Az eddigi legmelegebb júniuson vagyunk túl és úgy tűnik, egy kis szünet után ismét erőre kap a nyár, szóval talán belefér, hogy rövid időn belül ismét egy fagyizóról írok. Pontosabban cukrászdáról, hiszen ahogy az Erdős és fiaiban, úgy a Hisztériában is lehet kapni süteményeket is, de ilyenkor sokkal jobban kívánom a hideg édességeket, szóval megint a fagyinál maradtam.
Az egyáltalán nem meglepő, hogy rengeteg íz közül lehet választani, az árazás viszont eltér a megszokottól: nincsenek gombócok, hanem lemérik a fagyi súlyát, és dekánként 70 forintot kell fizetni. Egy átlagos ötdekás gombócnak megfelelő adag tehát 350 forintba kerül, ami körülbelül a szokásos ár a prémium fagyiért. Az már kevésbé szimpatikus húzás, hogy a papírpoharat, sőt a tölcsért is ugyanígy mérik, pedig utóbbiért sehol nem szoktak plusz pénzt elkérni. Egyébként a súly alapú árazás előnye, hogy így nem érezzük magunkat átverve, ha kisebbre sikerül az adag, hiszen akkor kevesebbet is fizetünk érte. Emiatt a pultosnak nem is érdeke, hogy szűkmarkú legyen, szóval érdemes előre szólni, hogy kisebb “gombócot” kértek, különben három adag fagyival már könnyen összejön a kétezer forint.
A mentás epret, a vörösboros áfonyát és a meggyes cremát kóstoltam meg, és mindegyik nagyon bejött, bár számomra kissé túl édesek voltak. Ez persze eléggé ízlés dolga, biztos van, aki pont így szereti, de szerintem ebben az esetben jobb lett volna, ha kicsit visszavesznek a cukor mennyiségéből és még több teret kap a gyümölcsök íze. Nem tűnt úgy, mintha az alapanyagok gyenge minőségét próbálnak elfedni a cukorral, mert amúgy tényleg finomak voltak, kevésbé édesen is simán megállnák a helyüket és valószínűleg még frissítőbbek is lennének. Szóval összességében pozitív az első benyomásom, egy próbát még biztosan fogok itt tenni, de, ha akkor is túl édesnek találom a fagyit, akkor inkább maradok az eddigi kedvenc helyeimnél. Nem azért, mert a Hisztéria rossz, csak nem annyira nekem való.
Nyitva tartás:
