A macaron talán az egyik leginkább sznob (vagy, ha úgy tetszik: gourmet) desszert. Egy apró falatnyi édesség egy sütemény áráért, amit másodpercek alatt el lehet tüntetni, mégis megéri lassan ízlelgetni. Persze csak akkor, ha a macaron jó! Mert most már akár a hipermarketekben is beszerezhetjük, viszont abban a verzióban nem lesz sok köszönet. Oké, jóval olcsóbb, mint egy cukrászdában, de nem éri meg jobban. Először egy közepes minőségűt kóstoltam, és nem igazán értettem, mi kerül rajta 300 forintba (ez nagyjából az átlagos ár), aztán elmentem a sokak által ajánlott Chez Dodo-ba, ahol 390-et fizettem egy darabért, a kóstolás után mégsem sajnáltam az erre költött pénzt.
Főleg azért, mert itt végre megértettem, miért övezi ekkora kultusz ezt a pici édességet. A lényeg ezúttal sem a mennyiség, a minőséget és az ízek intenzitását tekintve pedig egy jó macaron simán fel tudja venni a versenyt bármelyik sütivel. A Chez Dodo kínálatából a narancsos-chilis-étcsokis, az epres-bazsalikomos, illetve a feketeszedres-étcsokis verziókat próbáltam ki, és mindhárom teljesen meggyőzött. Iszonyú puha, a szájban egy pillanat alatt szétomló korongok, lágy mégis karakteres ízű krémmel összetapasztva - egyszerűen szuper! Talán az epres-bazsalikomos volt az, ami egy kicsivel még a másik kettőnél is jobban bejött, mert a fűszer íze nagyon jól passzolt az édességbe.
Külön piros pont jár a helynek azért, hogy ilyen cuki zacskóba teszik a macaranokat, így ajándéknak is abszolút megállja a helyét, de, ha valaki ennél is tovább akar menni, akkor díszdobozos csomagolást is kérhet. Szintén ötletes húzás, hogy az egyes ízesítéseket keresztnevekkel látták el, így kérhetünk például egy “Pierre”-t, “Robert”-et vagy éppen egy “Esmé”-t, a választék pedig folyamatosan frissül. Ha szigorú diétám lenne, és csak nagyon riktán ennék egy kis édességet, akkor szinte tuti, hogy azon kivételes alkalmakkor a Chez Dodo-t választanám, mert itt elég pár falat ahhoz, hogy a vendégnek fantasztikus ízélményben legyen része.
Nyitva tartás:
