Annyi helyen ettem közepes, teljesen átlagos réteseket, hogy már kezdtem azt hinni, igazából azok tök jók, csak én vagyok túl válogatós. Ezek után igazi megkönnyebbülés volt bemenni a Strudel Hugóba, és szembesülni azzal, hogy nem irreálisak az elvárásaim, tényleg el lehet készíteni ezt a desszertet sokkal jobban is!
A Wesselényi utcánál található üzlethelyiség kifejezetten kicsi, inkább elvitelre van kitalálva, mégis jól esik leülni itt pár percre, mert a kiszolgáló (azt hiszem, éppen a tulajdonos állt a pult mögött) nagyon szimpatikus. Nem csinált semmi különöset, mégis végig az az érzésem volt, hogy örömmel teszi a dolgát, és ez a lelkesedés ragadós tud lenni. A zárás előtti utolsó órában érkeztem, és elnézést kért, amiért már csak néhány fajta rétesből tudok választani, de inkább akkor lettem volna bajban, ha a teljes kínálattal találom szembe magam.
Ettem két édeset, két sósat pedig magammal vittem. Elsőként a mákosat kóstoltam, és mivel imádom a mákot, nehéz belőle annyi tenni egy rétesbe, amennyi számomra is elég, de itt sikerült. Az arányok ideálisak, a tészta egyértelműen csak egy eszköz a töltelék összetartására, mégis szuper: vékony, de nem száraz és nem is hullik szét. A mák nincs túlédesítve, egészen visszafogott az íze, és kellemes meglepetésként ért, hogy az epres-csokis rétes sem egy gejl cukorbomba. Ez azért már édesebb, de még mindig nem túlságosan, és jó volt látni a tésztából előbukkanó eperdarabokat, amik bizonyították, hogy bőven van gyümölcs a töltelékben. Ezek a rétesek sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem maradnak alul egy süteménnyel szemben, így nézve pedig teljesen reális a 350 forintos ár.
Ettem két édeset, két sósat pedig magammal vittem. Elsőként a mákosat kóstoltam, és mivel imádom a mákot, nehéz belőle annyi tenni egy rétesbe, amennyi számomra is elég, de itt sikerült. Az arányok ideálisak, a tészta egyértelműen csak egy eszköz a töltelék összetartására, mégis szuper: vékony, de nem száraz és nem is hullik szét. A mák nincs túlédesítve, egészen visszafogott az íze, és kellemes meglepetésként ért, hogy az epres-csokis rétes sem egy gejl cukorbomba. Ez azért már édesebb, de még mindig nem túlságosan, és jó volt látni a tésztából előbukkanó eperdarabokat, amik bizonyították, hogy bőven van gyümölcs a töltelékben. Ezek a rétesek sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem maradnak alul egy süteménnyel szemben, így nézve pedig teljesen reális a 350 forintos ár.
A sós változatok kicsit összenyomódtak a táskámban, de ez az ízükön persze nem rontott, mindkettő nagyon finom volt. Az egyikben brokkoli, sajtkrém és bacon volt a töltelék a másikban pedig juhtúró némi kolbásszal és lilahagymával. Legfeljebb annyiba tudok belekötni, hogy a brokkolit talán jobb lett volna kisebbre darabolni, de ezzel együtt is király volt, mostantól számomra a Strudel Hugó rétesei jelentik az etalont és igyekszem minél hamarabb megkóstolni a többi ízt is.
Nyitva tartás:
