Az oké, hogy a tészta és a pizza az olasz konyha legismertebb fogásai, mindkettőt szeretem, de azért mindig szívesen megkóstoltam volna valami mást is a csizma alakú ország gasztronómiájából. Emiatt a Ragústami egyből felkeltette az érdeklődésemet, amikor megtudtam, hogy itt nem a szokásos itáliai ételek kapják a főszerepet.
Pizza azárt van, nem is néz ki rosszul, de a pultban sorakozó izgalmasabb kaják egy pillanat alatt elterelték róla a figyelmemet. Szerencsére mindenhez oda van írva, hogy mit tartalmaz, mert az olasz elnevezésekkel nem mindig voltam tisztában, és így legalább nem kellett folyamatosan kérdésekkel bombáznom a kiszolgálót. A választás ezzel együtt is nehezen ment, végül egy pisztáciás arancini és a egy cippolini (mindkettő 790 Ft) lett a két kiszemelt áldozat. Az előbbi egy hússal töltött, panírozott rizsgolyó, ami többféle ízesítésben is kapható, ebben az esetben pisztáciás-sajtos szósz került még bele. Nem tudom, hogy ennek a fogásnak pontosan milyennek kell lennie, de a Ragústami változata egészen rendben volt: a rizs puha, krémes állagú, a töltelék bőséges és karakteres ízű, a bunda pedig ropogós, csak talán a kelleténél kicsivel több olajat szívott magába. Ezzel kapcsolatban mondjuk az sem kizárt, hogy másnak fel sem fog tűnni, csak én szoktam el a panírozott ételektől.
A cippolini nem más, mint egy sajttal, sonkával és paradicsommal töltött tésztabatyu, ami halványan emlékeztetett az itthoni pizzás péksüteményekre, de sokkal jobban ízlett azoknál. A könnyű, puha tészta és a benne rejlő összetevők eléggé bejöttek, ez az étel jobban meggyőzött, mint az arancini, viszont nem tudom, hogy fizetnék-e érte még egyszer közel nyolcszáz forintot. A kettővel együtt viszonylag jóllaktam, de, ha biztosra akarnék menni, akkor inkább hármat rendelnék, az pedig már simán túllépi a kétezres határt, és annyiért elég sok helyen meg lehet oldani egy ebédet vagy vacsorát. A Ragústami az igényessége és a különleges választék ellenére is gyorsétterem, és ebben a kategóriában könnyű gazdaságosabb helyet találni nála. Azonban senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy kipróbálja, már csak az olasz gasztronómiai ismeretek bővítése érdekében is érdemes esélyt adni neki, de számomra inkább az “érdekes”, mintsem a “nagyon jó” vagy a “biztosan visszatérek” kategóriába tartozik.
Nyitva tartás:
