Talán a blog hatása, de mostanában többször is azt vettem észre magamon, hogy jobban vonzódom a “trendi” dolgokhoz, mint korábban. Legutóbb például, amikor levest ettem volna, akkor nem a közelben lévő éttermek kínálatát kezdtem el böngészni, mert inkább a papírpoharas - műanyag kanalas verzióhoz volt kedvem. Nem gondoltam volna, hogy a Bazilika környékén is találok ilyen levesbárt, de szerencsére nem kellett messze mennem a SOUP Culture-ig, és még az árak sem voltak magasabbak az átlagnál.
Ahogy az ehhez hasonló helyeken lenni szokott, a naponta változó leveskínálat mellé itt is állandó saláták és szendvicsek közül lehet választani. Nem akarják tehát feltalálni a spanyolviaszt, a facebook-os bemutatkozásukban meg is említik, hogy nem ők az elsők ebben a műfajban. Sebaj, Budapest jó pár ilyen kajáldát elbír, ha tisztességes minőségű étel kerül a vendégek elé, és a SOUP Culture esetében nincs okom panaszkodni. A választék itt inkább a klasszikus ízeket fedi le, kevésbé jellemzőek az extrém összeállítások, mint mondjuk a Bors GasztroBárban, de azért naponta egy-egy különlegesebb tétel is felkerül az étlapra.
Én egy bazsalikomos paradicsomlevest illetve egy kis tonhalkrémes szendvicset kértem (a kettő együtt 990 Ft), és mindkét fogás bejött. A levest nem fűszerezték túl, inkább hagyták érvényesülni a paradicsom kellemesen savanykás ízét, a szendvicsembe pedig tisztességes mennyiségű tonhal jutott (még akkor is, ha képen az uborkaszeletek jól elbújtatják). Ez a párosítás éppen elég volt egy könnyű, finom vacsorához, amit ezen a környéken nem egyszerű feladat ezer forint alatt megoldani. Ebédre azért inkább a nagy szendvicset ajánlom, azzal 1390-be kerül a menü. Ez pedig egyértelművé is teszi a levesbár létjogosultságát, hiszen hiába nincs a SOUP Culture-ben semmi igazán különleges, az mindig szerencsés, ha a belvárosban korrekt áron lehet finom kajával jóllakni.
Nyitva tartás:
