A magyaros-vidékies ízeknek és a trendi gyorskajáknak elég szűk a közös halmaza - hirtelen csak a Kolbice jut eszembe, ami ide sorolható - ezért a Corvin közben felbukkant Lepény egyből felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére még pont volt időm mozizás előtt egy vacsorára, így gyorsan be is mentem, hogy jobban megnézem az új helyet.
A név alapján nem nehéz kitalálni, hogy itt bizony a lepény a fő attrakció, vagyis egy vékony, puha tészta, ami különböző töltelékekkel megpakolva, majd félbehajtva, pár perc alatt átsütve, végül négy szeletre vágva kerül a vendég elé. Mindez igazán gusztán néz ki, az adag viszont elsőre kicsinek tűnt, azonban levessel kombinálva egészen laktató étkezés kerekedett belőle.
Kezdésnek egy zellerkrémlevest választottam, ami nem nyújtott különleges élményt, de panaszra sem adott okot. Egyértelmű, hogy itt nem ezen a fogáson van a hangsúly, ráhangolódásnak viszont teljesen jó. Ezután az extra lepényt (levessel együtt 1200 Ft) kóstoltam meg, amiben sonka, baconkockák, sajt, lilahagyma, illetve uborka együttese alkotta a tölteléket. Utóbbi eléggé el volt nyomva, a többi hozzávaló azonban egy olyan, igencsak magyaros, már-már házias, de közben egyszerre modern ízvilágot hozott össze, ami kifejezetten tetszett. Leginkább a falusi, kemencében sül tészták emléke ugrott be róla, az efféle nosztalgia pedig eléggé jó jel. Nem akartam pillanatok alatt elpusztítani az egész lepényt, inkább lassan ettem, hogy tovább tartson, így mire az utolsó falatokhoz értem, már érezni kezdtem a jóllakottságot.
Ezért aztán nem annyira az éhség, inkább a kíváncsiság motivált arra, hogy kipróbáljam az édes, szilvalekvárral töltött változatot (750 Ft) is. Az első lepény készülésekor még a levesemmel voltam elfoglalva, így nem igazán figyeltem oda, a második körnél viszont meglepődve vettem észre, hogy egy előre elkészített és lefagyasztott cucc került a sütőlapra. Ez leginkább azért volt fura, mert a végeredményen abszolút nem éreztem semmi hátrányát. Miután rendesen átmelegedett a tészta, teljesen olyan hatást keltett, mintha sosem lett volna hidegre téve. A töltelék is klappolt: viszonylag sűrű, de azért lágy lekvár, amiben a cukor nem elnyomja, hanem felerősíti a gyümölcs ízét. Általában annak a híve vagyok, hogy mindent frissen készítsenek el, de, ha ennyire nincs különbség, akkor a fagyasztós megoldással sincs problémám.
Szóval a Lepényt nyugodt szívvel sorolom az ajánlott helyek közé. Ha erre jártok, nézzetek be ide Ti is, mert, ha leves nélkül kéritek, egy ezrest sem kell fizetnek ahhoz, hogy valami újszerű, mégis hagyományos ételt kóstolhassatok.
