2019. április 13., szombat

Bánh Mi

A vietnámi ételek közül eddig csak a pho-t ismertem, és az eléggé bejött, szóval amikor észrevettem a Bánh Mi szendvicsezőt (vagy bánh mi-zőt, hiszen a név vietnámi szendvicset jelent), egyből tudtam, hogy itt ki kell próbálnom valami érdekeset. Ez egy meglepően apró, mindössze pár négyzetméteres hely, belépés után el is bizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy itt tényleg olyan kaját fogok-e kapni, amiről érdemes lesz írni. Arra gondoltam, ha kapok egy nem extra, de teljesen korrekt szendvicset (mint mondjuk a Street Bistro-ban), akkor túl nagy baj már nem lehet.


Igyekeztem a tízféle húsos és két vega opció (mindegyikről van kép) közül kiválasztani azt, amelyik leginkább különlegesnek tűnt, és végül a májpástétomos, pörkölt fahéjas sertésfelvágottas mellett döntöttem. Az az összes szendvics ára egy ezres körül van, ez konkrétan 900 forintba került. A pult mögött álló lány összeszedte a szükséges hozzávalókat, szépen elrendezte azokat egy félbevágott bagettben, majd az egészet megpirította kicsit a kontakt grillben. Ha ezt az utolsó fázist hosszabb ideig teszi, és ropogósabb lett volna a bagett külseje, akkor semmibe nem tudnék belekötni, hiszen minden más nagyszerű volt.


Ránézésre nem tűnik nagy számnak ez a szendvics, ízre azonban igazán ütős. Nem vagyok nagy rajongója a pástétomnak, ez mégis nagyon ízlett, a felvágott hústartalmát elég magasra tippelem, jó a fűszerezése, a rizsecetben pácolt zöldségek és a koriander pedig még egzotikusabbá teszik az ételt. Nem túlságosan extrémek az ízek, nem áll messze attól, amire számítunk, ha elénk kerül egy jó szendvics, de kellően különleges ahhoz, hogy új élmény legyen. Emellett a bánh mi elég laktató is, szívesen megkóstoltam volna még egyet, de éreztem, hogy kettő már sok lenne belőle. Ha kezdetnek valamelyik hagyományosabb opciót próbálnátok ki, akkor válasszátok mondjuk a húsgolyósat vagy grillezett csirkéset, de egy esélyt mindenképp érdemelnek a vietnámi szendvicsek.

Facebook: Bánh Mì Szendvics Bár
Honlap: banhmibp.com
Cím: Wesselényi utca 34.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-22:00
V: 11:00-14:00

2019. április 6., szombat

Steamboo

A Steamboo-t már jóideje kinéztem magamnak, de az igencsak szűk nyitvatartási idő (napi 3 óra) miatt idáig váratott magára a látogatásom. Szabó Győző étterme a Belvárosi Piac sarkában található, és a hely fő (majdnem egyetlen) fogását a gőzölt golyók jelentik. Ezek alapesetben rizsből készülnek, amit nagyjából a sushi és a bao közti átmenetként tudok elképzelni, de ezúttal éppen a puliszka volt terítéken. Szóval a Steamboo klasszikus gombócait még mindig nem tudtam megkóstolni, viszont amit igen, az alapján határozottan kedvet kaptam, hogy később is visszatérjek.


Kétféle levesből és négyféle golyóból lehet választani, az utóbbiból 3 darab tesz ki egy adagot, ami 990 forintba kerül. A 3*2-es (1590 Ft) és a 3*3-as mix (1990 Ft) már jobban megéri, hiszen így egy darab olcsóbbra jön ki, többfélét meg lehet kóstolni, és egy adaggal úgysem lehet jóllakni. Levessel együtt még nagyobb a kedvezmény, a kis menüért (leves + 3*2 golyó) 2290 forintot fizettem.


A tejszínes-kapros lazacleves nagyon ízlett, nem mostanában ettem ennyire finomat. Bőven voltak benne puhára főtt lazacdarabok és a lé fűszerezését is tökéletesen eltalálták. Eddig szuper! A gombócokra kicsit várnom kellett, ezért meg tudtam figyelni az üzletmenetet. Jó volt látni, hogy Győző nem csak a nevét és az arcát adja a dologhoz, hanem a munkából is kiveszi a részét. Pultban áll, kiszolgál, beszélget a vendégekkel, és még jobban is csinálja, mint az átlagos pincérek. Végig kedves, közvetlen volt, kicsit sem éreztem azt, hogy ez nyűg lenne neki.



A golyók közül a vaddisznó kolbász krémeset, a garnélásat és a juhtúrósat kóstoltam meg, és a kreatív tálalás alapján egyből ki tudtam találni, melyik melyik. Mindhárom verzió puha, a gőzölésnek köszönhetően egészen könnyű volt és a töltelék íze dominált bennük. Érdekes párosítás egy ennyire egyszerű ételt, mint a puliszka, ilyen különlegességekkel feldobni, de a végeredmény önmagáért beszél. Egyértelműen érződik, hogy nem gagyi alapanyagokat használnak, már a juhtúró is jobb volt az átlagosnál, a garnéla és a vaddisznó kolbász pedig kifejezetten ízlett. A gombócok nem nagyok, a Steamboo nem ideális célpont az olcsó jóllakáshoz, viszont, ha szeretnétek kipróbálni valami újat és igazán finomat, akkor jó helyen jártok. Én biztosan meg fogom kóstolni a rizsgombócaikat is.

Facebook: Steamboo
Cím: Holt utca 13.
Nyitva tartás:
H-SZ: 12:00-15:00

2019. március 30., szombat

Tabáni Kakas Étterem

A sok modern street food és izgalmas külföldi konyha után ezúttal egy klasszikus magyaros étteremre vágytam, ahol egy nagy adag rántott-töltött valamit tesznek le elém a kockás abroszra. Most nem modern megközelítést és reformételeket kerestem, inkább az ismerős, házias ízeket. Ezeket pedig meg is találtam a Tabáni Kakas Étteremben.


Amikor beléptem, és megláttam az asztalterítő mintáját, egyből tudtam, hogy eltaláltam a kategóriát. Fura, de olyan ez, mint valami egyezményes jel, ahol ilyen van, ott biztosan nem fine dining falatokra kell számítani. Az étlap nem is cáfolt rá erre a feltételezésre, főleg különböző pörköltekből, kemencében sült húsokból és sokféle cordon bleu-variációból lehet választani. Első fogásnak a tejszínes fokhagyma krémlevest (690 Ft) kértem, ami finom volt, bár az én ízlésemnek kissé híg.


A főételek többségének kétezer forint körül van az ára, a Tabáni Kakas tehát nem mondható drága étteremnek. A dorozsmai sonkába tekert, rántott csirkemell például 1890 forintba került, és ezért cserébe, igazán nagy adagot kaptam. Gyakran járok úgy, hogy elsőre kevésnek tűnik, amit kihoznak, aztán mégis jóllakok vele, itt viszont rögtön láttam, hogy sok kaja került a tányéromra. A rántott ételeknél mindig kényes kérdés, hogy a panír mennyire szívja meg magát olajjal, ebben az esetben egyáltalán nem volt zsíros, meglepően ropogós tudott maradni. Feltételezem, ez nem azért volt így, mert az étterem a trendi és egészséges vonalra törekszik, hanem egyszerűen jól készítették el. Persze nem csak a panír érdekes, a benne lévő csirkemell és sonka okos párosítás, együtt nem szárazak, és passzol egymáshoz az ízük. A köretként kínált sült krumpli házi készítésű, nagyon finom, ez sem lett zsíros a sütés során. Nem spóroltak vele, önmagában is simán elég lett volna, de járt mellé még káposztasaláta és egy kis adag rizs is.


Tehát egy igazán kiadós, ízletes, és ehhez képest abszolút kedvező árú ebédet ettem a Tabáni Kakasban, amiben nem volt semmi kiemelkedő extra, mégis elégedetten távoztam (vagy inkább gurultam) utána, hiszen pont ezt kerestem. Miközben ettem, egy csapat külföldi fiatal jött az étterembe, és arra gondoltam, milyen szerencsés helyzet, hogy éppen itt ismerkednek meg a magyar gasztronómiával.

Facebook: Tabáni Kakas
Cím: Attila út 27.
Nyitva tartás:
H-SZ: 10:00-22:00
V: 10:00-17:00

2019. március 23., szombat

Darbar Friends

Igyekszem minél inkább előítéletektől mentesen, nyitottan állni az új helyekhez, hiszen sokszor előfordult már, hogy ott ettem valami igazán finomat, ahol abszolút nem számítottam volna rá. A Darbar Friends esetében azonban még a neten olvasott pozitív vélemények ellenére is bizonytalan voltam, ez a kis pakisztáni és indiai kifőzde első ránézésre nem valami meggyőző. 


Sőt, igazából másodikra sem az. A vendégtér nagyon kicsi, egyszerre hárman tudnak leülni, hogy az evéshez nem túl ideális székeken, a gagyi műanyag evőeszközök segítségével elfogyasszák, amit választottak, szóval érdemes inkább elvitelre kérni. A pultban található ételek többsége számomra ismeretlen volt, viszont egész jól néztek ki - még, ha ez a kép alapján nem is feltétlenül tűnik így. Jó ötlet, hogy a kis táblákon az elnevezések alatt egy rövid leírás is szerepel, ez megkönnyítette a választást, és nem kellett végigkérdeznem az eladót az összes kaja ízéről.



A chirke achari-ból kértem egy adagot (900 Ft), ez nem más, mint “pikáns grillezett csirkedarabok különleges fűszerekkel”. Alapból rizs jár hozzá köretként, de inkább a naan kenyeret (250 Ft) választottam, előételnek pedig egy krumplis samosát (300 Ft) ettem. Ez utóbbi egy indiai töltött tésztabatyu, és itt a krumpli pont megfelelő állagú volt benne, nem maradt nyers, de nem is főtt túl puhára. Oké, nem egy nagy művészet ezt ilyenre elkészíteni, de ezek után már bizakodtam benne, hogy a főétel sem lesz rossz. Kapásból pozitívum, hogy “rendes” hús került bele, és nem mócsingos cafatokkal kellett szembesülnöm. Tetszett a fűszerezése és az enyhe csipőssége is, nem nagy különlegesség, de a környéken lévő kínai gyorséttermeken már így is simán túltesz a Darbar Friends. A naan ízlett, nem jött be annyira, mint mondjuk a Wok & Tandoori Express verziója, de teljesen korrekt volt.



Mire végeztem az ebéddel a “lokálisan jó hely” kategória fogalmazódott meg bennem. Ide azokat az éttemeket, kávézókat, satöbbit sorolom, amiket érdemes kipróbálni, ha éppen útba esnek, viszont komolyabb kitérőt már nem tennék miattuk. Hogy ellenpéldát is mondjak: a Pizza Manufaktura vagy a Pékműhely kedvéért például szívesen meghosszabbítom a hazautat.

Facebook: Darbarfriends restaurants
Cím: Bocskai út 24.
Nyitva tartás:
H-SZ: 10:00-22:00

2019. március 9., szombat

PitaGorasz

Erre a helyre leginkább a neve miatt lettem kíváncsi. A sokadik, a többitől semmiben sem különböző gyros-büfé már nem igazán tud lázba hozni, viszont a PitaGorasz-ból ügyesen kikövetkeztettem, hogy itt valószínűleg a görög verziót készítik, az pedig közel sem olyan gyakori a Kálvin tér környékén. Az étlapot megnézve beigazolódott a sejtésem, de nem csak görög gyros-t, hanem például hamburgert és tépett malacot (elég fura a pulled pork-öt így leírva látni) is lehet itt kapni.


Én maradtam a gyros tálnál (1450 Ft), amit pár perc alatt elkészítettek, és egyből látszott rajta, hogy több szempontból is eltér a szokásostól. Már a tálalás sem tipikus a saláta és a tzatziki is egy-egy műanyag pohárba kerültek, a papírtálca nagyobbik részét pedig a hagymával megszórt és csípős szósszal meglocsolt hús, a krumpli, illetve a pita foglalja el. A krumpli hasábok helyett korong formában van kisütve, a pitát pedig csíkokra vágták.


Ezek még főleg a látványt érintő (de azért az ízt is befolyásoló) változtatások, az viszont már jelentősebb, hogy a csípősség a megszokottnál kevésbé nyomja el a hús ízét. Úgy általában nincs túl sok szósz, a salátát nem is áztatták el, inkább csak megfűszerezték a paradicsomot, uborkát és olívabogyót. Egyébként számomra ezek a zöldségek jelentették a tál gyenge pontját, de nem az öntet hiánya miatt, hanem azért túl hidegek voltak, és emiatt sokat veszítettek az ízükből.


A hússal, a pitával és a krumplival azonban kifejezetten elégedett voltam, és a tzatziki is ízlett. Annak pedig külön örülök, hogy PitaGorasz tényleg nem csak egy újabb tucathely a sorban, hanem bátran mertek változtatni az elterjedt szokásokon, és az újítások többsége jól sült el. Már pusztán ezért is érdemes tenni itt egy próbát, hiszen biztosan nem egy átlagos gyrost-t fogtok kapni, és talán éppen az új kedvenceteket találjátok meg.

Facebook: PitaGorasz
Cím: Kálvint tér 5.
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:30

Komachi Bistro

A Don Doko Don is jó példa rá, hogy a japán gasztronómia jóval sokszínűbb, mint a sushi különböző változatai, a Komachi-ban pedig még többet ismerhetünk meg a felkelő nap országának ételei közül. A don-ok mellett például ramen-ek és curry-k is találhatóak a választékban, mindegyik többféle ízesítéssel.


A sok opció között a nagyon igényes, részletes leírásokat és fotókat tartalmazó étlap segített eligazodni, de még így sem volt könnyű a helyzet, hiszen túl sok étel tűnt érdekesnek. Szerencsére van kóstoló szett, illetve a legtöbb fogásból lehet mini adagot is kérni. Így a tonkatsu curry (1980 Ft) mellé egy mini miso rament (720 Ft) rendeltem. Ez utóbbi a ramenektől megszokotthoz képest tényleg kisebb adag volt, viszont még így simán kitett egy normál tányérni hagyományos levest. Alaposan tele volt házi készítésű tésztával és zöldségekkel, és nagyon bejött az alaplé fűszerezése.


Egy ilyen tartalmas első fogás után már egyértelmű volt, hogy nem maradok éhes, és a főétel még laktatóbbnak bizonyult. Az étlap szerint a japán curry lágyabb, kevésbé erős ízű, mint az indiai rokona, ezt pedig meg tudom erősíteni, azok is bátran kóstolják meg, akik nincsenek oda a nagyon fűszeres ételekért. A tonkatsu curry-nél egy nagy adag rizs tetejére rántott sertéscsíkokat tesznek, ami részben ismerős lehet, mégis jócskán eltér a nálunk megszokott rántott hústól. A panír vékony, nem olajos, hanem nagyon ropogós, a hús pedig igazán omlós.


A rizzsel és a szósszal együtt elég masszív mennyiséget tesz ki, miután itt megebédeltem, vacsorára is csak valami apróságot ettem. Legközelebb szinte biztosan valamelyik kóstoló szetett fogom kérni, hiszen úgy tűnik, a kis adagok esetében sem spórolnak, és úgy még több ételt ki tudok majd próbálni egyszerre. Attól pedig nem félek, hogy egyhamar megunom a választékot, hiszen rengeteg az izgalmas fogás.

Facebook: Komachi Bistro
Honlap: komachi.hu
Cím: Kertész utca 33.
Nyitva tartás:
K-C: 12:00-15:00, 17:00-22:00

2019. március 2., szombat

Local Korner

A Local Kornerről már korábban is jókat hallottam, de valamiért mindig elbizonytalanított az, hogy ebben a pizzériában nincs konkrét étlap, hanem szabadon lehet válogatni a feltétek közül. Ezt valahogy fejben a vastag tésztás, “nem finom, de legalább sok” típusú pizzákkal kötöttem össze. De tévedtem, hiszen itt pont a vékony, olaszos verziót készítik, ráadásul igazán jól!


Egy pizza 1890 forintba kerül, ennyiért a sajton kívül 5 feltétet lehet rá kérni. Minden további egy-egy százassal dobja meg az árat, de 5 szerintem a többségnek úgyis elég. Van sajttal töltött szélű (+600 Ft) és teljes kiőrlésű (+200 Ft) tészta, az utóbbira egyből kíváncsi lettem. Először talán a hagyományost kellett volna megkóstolnom, de teljes kiőrlésűt alig készítenek valahol, szóval nem akartam kihagyni. Már felkészültem rá, hogy, ha esetleg csalódok benne, akkor azért pár nap múlva adok egy esélyt a simának is, de erre végül nem volt szükség, mert nagyon finom pizzát kaptam.


Oké, érezhető volt rajta, hogy nem fehér lisztből készült, ettől azonban nem rosszabb íze lett, csak egy kicsit más, és így még talán laktatóbb is. A feltétek nem kiemelkedőek, de teljesen jó minőségűek, és ízletesek, ha pedig valaki ennél többre vágyik, az válogathat a feláras, prémium kategóriás összetevők közül. A puha, vékony tésztát bőségesen megpakolják, ebben a formában elkészítve az olaszos stílus a magyar ízlésnek sem túl idegen, és attól sem kell félni, hogy kicsi lesz az adag.


A helynek laza, barátságos a hangulata, egy hatalmas firkafalon bárki hagyhat üzenetet vagy emléket, a mosdó előterét pedig képregény díszíti, amit ugyan nem néztem meg alaposan, de, ha jól vettem ki, akkor a Local Korner megalapításának történetét meséli el. Illetve van egy dicsőségfal is, ahova a két evős kihívás (az egyiknél sokat kell enni, a másiknál a csípőset kell jól bírni) teljesítésével lehet felkerülni, szóval a nagyétkű pizzakedvelők bátran próbára tehetik itt magukat.
Nyitva tartás:
H-V: 11:00-22:00

Local Korner Mini
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-21:30

2019. február 26., kedd

Zoska Reggeliző Kávézó

Jó látni, hogy Budapesten az emberek egyre szívesebben ülnek be valahova reggelizni, ez már nem számít olyan nagy extrának vagy különc dolognak, mint pár éve. A Zoska például nincs feltűnő helyen, szombat délelőtt mégis teljesen volt, folyamatosan cserélődtek a vendégek, nem állt le a pörgés. Nem tudom, hétköznap vagy napközben mennyire más a helyzet, de van egy olyan hangulata a helynek, ami miatt úgy képzelem, hogy olyankor sincs pangás.


Mondjuk az sem zavarna, ha igen, mert így számomra kissé nagy volt a nyüzsgés, jobban kedvelem a nyugodtabb környezetet. Ez persze ízlés dolga, a lényeg az, hogy a kiszolgálás a sok vendég ellenére sem adott okot panaszra, nem kellett sokat várnom, de nem volt futószalag-effektus sem. Az étlap nem tartogat nagy meglepetéseket: müzli, zabkása, tojásos ételek, szendvicsek és péksütemények közül lehet választani. Egy spenótos rántottát (850 Ft) plusz egy adag amerikai palacsintát (750 Ft) kértem vajjal, és egy bögre chai lattét (550 Ft) ittam ezek mellé.


A rántottához járt egy zsemle is, ami valószínűleg házi, de, ha nem is az, biztosan nem sima bolti tucattermék. Friss, puha és finom, a rántotta pedig olyan, amilyennek lennie kell. Sokféle extrát lehet kérni hozzá, és kiválaszthatjuk, hogy három vagy öt tojásból készüljön. Azért döntöttem a kevesebb mellett, mert nem akartam teljesen jóllakni már a pancake előtt. Abból úgyis 3 darab tesz ki egy adagot, szóval nem féltem tőle, hogy éhes maradok. Puha, lágy, önmagában enyhén édes a tésztája, amit tovább lehet fokozni gyümölcsökkel, lekvárral vagy akár juharsziruppal, de vajjal megkenve is kifejezetten ízlett.


Az ételek mellett a cetlikkel teleragasztott falak is említést érdemelnek. Rengeteg, a vendégek által itthagyott üzenetet lehet olvasgatni a post-iteken, és persze bővíthetjük is a gyűjteményt. Kreatív ötlet, és díszítésként is jól megállja a helyét.

Nyitva tartás:
H-SZ: 7:00-19:00

2019. február 18., hétfő

Fasírt Kitchen

Mostanában nagy divatja van a klasszikus ételek modernizálásának, a retro fogások egymás után esnek át ráncfelvarráson. Ezek után nem meglepő, hogy a fasírt sem tudta elkerülni a sorsát, nyílt egy olyan street food étterem, aminek nem csak a nevében szerepel ez a kaja, hanem az étlap is eköré épül.


Igaz ugyan, hogy a Fasírt Kitchenben van például rántott karaj, grillcsirke, hurka, kolbász és hétköznapokon ebédmenü is, de a választék legérdekesebb részét mégiscsak a különböző fasírtok jelentik. Négyféle ízesítésből lehet kérni 6 vagy 12 darabot, és szerencsére van “all in” válogatás is, ami mindegyikből 3-3 darabot tartalmaz, így kóstolgatáshoz ez az ideális. Egy ilyen adag 1590 forintba kerül, plusz 700-ért pedig sült krumpli és üdítő is jár hozzá.


Jó ötlet, hogy a szószok és fűszerek ki vannak rakva egy pultra, és mindegyikből szabadon lehet venni. A pikáns sörös mustárt illetve a citrusos majonézt próbáltam ki, tetszettek, de nem estem velük túlzásba, mert inkább a fasírtok ízére voltam kíváncsi. A hagyományos változattal kezdtem a kóstolást, és már annál is látszott, hogy itt odafigyelnek a minőségre. Ez a fasírt csak azért “hagyományos”, mert nincs semmi extra az összetevői között, egyébként lényegesen jobb a kifőzdékben, menzákon megszokottnál. A roppanós panír tömör, de nem túl száraz belsőt rejt, így a golyók a kis méretükhöz képest meglepően tartalmasak. A különlegesebb fasírtok (kacsás, velős, szarvasgombás marha) közül a velős jött be legjobban, nagyon ízlett, az omlós, szinte krémes állaga pedig kifejezetten tetszett. Ha rangsorolnom kellene, a sor végére a marhásat tenném, de az sem volt rossz, csak többet vártam tőle, azt hittem, jobban érezhető lesz a marhahús íze. Az ötlet határozottan működik, a fasírtokban jól keveredik a street food és a kifőzdék világa, gyorsan elkészülnek, finomak és laktatóak. 


A kisebbik adagot inkább menüben ajánlom, de a 12 darab már önmagában is kitesz egy étkezést. Egy brokkolisalátát (490 Ft) azért kértem mellé, hiszen elég érdekesnek tűnt, és telitalálat volt. Aki nem szereti a brokkolit, annak persze nem ajánlom, de aki hozzám hasonlóan igen, az mindenképpen kóstolja meg, mert iszonyú finom! 

Nyitva tartás:
H-SZ: 11:30-22:00
CS: 11:30-22:00
P-SZ: 11:30-01:00

2019. február 12., kedd

Jacques Liszt

Amikor legutóbb nagyon megkívántam valami péksüteményt, úgy döntöttem, ezúttal a közeli, jól bevált pékség helyett kipróbálok egy újat. Nagyot azért így sem kockáztattam, mert a Jacques Lisztről eddig csupa jót hallottam, viszont emiatt magasabb elvárásokkal is érkeztem az Apáczai Csere János utcai üzletbe.


A választék jelentette az első pozitívumot, igazán sokféle, guszta pékáruval volt tele a pult, köztük a kihagyhatatlan klasszikusok (kakaós csiga, túrós táska), teljes kiőrlésű változatok, és extrább ízesítésű különlegességek is. Egy darab nagyjából 350-400 forintba kerül, szóval ez a hely nem az olcsó mezőnybe tartozik, de a kézműves pékségek között azért nem kirívó az árazás. 


Annak érdekében, hogy minél többet meg tudjak kóstolni a termékeik közül, kértem egy túrós táskát és egy mogyorókrémes croissant elvitelre, két csigát (teljes kiőrlésű kakaós és diós-narancsos) pedig helyben fogyasztottam. Ez utóbbiak ránézésre valahogy nem tűntek túl frissnek, de szerencsére a látszat csalt, mert az ízük abszolút nem okozott csalódást. Mindkettőbe bőven jutott töltelék, a tésztájuk pedig enyhén ropogós volt, de nem túl száraz, a kakaós cseppet sem látta kárát annak, hogy nem hagyományos liszttel készült. A diósban a narancs ízét magamtól nem ismertem volna fel, a benne lévő lekvár(?) számomra a kelleténél kicsit édesebb volt, de azért így is ízlett.


A croissantról a képen is jól látszik, hogy nem csak nyomokban tartalmazza a mogyorókrémet, hanem gyakorlatilag azzal van tele. Külön oda kellett figyelnem, hogy a tésztát magában is meg tudjam kóstolni, de úgy is finom, puha volt. Összességében elég tömény ez a cucc, de nutellarajongóknak kötelező, imádni fogják! A túrós táska sokkal visszafogottabb, az “csak” egy ismerős péksütemény igazán jól elkészítve. Lágy tészta, jól ízesített töltelék, nem is kell ezt ennél jobban bonyolítani.


Mivel minden ízlett, amit Jacques Lisztnél kóstoltam, nem meglepő, hogy az egész pékséget ajánlom, próbáljátok ki, hiszen nem véletlenül van jó híre!
Nyitva tartás:
H-P: 7:00-19:00
SZ: 7:00-14:00