Vajon a Budapesten eladott kürtőskalácsoknak hány százalékát veszik meg magyarok? Szoktunk még mi is enni ilyen édességet vagy számunkra már egyáltalán nem izgalmas, csak a külföldi turisták lelkesednek érte? Ez a kérdés akkor merült fel bennem, amikor a sok pozitív vélemény hatására beültem a Molnár’s Kürtőskalács Kávézóba és hiába volt tele a helyiség, kizárólag a személyzet részéről hallottam magyar szót.
Engem persze kevésbé nyűgözött le a kalács, mint az itt nyaralókat, hiszen rám nem tudott az újdonság erejével hatni, viszont így is elégedetten fogyasztottam el, mert kifejezetten finom volt. Nem olcsó, de a minőséget és a Váci utcai elhelyezkedést figyelembe véve azért annyira durvának sem mondható a 990 forintos ár, és úgysem napi szinten eszünk ilyen édességet. Ha nem rohantok, érdemes leülni pár percre, mert helyben fogyasztás esetében garantáltan friss kalácsot kaptok, nem olyant, ami egy ideje már a pultban van. Mondjuk a nagy forgalomnak köszönhetően nem hiszem, hogy ez komoly probléma, de biztos, ami biztos.
A nyolcféle ízesítés (mandula, dió, vanília, mák, kakaó, csoki, fahéj, kókusz) közül a diósat választottam, és már akkor éreztem, hogy nem fogok benne csalódni, amikor a forrón, illatozva elém került. A tészta belseje puha, lágy, kívül pedig enyhén ropogós, és bőven meg van szórva dióval. Nem túl édes, nem tettek bele annyi cukrot, hogy az elnyomja a többi hozzávaló ízét. Nincs óriási összehasonlítási alapom, de talán ez a legjobb kürtőskalács, amit eddig ettem! Szóval, ha Titeket már nem hoz lázba ez az édesség, akkor tegyetek itt egy próbát - nem ígérem, hogy ugyanolyan lelkesek lesztek, mint a külföldiek, de azt sem hiszem, hogy pár morzsánál többet fogtok meghagyni belőle.
Nyitva tartás:
