Madal Food

A Madal kávézóról már több éve írtam, és azóta is megfordultam párszor a Ferenciek terén lévő egységükben, de az Alkotmány utcaiban még nem jártam. Most viszont konkrétan azt vettem célba, mert ott a kávézóval együtt egy vegán étterem is működik.

Vagyis inkább tésztabár, mert az étlap nagy részét a tészták teszik ki, aminek azért örültem, mert ez egy olyan étel, amiből gyakran a hagyományos helyeken is valamilyen húsmentes verziót szoktam enni. Itt minden nap négyféle szószból lehet választani, a kínálat folyamatosan cserélődik, ahogy a napi leves is mindig más. Ezeken kívül van még hamburger és quesadilla.

Én egy nagy adag teljes kiőrlésű tésztát kértem (1690 Ft, a sima és a gluténmentes is ennyibe kerül) az Alfredi do Zucca elnevezésű ízesítésben. Ez egy kissé pesztóra emlékeztető, de annál erősebb fűszerezésű kesudiós szósz volt, aminek a tetejére pirított tökmagot, napraforgómagot és kifejezetten finom növényi sajtot szórtak. Tökéletes állagú tészta, karakteres ízek, és nem csak a nevében “nagy”, hanem tényleg bőséges adag - ezúttal sem hiányoztak az állati eredetű összetevők, ez az étel így is abszolút teljes volt. Az pedig külön szuper, hogy nem kellett utána messzire menni egy finom kávéért.

A Madal Food honlapját is érdemes meglátogatni, ahol nem térítő vagy lelkiismeret-furdalást keltő jelleggel, inkább ismeretterjesztő céllal írnak a vegán táplálkozásról, például arról a gyakran felmerülő kérdésről, hogy milyen ételekkel lehet megoldani a szükséges mennyiségű fehérje bevitelét. Szerintem ez a jó irány, nem agresszív módon terjeszteni a vegánságot, hanem ötleteket és finom alternatívát mutatni a húsvesőknek, a Madalban pedig ez elmélet és gyakorlat szintjén is megtörténik.

Facebook: Madal Food
Honlap: madalfood.hu
Cím: Alkotmány utca 4.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:30-16:00

Namgyal Momo Tibeti Étkezde És Teázó

Éppen egy másik helyre indultam ebédelni, amikor először megláttam a Namgyal Momo-t, és a tibeti gyorsétterem annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy inkább ide ültem be.

Lelkes voltam, mert még sosem kóstoltam tibeti kaját, és az sem vette el a kedvemet, hogy az ételeket nem frissen készítették, hanem már egy ideje ott álltak a pultban, és csak meg lettek mikrózva. A fogások többségének jakhús az alapja, amit többféle ízesítésben lehet kérni, van például spenótos, gombás és babos is. Az étlap másik részét a momo teszi ki, ez egy töltött tésztagombóc, leginkább a kínai bao-hoz tűnik hasonlónak. A jak izgalmasabbnak tűnt, ezért abból választottam a csípős verziót, ami kissé vakmerő döntés volt egy ázsiai kifőzdében, főleg mivel Namgyal (időközben kiderült, hogy az étterem névadója és tulajdonosa áll a pult mögött) is figyelmeztetett, hogy erős lesz.

Tényleg nem egy óvatosan fűszerezett kaja volt, csípett rendesen, de nagyon ízlett. A hús egyszerre emlékeztetett a marhára és a borjúra (aki csak a szárnyasokat kedveli, annak szerintem nem fog bejönni), magában talán száraz lett volna, de a szaftos, paprikás szósszal már egyáltalán nem volt az. Járt mellé köretként két darab tigmo, vagyis tibeti kenyér is, ami gyakorlatilag csigaformában feltekert tészta, és ezekkel együtt elég tekintélyes adagot kaptam 1200 forintért.

Teljesen jóllaktam, a diós baklavát (400 Ft) már inkább csak a szemem kívánta. Nem úgy nézett ki, mint ami a gyros-büfékben szokásos, és az állaga is eltért azoktól. Ez egy tömörebb, szárazabb változat, ami kevésbé édes, viszont jobban érvényesül benne a dió íze. A tömörsége miatt kicsit nehezen birkóztam meg vele, frissen talán más lenne a helyzet, de így nem igazán tudott meggyőzni.

A Namgyal Momo hangulata viszont nagyon tetszett, sem a zenét, sem a zászlókat és képeket nem éreztem erőltetettnek vagy soknak, itt simán beleillettek az összképbe. Érdekes ellentét, de ez egy olyan gyorsétterem, ahol ki lehet szakadni a hétköznapok pörgéséből, és legalább egy étkezés erejéig lelassulni.

Facebook: Namgyal Momo Tibeti Étkezde És Teázó
Cím: Bakáts tér 9.

Nyitva tartás:

H-SZ: 10:00-22:00

Gulyásbomba

A Gulyásbomba ötlete egyből szimpatikus lett, amikor bő egy éve az első, gödöllői egységükről olvastam. Azóta már több helyen árulják a street food-dá változtatott pörköltet, és múlt héten végre Budapesten is nyitottak egy bódét. Gyorsan elmentem megkóstolni, és az a helyzet, hogy ez az ötlet a gyakorlatban is megállja a helyét.

De miről van szó konkrétan? Előre elkészített, adagonként lefagyasztott pörköltről, amit hot dog-szerűen kiflibe töltenek, és így a végeredmény az utcán is kényelmesen, mindenféle maszatolás nélkül elfogyasztható. Marha,- csirke,- vagy sertéspörkölt közül lehet választani (a vegák kérhetnek lecsót), kifliből pedig van sima, erős paprikás és korpás. Csalamádé mindegyikhez jár, ezt szintén kifliben kapjuk.

A sertéshúsost (1200 Ft) próbáltam ki korpás kifliben, és amilyen egyszerű az egész étel, annyira szuper. A pörköltön nem érződött a fagyasztás hátránya, akár azt is elhittem volna, hogy frissen készült, a kifli pedig pont olyan állagú, hogy a szaft csak megpuhítsa a belsejét, de ne áztassa át teljesen. Tényleg veszély nélkül meg lehet enni akár séta közben is, és az adag éppen megfelel egy átlagos főétkezésnek, mert a méretéhez képest meglepően laktató kajáról van szó.

Az állandó kínálat mellett most éppen szarvaspörkölt is szerepel a választékban, gondolom csak egy ideig, aztán majd valami más lesz helyette. Ez plusz egy ok, hogy érdemes legyen időről időre megállni a bódénál, mondjuk egyelőre annyira tetszik az ötlet, ahogy egyébként sem fogom egyhamar megunni a Gulyásbombát.

Facebook: Gulyásbomba
Honlap: gulyasbomba.hu
Cím: Szent István körút 9.

Freyja

Amikor először hallottam a Freyja-ról, kissé kételkedtem benne, hogy egy croissantozó működőképes ötlet lehet-e Magyarországon. A legtöbb boltban (és sok pékségben) kapható croissant ugyanis nem más, mint egy leveles tésztás, száraz, minőségéhez képest drága kifli, és a siker érdekében arról kell meggyőzni az embereket, hogy ez a péksütemény tud ennél sokkal finomabb is lenni, amiért megéri többet fizetni. Az viszont mindig szimpatikus, ha egy hely ennyire egy termékre fókuszál, hiszen ebben az esetben azt muszáj jól csinálniuk. A Freyja-ban pedig tényleg piszkosul értenek a croissant elkészítéséhez!

Mondjuk nem adják olcsón, a sima 400, a töltöttek pedig 800 forintba kerülnek. Utóbbiból hatféle ízesítés volt, amikor ott jártam, édes és sós verziók közül is lehetett választani. A kíváncsiság és a döntésképtelenség miatt hármat is megkóstoltam, de elég tömény, laktató ételről van szó, normális esetben kettő bőven elég lett volna.

A paprikakrémes-kéksajtos-rozmaringosban a finom, karakteres ízű töltelék mellett azért érezhető maradt a tészta, ami önmagában is nagyon bejött. Könnyű, lágy, a rétegek szépen elválnak egymástól, nem száraz és nem is túl zsíros - vagyis szuper alapot biztosít a legalább ennyire jó töltelékeknek.

A csokoládékrémes-mogyorós is nagyon ízlett, de egyértelműen a pisztáciás lett a kedvencem. Ezzel a zöld szörnnyel egyszerűen nem tudtam betelni, annyira el volt találva benne a krém, számomra simán felért egy jobbféle süteménnyel. Ezek után már azt sem tartottam túlzásnak, hogy díszdobozban is lehet kérni a croissant-okat, ha valakit szeretnétek meglepni egy igazán deluxe reggelivel, akkor ez tökéletes választás. Az pedig külön öröm, hogy a Freyja-ban a kávéra is odafigyelnek, amit itt ittam, azzal egy újhullámos kávézóban is elégedett lettem volna.

Facebook: Freyja- the croissant story
Cím: Szövetség utca 12.

Nyitva tartás:

H-P: 8:00-18:00
SZ-V: 8:00-14:00

ONO Poké Bowl Bar

Az ugye nem meglepetés, hogy a hawaii pizzának valójában nincs köze Hawaii-hoz (sőt, az ananásznak semmi keresnivalója a pizzán). De akkor mit esznek azon a szigeten az emberek? Például poké bowl-okat, ami az egyik tradicionális egytálételük. Ezt általában friss, nyers hallal (a ‘poké’ szó azt a vágástechnikát jelöli, amivel a halat feldarabolják), különböző zöldségekkel és valamilyen gabonakörettel készítik, és természetesen azért hozom szóba, mert Budapesten is nyílt egy étterem, ahol meg lehet kóstolni.

Az ONO Poké Bowl Bar étlapja úgy épül fel, mint ami a hasonló helyeken szokásos: vannak fix tálak, de olyan kedvünk van, szabadon válogathatunk az összetevőkből, akár a hal is simán lecserélhető csirkére vagy tofura. A pult is olyan, mint mondjuk egy salátabár esetében, egymás mellett sorakoznak az alapanyagok, amik között vannak különlegesek is. Választhatunk például quinoás cukkinitésztát, edemame babot vagy éppen wakame algát.

Én ezúttal nem legóztam, hanem a Salmon Soul nevű összeállítást kóstoltam meg, amiben lazac, citromos szójaszósz, enoki gomba, wakame, retek, uborka, bébi spenót, wasabis mogyoró, szezámmag és mangó volt. A normál adag 2190 forintba került (a kicsi 1760 lett volna), és a nagy forgalom ellenére is 10 percen belül elkészült. Meglepődtem, hogy egy szimpla hétköznap este is ekkora volt a pörgés, pedig az ONO nem a bulinegyed közepén van, de ebből is látszik, hogy a Bartók Béla út is egyre népszerűbb, az emberek pedig kíváncsiak az új ételekre.

Ez a lelkesedést pedig abszolút érthető a Poké Bowl-ok esetében. A tálalás hibátlan volt, és mivel a feltétek alatt elég sok rizstészta lapult, ezzel az adaggal teljesen jóllaktam. Egyedül a mogyoróból kaptam a többi összetevőhöz képest kevesebbet, de ezt inkább a sietségnek tudom be, nem a spórolásnak, hiszen amúgy sem ez a legdrágább hozzávaló, és például a lazaccal nem fukarkodtak. A mangótól kicsit féltem, hogy mennyire fog passzolni a képbe, de egyáltalán nem lógott ki. Alapból sem volt túl édes a citromos szójaszósszal párosítva pedig szuper lett az íze.

Ha valaki valami nagy különlegességre válik, az lehet, hogy ebben a tálban csalódni fog, mert nem nyújt óriási extrát a már ismerős ételekhez képest, ha viszont egy kiadós, egészséges, finom kaját szeretnétek, ami azért el is tér a szokásostól, akkor jó helyen jártok. Egyékbént az is járható út, hogy saját bowl összeállításakor csak az egzotikusabb hozzávalókat válogatjátok ki, úgy már biztosan izgalmasabb lesz az összhatás. Mivel engem a Salmon Soul eléggé meggyőzött, könnyen lehet, hogy vissza fogok térni egy ilyen kóstolásra is.

Facebook: ONO Poké Bowl Bar
Honlap: www.pokebowl.hu
Cím: Bartók Béla út 34.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:30–22:00
CS-SZ: 11:30–23:00

Empanada Story

Amikor az Eleche-ben jártam, eléggé ízlett az empanada névre hallgató töltött tésztabatyu, ezért utánanéztem, hol lehet még ilyent kapni. Nem kellett sokáig keresnem, hogy ráakadjak az Empanada Story-ra, akik sokféle ízesítésben árulják ezt az argentin ételt, ráadásul házhoz is szállítanak. Gyorsan összeválogattam pár szimpatikusat, leadtam a rendelést, és a beállított időpontban csöngetett a futár egy kartondobozzal a kezében.

Ebben sorakoztak egymás mellett a kis batyuk, amik nem nyomódtak össze és nem is lyukadtak ki, gyakorlatilag egyáltalán nem szenvedték meg a szállítást, szerintem helyben fogyasztva is így néznek ki. Ötletes húzás, hogy a tésztába sütött betűkódok és egy magyarázat segítségével egyértelműen tudni lehet, melyik milyen ízű lesz. A képen látható ‘SH’ például a Spicy Ham rövidítése, vagyis ez a pikáns marhás empanada volt.

Ilyent kóstoltam az Eleche-ben, és ez is egészen hasonló volt, a legnagyobb különbséget a méret jelentette: az Empanada Story-ban kisebb, körülbelül feleakkora egy darab, de ezek ár alapján (350-450 Ft) is inkább a snack kategóriába tartoznak. Előételként vagy mondjuk sörözés közbeni falatokként remek választást nyújtanak, de több darab akár főételként is megállja a helyét. Én négyet rendeltem, ami már elég laktató adag volt. Na, nem pukkadtam ki, de nem is maradtam éhes, és kifejezetten finom kaját ettem, szóval megérte.

Mindegyik verzió nagyon ízlett, a kolbászos-sajtos és a spenótos-parmezános is elég ütős, számomra azonban a paprikás csirkés volt a legkülönlegesebb. Bármennyire hihetetlenül hangzik, valóban magyaros ízvilágot tudtak csempészni ebbe az argentin fogásba, és igazán jól sült el ez a párosítás.

Ha a legközelebbi baráti összejövetelen szeretnétek előrukkolni valami ütős snackkel, szerintem ezzel jól jártok, sőt az Empanada Story rendezvények catering-jét is vállalja, ha esetleg nagyobb méretben gondolkodnátok.

Facebook: Empanada Story
Honlap: empanadastory.com
Cím: Nagymező utca 34.

Nyitva tartás:

H-CS: 10:00-22:30
P-SZ: 10:00-23:00
V: 10:00-22:30

IN Street Food

Nem sokkal az okonomijaki után újabb ázsiai street food-ok bukkantak fel Budapesten. Az IN Street Foodban a japán és a kínai konyhai fogásai közül is megkóstolhatunk egy-egy érdekes újdonságot.

A japán takojaki (vagy ahogy az étlapon magyarul szerepel: puffancs), egy búzalisztből készült, polipdarabkákkal ízesített tésztagolyó, amit külön erre a célra készített tepsiben sütnek meg. Van belőle vega változat is, de a tradicionális receptben mindig valamilyen felaprított tengeri herkentyű a töltelék. Három darab ilyen golyó 1000 forintba kerül, nagyobb adag esetén valamennyivel olcsóbbra jön ki, de még ezzel együtt sem egy teljes, laktató fogásként, inkább csak kóstolgatás céljából ajánlom ezt az ételt. Kipróbálni viszont mindenképpen érdemes, mert finom, és valóban új, izgalmas ízekhez lehet szerencsénk. Nem is nagyon tudnám semmi máshoz hasonlítani, a magyar gasztronómiában nincs ilyesmi.

A kínai palacsintánál (890 Ft) már adja magát az összehasonlítás azzal, amit mi palacsintának nevezünk, de valójában egészen másról van szó. Külsőre még akár ismerős is lehet, de a tészta sem a szokásos, a tölteléket pedig sok hozzávaló keveréke alkotja: gabona chips, kukorica, virsli, saláta, hagyma, szárított csirkehús, többféle szósz - és könnyen lehet, hogy van még olyan, ami most nem jut eszembe. Ez az étel is kifejezetten ízlett, jóval tartalmasabb volt, mint a takojaki, és nem kevésbé különleges, szóval a palacsinta szerintem jobban megéri. Aki mindezek mellé valami ázsiai italt is szeretne inni, az az IN Street Food-ban sokféle hideg és meleg bubble tea közül választhat, aki pedig mindenképpen ismerős ízekre vágyik, annak ott az étlapról kicsit kilógó sült kolbász. Mondjuk nem lepődnék meg, ha abban is lenne valami ázsiai csavar...

Facebook: Instreetfood
Cím: Teréz körút 23.

Nyitva tartás:

H-V: 10:00-22:00

Happy Churros

Amikor közel két éve az I Love Churros-ról írtam, azt tippeltem, hamarosan el fog terjedni ez az édesség Budapesten. Nos, ez nem jött be, az a hely már bezárt, és azóta is keresni kell, hogy hol lehet kapni, pedig a mexikói kajáldákban igazán elférne a taco-burrito-quesadilla trió mellett. Így viszont még mindig eseményszámba megy, ha olyan büfé nyílik, ami nem pusztán felveszi a palettára a sült tésztarudakat, hanem ez az egyetlen termék. Ezért kíváncsian vártam, hogy az Allee-hoz költözött Happy Churros bódé mikor indul be, és rövid időn belül ki is próbáltam. 

Egy adag churros 990 forintba kerül, ez 5 darab fánkot és egy választható szószt tartalmaz. Nincs zsákbamacska, a pultra kitett “modellen” látjuk, hogy fog kinézni, és ez tényleg megfelel a valóságnak. Van édes és sós-fűszeres íz is, az utóbbit eddig még sehol nem láttam, de már régen ettem churros-t, és nem akartam csalódni, ezért a kisebb kockázat érdekében inkább maradtam az édes változatnál, amihez karamellás szószt kértem.

Az ételt egy papírtölcsérben kapjuk meg, így sétálás közben is könnyen lehet mártogatni és falatozni. A fánk frissen sült, nem volt túl cukros vagy olajos, és még a szósszal együtt sem brutálisan édes, szóval kifejezetten ízlett. Igazából nincs benne semmi extra, ez egy elég egyszerű desszert, de már önmagában annak is örültem, hogy kaptam. Most már tényleg elterjedhetne! 

Facebook: Hapy Churros
Cím: Kőrösy József utca

Nyitva tartás:

H-CS: 11:00-20:30
P-SZ: 11:00-21:00
V: 11:00-19:30

Zabáljcsak + Bank3 @ Street Food Fesztivál

Szerettem volna enni egy jó hamburgert a hétvégén (persze valami új helyen, hogy a blogon is érdemes legyen írni róla), és úgy gondoltam, a Street Food Fesztiválon nagyon nem lőhetek mellé, ott biztosan találok majd szimpatikusat. Így is lett, elég erős volt a választék, nehezen tudtam eldönteni, melyik ígéretes food truck-ot próbáljam ki. Végül a klasszikus hamburgertől elcsábultam a pulled pork szendvicsek felé, és a Zabáljcsak-ot választottam.

Jókat hallottam róluk, tetszett a kínálatuk, és azt is biztató jelnek találtam, hogy a pulton ott állt a Magyar Barbecue Szövetség etikai kódexe. Ezel szerint komolyan gondolják a sütögetést.

Az “Onion” nevű szendvicset választottam (2000 Ft - egyébként nagyjából hasonló áron voltak a főételek a fesztivál többi kocsijánál is), és sajnos pont a névadó hagymalekvár volt az, amit legkevésbé éreztem benne, de még ezzel együtt is nagyon ízlett. A hús mellett házi barbecue szószt, vörös cheddar sajtot és fokhagymás tejfölt tettek a ciabattába, aminek megpirították ugyan a belsejét, de azért elég gyorsan elázott, viszont ezt ebben az esetben egyáltalán nem bántam. Egyrészt, mert még így is meg lehetett fogni, nem hullott szét, másrészt pedig, egy ilyen szendvicsnek, ennyire szaftosnak kell lennie. Ezzel a kajával egyszerűen nem lehet finomkodni, főleg akkor nem, ha azt egy Zabáljcsak nevű food truck árulja. Ez tényleg egy zabálnivaló pulled pork szendvics volt, ami minőség és mennyiség tekintetében is igazán meggyőzött.

Azért, ha már ott jártam, nem jöttem haza édesség nélkül és átsétáltam a Bank3 mobil verziójához, a Palacsintruck-hoz. Amikor az éttermükben jártam, úgysem kóstoltam az édes óriáspalacsintájukat (a sós viszont nagyon ízlett), szóval most kértem egy twix-eset, ami 1200 forintba került és elég durva adag desszert volt. A szokásosnál kicsit vastagabb tésztába Twix csokit és nutellát tettek, utóbbiból a palacsinta külsejére is bőven került, majd az egészet meglocsolták karamellás öntettel, hátha a csokiban nem lenne elég. A végeredményt cukorbetegeknek nem igazán ajánlom, édesség-mániásoknak viszont annál inkább, nem fognak benne csalódni. Pont jó folytatás volt a szendvics után, mert ez sem egy óvatoskodó, gourmet cucc, hanem egy masszív, laktató desszert.

Manu+

A Pizza Manufakturát már többször is dicsértem a blogon, mindig az első opciók között jut eszembe, ha jó pizzát akarok enni, viszont a tulajdonosok által nyitott új helyen eddig még nem jártam. Pedig a Manu+ már több, mint egy éve elindult, szóval éppen ideje volt pótolni ezt a hiányosságot.

Belépés után olyan érzésem volt, mintha nem először járnék itt, hiszen sok a Manufakturából már ismerős elem: a körítés például ugyanolyan minimál. Egy totál egyszerű helyiségben, evőeszközök nélkül ehetjük a kartonlapokon tálalt, nápolyi stílusú pizzákat. A feltétek a Manu+ esetében még olaszosabbak, és összesen nyolcféle verzió szerepel az étlapon, amik közül három 1500, a többi öt pedig 2000 forintba kerül. Ezek a vendégek előtt készülnek el pár perc alatt, és jó nézni, milyen egyszerűséggel történik mindez. A hosszú kelesztésű tésztára ráteszik a feltéteket, aztán az egészet betolják az 500 fokos kemencébe körülbelül egy percre, és már kész is.

A szalámis pizzát kóstoltam, vagyis a san marzano paradicsomból készült szósz tetejére napoli szalámi, mozzarella, olívaolaj, gomba, grana padano sajt és bazsalikom került. Az íze pedig hozta az erős közepes szintet… na jó, ez persze csak egy rossz vicc, a pizza elképesztően finom volt! Nehezen tudtam ezt elképzelni, de talán még a Manufakturához képest is előrelépést jelent, szóval jogosnak érzem a ‘+’-jelet a névben. A vékony és puha tészta ezen a szinten már természetes, viszont az önmagukban is szuper feltétek olyan frankón harmonizáltak egymással, hogy minden falat egy élmény volt. Oké, ez így leírva túlzásnak tűnhet, de kóstoljátok meg, és tudni fogjátok, mire gondoltam. Ezért a pizzáért kétezer forint nagyon jó ár, sok helyen ennél drágábban sem tudnak fele ilyen finomat készíteni. De talán jobb is ez így, mert, ha mindenhol ez lenne az általános minőség, akkor túl nagy lenne a kísértés, hogy naponta pizzát egyek.

Facebook: MANU+
Cím: Múzeum körút 7.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:00-20:00