogy egy ilyen bolt főleg a profi séfek számára hasznos, akik magabiztosan bánnak az egzotikus, ritka hozzávalókkal, de valójában a hozzám hasonló, általában egyszerű ételeket készítő, amatőr szakácsok számára is hatalmas segítség. Én például gyakran annyival tudom le a főzést, hogy fogok valamilyen húst, felkockázom, megsütöm, és közben elkészítem a köretet. Na, ez hosszú távon iszonyatosan egyhangú lenne, ha ugyanazokat a fűszereket használnám, viszont, ha minden alkalommal valami mást szórok a húsra, akkor ugyanabból az alapanyagból is teljesen más kaja lesz a végeredmény. 


Az sem baj, ha valaki nem ismeri ki magát a különleges fűszerek között. Én sem igazán tudtam, hogy mit szeretnék, de némi nézelődés után a segítőkész eladóhoz fordulva sikerült összeválogatnom a képen látható csomagot. Ezúttal elsősorban húsételek ízesítéséhez kerestem valami újdonságot, de persze vannak itt halakhoz, salátákhoz, levesekhez vagy éppen süteményekhez ajánlott cuccok is. Remek ötlet az a fal, amin egy csomó, fűszerrel teli tégely sorakozik, és ezeket ki lehet nyitni, hogy vásárlás előtt megszagoljuk (vagy akár megkóstoljuk) az árut. Konkrét ötlet nélkül is érdemes benézni a Fűszerészbe, biztosan gazdagodtok pár hasznos tippel, és nem kell egy vagyont költenetek.
A pontos árakat és a teljes választékot megtaláljátok a jól használható, sok infóval feltöltött webshop-on.

Facebook: Fűszerész
Honlap: fuszeresz.hu
Cím: Károly körút 10.
Nyitva tartás:
H-P: 10:00-18:00
SZ: 10:00-14:00

2017. augusztus 21., hétfő

The Donut Library

Tudjátok, miért ne menjetek egy fárasztó futás vagy edzés után, éhesen egy fánkozóba? Mert könnyen előfordulhat, hogy ilyesmi lesz a végeredmény:


Eredetileg csak egy kisebb adag édességet akartam, viszont túl nehéz volt dönteni, szóval ez lett belőle. Aztán, ha már így alakult, és ötféle ízt is megkóstoltam, gondoltam írok egy bejegyzést a The Donut Library-ről. Igazság szerint sok újdonságot nem tudok elmondani, hiszen nagyon hasonló a helyzet, mint a korábban már bemutatott fánkozók (The Box Donut, Fánki Donuts) esetében. Az alaptészta puha, egészen könnyű, enyhén édes, ezt tuningolják különböző töltelékekkel, mázakkal és egyéb extrákkal. Az árak a szokásos 400 forint környékén mozognak, a választékban pedig a klasszikus ízek mellett helyet kapnak a kreatív szezonális változatok is. Szerintem az utóbbiak alapján érdemes célpontot választani, ha fánkozni szeretnétek. A dupla/tripla csokisat mindegyik helyen jól készítik el, így inkább az lehet a döntő szempont, hogy hol milyen különlegességet kínálnak.


A TDL-ben összeválogatott csapat kóstolását a mogyorós fánkkal kezdtem, és kapásból elég magasra került a léc. Pár falat urán örömmel tapasztaltam, hogy nincs őrült cukorsokk, sőt még a mogyoró sós íze is kap némi teret.



A Grande Chocolate fantázianevű, nem meglepő módon masszívan csokis finomság volt a következő, és szerencsére ebben sem volt eltúlozva a cukor. Persze ez már édesebb volt, mint az előző, de még éppen nem annyira, hogy az már sok legyen, és minden más ízt elnyomjon, így érződött, hogy a krém és a máz is jó minőségű alapanyagokból készült. Egyedül a pisztáciás fánk nem győzött meg: pont olyan volt, mint amikor megpróbálják mesterségesen reprodukálni a pisztácia ízét, de nem igazán sikerül, és ettől kicsit “műanyag” hatású lesz az egész.



Még jó, hogy nem ezt hagytam utoljára, mert így a két nyári összeállítás (mojito és limonádé) határozottan visszabillentették a mérleg nyelvét a pozitív irányba. Mindkettő ideális választás kánikula esetére, ugyanis a lime-os illetve citromos ízeknek köszönhetően annyira hűsítőek, amennyire az egy édességtől elvárható. Szóval a The Donut Library is felkerült az ajánlott fánkboltok listájára, ha süti helyett, valami más desszertre vágytok, akkor itt tuti megtaláljátok a Nektek valót. Arra azért számítsatok, hogy a nyitva tartás utolsó 1-2 órájában már igencsak lecsökken a választék, érdemes inkább napközben menni.
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00

2017. augusztus 16., szerda

Istvánffi Veggie Burger

A változatosság kedvéért rendszeresen szoktam teljesen húsmentes napot tartani, szerencsére az sem jelent problémát, ha éppen ilyenkor születik meg bennem a gondolat, hogy mindenképpen hamburgert akarok enni. Nem kell másnapig várnom, elég elmennem valamelyik vega burgerezőbe. Ilyenekből egyre több van, ezúttal a Kálvin tér közelében lévő Istvánffi Veggie Burgert választottam, és nehezen tudok olyan helyet elképzelni, ami ennél jobban visszaadná a klasszikus gyorskajáldás hangulatot.



A kiszolgálás sebessége, az étel csomagolása, a berendezés mind olyanok, mintha az amerikai étteremláncok egyik egységében lennénk. Ebből a koncepcióból első ránézésre a szendvics sem lóg ki, nem látszik rajta, hogy “vegánosítva” lett. A legfőbb változtatás az, hogy itt a hús helyett háromféle (búza, gombás, zabpelyhes) zöldségpogácsát használnak, amik közül mindegyik hamburger esetében mi választhatunk. Én például a Big Band névre hallgató dupla burgerbe (1450 Ft) egy natúr búzásat és egy gombásat kértem. Ezek mellett hagyma, kapros savanyú uborka, jégsaláta valamint házi mandulaszósz került még a saját készítésű buciba és extraként jalapeno karikákat is kértem (+150 Ft).



Az már az első harapás során egyértelművé vált, hogy ebből a szendvicsből bizony nem hiányzik a hús! Oké, lehet, hogy azzal még nagyobb lenne az élmény, de így is egy teljes értékű, kifejezetten finom, jó értelemben véve izgalmas ízekkel bíró hamburgert kaptam. A zöldségpogácsák kellően fűszeresek, jól érezhető, melyikben van gomba, és az olaj nélkül, grillen történő sütésnek köszönhetően igazán könnyűek, nem kell kajakómától tartani. (Erre, mármint a sütési technikára nem kellett külön rákérdeznem, hiszen a honlap nagyon informatív, amiért jár a piros pont.) A többi összetevő is remek, mindössze a bucival nem voltam teljesen elégedett: íz és állag tekintetében szuper, viszont érdemes lenne vagy egy kicsit vastagabbra készíteni vagy megpirítani a belsejét, mert így nemigen tud megbirkózni a zöldségek és a szósz nedvességtartalmával, ezért az utolsó pár falathoz érve már nehezen kezelhető a helyzet. 

A normál adag nem túl nagy, ha jól akartok lakni, mindenképpen a dupla méretben (vagy menüben) érdemes gondolkodni, de ez is ismerős lehet a gyorséttermekből, hiszen sajtburgerből sem elég egy darab az éhség megszüntetéséhez. Összesen 1600 forintba került az ebédem, amit korrekt árnak tartok, így könnyen lehet, hogy máskor is útba ejtem majd az Istvánffit a húsmentes napjaimon.
Nyitva tartás:
H-V: 11:00-21:00

Lajos utca 36.
H: zárva
K: 11:00-16:00
SZ-CS: 11:00-20:00
P: 11:00-16:00
SZ: zárva
V: 12:00-21:00

2017. augusztus 11., péntek

Soleil Bistro & Coffee

Amikor nagyjából egy éve a Bikás parkról írtam, akkor beszámoltam a kiaknázatlan lehetőségekről is. Nos, a legszembetűnőbb üresen tátongó épületben azóta beindult az élet, és a Facebook-oldala alapján a Soleil Bistro & Coffee éppen olyan helynek tűnt, amilyen hiányzott innen: ki lehet ülni egy kávéval, limonádéval, borral vagy kézműves sörrel a park szélére, és beszélgetni egy jót vagy egyszerűen csak lazítani.


Az italválasztékban több figyelemre méltó pozitívum is van, kávéból például sötétebb pörkölésűt és újhullámost is kérhetünk, így mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Kapható néhány különlegesebb üdítő (például Fritz Kola vagy Gyömbír) és cukormentes limonádé is. Utóbbi valójában nem nagy szám, de általában külön kell szólni érte, itt pedig alapból szerepel az itallapon. Ezek mellett vannak még zöldség- illetve gyömöcslevek, jeges teák valamint többféle shake és persze az alkoholos frissítők.


Az ételek sora már kevésbé hosszú, de kellően változatos. Hétköznap 11:30-tól 15 óráig 1480 forintért ebédmenüt (leves + főétel + 3 dl házi szörp) kínálnak, én azonban munka után látogattam meg a Soleil Bistro-t, így elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy egy könnyű vacsorát is össze lehet-e itt hozni. Határozottan igen, az már más kérdés, hogy én végül mégsem a könnyű fogások egyikét választottam. Dönthettem volna valamelyik saláta vagy tortilla mellett, esetleg kérhettem volna egy adag mártogatós krémet, el is gondolkodtam ezeken az opciókon, aztán mégis a tarjával töltött házi lepény (1690 Ft) lett a befutó. Kicsit meglepett, hogy nem csak trendi, modern ételek, hanem ehhez hasonló “nehezebb” kaják is vannak az étlapon, és gyorsan elcsábultam ebbe az irányba.


Aztán amikor elkészült a vacsorám, már a látvány meggyőzött róla, hogy nem volt rossz választás. Úgy tudnám jellemezni ezt a lepényt, mint a gyros magyaros, falusi változata: vastag, puha, laktató tészta, belülről enyhén fokhagymás tejföllel megkenve, némi sajttal, uborkával, paradicsommal és sok-sok tarjával megtömve. Egy igazán tartalmas, erőteljes ízű, húsban gazdag étel, amivel mindössze annyi problémám volt, hogy jól jött volna hozzá egy élesebb kés. Ez persze egyáltalán nem veszi el a kedvem a mihamarabbi visszatéréstől, hiszen az első benyomásaim igazán pozitívak és nagyon örülök neki, hogy egy ilyen hellyel gazdagodott a Bikás-park környéke.
Nyitva tartás:
H-SZ: 7:00-22:00
V: 10:00-22:00

2017. augusztus 6., vasárnap

Három Tarka Macska

Sok jót lehet hallani a Pozsonyi úton nemrég megnyílt pékségről, az én figyelmemet mégis egy egészen egyszerű, gyakorlatias dologgal keltette fel: hétköznapokon már hatkor nyit! Vagyis bőven van időm egy kényelmes reggelire, és utána még a munkába sem kell rohannom. Amikor mindezt kipróbáltam, kicsit tartottam attól, hogy ilyenkor még nem lesz teljes a választék, de már negyed 7 körül is tele voltak a polcok, az összes péksüti és szendvics frissen illatozott. A vevők pedig folyamatosan jöttek, szóval nem csak számomra előnyös a korai nyitás.


Kezdetnek egy tonhalas szendvicset kértem, ami a 850 forintos árával nem tartozik a legolcsóbb reggelik közé, viszont minőségben is ehhez méltó. Ez egyébként az egész pékségről elmondható, a termékek drágábbak az átlagosnál, cserébe kiemelkedő a színvonal. A szendvics remekül példázza, miért érdemes egy jó pékségben reggelizni: egy korrekt tonhalkrémet sok helyen össze tudnak dobni (szerencsére itt elég bőkezűen bánnak vele), a tojás, a jégsaláta és a paradicsom főleg nem nagy dolgok, azonban a végeredmény maximum közepes szintet ér el, ha mindezeket egy átlagos zsemlébe teszik. A Három Tarka Macskában viszont egy ízre és állagra egyaránt tökéletes baguette a kiindulási pont, amit önmagában is bármikor szívesen ennék.


Ha pékségről van szó, akkor a kakaós csiga számomra kihagyhatatlan. Az itteni változat (360 Ft) külsőre nem győzött meg teljesen, valahogy nem tűnt elég kakaósnak. Aztán az első falat után rájöttem, hogy ez nem probléma, mert a tészta már a töltelék nélkül is zseniális. Puha, foszlós, érezhetően sok vajjal készült, mégsem nehéz, hanem egészen könnyed. A csigában lévő krém pedig pont annyira édes, hogy az felerősítse és ne elnyomja a kakaó ízét. Számomra azért még mindig a Pékműhely verziója az etalon, de ez semmivel sem gyengébb annál, csak más stílus. A biztonság kedvéért kértem még elvitelre egy túrós batyut, de arra csak később volt szükségem, mert szendvics és a csiga elég laktató párosnak bizonyult. Így viszont az is kiderült, hogy ez a péksüti nem csak frissen iszonyú finom.


Megkóstoltam a kávét is (390 Ft az eszpresszó), és valami klasszikus, olaszos italra számítottam, ehhez képest kellemes meglepésként ért, hogy amit kaptam, az egyáltalán nem volt keserű vagy égett ízű. Napközben azért érdemes az utcában lévő jó pár kávézó közül valamelyiket választani, de egy pékséghez képest teljesen korrekt feketét adnak a Három Tarka Macskában.
Nyitva tartás:
H-P: 6:00-19:30
SZ: 8:00-19:30