Stühmer Édességbolt és Kávézó

Pár napon belül valószínűleg úgyis mindenkinek édesség-túltengése lesz, ezért még az ünnepek előtt bemutatok egy említésre méltó sütilelőhelyet. Ezúttal nem valami eldugott, aprócska kis cukrászdában jártam, hanem a Bartók Béla úton nemrég megnyílt Stühmer Édességbolt és Kávézót próbáltam ki.

Kávé és édesség terén egyaránt elterjedőben vannak az újhullámos, kézműves cuccok, amik egyre nagyobb konkurenciát jelentenek a régebb óta a piacon lévő, ismert márkáknak. Mit tehetnek a “nagyok”? Például ehhez hasonló, impozáns helyeket nyithatnak! A design egyszerű, ízléses, főleg a Stühmer logóban szereplő színekre (piros, fekete, barna) építkezik, ami nekem kifejezetten tetszik. További pozitívum, hogy tágasra hagyták a belső teret, nem akartak minden egyes négyzetméterre asztalokat zsúfolni, ennek a szellős elrendezésnek pedig van egyfajta elegáns hatása. Ezt tovább erősíti a pult, ami dugig van minőségi édeségekkel. Talán a teljes Stühmer termékpaletta megtalálható itt: bonbonok, csokik, sütemények - könnyű elveszni a bőség zavarában. Szerencsére a kiszolgálók nagyon kedvesek, ha bármilyen infó kell, szívesen segítenek, de egyébként hagynak nyugodtan nézelődni. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel és alaposan körülnézni, mert olyan - még a többihez képest is - különleges dolgokra lehet bukkanni, mint például ez, a hozzám hasonló Budapest-imádóknak kötelező díszdobozos szett:

Négy tábla (2 tej, 2 ét) csokoládé van benne, és biztosra veszem, hogy a csomagolás nem fogja a kukában végezni, miután elfogy az édesség. Ha inkább valami apróságra vágytok, és már amúgy is karácsonyi lázban égtek, akkor kóstoljatok meg egy szaloncukrot - bármelyiket! Nagyjából 20 féle íz közül lehet szabadon válogatni, aminek úgy a kétharmadát már ki is próbáltam, és egyikben sem kellett csalódnom, a klasszikusok és az izgalmasabb változatok is nagyon bejöttek. 

Akkor is jó választás ez a hely, ha jobban ráértek és szívesen elidőznétek egy süti vagy kávé mellett. Az eszpresszó 350 forintba kerül, és egy különálló kávézóban már nem biztos, hogy megállná a helyet, de itt az édességek kiegészítése a fő szerepe, ezt a feladatot pedig korrektül teljesíti. A forró csoki (690 Ft) szerintem jobb választás, sűrű, krémes állagú és nem kell kakaóért a szomszédba mennie.

A Stühmer nem csak a múltidézésre fókuszál, hanem odafigyel az új trendekre is, ennek megfelelően a sütemények között nem csak hagyományos, hanem liszt,- és cukormentes verziók is akadnak. Az előbbiek közül az étcsokis-narancsos szeletet kóstoltam (650), ami 70%-os étcsokiból készül, és ennek megfelelően elég masszív az íze. A “zéró” mogyorókrémes szeletnek (690 Ft) sincs miért szégyenkeznie, sem állag, sem édesség tekintetében nincs negatív hatása a modernizálásnak. Ugyan a blogon inkább a kisebb, kézműves jellegű helyeket szoktam bemutatni, azért azt mindenképpen jó látni, hogy a nagyobb nevek között is van, amelyik nem csak ül a babérjain, hanem olyan lépéseket tesz, amiknek köszönhetően még a jelenlegi, egyre szélesedő választékban sem kérdőjelezhető meg a létjogosultsága.

Facebook: Stühmer Édesség Budapest
Honlap: stuhmer.hu
Cím: Bartók Béla út 18.

Nyitva tartás:

H-SZ: 9:00-20:00
V: 10:00-18:00

Nanjing Kínai Étterem

A kínai kajáldákkal is hasonló a helyzet, mint amit nemrég a pizzaszeletet árusító helyekről mondtam: elterjedtek az olcsó, de nem túl magas minőséget kínáló egységek, ez pedig eléggé negatívan befolyásolja az egész kategória megítélését. Pedig vannak kivételek, amikkel akkor is érdemes tenni egy próbát, ha amúgy már nagyon unjátok az ázsiai ételeket. Nem állítom, hogy az étterem, amit most bemutatok a kínai gasztronómia csúcsát kínálja (egyébként sincs elég tapasztalatom egy ilyen kijelentéshez), de megfizethető, mégis jelentős előrelépést jelent a tipikus büfés koszthoz képest.

Még akkor is, ha elsőre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek a hely. A Nanjing Kínai Étterem a Keleti pályaudvar közvetlen szomszédságában található, és kívülről semmi érdekes nincs benne. Gondolom sokan láttátok már, de inkább elmentetek mellette, mert nem gondoltátok, hogy bent tök jó kajákat lehet kapni. Én legalábbis így voltam vele, amíg egyszer a hideg tél és egy vonat jelentős késése elől be nem menekültem ide egy forró teára. A beltér pedig egyből meggyőzött arról, hogy itt bizony az ételeket is kell próbálnom. Mert az átlagos kínai büfék nem pont így néznek ki:

Ha a bejáratnál jobbra fordultok, akkor láthatjátok, hogy azért itt is megvan az ismerős pult, ahonnan a szokásos, mikróban megmelegített fogásokat lehet kérni, de ez egy futó pillantásnál többre nem érdemes. Inkább vegyetek fel egy étlapot, és vigyétek magatokkal a kiszemelt asztalhoz. Ezt csak azért írom le, mert én nem így tettem, és amikor kb. negyed óra várakozás után kértem egy étlapot az egyébként nem túlterhelt pincértől, akkor megmutatta, hogy honnan tudom elvenni. Érdekes megoldás, de ezt leszámítva abszolút rendben volt a kiszolgálás. 

Igazán sokféle fogásból lehet választani és ezek többsége megáll kétezer forint alatt, csak a tengeri herkentyűs vagy egyéb különleges összetevőket tartalmazó ételekért kell többet fizetni. Én mandulás kacsát (1480 Ft) kértem vegyes zöldségekkel (880 Ft), az italok közül pedig a zöld teát (400 Ft) választottam. Nagyjából 15 perc múlva így nézett ki az asztalom:

Talán egy kínai étteremnél nem meglepő, de ettől még pozitívum, hogy a kis kancsóban nem filter volt, hanem tealevelek. Jópár csészényi ital kijött belőle, amire szükség is volt, hogy kitartson a hatalmas adag kaja végéig. Talán a képeken nem tűnik nagynak a mennyiség, de nem tudom elképzelni, hogy ezzel valaki ne lakjon jól, kisebb étkű vendégekből akár kettőnek is elég lehet. A zöldségkeverék jó eséllyel gyorsfagyasztott, viszont legalább nem valami olcsó, íztelen fajta, hanem teljesen korrekt. A lényeg úgyis a kacsa, azzal pedig igazán elégedett voltam: omlós, puha, enyhén zsíros, karakteres ízű hús finom szósszal alaposan meglocsolva és szeletelt mandulával szórva. Valószínűleg ez a fogás sem térítené meg azokat, akik élből kerülik a kínai konyhát, de mindenki másnak bátran ajánlom, ahogy az egész éttermet is. 

Amúgy, ha láttátok Bodzsár Márk Isteni műszak című filmjét, akkor virtuálisan már jártatok ezen a helyen. ;)

Cím: Kerepesi út 8.

Nyitva tartás:

H-P: 9:00-21:00
SZ-V: 10:00-21:00

Legelő Salátabár

Salátáról sem mostanában volt szó a blogon, pedig viszonylag gyakran szoktam enni, viszont szinte mindig itthon készítem el. Gyorsan, minden különösebb konyhai tudás nélkül össze lehet dobni, és, ha jó helyen vásárolunk be, akkor olcsón megúszható. Néha mégis megengedem magamnak azt a luxust, hogy inkább egy kész salátát válasszak, most éppen a Legelő Salátabár hívta fel magára a figyelmemet azzal, hogy házhoz szállítanak és a fix összeállítások mellett szabadon lehet legózni a számtalan összetevőből.

Az étlapon található tételek is szimpatikusak voltak, de a saját mixelési opció sokkal jobban izgatta a fantáziámat, szóval egyből a felhasználható alapanyagokat kezdtem vizsgálni. Ezek kategóriákra vannak bontva (pl.: zöldség, gyümölcs, hús), így a nagy választék ellenére is könnyű kiigazodni köztük. Mindegyiknél fel van tüntetve, hogy mekkora mennyiséget takar egy adag, és természetesen ennek a többszöröse is kérhető. Ahogy változtatjuk a saláta összetevőit, folyamatosan láthatjuk az aktuális verzió kalóriatartalmát (szénhidrát, fehérje, zsír bontásban), valamint azt is, hogy mennyi van benne az egyes vitaminokból és ásványi anyagokból. Ezt azért tartom remek ötletnek, mert szerintem az étterem célközönségének jelentős része odafigyel ezekre az adatokra. 

Az általam megálmodott saláta az alábbiakból állt: balzsamecet, bacon, jégsaláta, csirkemell, kéksajt, pirított tökmag, zöld olíva, főtt cékla, jégcsapretek - mindez összesen 1910 forintba került. Gondolom most sok olvasó felhördül, hogy “basszus, majdnem kétezer egy salátáért”, és részben igazuk is van, hiszen ez valóban nem olcsó, de:

• nem kell elmenni bevásárolni
• a piacon amúgy is furán néznének, ha mondjuk csak 100 gramm paradicsomot kérnék
• még azt a rövid időt sem szükséges az elkészítéssel tölteni

Mindössze az ajtót kellett kinyitnom annak érdekében, hogy egy kifejezetten laktató, finom és egészséges kaja kerüljön az asztalomra, ezt a kényelmet pedig meg kell fizetni. A honlapon egyébként 30-90 perces szállítási idő van feltüntetve, és még extra csúszást is jeleztek, ehhez képest 45 perc alatt ideért a futár, ami teljesen átlagos sebesség. A saláta egy egyszerű kartondobozban érkezett, a “tálalást” pedig nem gondolták túl. Beleszórtak mindent, amit kértem (az öntetet külön tasakban), aztán egy kicsit összekeverték, bár ez már lehet, hogy útközben történt. 

A olíva vizes íze csalódást okozott ugyan, a többi hozzávaló viszont remek volt, friss zöldségek, ízletes húsok és baromi jó kéksajt került a dobozba. Ez az összeállítás simán kitett egy főétkezést, innen nézve már közel sem olyan vészes az ára. Persze, ha több adagot szeretnétek, akkor sokkal jobban megéri rászánni a fáradságot az otthoni elkészítésre, viszont, ha nincs kedvetek vagy időtök kimozdulni és meglepnétek magatokat valami extrábbal, akkor szerintem érdemes egy pillantást vetni a Legelő Salátabár kínálatára. Húsimádók és vegák egyaránt találnak itt fogukra valót, az étlapon a salátákon kívül szendvicsek, napi leves, desszert és juice-ok is szerepelnek.

Facebook: Legelő Salátabár
Honlap: www.legelo.net
Cím: Dob utca 46.

Nyitva tartás:

H-P: 10:00-22:00 (rendelésfelvétel: 21:45-ig)

Frici papa kifőzdéje

Többen is ajánlották, hogy, ha szeretem a jó ár-érték arányú kifőzdéket, akkor a Frici papába mindenképpen menjek el, mert ez a kategória (egyik) csúcsa Budapesten. Így aztán a szombati Szigetfutás után megcéloztam a Király utcát, mert úgy gondoltam, egy kifőzdés kajálás sportruhában, kissé izzadtan sem túl ciki. Az ajtóban viszont egy pillanatra megtorpantam, ugyanis a hely nem pont úgy nézett ki belülről, mint amire számítottam.

Nem azt akarom mondani, hogy egy elegáns étteremmel is felvenné a versenyt (ez itt nyílván nem cél, teljesen más a célközönség), de annál azért jóval modernebb és kulturáltabb, mint amit a hasonló étkezdéktől megszoktam. Túlságosan kiöltözve a többi vendég sem volt, “játszós” cuccot viszont csak én viseltem, az éhség azonban nagy úr, így szép csendben leültem egy asztalhoz és nem vittem túlzásba a fényképezést, hogy ne hívjam fel magamra még jobban a figyelmet.

Amíg a pincérre vártam, néhány, a tipikus kifőzdékre emlékeztető dolgot azért észrevettem. Kint van például egy tábla, ami figyelmezteti a vendégeket, hogy vigyázzanak az értékeikre, és az aktuális ajánlatokat hirdető faliújságnak is elég retró hangulata van. Lehet, hogy több ilyen apróság is feltűnt volna, de nem kellett sokat várnom, mert a kiszolgálás gyors - kicsit túlságosan is az: több asztalnál is, már akkor letették a vendégek elé a főételt, amikor még javában a levest kanalazták. Oké, ennek megvan az az előnye, hogy egy percet sem kell várni a két fogás között, de engem némi üresjárat kevésbé szokott zavarni, mint az ilyen futószalag-szerű, sürgető hatású megoldás.

Az étlapon egyébként a szokásos ételek szerepelnek, semmi nagy újdonság, de egy ilyen helyre nem is ezek, hanem inkább a megszokott, jól bevált ízek miatt ül be az emberek többsége. Én egy újházi tyúkhúslevest (599 Ft) kértem, valamint paprikás csirkemellet nodeklivel (799 Ft + 289 Ft) és egy gyümölcsteát (250 Ft). Utóbbival kapcsolatban pozitív csalódásként ért, hogy nem valami totál olcsó, íztelen menzaváltozatot kaptam, hanem Teakanne filter érkezett a forró víz mellé. A levessel sem spóroltak, jókora adagot hozott ki a pincér, és bizony bőven került bele hús. Nem egy izgalmas fogás ez, de nem találtam benne hibát, és simán megállná a helyét a legtöbb nagymama vasárnapi ebédmenüjében is. A paprikás csirkéről hasonlókat tudok mondani, ebben az esetben is egy jól elkészített klasszikus ételről van szó. A fűszerezés lehetne valamivel intenzívebb, számomra kissé visszafogott volt, de ez tényleg csak ízlés kérdése, és így is elégedett voltam. Az árakhoz képest pedig kifejezetten szuper a Frici papában kapható kaja, kétezer forintért két finom fogást is ettem, és abszolút nem maradt bennem hiányérzet. 

Hétköznaponként kedvezményes menüt is választhattok, aminek egy ezres körül van az ára és desszertet is tartalmaz, de, ha az étlapról akartok válogatni, és minden fogásból a legdrágábbat kéritek, akkor is kb. 3000 forintból meg fog állni az étkezés. Ez határozottan baráti árazás, szóval, ha a Király utca környékén jártok, és a street food-őrület helyett inkább valami hagyományosat ennétek, akkor ne is keressetek tovább!

Facebook: Frici papa kifőzdéje
Honlap: www.fricipapa.hu
Cím: Király utca 55.

Nyitva tartás:

H-SZ:11:00-23:00

Hoppácska

A fagyival töltött kürtős kalácsnak még ellen tudtam állni, de a Hoppácska verzióját már egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. Itt ugyanis nem csak édes hanem sós tésztát is készítenek, amit aztán félbe vágnak és különféle krémekkel illetve egyéb feltétekkel turbóznak fel. 

Mindkét íz többféle töltelékkel kérhető, a választék pedig folyamatosan cserélődik (ittjártamkor minden vendég alaposan ki lett kérdezve, hogy kiderüljön, miket érdemes az étlapon tartani), szóval nem csak első alkalommal tud új élményt nyújtani a hely, hanem későbbre is tartogatnak meglepetéseket. Az “alap” feltétekkel megtöltött kalács 590, a prémium kategória pedig 990 forintba kerül, ami nem vészes annak tükrében, hogy kettővel simán jól lehet lakni. Talán furán hangzik, hogy a jóllakást említem, amikor a kürtős kalács alapvetően desszert, de a Hoppácska sós változata minden további nélkül képes betölteni a főétel szerepét.

Amit én kóstoltam, abban például báránykolbász, mézes mustár valamint káposzta volt és nem kérdés, hogy ez az összeállítás jogosan szerepel a prémium verziók között. A tészta is rendben van, a többi összetevő pedig meglepően jó ahhoz képest, hogy egy kalács belsejében végezték. Vagyis nem arról van szó, hogy valami ipari virslit meg alsó polcról származó mustárt használnak, mondván az érdekes körítés majd úgyis eladja magát, hanem minőségi alapanyagokból készítik el a kaját, így akkor sem éri a vendéget csalódás, amikor pár falat után lecsökken az újdonság varázsa.

Kalácsos főétel után jött a kalácsos édesség, ehhez tiramisus krémet kértem, és nagyon nem bántam meg. A töltelék ennél is nagyon el volt találva, lágy, kávés, nem túl édes íz - és ez mégcsak nem is a drágábbik kategória! A két adag után már kellően tele voltam, betelni mégsem tudtam a remek falatokkal, ezért elvittem későbbre egy csokisat. Ebbe 70%-os kakaótartalmú krémet kentek, és érződik rajta, hogy tényleg nem sajnálták belőle az anyagot.

Már arra sem emlékszem, hogy ezt leszámítva mikor ettem utoljára kürtős kalácsot, most viszont egy nap alatt betoltam hármat is, mégsem érzem soknak, inkább azon gondolkodom, mikor lesz a következő alkalom. A kiszolgáló ízelítőül mesélt egy kicsit arról, milyen összeállításokat szoktak alkotni, és kreativitásban nincs náluk hiány, vagyis lesz miért visszatérnem a Hoppácskába. Ezt a helyet nektek is csak ajánlani tudom, de előre szólok, tényleg függőséget okoz!

Facebook: Hoppácska
Cím: Ráday utca 33.

Nyitva tartás:

H-SZ:11:00-20:00

Pizza Me

Ha végignézünk Budapest street food-kínálatán, akkor könnyen azt a téves következtetést vonhatjuk le, hogy pizzaszeletekből szerencsés esetben is legfeljebb elfogadhatót, de általában inkább kifejezetten rosszat lehet kapni. Az egyértelműen látszik, hogy a nagyon alacsony ár miatt erre a kategóriára van a legnagyobb igény (van olyan környék, ahol egymás mellett két Pizza King is nyitott, mert egy nem bírta el a forgalmat), de mit tehet az, aki a másik végletre (azaz nem a félig megsült, olcsó és gagyi alapanyagokból összedobott kajára, hanem az igazi olaszos verzióra) vágyik, mégsem szeretne egy egész pizzát megenni? Ha hajlandó mélyebben a pénztárcájába nyúlni, akkor választhatja például a Pizza Me-t!

Itt a képen látható sonkás-rukkolás pizzaszelet 390, a hagymás-tonhalas pedig 470 forintba kerül, ami - ne szépítsünk - elég drága. Viszont ennyi pénzért olyan minőséget adnak, ami a legtöbb budapesti pizzázó termékét simán üti. A tészta és a feltétek is a prémium kategóriába tartoznak, már az első falatnál érzi a vevő, hogy itt bizony nem a szokásos színvonallal van dolga. A sonka igazi prosciutto, a paradicsomos alap intenzív ízű és a tonhallal sem a megúszásra játszanak.

Ha az a cél, hogy egy húzós éjszakán az elfogyasztott nagy mennyiségű alkoholt valami felszívja, akkor a kétszás forintot pizzaszelet az ideális választás (abban az esetben felesleges többet fizetni a magasabb színvonalért), de egyébként a Pizza Me vékonytésztás változata meglepően laktató a méretéhez képest - ilyenkor megmutatkoznak a minőségi összetevők előnyei a térfogatnövelőkkel szemben. Az egyetlen bajom a Pizza Me-vel, hogy a teljes pizzák nem kedvezményesek, azaz pontosan nyolcszor annyiba kerülnek, mint a szeletek, 3760 Ft pedig akkor is igencsak sok egy pizzáért, ha tényleg finom tonhal van rajta. Persze egyértelműen nem ez a fő profiljuk, az emberek többsége 2-3 szeletért ugrik be, de, ha lenne valami akció, akkor talán nem csak én gondolkodnék el azon, hogy nagyobb tételben is vásároljak itt.

Facebook: Pizza Me
Honlap: pizzame.hu - itt megtaláljátok az üzletek (jelenleg 5 db) címét és nyitva tartását is.

Burrita Bar

Általában az a bajom a mexikói gyorséttermekkel, hogy, ha tényleg jól akarok lakni, akkor az egy ilyen helyen nem olcsó mulatság. Ehhez képest a Burrita Bar-ban összesen 2100 forintot fizettem, ettem-ittam, és jó időre száműztem az éhséget. Szerencsére nem csak a mennyiség volt dicséretes, hanem az ízek tekintetében sincs okom panaszra.

A választékot itt is a szokásos mexikói fogások alkotják, kérhetünk quasedillát, tacót, fajitát és természetesen burritót. Utóbbi esetében kétféle méret (20 vagy 30 cm) és háromféle húsos (csirke, disznó, marha), valamint egy vega töltelék közül választhatunk, sőt még “fitness” verzió is van, ami teljes kiőrlésű tortilla lapot és barna rizst takar. Mivel ezt az opciót a legtöbb helyről hiányolni szoktam, egyből ezt kóstoltam meg nagy méretben, csirkével (1690 Ft). Az ételt vendég előtt készítik el, az összetevőket szabadon lehet variálni, és a kiszolgálók segítenek eligazodni a hatféle, különböző erősségű és ízvilágú salsa között. Ha inni is szeretnétek, akkor érdemes a menüt választani, mert úgy plusz 410 forintért kaptok egy üdítőt, tetemes mennyiségű nachost valamint egy szószt. Mindez együtt így néz ki:

A burrito még mindig nem a legfotogénebb kaja, hiszen az első harapás előtt gyakorlatilag semmi lényeges nem látszik belőle, később pedig éppen a harapások miatt olyan a látvány, amilyen, de az azért talán látszik a képen, hogy a tortilla rendesen meg van töltve, és szaftosság tekintetében sem kell szégyenkeznie. Az általam választott verzió kissé már távol áll a hagyományos mexikóitól, de a fűszerezésnek és a salsának köszönhetően teljesen jól hozta a megszokott ízvilágot. A közepes erősséget választottam, ami csak igen enyhén csípett, de az asztalokra kitett szószok segítségével sikerült kellően tüzessé varázsolnom a kaját.Mire az egész burritót és az utolsó szem nachost is eltüntettem, abszolút jóllaktam, és a tartalmas összetevőknek köszönhetően ez a hatás nem múlt el egyhamar. Szóval a Burrita Bar ár-érték arány tekintetében nálam jelesre vizsgázott, ha szeretitek a mexikói kaját, mindenképpen érdemes kipróbálnotok!

Facebook: Burrita Bar
Cím: Október 6. utca 6.

Nyitva tartás:

H-V: 11:30-22:00

NoGlu cukrászda

Manapság különböző okokból egyre többen kerülik a kristálycukrot, viszont az édességeket azért általában ők is szeretik, így nem meglepő, hogy elkezdtek szaporodni a diabetikus süteményeket kínáló cukrászdák. Ezek a legtöbb esetben valamivel magasabb árakkal dolgoznak, mint hagyományos társaik, de a baj inkább az velük, hogy a termékeiken erősen érezhető a cukor hiánya. Hiszen, ha a nagyi jól bevált receptjéből egyszerűen csak kihagyjuk ezt az összetevőt, akkor az új változat kétségkívül egészségesebb lesz, viszont íz tekintetében meg sem fogja közelíteni az eredetit.

Ezért sok helyen a gyümölcsök természetes édességével vagy valamilyen édesítőszerrel próbálkoznak, a NoGlu azonban ennél egyszerűbb megoldást választott: a diabetikus süteményeikbe nyírfacukrot tesznek. Emellett azzal is segítik a diétázókat, hogy a honlapjukon szereplő árlistán valamint a pultban is feltüntetik az egyes termékek szénhidrát,- illetve kalóriatartalmát, így mindenki könnyen eldöntheti, hogy belefér-e neki még egy szelet.

Én a csokoládétortát (510 Ft) és a holland túrótortát (520 Ft) kóstoltam meg, és az a jó hír, hogy mindkettő abszolút megállná a helyét egy hagyományos cukrászdában is. A csokis talán a legfinomabb, amit eddig ebben a kategóriában kóstoltam: a puha piskóta és a lágy krém eszméletlenül könnyed, kellően kakaós összhatást eredményez, amire nagyon könnyen rá tudnék kattanni. E tekintetben még szerencse is, hogy a felső csokiréteg nem roppanós, mert akkor tényleg ez lenne álmain süteménye. A túrótorta is kifejezetten ízlett, bár az szerintem elbírt volna egy kicsivel több édesítést. A túrós-citromos-habos réteg így is nagyon rendben van, viszont némi plusz nyírfacukor talán még jobban kiemelte volna ezeket a kellemes ízeket. Ennél nagyobb bajom viszont sose legyen, hiszen egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire finom sütemények alig tartalmaznak kb. 200 kalóriát, és mégsem érződik rajtuk a kompromisszum. Aki nem a cukorral telepakolt, brutálédes sütiket szereti, annak érdemes kipróbálnia a NoGlu cukrászdát!

Facebook: NoGlu cukrászda
Honlap: noglu.hu

Noglu Angyal cukrászda
Cím: Angyalföldi út 24/b

Nyitva tartás:

H-P 11:00-19:00
SZ-V 11:00-16:00

Noglu Fény cukrászda
Cím: Fény utca 2.

Nyitva tartás:

H-P: 9:00-19:00
SZ-V: 9:00-18:00

Pocakmaci Tejbár

Beköszöntött az évnek az az időszaka, amikor erőteljes elhatározásra van szükségem ahhoz, hogy meló után a hideg és a sötét ellenére is elinduljak felfedezni a várost. Szerencsére Budapest mindig bebizonyítja, hogy érdemes kicsit kilépni a komfortzónából, és a legközelebbi pékség vagy utcai árus helyett valami újdonságot kipróbálni.

Ezúttal a Pocakmaci Tejbár volt a célpontom, amiben igazán kellemeset csalódtam. Elsősorban egy meleg italért mentem be, aztán úgy döntöttem, eszek is valamit. Nem sok jóra számítottam, amikor megláttam, hogy már csak egy (ránézésre nem túl frissnek tűnő) szendvics árválkodik a pultban, de annyira nem voltam éhes, hogy komolyabb kaját rendeljek, így tettem vele egy próbát. Kértem mellé egy bögre habos kakaót is (310 Ft), hiszen azzal úgysem lehet nagy gond. Nem is volt, tökéletesen megadta a menzás hangulatot, a piros pöttyös bögre pedig még rátett erre egy lapáttal. Egyébként különféle ízesített kávék és turmixok közül is lehet választani, de én most a modern, trendi cuccok helyett valami klasszikus, kellemesen retró italra vágytam, ennek pedig ez a kakaó abszolút megfelelt.

Ez persze még nem nagy szám, de az igazi meglepetést a szendvics okozta, ami a látszat ellenére abszolút friss volt és ugyanennyire finom is. Nem valami izgalmas újításról van szó, csak egy teljesen korrekt szendvicsről, amiért rendszeresen megrohamoztam volna annak idején a sulibüfét. Na jó, a 450 forintos ár nem a legkedvezőbb, de ezért cserébe puha, teljes kiőrlésű zsemle jár benne ropogós, ízletes zöldségekkel és tisztességes mennyiségű tarjával. Nem egy óriási adag kaja, azonban eléggé laktató. 

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, mivel amit kóstoltam, az csupán a választék töredéke, viszont ahol az utolsónak megmaradt szendvics is ennyire szuper, ott mindenképpen érdemes lehet egy főételt vagy reggelit is kipróbálni. Igyekszem majd minél hamarabb ezt tenni, és az új tapasztalataimmal bővíteni ezt a bejegyzést, de addig is meg akartam osztani veletek az első benyomásaimat.

Facebook: Pocakmaci Tejbár
Honlap: www.pocakmacitejbar.hu
Cím: Lövőház utca 24.

Nyitva tartás:

H-SZ: 8:00-22:00
V: 9:00-22:00

Ragústami

Az oké, hogy a tészta és a pizza az olasz konyha legismertebb fogásai, mindkettőt szeretem, de azért mindig szívesen megkóstoltam volna valami mást is a csizma alakú ország gasztronómiájából. Emiatt a Ragústami egyből felkeltette az érdeklődésemet, amikor megtudtam, hogy itt nem a szokásos itáliai ételek kapják a főszerepet.

Pizza azárt van, nem is néz ki rosszul, de a pultban sorakozó izgalmasabb kaják egy pillanat alatt elterelték róla a figyelmemet. Szerencsére mindenhez oda van írva, hogy mit tartalmaz, mert az olasz elnevezésekkel nem mindig voltam tisztában, és így legalább nem kellett folyamatosan kérdésekkel bombáznom a kiszolgálót. A választás ezzel együtt is nehezen ment, végül egy pisztáciás arancini és a egy cippolini (mindkettő 790 Ft) lett a két kiszemelt áldozat. Az előbbi egy hússal töltött, panírozott rizsgolyó, ami többféle ízesítésben is kapható, ebben az esetben pisztáciás-sajtos szósz került még bele. Nem tudom, hogy ennek a fogásnak pontosan milyennek kell lennie, de a Ragústami változata egészen rendben volt: a rizs puha, krémes állagú, a töltelék bőséges és karakteres ízű, a bunda pedig ropogós, csak talán a kelleténél kicsivel több olajat szívott magába. Ezzel kapcsolatban mondjuk az sem kizárt, hogy másnak fel sem fog tűnni, csak én szoktam el a panírozott ételektől.

A cippolini nem más, mint egy sajttal, sonkával és paradicsommal töltött tésztabatyu, ami halványan emlékeztetett az itthoni pizzás péksüteményekre, de sokkal jobban ízlett azoknál. A könnyű, puha tészta és a benne rejlő összetevők eléggé bejöttek, ez az étel jobban meggyőzött, mint az arancini, viszont nem tudom, hogy fizetnék-e érte még egyszer közel nyolcszáz forintot. A kettővel együtt viszonylag jóllaktam, de, ha biztosra akarnék menni, akkor inkább hármat rendelnék, az pedig már simán túllépi a kétezres határt, és annyiért elég sok helyen meg lehet oldani egy ebédet vagy vacsorát. A Ragústami az igényessége és a különleges választék ellenére is gyorsétterem, és ebben a kategóriában könnyű gazdaságosabb helyet találni nála. Azonban senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy kipróbálja, már csak az olasz gasztronómiai ismeretek bővítése érdekében is érdemes esélyt adni neki, de számomra inkább az “érdekes”, mintsem a “nagyon jó” vagy a “biztosan visszatérek” kategóriába tartozik.

Facebook: Ragústami
Honlap: www.ragustami.com
Cím: Ferenciek tere 2.

Nyitva tartás:

H-P: 7:00-22:00
SZ-V: 8:00-22:00