A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 1., kedd

Happy Churros

Amikor közel két éve az I Love Churros-ról írtam, azt tippeltem, hamarosan el fog terjedni ez az édesség Budapesten. Nos, ez nem jött be, az a hely már bezárt, és azóta is keresni kell, hogy hol lehet kapni, pedig a mexikói kajáldákban igazán elférne a taco-burrito-quesadilla trió mellett. Így viszont még mindig eseményszámba megy, ha olyan büfé nyílik, ami nem pusztán felveszi a palettára a sült tésztarudakat, hanem ez az egyetlen termék. Ezért kíváncsian vártam, hogy az Allee-hoz költözött Happy Churros bódé mikor indul be, és rövid időn belül ki is próbáltam. 


Egy adag churros 990 forintba kerül, ez 5 darab fánkot és egy választható szószt tartalmaz. Nincs zsákbamacska, a pultra kitett “modellen” látjuk, hogy fog kinézni, és ez tényleg megfelel a valóságnak. Van édes és sós-fűszeres íz is, az utóbbit eddig még sehol nem láttam, de már régen ettem churros-t, és nem akartam csalódni, ezért a kisebb kockázat érdekében inkább maradtam az édes változatnál, amihez karamellás szószt kértem.


Az ételt egy papírtölcsérben kapjuk meg, így sétálás közben is könnyen lehet mártogatni és falatozni. A fánk frissen sült, nem volt túl cukros vagy olajos, és még a szósszal együtt sem brutálisan édes, szóval kifejezetten ízlett. Igazából nincs benne semmi extra, ez egy elég egyszerű desszert, de már önmagában annak is örültem, hogy kaptam. Most már tényleg elterjedhetne! 

Nyitva tartás:
H-CS: 11:00-20:30
P-SZ: 11:00-21:00
V: 11:00-19:30

2019. szeptember 24., kedd

Zabáljcsak + Bank3 @ Street Food Fesztivál

Szerettem volna enni egy jó hamburgert a hétvégén (persze valami új helyen, hogy a blogon is érdemes legyen írni róla), és úgy gondoltam, a Street Food Fesztiválon nagyon nem lőhetek mellé, ott biztosan találok majd szimpatikusat. Így is lett, elég erős volt a választék, nehezen tudtam eldönteni, melyik ígéretes food truck-ot próbáljam ki. Végül a klasszikus hamburgertől elcsábultam a pulled pork szendvicsek felé, és a Zabáljcsak-ot választottam.



Jókat hallottam róluk, tetszett a kínálatuk, és azt is biztató jelnek találtam, hogy a pulton ott állt a Magyar Barbecue Szövetség etikai kódexe. Ezel szerint komolyan gondolják a sütögetést.



Az “Onion” nevű szendvicset választottam (2000 Ft - egyébként nagyjából hasonló áron voltak a főételek a fesztivál többi kocsijánál is), és sajnos pont a névadó hagymalekvár volt az, amit legkevésbé éreztem benne, de még ezzel együtt is nagyon ízlett. A hús mellett házi barbecue szószt, vörös cheddar sajtot és fokhagymás tejfölt tettek a ciabattába, aminek megpirították ugyan a belsejét, de azért elég gyorsan elázott, viszont ezt ebben az esetben egyáltalán nem bántam. Egyrészt, mert még így is meg lehetett fogni, nem hullott szét, másrészt pedig, egy ilyen szendvicsnek, ennyire szaftosnak kell lennie. Ezzel a kajával egyszerűen nem lehet finomkodni, főleg akkor nem, ha azt egy Zabáljcsak nevű food truck árulja. Ez tényleg egy zabálnivaló pulled pork szendvics volt, ami minőség és mennyiség tekintetében is igazán meggyőzött.



Azért, ha már ott jártam, nem jöttem haza édesség nélkül és átsétáltam a Bank3 mobil verziójához, a Palacsintruck-hoz. Amikor az éttermükben jártam, úgysem kóstoltam az édes óriáspalacsintájukat (a sós viszont nagyon ízlett), szóval most kértem egy twix-eset, ami 1200 forintba került és elég durva adag desszert volt. A szokásosnál kicsit vastagabb tésztába Twix csokit és nutellát tettek, utóbbiból a palacsinta külsejére is bőven került, majd az egészet meglocsolták karamellás öntettel, hátha a csokiban nem lenne elég. A végeredményt cukorbetegeknek nem igazán ajánlom, édesség-mániásoknak viszont annál inkább, nem fognak benne csalódni. Pont jó folytatás volt a szendvics után, mert ez sem egy óvatoskodó, gourmet cucc, hanem egy masszív, laktató desszert.



2019. szeptember 10., kedd

Eleche

Egy cukrászda vagy attól lesz figyelemre méltó, hogy a jól ismert sütiket kiemelkedően finoman készítik el, és ezáltal akár egy almás pite is visszatérésre készteti a vendégeket, vagy attól, hogy van valami olyan házi specialitásuk, amit máshol nem lehet kapni. A Vaskapu utcában nemrég megnyílt Eleche esetében ez a mágnesként működő összetevő a dulce de leche, vagyis egy katalán eredetű karamellizált tejkrém, amit sokféle desszerthez felhasználnak.



Cukrászdához képest egészen tágas helyről van szó, látszik, hogy nem pusztán elviteles vásárlásra rendezkedtek be, hanem azokra a vendégekre is felkészültek, akik helyben szeretnének enni valamit. Nem kell feltétlenül a desszerttel kezdeni, mert empanada-t is árulnak. Ez egy latin-amerikai, kissé a calzonéra emlékeztető töltött tészta, amiből többféle húsos és vega verzió is kapható. A Spicy Beef-et (950 Ft) kóstoltam meg, amibe a név alapján kitalálható fűszeres marha mellé chili és olivabogyó került. Főételként nem teljesen állja meg a helyét, ha éhesek vagytok, egy ilyennel nem fogtok jól lakni, arra viszont tökéletes, hogy egyetek valami finomat az édesség előtt. Szerencsére nem annyira csípős, hogy befolyásolja az utána elfogyasztott sütemények ízét.



A desszertek közül a sajttortás pohárkrémet (550 Ft) választottam, mert a kiszolgáló szerint ebben érvényesül leginkább a dulce de leche. Ez a krém pedig egyből meggyőzött! Lágy, de azért elég sűrű, erőteljesen karamellás ízű és édesebb ugyan, mint amit általában szeretni szoktam, ebben a formában mégsem éreztem soknak. Így aztán nem csoda, hogy az ezzel készült sajttorta is nagyon bejött, és valószínűleg a többi süteményhez is hasonlóan jól illik, a brownie például szuper lehet vele. A krémet elvitelre is lehet kapni (egy 330 grammos üveg 1290 forint), szóval akár otthon is kísérletezhettek különféle receptekkel, de ne lepődjetek meg azon, ha az első adag elfogy, mielőtt bármelyiket kipróbálnátok.

Facebook: Eleche
Honlap: www.eleche.hu
Cím: Vaskapu utca 10.
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-20:00
SZ-V: 9:00-18:00

2019. augusztus 20., kedd

Macaron Heaven manufaktúra

A macaronhoz, vagyis inkább a macaront áruló cukrászdákhoz mindig elég szkeptikusan viszonyulok. Amióta a Chez Dodo-ban megtapasztaltam, mennyire finom tud lenni ez az apró édesség, már nem érem be az átlagossal, pedig sajnos a legtöbb helyen jó esetben is csak olyant lehet kapni. Így a Macaron Heaven esetében sem voltam túl bizakodó, ám ezúttal nagyon kellemes meglepetésben volt részem!


A pultban sorakozó sokféle ízesítésű normál (350 Ft) és a kicsit nagyobb méretű, figurás macaronok (490 Ft) is nagyon jól néztek ki, de ez még önmagában kevés a sikerhez, hiszen látvány tekintetében a száraz vagy túl édes változatokkal sem szokott baj lenni. Itt viszont az ízek is kiállták a próbát, többfélét is megkóstoltam, és egyikbe sem tudok belekötni. Roppanós külsejű, lágy, omlós tészta alul-felül, középen pedig tömény krém. Igen, tömény, de pont azon a határon belül van, hogy ne legyen túlságosan az, és nem is émelyítően édes, ettől nem sokallok be 2 darab után.



A citromos-mákosból például komoly mennyiségeket tudnék elpusztítani, és a mézes-levendulás is iszonyúan bejött, de inkább meg sem próbálkozom a rangsorolással. A széles kínálatból úgyis mindenkinek más lesz a kedvence, de attól nem félek, hogy valaki nem találna számára szimpatikusat. Ez a desszert ajándékba is jó ötlet, a szép díszdobozokkal együtt eléggé deluxe hatást kelt.



A macaron számomra továbbra is a minőség győzelmét hirdeti a mennyiség felett, tipikusan olyan édesség, amiből érdemesebb kevesebbet venni drágábban. Én legalábbis még nem ettem olcsón jót, de ha tudtok olyan helyet, ami erre rácáfol, akkor írjátok meg és szívesen meglátogatom.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-19:00

2018. november 6., kedd

Bajnok Palacsinta

Nem az adagok mérete alapján szoktam célpontokat választani, de az 50 centis óriáspalacsinta azért mégiscsak olyan dolog, amit mindenképpen meg akartam nézni. Igen, jól írtam: valóban egy fél méter átmérőjű, brutális palacsinta-szörnyről van szó, amit a Bajnok Palacsinta Egyesület készít, és az alábbi képen a fele sem látszik.


Az egyesületnek nincs állandó nyitva tartása, a honlapjukon és a facebook-oldalukon lehet követni, hogy az aktuális héten melyik napokon milyen ízesítésű palacsintákat készítenek. Ha megvan a megfelelő időpont, akkor menjetek a Bajnok utcába, és ne riasszon el az ajtón lévő tábla.


Egy egyszerű, feltűnésmentes szuterén helyiségbe fogtok érkezni, aminek (talán éppen a masszív palacsintaillat miatt) mégis barátságos a hangulata. Ha egy 1500 forintos adományjeggyel támogatjátok az egyesület működését, akkor megkóstolhattok egy óriáspalacsintát az aktuális választékból - vagyis ennyibe kerül egy adag. Már említettem, hogy tényleg hatalmas méretű ez a desszert, és ehhez méltóan a töltelékkel sem spórolnak, szóval ide inkább ne akkor gyertek, ha már túl vagytok egy kiadós vacsorán, és ennétek valami édességet.


A bounty-s verzió például úgy néz ki, hogy a tésztát megtöltik kókuszkrémmel, összehajtják, majd a tetejére is tesznek még krémet, egy felszeletelt csokit, kókuszreszeléket, és az egészet még meglocsolják nutellával. Abba jobb nem belegondolni, hogy ez így összesen mennyi kalóriát tartalmaz, valahol a “baromi sok” és a “rengeteg” között lehet a pontos érték. A jó hír viszont az, hogy az óriáspalacsintának nem csak a mérete, hanem az íze is említésre méltó, így még a hatalmas adag utolsó morzsáit is örömmel tüntettem el. Nem azt mondom, hogy sokkal finomabb, mint egy normál palacsinta, de jó volt a tésztája és a kókuszos krém is ízlett - a bounty-t és a nutellát pedig úgyis mindenki ismeri. Szóval, ha szeretitek a palacsintát és a különlegességeket, akkor ezt a helyet egyszerűen kötelező kipróbálnotok. Érdemes folyamatosan figyelni, éppen mik szerepelnek a kínálatban, és akkor menni, amikor a kedvenc csokitokra kerül a sor. Én például a snickers-es verzióra biztosan le fogok csapni.


Nyitva tartás:
Általában szerdától szombatig 18 és 21 óra között, de a fenti linkeken láthatjátok az aktuális infót.

2018. augusztus 3., péntek

Strudel Hugó

Annyi helyen ettem közepes, teljesen átlagos réteseket, hogy már kezdtem azt hinni, igazából azok tök jók, csak én vagyok túl válogatós. Ezek után igazi megkönnyebbülés volt bemenni a Strudel Hugóba, és szembesülni azzal, hogy nem irreálisak az elvárásaim, tényleg el lehet készíteni ezt a desszertet sokkal jobban is!


A Wesselényi utcánál található üzlethelyiség kifejezetten kicsi, inkább elvitelre van kitalálva, mégis jól esik leülni itt pár percre, mert a kiszolgáló (azt hiszem, éppen a tulajdonos állt a pult mögött) nagyon szimpatikus. Nem csinált semmi különöset, mégis végig az az érzésem volt, hogy örömmel teszi a dolgát, és ez a lelkesedés ragadós tud lenni. A zárás előtti utolsó órában érkeztem, és elnézést kért, amiért már csak néhány fajta rétesből tudok választani, de inkább akkor lettem volna bajban, ha a teljes kínálattal találom szembe magam.

Ettem két édeset, két sósat pedig magammal vittem. Elsőként a mákosat kóstoltam, és mivel imádom a mákot, nehéz belőle annyi tenni egy rétesbe, amennyi számomra is elég, de itt sikerült. Az arányok ideálisak, a tészta egyértelműen csak egy eszköz a töltelék összetartására, mégis szuper: vékony, de nem száraz és nem is hullik szét. A mák nincs túlédesítve, egészen visszafogott az íze, és kellemes meglepetésként ért, hogy az epres-csokis rétes sem egy gejl cukorbomba. Ez azért már édesebb, de még mindig nem túlságosan, és jó volt látni a tésztából előbukkanó eperdarabokat, amik bizonyították, hogy bőven van gyümölcs a töltelékben. Ezek a rétesek sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem maradnak alul egy süteménnyel szemben, így nézve pedig teljesen reális a 350 forintos ár.


A sós változatok kicsit összenyomódtak a táskámban, de ez az ízükön persze nem rontott, mindkettő nagyon finom volt. Az egyikben brokkoli, sajtkrém és bacon volt a töltelék a másikban pedig juhtúró némi kolbásszal és lilahagymával. Legfeljebb annyiba tudok belekötni, hogy a brokkolit talán jobb lett volna kisebbre darabolni, de ezzel együtt is király volt, mostantól számomra a Strudel Hugó rétesei jelentik az etalont és igyekszem minél hamarabb megkóstolni a többi ízt is. 
Nyitva tartás:
H-P: 10:00-19:00
SZ: 10:00-18:00

2018. július 10., kedd

Naspolya nassolda

Cukormentes cukrászdából már sokat lehet találni, és szerencsére ezek közül több helyen is profin készítik el a hagyományos sütemények egészségesebb változatát. A Naspolya nassolda azonban többet vállal a cukor elhagyásánál: náluk minden édesség vegán és teljesen nyers.


Most biztos vannak, akik azt gondolják, így aztán tényleg nem lehet rendes sütiket csinálni, és nem is járnak túl messze a valóságtól. A Naspolya termékeihez kell némi nyitottság, ezek ugyanis eléggé mások, mint a megszokott társaik. Nem arról van szó, hogy rosszabbak, inkább máshogy jók. Aki mindenképpen a nagymama-féle klasszikus csokitortához ragaszkodik, az itt valószínűleg csalódni fog, ha viszont ennél rugalmasabban áll a dologhoz, és vevő egy csokis ízű, finom, izgalmas és egészséges desszertre, akkor a mentás kakaópitét érdemes megkóstolnia. Ez nem egy masszívan csokis, tömény édesség, inkább egy könnyű, friss süti, amiben a menta és kakaó íze nagyon jól passzol egymáshoz.


Hasonló a helyzet a mákos citromtortánál is, de az még könnyedebb, még lágyabb állagú. Cukorsokktól persze nem kell tartani, a fő összetevők ízei mégis jól érződnek. Mivel nem használnak semmilyen ízfokozót, aromát vagy egyéb tipikus trükköt (az összetevők listája elolvasható a sütemények nevére kattintva), nincs mese: minőségi alapanyagokkal kell elérni a szuper végeredményt. Nem tudom, hogy ennek, vagy a nyers elkészítési módnak köszönhető, de ez a két nem túl nagy szelet szinte eltelített. Ez eléggé meglepett, nem szoktam laktató hatást várni az édességektől.


Az árakat még nem említettem, de a teljes képhez ez is hozzátartozik, és sajnos kissé lelombozza a lelkesedésemet. A sütik 700 forint körül kezdődnek, és tényleg kisebbek a szokásos méretnél. Oké, az ehhez hasonló speciális desszertek nem szoktak olcsók lenni, gondolom, az előállítási költségük is magasabb, és néha így is beleférnek, de anyagilag elég megterhelő lenne mindig a Naspolya nassoldából választani, amikor megkívánok valami édességet. 
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00

2018. április 11., szerda

Waffle & Love

Gondoltam a blog szempontjából hasznosan csillapítom az édesség utáni vágyamat és egy tábla csoki helyett valami extrábbat, említésre méltót választok. Igaz, hogy gofriról nem olyan régen volt szó, de a Waffle & Love ettől függetlenül megérdemel egy bejegyzést, mert igazán jó desszertet ettem itt.


Azt talán már mondanom sem kell, hogy ezen a helyen is sokféle extra feltétből lehet választani, mindenki összeállíthatja a leginkább kedvére való változatot. A háromféle alaptésztára lehet kérni különböző krémeket, gyümölcsöket, csokikat és szórásokat. Az első pozitívumot számomra az jelentette, hogy a csokik listájában szereplő tételek valóban ott sorakoztak a pultban - szóval, ha valaki mondjuk a Kitkat-et vagy az After Eight-et választja, akkor tényleg azokat teszik a gofrijára, nem valami hasonló ízű utánzatot.


A tészták közül a “buborékos” tűnt legérdekesebbnek, ennek elég találó az elnevezése, mert tényleg egy felnagyított buborékfóliára hasonlít az alakja. Miután kisütik, a meleg tésztát megpakolják a választott extrákkal, összehajtják a két oldalát, és egy papírdobozba bújtatva teszik a vendég elé. A végeredmény igencsak gusztán néz ki, a képen a mogyoróvajas-banános gofrim látható, amiből persze a kedvenc csokimat sem hagytam ki. A feltétekkel igazán gazdagon bántak, ha jól láttam, Snickers-ből egy egészet beleaprítottak, de a mogyoróvajjal és a banánnal sem fukarkodtak, így egy eléggé kiadós desszertet kaptam. Az extrák terén nem nagyon volt zsákbamacska, szóval legfeljebb a tészta minőségén csúszhatott volna félre a dolog, de az is nagyon ízlett.


Először óvatoskodva késsel-villával kóstolgattam, aztán úgy éreztem, jobb lesz, ha engedek az ösztönöknek, és evőeszközök nélkül esek neki. A feltekert tészta tölcsérként is jól megállja a helyét, szerintem akár sétálás közben is kényelmesen meg lehet enni egy ilyen gofrit. Desszerthez képest egész jól eltelített, de annyira ízlett, hogy még így is nehéz volt megállnom, hogy ne kérjek egy adagot elvitelre.

Az árakat még nem említettem: az én összeállításom 1250 forintba került, de, ha elsőre csak egy egyszerűbb, szolidabb verziót szeretnétek itt kipróbálni, azt már 6-700 forint körül megtehetitek. Igaz, hogy nem a legolcsóbb édesség, mégsem sajnálom az érte kiadott pénzt, mert inkább ritkábban eszek gofrit, viszont akkor az ilyen színvonalú legyen. Nem kell ehhez semmi nagy trükk, csak jó tészta és minőségi feltétek.
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-21:00

2018. március 16., péntek

Waffle Dog

Bizonyos esetekben elég egyszerűen tudok működni: amikor azt látom, hogy valahol különböző édességekkel töltött, pálcára szúrt gofrit lehet kapni, akkor elsőre csak legyintek, és túlzásnak érzem. Aztán a választékot jobban megnézve észreveszem, hogy van snickers-es is, és már csak az a kérdés, mikor fogom kipróbálni. 


A Hot Dog Cold Beer sweet dogja is eléggé bejött, szóval sejtettem, hogy a Waffle Dog változatával sem lőhetek nagyon mellé, hiszen gyakorlatilag csak a csokit körülvevő tészta különbözik, valamint az, hogy itt még csokiöntettel és tört mogyoróval is durvítják a helyzetet. Meglepő módon a végeredmény mégsem eszméletlenül gejl, hanem pont vállalhatóan édes. Egy street food desszertnek igazából erről kell szólnia: semmi szükség visszafogottságra vagy patikamérlegen adagolt összetevőkre, sokkal fontosabb, hogy egy hely valami olyan újító, izgalmas, akár őrültségnek hangzó édességet kínáljon, amit máshol nem lehet kapni. Ha ez megvan, akkor úgyis sokan legalább egyszer ki akarják majd próbálni, és a Waffle dogok könnyedén függőséget tudnak okozni, szóval nem hinném, hogy hiány van visszatérő vendégekből - ezen pedig a törzsvásárlói kártya is segít, amivel a 11. desszert ajándék.



Nekem a snickers-es (870 Ft) eléggé ízlett ahhoz, hogy kedvet kapjak a többi megkóstoláshoz, a túró rudis, és a nutellás például elég jól hangzik. Az ízelítőül kapott mini palacsinták is bejöttek, ezek jó választást jelenthetnek, ha valami kevésbé édes apróságra vágytok, de az öntetekkel és feltétekkel akár egy igencsak hedonista desszertet is varázsolhattok belőlük. Ebben az esetben érdemes sokat kérni, mert 10 darab 690 forintba kerül, az adag duplájáért viszont csak 200 forinttal kell többet fizetni.

Facebook: Waffle Dog
Cím: Klauzál tér 10.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-20:00
CS-SZ: 11:00-22:00
V: 11:00-20:00

2018. február 16., péntek

Cakumpakk Street Bistro

Gondolkodtam valami frappáns bevezetőn, de annyira az élmény hatása alatt vagyok, hogy nincs hozzá türelmem, inkább egyből a lényegre térek: irgalmatlanul király szendvicset ettem a Blahán! Pedig ez pont nem az a környék, ahol sok esély van valami különlegesre és finomra, gyros-osok és gyorséttermek uralják a teret. Azért a közelben már eddig is ott volt üde színfoltként a Rapaz, de a Cakumpakk Street Bistro még tovább emeli a lécet, ráadásul úgy, hogy közben megmarad az elérhető áraknál.


Az étlap nem hosszú, az utcán lévő táblákon megtalálható a teljes választék. Ezt csak gyorsan átfutottam, gondoltam, majd bent jobban megnézem, mit is kérjek. Így nem a legbíztatóbb előjel volt, hogy az egyébként rendkívül kedves kiszolgáló egy egyszerű, nyomtatott, kissé gyűrött A/4-es lapot nyújtott elém. Van kétféle leves, háromféle, faszénen sült hússal készített szendvics, rántott fledermaus (ez a sertés combjának egy bizonyos része - talán egyértelmű, de leírom, mert én korábban nem tudtam), vegyes barbecue tál és desszert.


Legalább gyorsan ment a döntés, a marhaszegyes szendvicset választottam. Ez alapból 1390, menüben pedig 1690 forintba kerül, ebben az esetben üdítő és sült krumpli jár hozzá. Szűk negyed óra alatt el is készült, és már ránézésre is erős volt a gyanúm, hogy elégedett leszek vele. A krumplin egyből látszott, hogy házi, ez pedig mindig jó jel, és az íze sem okozott csalódást. Pont ideális mértékben átsült, kívül ropogós, belül puha - ahogy a nagykönyvben meg van írva! Magában is szuper, de a szilvás-paradicsomos szósszal együtt válik igazán említésre méltóvá.



Viszont ez még csak a köret, a menü főszereplője természetesen a szendvics és ehhez méltó a minősége. Darált hús helyett egy szép darab iszonyú omlós, ízletes marhaszegyet tettek az enyhén pirított zsemlébe, erre jött még némi saláta, és jó sok sült hagyma. Az összetevők felsorolása alapján talán nem tűnik olyan nagy számnak ez a kaja, de az a helyzet, hogy minden tökéletes benne. Több finom szendvicset és hamburgert is ettem az elmúlt időszakban, viszont a Cakumpakk Street Bistro mindegyikre rá tudott tenni egy lapáttal. Komolyan, nem mostanában ízlett valami ennyire, minden falat élmény volt!


Ezért aztán hiába laktam jól, mindenképpen meg akartam kóstolni a desszertet, mert ezek után nagyon kíváncsivá tett, azt vajon, hogy készítik el. A téli fagyit (690 Ft) gondolták újra, az itteni verzió már csak nyomokban emlékeztet a bolti édességre. Fehér,- tej,- és étcsoki mousse keverékét teszik a tölcsérbe, majd ezt egy kis meggyel és kekszmorzsával bolondítják meg. Így egy könnyű, nem túl édes, különleges desszert jön létre, ami szuper lezárás a szendvics után. Szóval ezt a helyet tényleg csak ajánlani tudom, ár-érték arány tekintetében nagyon ütős a kínálatuk. Viszont érdemes lenne az étlapból készíteniük egy igényesebb, laminált verziót, hogy már az első benyomás is pozitív lehessen.
Nyitva tartás:
K-SZ: 11:30-22:00

2017. november 16., csütörtök

I Love Churros

Ha valami, akkor ez tényleg hiányzott a budapesti palettáról! Sokfelé ehetünk a kedvünk szerinti extrákkal tuningolt gofrit vagy különféle ízesítésű krémmel töltött, mázzal bevont fánkokat, a churrost viszont eddig igencsak keresni kellett. Néhány mexikói étterem desszertjei között szerepelt ugyan, de nem tudok olyan helyről, ami konkrétan a streetfood-ként is remekül helytálló, sült tésztarudakat helyezte volna a középpontba. Ezért amikor megláttam, hogy nyílt egy, nem is vártam sokáig a kipróbálásával.


Ez egy egyszerű édesség, és ennek megfelelően az I Love Churros étlapja sincs túlbonyolítva. Van klasszikus illetve töltött churros, az előbbiből 5 darab 550, 8 pedig 690 forintba kerül, a töltöttnek 400 forint darabja, de ez nagyobb méretű, mint a sima társai, és alapból jár hozzá (pontosabban beletöltve) egy öntet. Szóval nem kell túl mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki ki akarja próbálni a spanyol-mexikói desszertet - 1-2 szelet süti árát kell beáldozni a célra.


Mindkét verziót megkóstoltam, és örömmel tapasztaltam, hogy ez a cucc közel sem annyira brutálédes, mint amire kinézet alapján számítottam. Oké, biztos bőven van benne (és rajta is) cukor, egyértelműen nem egy diétás, visszafogott finomság, viszont attól sem kell tartani, hogy a második falat után összeragad a szánk. A rudacskák frissen, melegen kerültek elém, és tök jó volt a belga csokiból készült krémbe mártogatni a puha tésztát. Egyszerű édesség - egyszerű örömök! A töltött változatba meggyes szószt kértem, és jutott is bele rendesen, ahogy villával kettévágtam a tésztát, egyből megindult kifelé a töltelék. Ezt kissé már túl édesnek éreztem (főleg a meggyhez képest), de azért nem volt kérdés, hogy utolsó morzsát is eltüntetem-e.


Már előre látom, milyen király lesz a téli hidegben egy adag meleg churros-szal a kézben sétálgatni, talán még a karácsony előtti őrületre is gyógyírt jelent majd.
Nyitva tartás:
K-V: 10:00-20:00

2017. október 11., szerda

Regde Palacsintázó

Nem gondoltam volna, hogy a Bank3 után ilyen rövid időn belül találok egy újabb, említésre méltó palacsintázót. De Budapest pörög, folyamatosan nyílnak az ígéretes helyek, és a többségükben nem kell csalódnom. A Regde is beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, simán megugrotta azt a szintet, amire számítottam. 


Itt nem akarnak főételeket kreálni a palacsintából, elsősorban az édes ízekben utaznak (sós verzióból csak mutatóban akad pár darab), azokból viszont hatalmas a választék, és mindegyik kétféle méretben (normál vagy óriás) kérhető. Az étlapon igazán vonzó összeállítások szerepelnek (például karamellás-körtés, zserbós), de épphogy elkezdtem ezeket nézegetni, amikor a kiszolgáló tovább növelte a zavaromat, és felhívta figyelmemet az aktuális újdonságokra. Ezek még szimpatikusabbak voltak, így végül egy normál snickers-es (425 Ft) és egy óriás mákos gubás (820 Ft) mellett döntöttem.


Természetesen frissen készítik el a palacsintákat, de így is csak pár percet kellett várnom, amíg elém került a képen látható tányér. Pozitívum, hogy odafigyelnek a tálalásra, az pedig még jobb, hogy ezzel nem a minőségről akarják elterelni a figyelmet. A mákot belesütötték a tésztába, a tölteléket pedig a vaníliapuding jelentette, ami enyhén citromos volt, ennek köszönhetően nem vált túlságosan édessé. Mivel imádom a mákot, nem bántam volna, ha a krémbe is jut belőle, de így is végig határozottan érezhető volt az íze, és a palacsinta nem csak a nevében emlékeztetett a gubára.


A snickers által inspirált összeállítás viszont még ennél is jobban bejött. Pedig igazából nincs benne semmi extra, de nem is extrának kell lennie, hanem finomnak. Jó tészta, csokis-karamellás krém és némi mogyoró - mindössze ennyi kellett egy szuper desszerthez. A méretek közül inkább a kisebbet ajánlom, szerintem két különböző ízzel jobban jártok, mint egy óriás palacsintával, és ebből a választékból abszolút nem nehéz jókat találni.


Nem tudom, létezik-e olyan, hogy gourmet palacsintázó, de, ha igen, akkor a Regde határozottan ebbe a kategóriába tartozik! Ha egyszerűen csak sok palacsintát akartok enni, akkor persze jobban jártok egy olcsóbb, egyszerűbb változattal (vagy még jobban, ha otthon készítitek el), viszont amennyiben a szokásos ízeknél különlegesebb desszerthez van kedvetek, akkor a Regde a megfelelő célpont.

Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00

2017. augusztus 21., hétfő

The Donut Library

Tudjátok, miért ne menjetek egy fárasztó futás vagy edzés után, éhesen egy fánkozóba? Mert könnyen előfordulhat, hogy ilyesmi lesz a végeredmény:


Eredetileg csak egy kisebb adag édességet akartam, viszont túl nehéz volt dönteni, szóval ez lett belőle. Aztán, ha már így alakult, és ötféle ízt is megkóstoltam, gondoltam írok egy bejegyzést a The Donut Library-ről. Igazság szerint sok újdonságot nem tudok elmondani, hiszen nagyon hasonló a helyzet, mint a korábban már bemutatott fánkozók (The Box Donut, Fánki Donuts) esetében. Az alaptészta puha, egészen könnyű, enyhén édes, ezt tuningolják különböző töltelékekkel, mázakkal és egyéb extrákkal. Az árak a szokásos 400 forint környékén mozognak, a választékban pedig a klasszikus ízek mellett helyet kapnak a kreatív szezonális változatok is. Szerintem az utóbbiak alapján érdemes célpontot választani, ha fánkozni szeretnétek. A dupla/tripla csokisat mindegyik helyen jól készítik el, így inkább az lehet a döntő szempont, hogy hol milyen különlegességet kínálnak.


A TDL-ben összeválogatott csapat kóstolását a mogyorós fánkkal kezdtem, és kapásból elég magasra került a léc. Pár falat urán örömmel tapasztaltam, hogy nincs őrült cukorsokk, sőt még a mogyoró sós íze is kap némi teret.



A Grande Chocolate fantázianevű, nem meglepő módon masszívan csokis finomság volt a következő, és szerencsére ebben sem volt eltúlozva a cukor. Persze ez már édesebb volt, mint az előző, de még éppen nem annyira, hogy az már sok legyen, és minden más ízt elnyomjon, így érződött, hogy a krém és a máz is jó minőségű alapanyagokból készült. Egyedül a pisztáciás fánk nem győzött meg: pont olyan volt, mint amikor megpróbálják mesterségesen reprodukálni a pisztácia ízét, de nem igazán sikerül, és ettől kicsit “műanyag” hatású lesz az egész.



Még jó, hogy nem ezt hagytam utoljára, mert így a két nyári összeállítás (mojito és limonádé) határozottan visszabillentették a mérleg nyelvét a pozitív irányba. Mindkettő ideális választás kánikula esetére, ugyanis a lime-os illetve citromos ízeknek köszönhetően annyira hűsítőek, amennyire az egy édességtől elvárható. Szóval a The Donut Library is felkerült az ajánlott fánkboltok listájára, ha süti helyett, valami más desszertre vágytok, akkor itt tuti megtaláljátok a Nektek valót. Arra azért számítsatok, hogy a nyitva tartás utolsó 1-2 órájában már igencsak lecsökken a választék, érdemes inkább napközben menni.
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00