Főképp egy baj van ezzel a rendezvénnyel, de az elég jelentős: teljesen félrevezető a neve, kenyérből és péksüteményből ugyanis nagyon kevés van. Lehet, hogy én voltam túl naiv, amikor azt hittem, sokféle pékség különböző termékeit hasonlíthatom majd össze (terveztem például egy kakaóscsiga-rangsort), de tényleg nem egy ennyire átlagos kirakodóvásárra számítottam. Lehetett kapni rengeteg érdekes és különleges dolgot, például sajtokat, kézműves édességeket, ehető pálinkát, ízesített mézeket (persze mindezt elég borsos áron, de ez nem ért váratlanul), és a kb. 30 fabódéból mindössze 2 tartozott klasszikus pékséghez. Ezeken kívül volt még 1-2 árus, akiktől bárhol megkapható, szemmel láthatóan nem túl friss pitéket és hasonló sütiket vehettem volna átlagban háromszoros áron, de őket tényleg csak negatív példaként említem meg.
Így aztán beletörődtem, hogy itt bizony nem lesz összehasonlítgatás, és végül a Széchenyi Pékség mellett döntöttem, náluk kóstoltam meg a csokis-chilis muffint (350 Ft), illetve a kemencés fánkot (300 Ft). Jól tettem, mert mindkettő kifejezetten ízlett. A muffin pont kellemes mértékben volt csípős, ez passzolt a benne található csokidarabok és meggy ízéhez, a fánk tésztája pedig szintén remek volt. Nem túl édes, nem túl száraz, de nem is zsíros. El tudtam volna viselni a rátett kissé mű ízű csokis és citromos puding nélkül is, amivel talán az „egyszerűséget” próbálták ellensúlyozni, de ennek abszolút nem láttam szükségét. Egy ilyen fánk bármikor jöhet magában is!
Végezetül pedig jöjjön néhány fotó az első bekezdés ellensúlyozásaként:
Végezetül pedig jöjjön néhány fotó az első bekezdés ellensúlyozásaként:
