A leveseket és szendvicseket kínáló kajáldák folyamatosan gyarapodó táborának a Rapaz már évek óta az egyik legnépszerűbb tagja. Rengeteg pozitív véleményt lehet róla olvasni a neten, mégis sokáig halogattam, hogy én is kipróbáljam, mégpedig azért, mert itt minden szendvics rántott csirkére épül, ez pedig számomra nem hangzott túl meggyőzően. Aztán amikor legutóbb a Blahán akartam vacsorázni, úgy döntöttem, félreteszem az előítéleteimet, és ide ülök be egy menüre.
Ahogy az ilyen típusú helyeknél lenni szokott, a leveskínálat naponta változik, mindig van hideg, meleg, klasszikus és valami különleges verzió is terítéken, ezek egységesen 540 forintba kerülnek. Citromos csiberagulevest kértem, aminek a minőségét azzal tudom leginkább jellemezni, hogy, ha papírpohár helyett elegáns tányérban szolgálják fel, akkor abszolút megállná a helyét a legtöbb étteremben. Jókora adag, és bizony nem pusztán zöldségekkel van tele, hanem a puhára főtt, ízletes húsból is jutott rendesen, szóval előételhez képest eléggé laktató. Talán lehetett volna kicsivel citromosabb, de így is nagyon ízlett.
A cserélődő levesekhez a Rapazban is fix szendvicsválaszték párosul (amit néha feldobnak egy-egy szezonális darabbal), ezek közül az OMG nevű, igazán gazdagon felszerelt összeállítást választottam (levessel együtt 1390 Ft volt, külön 950 Ft). A ropogós kukoricabundában sült csirkemellen kívül, rántott sajt, hagymalekvár, kukoricás szósz, jalapeno karikák, paradicsom illetve jégsaláta kapott helyett a valószínűleg kontaktgrillen megpirított buciban. Ez utóbbiból az átlagnál kicsit vastagabb változatot használnak,amit jó döntésnek tartok, mert szükség van rá a sok összetevő egyben tartásához. Ahogy előttem illatozott a szendvics, a látvány már kezdett meggyőzni, viszont még mindig kissé gyanakvó voltam a rántott hússal kapcsolatban.
De csak az első pár falatig, aztán előttem is bebizonyosodott, hogy nem véletlenül van sok rajongója a helynek. A csirke teljesen jó, azt nem tudom, önmagában mennyire vinné el a hátán a szendvicset, de ebbe a körítésbe tökéletesen passzol, és tényleg ropog a bundája. A jalapeno adagolásával sikerült belőni az ideális csípősségi szintet: van benne erő, mégis érezhetőek maradnak az ízek. Ehhez még társul a sajt és a lekvár, a végeredmény pedig egy olyan király kavalkád, ami egyszerre tud csípős és enyhén édes; ropogós és lágy is lenni. Nincs értelme a finomkodásnak: ez egy rohadt jó szendvics, ennyi pénzért pedig tuti üzlet! A jóllakás nem kérdés, valószínűleg leves nélkül sem maradtam volna éhes, ez pedig azt jelenti, hogy ezer forint alatt is kapható mennyiség és minőség tekintetében egyaránt szuper kaja a Blahán, szóval nem kell mindig az egyhangú gyrost választani.
Nyitva tartás:
