Crunchy

Nem lehet leírni a rántott húst! Könnyen azt hihetnénk, hogy ezzel a klasszikus és egyben unalmas kajával nincs értelme foglalkozni, de időről időre jön valaki, aki bebizonyítja az ellenkezőjét és új színt tud vinni a klasszikus receptbe. Most éppen Susánszky Ádám, a Zing Burger tulajdonosa indította be a Crunchy-t, ahol a rántott csirke kapott alapos ráncfelvarrást.

A menüre nézve egyből látszik, hogy gyakorlatilag egy KFC-alternatíváról van szó, itt is szendvicsekből, csirkeszárnyakból és boxokból választhatunk. Viszont a Crunchy-ban erősen ki van hangsúlyozva, hogy ökológiai tartású, szabadon nevelt, helyi termelőktől vásárolt táppal etetett csirkét használnak alapanyagként. Kíváncsi voltam, hogy mindez pusztán egy jól hangzó, fellengzős duma, amivel meg lehet indokolni a magasabb árat, vagy a különbség valóban érződik a végeredményen is. 

Egy nagy boxot kértem, amibe a 3 csirkerész mellett egy vajas toast, némi ecetes uborka és egy választható szósz tartozik. Mindez 2700 forintba kerül, ennyi pénzért egy gyorsétteremben már igazán jó minőséget várok el, és ennek a Crunchy simán meg is felelt. Nem sikerült jó képet készítenem az ételről, pedig a látvány sem volt utolsó, az ízek pedig abszolút meggyőztek. A hús és a panír is nagyon ízlett, már az első falat után érződik, hogy ez tényleg magasan a szokásos gyorséttermi szint felett van. Emiatt szívesen isteníteném a Crunchy-t, de azért van pár zavaró tényező, és azok mellett sem akarok elmenni.

Egyrészt a 15 perc körüli elkészülési idő önmagában még nem vészes, de túl kicsi a hely ahhoz, hogy kényelmesen lehessen várakozni. Ha három-négy vendég eszik és közben ugyanennyi vár a rendelésére, akkor máris tumultus alakul ki. Másrészt tényleg nagyon finom volt a kaja, de az árat még ehhez képest is magasnak tartom. Tényleg ennyit kell fizetni, ha rendes húst akarok enni? Lehet, de ebben az árkategóriában már minőségi hamburgerből is bőven van kínálat (akár éppen a Zingben), és akkor inkább azt választom. Viszont, ha valaki csirkét akar enni, és hajlandó a szokásosnál mélyebbre nyúlni a pénztárcájába, akkor a Crunchy-ban nem fog csalódni. 

Facebook: Crunchy
Cím: Kőrösy József utca 7.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:00-18:00

San Da Vinci

Nem tudom, kinek és miért jutott eszébe, hogy San Da Vinci-nek nevezzen el egy olyan helyet, aminek az étlapján amúgy semmi olaszos sincs, de igazából működik ez a húzás. Hiszen egy sima szendvicsezőre vagy gyros-osra valószínűleg nem kaptam volna fel a fejemet, így viszont egyből elkezdtem nézegetni a választékot az utcára kitett táblán, ami alapján úgy láttam, érdemes tennem egy próbát.

A két kiszolgáló egyike sem beszélt magyarul, de mindketten nagyon barátságosak, készségesek voltak, szóval ez egyáltalán nem jelentett problémát. A Da Vinci köftét (1290 Ft) választottam, amit frissen, előttem készítettek el. Signature ételhez képest nem volt túlbonyolítva, egészen kevés összetevő került bele: a jól megpirított tortillába 5 marhahús golyót, salátát, paradicsomot és lilahagymát tettek. Ezt így kissé túl egyszerűnek éreztem, számítottam valami csavarra, és meg is kaptam.

Egyrészt a hozzáadott szószok is érdekesebbé tették a ételt, másrészt a hús fűszerezése számomra telitalálat volt. Nem vitték túlzásba, a csípősséggel együtt is elég visszafogott volt ahhoz, hogy ne vesszen el a marha íze, de azért a keleties vonal dominált benne. A tortilla mérete kicsit kicsinek tűnt, aztán végül az adagra sem volt okom panaszkodni, mert mégis jóllaktam vele.

A San Da Vinci nagyon közel van az Astoriához, minden nap éjfélig nyitva tart, és már ezer forint alatt is többféle szendvicsből lehet választani, szóval ez ismét egy olyan hely, ami szerintem lényegesen jobb alternatíva, mint a legtöbb gyros-os a körút környékén. Talán most már érdemes lenne listába szednem azokat a büféket, amiket egy gyors (késő) esti kajáláshoz ajánlok.

Facebook: San Da Vinci
Cím: Rákóczi út 9.

Nyitva tartás:

H-V: 10:00-00:00

Namgyal Momo Tibeti Étkezde És Teázó

Éppen egy másik helyre indultam ebédelni, amikor először megláttam a Namgyal Momo-t, és a tibeti gyorsétterem annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy inkább ide ültem be.

Lelkes voltam, mert még sosem kóstoltam tibeti kaját, és az sem vette el a kedvemet, hogy az ételeket nem frissen készítették, hanem már egy ideje ott álltak a pultban, és csak meg lettek mikrózva. A fogások többségének jakhús az alapja, amit többféle ízesítésben lehet kérni, van például spenótos, gombás és babos is. Az étlap másik részét a momo teszi ki, ez egy töltött tésztagombóc, leginkább a kínai bao-hoz tűnik hasonlónak. A jak izgalmasabbnak tűnt, ezért abból választottam a csípős verziót, ami kissé vakmerő döntés volt egy ázsiai kifőzdében, főleg mivel Namgyal (időközben kiderült, hogy az étterem névadója és tulajdonosa áll a pult mögött) is figyelmeztetett, hogy erős lesz.

Tényleg nem egy óvatosan fűszerezett kaja volt, csípett rendesen, de nagyon ízlett. A hús egyszerre emlékeztetett a marhára és a borjúra (aki csak a szárnyasokat kedveli, annak szerintem nem fog bejönni), magában talán száraz lett volna, de a szaftos, paprikás szósszal már egyáltalán nem volt az. Járt mellé köretként két darab tigmo, vagyis tibeti kenyér is, ami gyakorlatilag csigaformában feltekert tészta, és ezekkel együtt elég tekintélyes adagot kaptam 1200 forintért.

Teljesen jóllaktam, a diós baklavát (400 Ft) már inkább csak a szemem kívánta. Nem úgy nézett ki, mint ami a gyros-büfékben szokásos, és az állaga is eltért azoktól. Ez egy tömörebb, szárazabb változat, ami kevésbé édes, viszont jobban érvényesül benne a dió íze. A tömörsége miatt kicsit nehezen birkóztam meg vele, frissen talán más lenne a helyzet, de így nem igazán tudott meggyőzni.

A Namgyal Momo hangulata viszont nagyon tetszett, sem a zenét, sem a zászlókat és képeket nem éreztem erőltetettnek vagy soknak, itt simán beleillettek az összképbe. Érdekes ellentét, de ez egy olyan gyorsétterem, ahol ki lehet szakadni a hétköznapok pörgéséből, és legalább egy étkezés erejéig lelassulni.

Facebook: Namgyal Momo Tibeti Étkezde És Teázó
Cím: Bakáts tér 9.

Nyitva tartás:

H-SZ: 10:00-22:00

EPiC Burger & Bar

Ha ki akarok próbálni egy új hamburgert, akkor elmegyek egy jónak ígérkező hamburgerezőbe. Ez elég egyértelmű, és nem is túl nehéz feladat, általában pár netes fotó és a honlap vagy facebook-oldal alapján nagyjából be tudom lőni, mire számíthatok egy adott helyen. Az EPiC-ben mégis nehézségbe ütköztem, hiszen annyi ígéretes kaja volt az étlapon, hogy hirtelen még abban sem voltam biztos, tényleg hamburgert akarok-e enni.

Végül kitartottam az eredeti terv mellett, de még így is sok maradt a választási lehetőség. Van körülbelül 15 féle alap verzió, amiken persze lehet módosítani, vagy akár teljesen a saját ízlésünk szerint is összeállíthatjuk a burgerünket. Ehhez hatféle buci (van például gluténmentes és teljes kiőrlésű is), ötféle hús (alapból 20 dekás), sajtok, szószok és mindenféle extrák állnak rendelkezésünkre, szóval iszonyú sok az opció. Ennek ellenére a klasszikus vonalon maradtam, a standard szezámmagos bucit és a közepesen átsütött marhahúst választottam. Paradicsom, lilahagyma, jégsaláta és csemegeuborka minden burgerbe jár, ezeken felül még füstölt sajtot, barbecue szószt, bacont illetve karamellizált hagymát kértem - ez így 1890 forintba került. 20 perc múlva pedig megérkezett elém ez a torony:

Ehhez a magassághoz már tényleg indokolt az evőeszközök használata, de azért összenyomva kézzel is könnyen meg lehetett enni - mondjuk a dupla húsos változat már komoly kihívást jelentene. A buci jó állagú, a belsejét pedig kellően megpirították, szóval hiába volt telepakolva mindenféle szaftos cuccal, nem ázott el, hanem kitartott az utolsó falatig. A vastag, ízletes húspogácsa dominált a hamburgerben, de nem nyomta el teljesen a többi összetevőt, azok is érezhetőek maradtak, és tökéletesen passzoltak egymáshoz. Egyedül a sajt füstösségét hiányoltam, ezt leszámítva minden abszolút rendben volt, pont úgy készítették el a burgert, ahogy leginkább szeretem. Köretnek édesburgonyát (790 Ft) kértem négysajtos szósszal, és az is nagyon bejött, szóval az én szememben rászolgált a hely a nevére - ez a kaja tényleg epic volt!

Facebook: EPiC Burger & Bar
Honlap: epic.co.hu
Cím: Dohány utca 12. (Van egy éttermük a Corvin sétányon és a Holló utcában is)

Nyitva tartás:

H-CS: 11:00-00:00
P-SZ: 11:00-02:00
V: 11:00-00:00

Las Vegan's

Kóstoltam már többféle vegán hamburgert, mindegyik ízlett, és volt olyan hely, ahol többször is ettem, de Las Vegan’s eddig kimaradt a “nagyobbak”, vagyis a főleg gyorskajákra specializálódott vegán éttermek közül. A food truckjaik a város három pontján is megtalálhatóak, én az Allee-nál lévőt vettem célba.

A hamburgerek ára köret nélkül alulról súrolja a kétezres határt, ami bizony nem olcsó, de manapság egy jó burger (legyen az akár húsos, akár vegán) már ennyibe kerül, szóval kiemelkedően drágának sem mondanám. Jó ötlet, hogy minden szendvicset lehet kérni “tál” verzióban is, ilyenkor buci helyett sült krumpli jár az egymás mellé pakolt összetevőkhöz. Ha valaki először kóstol vegán gyorskaját, érdemes ezzel kezdenie, mert ezt nem fogja kapásból egy hagyományos hamburgerhez hasonlítani.

Én mégis maradtam a zsemlés változatnál, a “hot cheezy” névre hallgatót kértem (1990 Ft), mellé pedig egy kis adag szójából készült nuggets-et (790 Ft) hagymalekvárral. Utóbbival kezdem, mert nagyon bejött. Íz és állag tekintetében is elég durván hasonlított a klasszikus csirkefalatokhoz, ezzel szerintem sok húsevőt át lehetne verni. Az már egy másik kérdés, hogy vajon egy vegán mennyire örül annak, ha valami ilyen szinten hajaz a húsra, de ezt én úgysem tudom eldönteni, számomra az a legfontosabb, hogy igazán finom volt.

A hamburgerembe grillezett szejtán, sajtszósz, jégsaláta, jalapeno, paradicsom, sárgarépa bacon és cheddar került - természetesen a sajtok is növényi eredetűek. A szósznak volt egy kissé fura, mű mellékíze, de minden más nagyon ízlett, az omlós szejtán különösen bejött, a sárgarépa pedig szintén nagyot dobott az összhatáson. Azt mondjuk nem tudom, miért kell “baconnek” nevezni, engem egyáltalán nem arra emlékeztetett, viszont sárgarépa chips-ként szuperül megállta a helyét. A Las Vegan’s árban és minőségben is nagyjából a Vegan Love szintjén van, nem tudom őket rangsorolni, viszont mindkettőt ajánlom. Ha egy finom, csak növényi alapanyagokból készült hamburgert szeretnétek enni, egyikben sem fogtok csalódni, érdemes megnézni a két hely aktuális kínálatát, és kiválasztani a szimpatikusabbat.

Facebook: Las Vegan's
Honlap: lasvegans.eu
Cím: Váli utca 6. (A másik két egység adatait megtaláljátok a honlapon.)

Nyitva tartás:

H-CS: 11:00-20:30
P-SZ: 11:00-21:00
V: 11:00-19:30

Fasírt Kitchen

Mostanában nagy divatja van a klasszikus ételek modernizálásának, a retro fogások egymás után esnek át ráncfelvarráson. Ezek után nem meglepő, hogy a fasírt sem tudta elkerülni a sorsát, nyílt egy olyan street food étterem, aminek nem csak a nevében szerepel ez a kaja, hanem az étlap is eköré épül.

Igaz ugyan, hogy a Fasírt Kitchenben van például rántott karaj, grillcsirke, hurka, kolbász és hétköznapokon ebédmenü is, de a választék legérdekesebb részét mégiscsak a különböző fasírtok jelentik. Négyféle ízesítésből lehet kérni 6 vagy 12 darabot, és szerencsére van “all in” válogatás is, ami mindegyikből 3-3 darabot tartalmaz, így kóstolgatáshoz ez az ideális. Egy ilyen adag 1590 forintba kerül, plusz 700-ért pedig sült krumpli és üdítő is jár hozzá.

Jó ötlet, hogy a szószok és fűszerek ki vannak rakva egy pultra, és mindegyikből szabadon lehet venni. A pikáns sörös mustárt illetve a citrusos majonézt próbáltam ki, tetszettek, de nem estem velük túlzásba, mert inkább a fasírtok ízére voltam kíváncsi. A hagyományos változattal kezdtem a kóstolást, és már annál is látszott, hogy itt odafigyelnek a minőségre. Ez a fasírt csak azért “hagyományos”, mert nincs semmi extra az összetevői között, egyébként lényegesen jobb a kifőzdékben, menzákon megszokottnál. A roppanós panír tömör, de nem túl száraz belsőt rejt, így a golyók a kis méretükhöz képest meglepően tartalmasak. A különlegesebb fasírtok (kacsás, velős, szarvasgombás marha) közül a velős jött be legjobban, nagyon ízlett, az omlós, szinte krémes állaga pedig kifejezetten tetszett. Ha rangsorolnom kellene, a sor végére a marhásat tenném, de az sem volt rossz, csak többet vártam tőle, azt hittem, jobban érezhető lesz a marhahús íze. Az ötlet határozottan működik, a fasírtokban jól keveredik a street food és a kifőzdék világa, gyorsan elkészülnek, finomak és laktatóak. 

A kisebbik adagot inkább menüben ajánlom, de a 12 darab már önmagában is kitesz egy étkezést. Egy brokkolisalátát (490 Ft) azért kértem mellé, hiszen elég érdekesnek tűnt, és telitalálat volt. Aki nem szereti a brokkolit, annak persze nem ajánlom, de aki hozzám hasonlóan igen, az mindenképpen kóstolja meg, mert iszonyú finom! 

Facebook: Fasírt Kitchen
Honlap: fasirt.com
Cím: Paulay Ede utca 2.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:30-22:00
CS: 11:30-22:00
P-SZ: 11:30-01:00

WOW American Retro Diner

Szeretem az olyan helyeket, ahova az utcáról belépve olyan érzésem támad, mintha egy másik világba érkeznék, és a WOW American Retro Diner esetében ez pontosan így történt. A honlapjukon az áll, hogy időutazásra hívnak az 1950-es évek Amerikájába, ez pedig nem túlzó állítás. A berendezés, a zene és a felszolgáló ruhája is olyan volt, mint amit a korszakot bemutató filmekből, újságokból ismerek, szóval az volt az első gondolatom, hogy már akkor megérte eljönnöm ide, ha a kaja csak közepes lesz.

Természetesen a választék is illik a stílushoz, hiszen elég furán mutatna mondjuk a pacalpörkölt egy ilyen étterem menüjében. Ehelyett kérhetünk toast szendvicset vagy bagelt ha reggelizni szeretnénk, de vannak laktatóbb ételek (hotdogok, hamburgerek) és saláták is. Desszertként többféle gofriból és amerikai palacsintából lehet választani, az italok között pedig nem csak üdítők, hanem turmixok is szerepelnek.

Én a Los Angeles Jawbreaker névre hallgató hamburgert (1990 Ft) választottam, amit alaposan megpakoltak mindenféle jóval: marhahús, bacon, pirított sonkacsíkok, cheddar sajt, paradicsom (sima és aszalt), saláta, vöröshagyma, lilahagyma és házi szósz. Nos, egyértelműen nem diétás kajáról van szó, inkább egy igazi hedonista hústoronyról. Azt nem mondom, hogy a manapság egyre erősödő budapesti mezőny legjobbjaival felveszi a versenyt ez a burger, azonban kifejezetten rendben van, az étterem neve ellenére sem kell valami tipikus retró ételtől tartani. A húspogácsa eléggé ki van lapítva, de nem száraz, és így legalább minden falatban benne van a marha íze. A sok hozzávaló közt meglepően jó az egyensúly, ha nem is mindig érezhető minden, azért semmi nem veszik el teljesen. Ha a város legjobb hamburgerét keresitek, arra nem a WOW a legjobb hely, de, ha a hangulat miatt ellátogattok ide, az ételben sem fogtok csalódni.

Az üdítők között nem volt semmi különleges, ezért úgy gondoltam az innivalót és a desszertet egyszerre megoldom egy banánturmixszal (990 Ft). Nem bántam meg, mert finom volt, és szerencsére nem édesítették túl, mármint annál nem jobban, mint ami egy amerikai turmixtól elvárható. Szóval, ha cukorsokkot szeretnétek, akkor tényleg valamelyik desszertet válasszátok. Én ezt most kihagytam, de legközelebb tuti megkóstolok egy gofrit vagy pancake-et.

Facebook: WOW American Retro Diner
Honlap: www.wowdiner.hu
Cím: Nagymező utca 37

Nyitva tartás:

H-SZ: 10:00-22:00
CS-SZ: 10:00-00:00
V: 10:00-22:00

Pasta Italia

Közeleg a karácsony, beindult a vásárlási őrület, és ilyenkor az egész napos ajándékkeresés közben azért enni is kell valamit. A plázákban lévő gyorséttermeket elnézve jó tanácsnak tűnik, hogy inkább vigyetek magatokkal szendvicset erre az esetre, de egyrészt, ha mindenki így gondolkodna, akkor ennek a blognak nem lenne semmi értelme, másrészt pedig ennyire azért nem vészes a helyzet.

Hétvégén a Corvin Plaza-ban jártam, aminek a felső szintjén a megszokott kajáldákon túl például Bellozzo illetve Il Treno Buono is található. Mindkettőről írtam már korábban (akkor még csak egy-egy éttermük volt, azóta kezdtek terjeszkedni), elégedett voltam velük, nem csak egy bevásárlás közben gyorsan letudott ebédhez jó választások, hanem valóban finom ételeket kínálnak.

Most viszont valami új helyet akartam kipróbálni, ezért a Pasta Italia választékát kezdtem el nézegetni. Itt nem meglepő módon főleg tésztákat lehet kapni, de a melegentartó pultban sorakozott pár grillezett, rántott étel, és voltak magyaros fogások (például csirkepaprikás) is. Ezek kevésbé tűntek frissnek, a tésztákat viszont a rendelés leadása után keverik össze a feltétekkel, ez már jobban hangzott. A penne gorgonzolát választottam (1490 Ft), ez egy tejszínes-sajtos-diós tészta, ami így néz ki:

Látványra nem éppen a legmeggyőzőbb étel, és ízben is nagyjából azt a színvonalat nyújtja, amire egy plázás kifőzde esetében számítani lehet. Korrektül elkészítették, nincs elrontva, viszont láthatóan abba az irányba sincs semmilyen törekvés, hogy legalább egy kicsit is különleges vagy az átlagosnál jobb legyen. Ha például a diót nem egészben, hanem durvára törve teszik a tésztára, akkor máris jobban mutatna, és az ízek egyenletes eloszlásán is sokat segítene. Pár hasonló aprósággal jelentős javulást lehetne elérni, de az étel azért így is oké volt, a legnagyobb negatívumot az jelentette, hogy tudtam, a Bellozzo-ban ennél sokkal jobb tésztát ehettem volna.

Cím: Futó utca 37-45. (Corvin Plaza)

Nyitva tartás:

H-SZ: 10:00-22:00
V: 10:00-19:00

Boccacini

A Boccacini egyből felkeltette az érdeklődésemet, amikor megláttam, hogy a “gourmet snack” kategóriába sorolja magát. Hasonlóból úgysincs túl nagy választék, velem viszont gyakran előfordul, hogy két főétkezés között ennék valami apróságot, ami azért mégis izgalmasabb egy müzliszeletnél vagy pár keksznél.

Ez az új street food éppen ilyen esetben nyújt gyors megoldást. Nagy újdonság ugyan nincs benne, de az ötlet jó: húsból és zöldségből (alapból 60-40 az arány a hús javára, de vannak vega és csak húst tartalmazó verziók is) készített golyókat vagy rudacskákat vékonyan bepaníroznak, és nagyon rövid idő alatt kisütnek. Ezeket aztán egy nyitott papírdobozba teszik, kapunk mellé szószt, pálcikát és már mehetünk is. Az adagok nem nagyok, de a méretükhöz képest egész laktatóak, útközbeni kajának is teljesen megfelelnek, és a 600-750 közti ár sem vészes.

Elsőként a füstös bbq csevapot kóstoltam meg, ami látványra ugyan nem a legígéretesebb, de valóban érezhető rajta a marhahús íze, és megvan a benne a szolid füstösség is. A céklás hagymalekvár passzol mellé, abba mártogatva még finomabb. Ezek után megjött a kedvem, hogy pár nappal később egy másik ízt is kipróbáljak, és a sertéshúsos olivás golyókban sem kellett csalódnom. Tényleg nagyon vékony rajta a panír, és a rövid sütés alatt nem is szívta meg magát olajjal. Szóval nem kell zsíros, nehéz rántott hústól tartani, a Boccacini terméke valóban egy könnyű snack. Az eddigi tapasztalataim alapján bízom benne, hogy el fog terjedni ez a gyorskaja (vagy más hasonló), hiszen örülnék neki, ha sokfelé esne útba valami ilyesmi finomság. 

Honlap: www.fooduniversum.hu
Cím: Kőrösy József utca (Alle Street Food Court)

Buddies Burger

Hamburgerek terén abszolút nem lehet panasz a budapesti kínálatra, ha éppen ehhez a kajához támad kedvem, akkor elég találomra választanom egy helyet a listámról, és az esetek többségében nem kell csalódnom. A Buddies Burger is jó döntésnek bizonyult, a Kálvin térhez közeli egységükben finomat ettem, és még csak nem is volt drága.

A 150 grammos marhahúspogácsát tartalmazó burgerek ára 1200-tól 1500 forintig terjed plusz 200 forintért pedig 200 grammra növelhető a húsmennyiség. Én a Best Buddy-t választottam (majonéz, házi szósz, cheddar, bacon, saláta, paradicsom, hagyma és jalapeno) kézműves zsemlében, (1300 + 150 Ft) és kértem mellé egy adag sült krumplit is (500 Ft). Az mindig biztató jel, amikor a rendelés leadásánál megkérdezik, mennyire legyen átsütve a hús, és jó esetben a választ figyelembe is veszik. Itt így történt, pont közepesre sütött, szaftos marhát kaptam.

Egyedül a nyers hagymának nem igazán örültem (annak van némi retró jellege, én jobban szeretem sütve), egyébként minden más szuper volt a hamburgeremben. Az ízletes, puha húsra ráolvadt a cheddar, azon pedig a kicsit még ropogós bacon kapott helyett. Ez a trió már önmagában elvitte volna a hátán a kaját, de a szósz gondoskodott róla, hogy véletlenül se legyen száraz a szendvics, és a jalapeno csípőssége is illett a képbe. Nem tudom, a klasszikus bucijuk milyen, de a kézműves verzió bejött, a puhasága ellenére is tartós volt, nem ázott szét.

Az összetevők listájából látszik, hogy semmi különleges nincs ebben a hamburgerben, de én éppen ezért akartam ezt megkóstolni, hiszen ehhez több összehasonlítási alapom van. Most már tudom, hogy az alapok nagyon rendben vannak a Buddies-nál, és ezek után szívesen kipróbálom majd például az olaszos vagy éppen a mexikói verziót is. Külön öröm, hogy a sült krumplijuk házi, kissé ropogós, és nem lehet belőle tengernyi olajat kipréselni. Ja, és nem csak a húsevő vendégekre gondoltak, minden burgert lehet kérni babpogácsával is. 

Facebook: Buddies Burger
Honlap: buddies.hu

Buddies - Kálvin
Cím: Magyar utca 52.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:30-21:30

Buddies - Blaha

Cím: Somogyi Béla utca 8.

Nyitva tartás:

H-V: 11:30-23:00

Mucho Burrito

Gyorsétterem-hálózatokról ritkán szoktam írni, viszont a Mucho Burrito számomra újdonság volt, ezért úgy gondoltam, érdemes lehet megemlíteni. Ez egy nemzetközi lánc, aminek jelenleg két egysége van Budapesten, egy a WestEndben egy pedig a Mammutban. A névből könnyen kitalálható, hogy mexikói kaját árulnak, azon belül is főleg a szokásos ételeket lehet náluk kapni vagyis burritót, tacót illetve quesadillát, de saláta is szerepel az étlapon.

A burrito különböző húsokkal (csirke, sertés, marha, tilápia, chorizo, garnéla) és háromféle méretben választható, én egy közepes marhásat kértem, ami 2390 forintba került. A hús mellett még rizst, barna vagy fekete babot, sajtot, kukoricát, tejfölt és csípőst szósz csomagolnak a tortillába, aminek a külsejét enyhén megpirítják. A nagyobb méretet csak annak javaslom, aki tényleg nagyon éhes, mert ez egy igazán laktató étel, nekem ez az adag is simán elég volt. A csípős szószok közül viszont nyugodtan választhatjátok az erősebbet, a közepes alig csípett. Emiatt volt egy kis hiányérzetem, de legalább érezhető maradt a többi hozzávaló íze. Jók voltak az arányok, semmi nem dominált túlságosan, és egyik összetevőt sem kellett keresni. Nagy különlegességre azonban felesleges számítani, ez egy korrektül összerakott, tartalmas mexikói gyorskaja, amit csak a kissé magas ára miatt nem tudok magabiztosan ajánlani. Talán valamivel nagyobb, mint a jóval olcsóbb El Bigote-féle tortilla, de azzal is jól szoktam lakni, a minőségük pedig hasonló, szóval azt jobb választásnak tartom.

A churrosért is sokalltam az 590 forintot, de alig néhány helyen lehet kapni (sajnos a I love Churros is bezárt már, amióta írtam róla), ezért kértem belőle egyet. Nem volt nagy extra, körülbelül a tipikus gyorséttermi desszertek szintjét hozta, viszont frissen sütötték és a csokiszószba mártogatva azért elég jól esett. Azt nem mondom, hogy emiatt visszatérő vendég leszek a Mucho Burritoban, de, ha éppen útba esik, talán máskor is beugrok majd egy kis édességért.

Facebook: Mucho Burrito Magyarország

Gulyáskantin

Így kell egy nem túlságosan feltűnő piaci rést ügyesen betölteni! Azt nem tudom, hogy valóban a Gulyáskantin-e az első, kizárólag magyaros ételeket kínáló gyorsétterem Budapesten (a honlapjuk szerint igen), de sok hasonló biztosan nincs. Pedig ezek a kaják az egyre különlegesebb, extrább street food-ok mellett is meg tudták őrizni a népszerűségüket. Ebben az esetben nem a kíváncsiság vagy az újdonság varázsa vonzza a vendégeket, éppen ellenkezőleg inkább a jól ismert, házias ízeket szeretnék újra érezni, és ez az, amire a Gulyáskantin kiválóan alkalmas.

Önkiszolgáló, “menzás” rendszer van, egy pultban sorakoznak az előre elkészített kaják, amikből választhatunk, így igazán gyorsan le lehet itt zavarni egy étkezést. A levesek egységesen 990 a főételek pedig 1290 forintba kerülnek, illetve hétköznapokon van kétfogásos napi menü is 1590-ért, amihez jár fél liter ásványvíz. A leveseket először drágának találtam, de a jókai bableves olyan sok és tartalmas volt, hogy simánt elment volna egy kisebb adag főételnek is. Ha kértek mellé két szelet kenyeret, akkor jóideig nem lesz gondotok az éhséggel. Én azonban nem kenyeret, hanem rakott krumplit kértem, és a két fogással nagyon durván jóllaktam, legközelebb biztos visszafogottabban fogok választani.

Az árak tehát a mennyiség tükrében már nem túlzóak, és az ízek is teljesítették az elvárásaimat. Ezek olyan ételek, amiket valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, gondolom mindenki evett már finom jókai bablevest és rakott krumplit, na, a Gulyáskantinban is pont ilyen van. Semmi újítás, semmi fine dining-vonal, csakis a klasszikus, magyaros kaják, viszont az átlagos kifőzdéknél jobb minőségben és szebb, tisztább környezetben. Számomra ezek azok az ízek, amikre nem tudok ráunni, a legszuperebb hamburger vagy pizza után is jól tud esni néha mondjuk egy frankó pincepörkölt, ezért könnyen lehet, hogy gyakori vendég leszek itt.

Facebook: Gulyáskantin
Honlap: gulyaskantin.hu
Cím: Bartók Béla út 41.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:00-22:00

Oh My Green

Az már nem számít nagy extrának, ha egy gyorsétterem főleg egészséges ételekből állítja össze a kínálatát, az Oh My Green azonban rátesz erre egy lapáttal, a “Health & Hedonism” mottót hirdeti, és megpróbál egyfajta deluxe jelleget felvenni.

Azért fogalmaztam úgy, hogy megpróbál, mert nem igazán tudtam hova tenni ezt a helyet. Az egyrészt tök jó, hogy rengeteg különböző egészséges kajából lehet választani, vannak levesek, saláták, szendvicsek, wrapek, egytálételek, cukormentes édességek, és az elviteles hűtőben is szuper cuccok sorakoznak. Másrészt viszont az árak eléggé magasak a kategóriához képest. Kétezer forint alatt semmit nem láttam, amivel esélyem lett volna jóllakni, ha valaki egy kiadós ebédet szeretne, akkor szerintem legalább egy csirkés buddha bowl-t (2690 Ft) érdemes választania. Egy hagyományos étteremben ezt az összeget nem érezném soknak, de az Oh My Green akármilyen modern és tiszta is, mégiscsak egy gyorsétteremről van szó a buddha bowl pedig lényegében egy ízlésesen összeállított egytálétel.

Végül egy tonhalas wrapet (1190 Ft) kóstoltam meg, ami uzsonnára megfelelt, de egy főétkezésnek határozottan kevés lenne. A minőségre nincs okom panaszkodni, minden összetevő (tonhal, paradicsom, aszalt paradicsom, mozzarella golyók, rukkola) finom volt, és illettek is egymáshoz. Nem óriási gasztroélmény, de az átlagos wrapeknél simán jobb. Az árakon kívül tényleg nem tudok másba belekötni, de ez is éppen elég ahhoz, hogy ne legyek igazán elégedett. Nem akarom lehúzni az Oh My Green-t, mert szimpatikus az irány, amit képviselnek, de közben egyértelmű, hogy ebben a formában a többség számára nem gyújtanak alternatívát a hamburgerekkel és pizzaszeletekkel szemben.

Facebook: Oh My Green
Honlap: ohmygreen.hu
Cím: Petőfi Sándor utca 10.

Nyitva tartás:

H-P: 9:00-19:00
SZ: 10:00-17:00

Zing Burger

Nem igazán értem, miért maradt ki nekem egészen eddig a Zing, hiszen már akkor is nagyon jó volt a hírük, amikor még ritkaságszámba ment, ha valahol normális minőségű marhahúst tettek a hamburgerbe. Az indulásuk óta már öt év eltelt, és közben egyre népszerűbbek lettek, a food truckok mellett már hagyományos gyorséttermeik is vannak. Gondolom, az állandó kínálatukat már sokan kóstoltátok, azokról nem sok újat tudnék mondani, ezért egyből a csak szezonálisan kapható sörburgert próbáltam ki.

Ebbe a 140 grammos húson kívül fűszeres coleslaw, füstös black IPA majonéz, barnasörös magos mustár, bacon illetve cheddar sajt kerül, vagyis a szószoktól lehet várni a különleges ízt. A szendvics külön 1590 forintba kerül, egy adag sült krumplival és fél liter házi limonádéval menüben pedig 2190 forintot fizettem érte. Az italból a gyömbéres-hibiszkuszost választottam, és kifejezetten ízlett. Külön öröm, hogy a palackon fel vannak tüntetve az összetevők, és nem szerepel köztük mesterséges aroma vagy ízfokozó.

Kb. 5 perc múlva elkészült az étel is, először a krumplit kóstoltam meg, és azzal is elégedett voltam. Ugyan valószínűleg mirelit, de az átlagnál sokkal jobb minőségű, nem olajos és a fűszerezése is bejött, szóval ezzel a szinttel bármikor ki tudok egyezni. De a lényeg persze a hamburger, ami külsőre teljesen átlagosan néz ki, viszont beleharapva valami ilyesmi volt az első gondolatom: “basszus, ennek tényleg söríze van!”. Jó döntésnek bizonyult, hogy nem sört kértem inni, mert így nem volt kérdéses, honnan származik ez az íz. Azért nem minden falatban dominált ennyire a “sörösség”, ahova kevesebb mustár vagy majonéz jutott, ott inkább klasszikus hús-bacon-sajt trió került előtérbe, de ezt sem bántam, mert azok is kivétel nélkül ízlettek. Szóval ez nem egy sörízű szendvics, hanem egy jó minőségű, ízletes hamburger, amiben könnyen fel lehet ismerni az ital karakterét is. Nekem ennyi elég volt az elégedettséghez, és igaz, hogy ma már kevésbé számít extrának a Zing, mint 2013-ban, hiszen azóta egy csomó remek hamburgeres nyílt, de azért a sörburger elég különleges ahhoz, hogy a jelenlegi mezőnyben is érdemes legyen megkóstolni. 

Facebook: Zing Burger&Co (itt megtaláljátok az éttermek adatait)
Honlap: www.zingburger.hu

PASTA.

Gondoltam, amíg még frissen élnek bennem a Pasta Bellában szerzett emlékek, beugrok valamelyik népszerű street food tésztabárba, és összehasonlítom a két helyet. A Kálvin térnél lévő PASTA.-t vettem célba, és természetesen nem azt vártam, hogy itt majd ugyanolyan minőségű ételt kapok, mint korábban az étteremben.

Ahogy egy kézműves (egyre kevésbé szeretem ezt a szót, de nem tudok jobbat) hamburgerező is eltér mondjuk a mekitől, úgy ez a két a tészta is teljesen más kategóriába tartozik. A gyors verzióért kb. feleannyit (1200 forintot) fizettem, és két percet sem kellett rá várnom. Egyszerre négyféle összeállítás közül lehet választani, én a ‘Madame’ nevűt kértem, így csirkemell, tejszínes szósz, brokkoli, hagyma, sajt és mandulaszeletek kerültek a tésztámra. Mindezt egy praktikus, könnyen szállítható papírdobozban kaptam meg egy műanyag villával kiegészítve. Ha valakinek csak pár perce van a kaja beszerzésére, akkor a PASTA. tényleg jó választás, meg sem kérdezik, hogy elvitelre lesz-e, mindenképpen dobozolják az ételt. Azt mondjuk nem tudom, hogy ebédidőben mennyire gyors a kiszolgálás, este már egyáltalán nem volt tömeg.

A tészta ízlett, nem volt vele semmi probléma, de, ahogy arra számítottam is, azért közel sem az a szint, mint amit a Pasta Bella képvisel. A sajt itt persze nem parmezán és a többi összetevő sem kiemelkedő minőségű, ezek közül csak az zavart, hogy maga a tészta nagyon semmilyen volt. Abból azért használhatnának kicsivel jobbat, mert a feltétek mellett is érződik, hogy ez valami alap bolti cucc lehet, viszont legalább nem főzték szét. Ezzel az étellel kapcsolatban azt éreztem, hogy ilyent én is lazán össze tudok dobni otthon, de ettől még megértem azokat, akik bevásárlás, főzés, mosogatás helyett a gyorsabb és kényelmesebb megoldást választják. 

Az adag elegendő volt, jóllaktam, és talán az előző bejegyzés negatívnak tűnik, de a minőségben is egész kellemeset csalódtam. Egyedül az árat érzem kicsit soknak, ha ezer forint alatt lenne egy ilyen tészta, akkor valószínűleg én is gyakrabban útba ejteném PASTA.-t, de addig inkább kifizetem a dupláját Pasta Bellában.

Facebook: PASTA.
Cím: Kálvin tér 2.

Nyitva tartás:

H-V: 11:00-22:00

Lumberjack Poutinerie

Számomra azok a frissen nyíló helyek szoktak a legérdekesebbek lenni, ahol egy új ország konyháját tudom kipróbálni. Ezért a Lumberjack Poutinerie gyorsan a célpontjaim listájának elejére került, hiszen itt egy kanadai egyálétel, a poutine (elvileg szimplán “putin”-nak ejtik) jelenti az étlap középpontját.

Vannak hamburgerek is, és azok is egészen szimpatikusak, jól néznek ki, de ebben az esetben kevésbé érdekesek, csak a másodhegedűs szerepét tölthetik be. Szóval egyértelmű volt, hogy valamelyik poutine-t fogom megkóstolni, és végül a pincér ajánlására a Lumberjack (1590 Ft) névre hallgató változat mellett döntöttem. Körülbelül 15 perc alatt készült el, addig volt időm alaposan körbenézni a helyiségben. Nem nagy, viszont stílusosan van berendezve, érezhető, hogy a kanadai, favágós hangulat létrehozása volt a cél, és ez egész frankón sikerült, a farönk formájú étlaptartó például tök jó ötlet.

A poutine nem egy különösebben bonyolult étel, nagyjából arról van szó, hogy egy tányér sültkrumplira barnamártást öntenek aztán esetleg különböző extra cuccokkal teszik laktatóbbá. A Lumberjack putine esetében például gombás borjúragú és lágy tehénsajt került az alapra. Ennyire egyszerű az egész, mégsem maradt bennem hiányérzet, mert minden összetevővel elégedett voltam. A pont jó állagú krumpli, az ízletes ragu és az enyhén olvadt sajt triója kifejezetten bejött és az adag sem adott okot panaszra. Ekkora mennyiséggel szerintem az emberek többsége lazán jóllakik, aki inkább csak megkóstolni szeretné a kanadai ételt, az jobban jár, ha a “junior” változatot kéri. Nincs benne semmi szokatlan vagy extrém íz, de, ha egyáltalán nem akartok kockáztatni, akkor akár hamburger mellé is kérhetitek köretként.

Facebook: Lumberjack Poutinerie - Budapest
Honlap: lumberjack.hu
Cím: Izabella utca 27.

Nyitva tartás:

H-V: 11:00-22:00