Tortavár Cukrászda

Már kezdtem azt hinni, 500 forint alatt egyszerűen lehetetlen olyan süteményt kapni amiben nem egy csomó cukor hozzáadásával próbálják ellensúlyozni a silány minőségű alapanyagokat, amikor rátaláltam a Tortavárra. Oké, az Édes Sári még mindig szuper hely, de, ha éppen nem azon a környéken járva kívántam meg valami desszertet, akkor két fő forgatókönyv fordult elő: vagy csalódtam, vagy mélyebben kellett a zsebembe nyúlnom.

Ezért okozott kifejezetten kellemes meglepetést ez a cukrászda, hiszen itt 300 forint körüli áron lehet baromi jó sütiket kapni. A citromos máktorta (320 Ft) például erősen ajánlott, a két íz remekül egészíti ki egymást, már akkor is elégedett lennék a hellyel, ha csak ezt kóstoltam volna meg. De kértem egy szeletet a meggyes-áfonyás csokitortából (320 Ft) is, ami annyira zseniális volt, hogy azt szavakkal nem lehet visszaadni. Ezt egyszerűen minden csokikedvelőnek ki kell próbálnia, de cseppet sem csodálkoznék, ha a többieket is megtérítené. Tényleg nem kell cukortúladagolástól tartani, pont annyira édes a cucc, amennyit a brutálisan, de mégis lágyan kakaós piskóta és krém megkövetel. Ha mégis inkább valami sós finomságra vágytok, akkor is jópár apró falatka közül választhattok. A pogácsák (van káposztás, sajtos, túrós, tökmagos - mindegyikből 220 Ft 10 deka) például köröket vernek a franchise-ok hasonló termékeire, a puha, omlós tészta ízére nagyon könnyű rákattanni.

Mindezek mellé az már csak bónusz, hogy a capuccino is teljesen korrekt, a kiszolgálás pedig hibátlan. A vendégek többsége a környékről érkezett és már ismerték egymást az eladóval, de egy pillanatra sem éreztem magam kívülállónak, hanem éppen ellenkezőleg: családias volt a hangulat. Ha a közelben laknék valószínűleg én is gyakran beugranék a Tortavárba, hiszen nem sok helyen árulnak ennyi pénzért ilyen remek sütiket. Többé már nem kérdés, hova menjek édességért, amikor a Mammut felé van dolgom.

Update: most látom, hogy ehhez a helyhez kötődik a tavalyi cukormentes országtorta megalkotása - így aztán tényleg nem meglepő, hogy nem brutálédes sütikkel traktálják a vevőket.

Facebook: Tortavár Cukrászda
Honlap: www.tortavar.hu
Cím: Keleti Károly utca 25.

Nyitva tartás:

H-P: 10:00-18:00
SZ-V: 10:00-16:00

Burger Pizza Stop

Az esetek többségében olyan helyekről írok, amik a maguk kategóriájában igazán magas minőséget képviselnek vagy valami különlegességet kínálnak, és bármelyik esetről is legyen szó, ezt bizony meg kell fizetni. A mostani bejegyzés alanya viszont a nagyon kedvező áraival hívta fel magára a figyelmemet, és azzal, hogy ehhez képest teljesen korrekt kaját adnak. Az ugyanis egyáltalán nem megszokott, hogy a 45 centis pizzák árai 1200-tól 1800 forintig terjednek.

Így hát kissé szkeptikusan, de annál kíváncsibban indultam meg a Ráday utca felé, hogy megnézzem, mégis mit adnak ennyi pénzért. Egy aprócska helyről van szó, ahova nem is lehet beülni, csak az utcáról tudunk kérni hamburgert vagy pizzát elvitelre. Kiszállítás egyelőre nincs, január vége felé már tervezik a beindítását, de ha idetelefonáltok, akkor elkészítik a rendeléseteket, mire ideértek. Én nem így tettem, ezért nagyjából negyed órát kellett várnom, amíg elkészült a pizzám, és, hogy addig se fagyoskodjak, kaptam egy forró teát ajándékba. Figyelmes gesztus, ami még szimpatikusabbá tette az amúgy is kedves kiszolgálást.

Aztán kezembe kaptam a dobozt, és siettem haza, hogy minél hamarabb nekiugorhassak az igencsak jó illatokat árasztó kajának. A “Negyedeld” nevű pizzát (1500 Ft) választottam, ami a margherita, a magyaros, a vega valamint a kolbászos összeállításokból tartalmaz egy-egy negyedet. Ez nem csak akkor jó döntés, ha sok különböző feltétet szeretnétek megkóstolni, hanem például egy nagyobb társaság esetén is, hiszen jó eséllyel mindenki talál egy számára szimpatikus szeletet.

A dobozt kinyitva egyből látszik, hogy ez a pizza nem a prémium kategóriában utazik, de ez irreális elvárás lenne ezért az árért, és amúgy sem látom sok értelmét annak, hogy a nagyjából háromszor ennyibe kerülő termékekkel hasonlítsam össze. Ha viszont az olcsó pizzák mezőnyét nézem, akkor ennek a példánynak bizony nincs miért szégyenkeznie. Nem kiemelkedő, de korrekt minőség, közepesen vastag, puha tésztával és rendben lévő feltétekkel. Igazából csak a túl széles perem zavart, talán jobb lenne, ha 45 helyett mondjuk 43 centi lenne az átmérő, viszont nem jó pár falat üres tésztában végződne minden szelet. Oké, ezt a részt akár meg is hagyhattam volna, mert egy ekkora adaggal még a szélek elfogyasztása nélkül is piszkosul jól lehet lakni, de az mégsem ugyanaz, mint amikor alapból nincs ott. Ezt leszámítva a pizza simán hozta azt a színvonalat, ami az árához képest elvárható - sőt, annál még többet is! Még egyszer mondom, tényleg nem egy Pizza Me-szintre kell számítani, hanem a saját kategóriájában értékelni ezt a verziót. Az aluljárós, szeleteket áruló helyekkel ellentétben azt simán el tudom képzelni, hogy a Burger Pizza Stopnál máskor is megálljak. Ezek után a hamburgerük is megérdemel egy próbát!

Facebook: Burger Pizza STOP
Honlap: www.burgerpizzastop.hu
Cím: Ráday utca 31.

Nyitva tartás:

H-V: 10:00-22:00

Finomító Kantin

Könnyen lehet, hogy ezzel a bejegyzéssel sokatoknak nem mondok semmi újat, hiszen a Finomító Kantin már jóval a blog indulása előtt is népszerű hely volt, viszont biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik még nem hallottak róla. Ezért aztán leírom a saját tapasztalataimat, az internet úgyis elbír még egy véleményt, a tulajdonosok pedig megérdemlik az újabb pozitív visszajelzést.

Az előzetes információimnak köszönhetően elég magas elvárásokkal érkeztem, mégsem kellett csalódnom, hiszen 1500 forintért cserébe egy remek étkezésben volt részem. Sáfrányos csirkeragulevest illetve a hely névadó burgerét választottam menüben, és mindkét fogással elégedett voltam. A leves a poharas tálalás ellenére nem annyira a trendi vonalat követte, inkább a hagyományos, házias ízek felé húzott és ez kifejezetten jól állt neki. Az utolsó adagok egyikét kaptam meg, de így sem kellett attól tartanom, hogy csak üres lé kerül elém. Gyakorlatilag nem tudtam úgy belemeríteni a kanalat, hogy ne emeljek ki vele jelentős mennyiségű zöldséget és húst.

Még ki sem ürült a poharam, amikor elkészült a hamburgerem, ami ránézésre ugyan nem tűnt valami nagy adagnak, de a levessel együtt kellemesen eltelített. A Finomító burgerbe marhahús, cheddar, római saláta, fehér hagyma, paradicsomlekvár, uborka, jalapeno valamint házi szósz került, vagyis a kedvező ár ellenére közel sem egy full alap összeállításról van szó. Az egyetlen szépséghibát a túl szolidan fűszerezett húspogácsa jelentette, szerintem kicsivel több sót és borsot is elbírt volna, de ezen kívül hibátlan volt a szendvics. Pedig első ránézésre elbizonytalanodtam, a buci ugyanis elég gyenge eresztésnek tűnt, de a látszat szerencsére csalt. Íz és állag tekintetében is jól teljesített, megadta a keretet a remek összetevőknek: a lágy sajt, a ropogós zöldségek illetve a karakteres szósz együttesét jól feldobta a némely falatban felbukkanó, visszafogottan csípős jalapeno.

Ez a hamburger magában 1100 forintba kerül, ami a gyorséttermeket megszégyenítő ajánlat, de szerintem simán megéri plusz 400-ért választani mellé egyet az aktuális levesek közül. Ha valakinek mégsem lenne elég a két fogás, az kérhet még pluszban sült krumplit és desszertet is, úgy pedig már garantált a jóllakás. Diéta idején sem kell elkerülnötök a Finomító Kantint, hiszen saláta és csirkés illetve lazacos szendvics is szerepel az étlapon. Szóval, ha eddig még nem tettétek, akkor irány a Varsányi Irén utca és egyetek egy jót!

Facebook: Finomító Kantin
Honlap: www.finomito.com
Cím: Varsányi Irén utca 33.

Nyitva tartás:

H-SZ:11:30-20:00

GUBO

Érdekes kérdés, hogy mi tartozik bele a “street food” kategóriába. Vannak, akik ide sorolnak minden olyan ételt, amit akár sétálgatás közben is könnyedén meg lehet enni, mások szerint viszont kizárólag a ténylegesen az utcán elfogyasztott falatok számítanak, vagyis a fedett, beülős helyen árult hamburger gyorskaja ugyan, de nem street food. Az azonban tuti, hogy food truck-ok kínálata ide tartozik, és ezeknek van egy olyan hangulata, ami miatt megéri beáldozni a maximális kényelmet. Ilyenből parkolt le néhány az Üllői út körúthoz közeli részénél.

Van itt bbq, hamburger, gnocchi és vegán büfé is, amik mind ígéretesnek tűnnek, de ezúttal a GUBO vaslapon sült szendvicsei indították be leginkább a fantáziámat, szóval az ő választékukat kezdtem el böngészni. Mindössze hatféle összeállítás szerepel az étlapként funkcionáló táblán, de ezek között nem nehéz izgalmasat találni. Én a “Mao-ce tunkol” fantázianévre keresztelt példányt kóstoltam meg, ami csirkemellet, édes-chilis-szójás öntetet, póréhagymát, koktélparadicsomot és zöldségmixet tartalmazott. Mindez előttem lett megsütve a vaslapon, szóval a frissességről és az összetevők meglétéről könnyedén megbizonyosodhattam. Amikor a hús kellően átpirult, akkor a zöldségekkel együtt egy jókora, ovális alakú zsemlére került, majd ment az egész a saját logóval ellátott szendvicssütőbe, hogy aztán ilyen legyen a végeredmény: 

A széleken nincs töltelék, hogy a zsemle pereme egyben tudja tartani a hozzávalókat, de egyébként tisztességesen meg van pakolva a szendvics, nem kell attól félni, hogy csak kenyér jutna egy-egy falatba. Az összetevők közül semmi nem emelkedik ki túlságosan, egészen egységes, valóban az ázsiai konyhára emlékeztető ízvilágot hoznak létre. A speckó szósz dominál, majdnem túlságosan is, de még éppen nem nyomja el sem a hús sem a zöldségek ízét. Csípősségtől viszont felesleges tartani, a chili szinte egyáltalán nem érezhető benne, az édes-szójás vonal van túlsúlyban. Aki szereti a csirkés kínai kajákat, és nyitott az újdonságra, az nem fog csalódni a GUBO szendvicsében. Más kérdés, hogy az 1500 forintos ár magasabb, mint amit egy átlagos ázsiai kifőzdében elkérnek, de az alapanyagok is minőségibbnek tűnnek, és minden frissen készül el.

Amikor ott jártam, alig lézengett pár ember a Food Truck Udvarban, ez részben a hideg téli estének tudható be, részben pedig annak, hogy csak nemrég indult a hely, és sokan nem hallottak még róla. Szerintem határozottan van potenciál az ötletben, cseppet sem lepődnék meg, ha tavaszra már trendi instagram-fotókon látnám viszont. Bárhogy is legyen, én már most kedvet kaptam a többi kocsi teszteléséhez!

Facebook: GUBO
Cím: Üllői út 51.

Nyitva tartás:

H-SZ: 11:00-22:00

Mamma Sferico

Ahhoz, hogy egy klasszikus kaja újra izgalmassá váljon gyakran elég mindössze a tálalást újragondolni és modernizálni. Például alapból eszembe sem jutott volna éppen spagettit enni ebédre, de amikor megláttam a Mamma Sferico gombóc formájú verzióját, egyből ki akartam próbálni.

Pedig alapvetően ugyanarról van szó, csak a kinézet más, illetve a variációs lehetőségek száma csavar még egyet a hagyományos recepten. A gombócokból ugyanis kérhetünk csirke,- sertés,- illetve marhahúsosat, lazacosat valamint vegetáriánust is, a szószokat tekintve pedig francia sajtmártás, tejszínes spenót, távolkeleti hoisin, édes curry és olasz paradicsomszósz alkotják a jelenlegi választékot. A normál adag 5 gombócot tartalmaz 1090 forintért, a nagy pedig 1290-be kerül és cserébe 7 gombócot kapunk. Én az utóbbit választottam marhahússal illetve paradicsomszósszal, és iszonyú gyorsan sikerült eltüntetnem a doboz tartalmát. Ez azonban csalóka, mert mennyiségre nagyjából egy átlagos tányér klasszikus spagettinek felel meg, szóval mielőtt hirtelen felindulásból utánaküldenétek még valamit, inkább várjatok egy kicsit, mert nálam csak 10-15 perccel később jelentkezett a jóllakottság érzése. 

Mivel a lehetőségek közül egy egészen hagyományos párosítás mellett döntöttem, az ízeket tekintve nem ért nagy meglepetés, de így is elégedett voltam az ebédemmel. A gombócok állaga kifejezetten bejött, puhák voltak, de nem hullottak szét maguktól, a műanyag villával teljesen kulturáltan el lehetett fogyasztani őket. A szósszal kapcsolatban sincs okom panaszra, azt az erőteljesen paradicsomos-fűszeres ízvilágot hozta, amire számítottam, a mennyisége pedig éppen kitartott az utolsó labdácskáig.

Nem bántam tehát meg, hogy engedtem a trendi tálalás csábításának, mert nemcsak újszerű, hanem finom kajához volt szerencsém. Legközelebb valószínűleg bátrabb leszek, és kipróbálok valami olyan ízesítést, ami távolabb áll az eredetitől. A lazacos-currys verzió mondjuk nem hangzik rosszul.

Facebook: Mamma Sferico
Cím: Múzeum körút 41.

Nyitva tartás:

H-P: 11:00 - 18:00

Stühmer Édességbolt és Kávézó

Pár napon belül valószínűleg úgyis mindenkinek édesség-túltengése lesz, ezért még az ünnepek előtt bemutatok egy említésre méltó sütilelőhelyet. Ezúttal nem valami eldugott, aprócska kis cukrászdában jártam, hanem a Bartók Béla úton nemrég megnyílt Stühmer Édességbolt és Kávézót próbáltam ki.

Kávé és édesség terén egyaránt elterjedőben vannak az újhullámos, kézműves cuccok, amik egyre nagyobb konkurenciát jelentenek a régebb óta a piacon lévő, ismert márkáknak. Mit tehetnek a “nagyok”? Például ehhez hasonló, impozáns helyeket nyithatnak! A design egyszerű, ízléses, főleg a Stühmer logóban szereplő színekre (piros, fekete, barna) építkezik, ami nekem kifejezetten tetszik. További pozitívum, hogy tágasra hagyták a belső teret, nem akartak minden egyes négyzetméterre asztalokat zsúfolni, ennek a szellős elrendezésnek pedig van egyfajta elegáns hatása. Ezt tovább erősíti a pult, ami dugig van minőségi édeségekkel. Talán a teljes Stühmer termékpaletta megtalálható itt: bonbonok, csokik, sütemények - könnyű elveszni a bőség zavarában. Szerencsére a kiszolgálók nagyon kedvesek, ha bármilyen infó kell, szívesen segítenek, de egyébként hagynak nyugodtan nézelődni. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel és alaposan körülnézni, mert olyan - még a többihez képest is - különleges dolgokra lehet bukkanni, mint például ez, a hozzám hasonló Budapest-imádóknak kötelező díszdobozos szett:

Négy tábla (2 tej, 2 ét) csokoládé van benne, és biztosra veszem, hogy a csomagolás nem fogja a kukában végezni, miután elfogy az édesség. Ha inkább valami apróságra vágytok, és már amúgy is karácsonyi lázban égtek, akkor kóstoljatok meg egy szaloncukrot - bármelyiket! Nagyjából 20 féle íz közül lehet szabadon válogatni, aminek úgy a kétharmadát már ki is próbáltam, és egyikben sem kellett csalódnom, a klasszikusok és az izgalmasabb változatok is nagyon bejöttek. 

Akkor is jó választás ez a hely, ha jobban ráértek és szívesen elidőznétek egy süti vagy kávé mellett. Az eszpresszó 350 forintba kerül, és egy különálló kávézóban már nem biztos, hogy megállná a helyet, de itt az édességek kiegészítése a fő szerepe, ezt a feladatot pedig korrektül teljesíti. A forró csoki (690 Ft) szerintem jobb választás, sűrű, krémes állagú és nem kell kakaóért a szomszédba mennie.

A Stühmer nem csak a múltidézésre fókuszál, hanem odafigyel az új trendekre is, ennek megfelelően a sütemények között nem csak hagyományos, hanem liszt,- és cukormentes verziók is akadnak. Az előbbiek közül az étcsokis-narancsos szeletet kóstoltam (650), ami 70%-os étcsokiból készül, és ennek megfelelően elég masszív az íze. A “zéró” mogyorókrémes szeletnek (690 Ft) sincs miért szégyenkeznie, sem állag, sem édesség tekintetében nincs negatív hatása a modernizálásnak. Ugyan a blogon inkább a kisebb, kézműves jellegű helyeket szoktam bemutatni, azért azt mindenképpen jó látni, hogy a nagyobb nevek között is van, amelyik nem csak ül a babérjain, hanem olyan lépéseket tesz, amiknek köszönhetően még a jelenlegi, egyre szélesedő választékban sem kérdőjelezhető meg a létjogosultsága.

Facebook: Stühmer Édesség Budapest
Honlap: stuhmer.hu
Cím: Bartók Béla út 18.

Nyitva tartás:

H-SZ: 9:00-20:00
V: 10:00-18:00

Nanjing Kínai Étterem

A kínai kajáldákkal is hasonló a helyzet, mint amit nemrég a pizzaszeletet árusító helyekről mondtam: elterjedtek az olcsó, de nem túl magas minőséget kínáló egységek, ez pedig eléggé negatívan befolyásolja az egész kategória megítélését. Pedig vannak kivételek, amikkel akkor is érdemes tenni egy próbát, ha amúgy már nagyon unjátok az ázsiai ételeket. Nem állítom, hogy az étterem, amit most bemutatok a kínai gasztronómia csúcsát kínálja (egyébként sincs elég tapasztalatom egy ilyen kijelentéshez), de megfizethető, mégis jelentős előrelépést jelent a tipikus büfés koszthoz képest.

Még akkor is, ha elsőre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek a hely. A Nanjing Kínai Étterem a Keleti pályaudvar közvetlen szomszédságában található, és kívülről semmi érdekes nincs benne. Gondolom sokan láttátok már, de inkább elmentetek mellette, mert nem gondoltátok, hogy bent tök jó kajákat lehet kapni. Én legalábbis így voltam vele, amíg egyszer a hideg tél és egy vonat jelentős késése elől be nem menekültem ide egy forró teára. A beltér pedig egyből meggyőzött arról, hogy itt bizony az ételeket is kell próbálnom. Mert az átlagos kínai büfék nem pont így néznek ki:

Ha a bejáratnál jobbra fordultok, akkor láthatjátok, hogy azért itt is megvan az ismerős pult, ahonnan a szokásos, mikróban megmelegített fogásokat lehet kérni, de ez egy futó pillantásnál többre nem érdemes. Inkább vegyetek fel egy étlapot, és vigyétek magatokkal a kiszemelt asztalhoz. Ezt csak azért írom le, mert én nem így tettem, és amikor kb. negyed óra várakozás után kértem egy étlapot az egyébként nem túlterhelt pincértől, akkor megmutatta, hogy honnan tudom elvenni. Érdekes megoldás, de ezt leszámítva abszolút rendben volt a kiszolgálás. 

Igazán sokféle fogásból lehet választani és ezek többsége megáll kétezer forint alatt, csak a tengeri herkentyűs vagy egyéb különleges összetevőket tartalmazó ételekért kell többet fizetni. Én mandulás kacsát (1480 Ft) kértem vegyes zöldségekkel (880 Ft), az italok közül pedig a zöld teát (400 Ft) választottam. Nagyjából 15 perc múlva így nézett ki az asztalom:

Talán egy kínai étteremnél nem meglepő, de ettől még pozitívum, hogy a kis kancsóban nem filter volt, hanem tealevelek. Jópár csészényi ital kijött belőle, amire szükség is volt, hogy kitartson a hatalmas adag kaja végéig. Talán a képeken nem tűnik nagynak a mennyiség, de nem tudom elképzelni, hogy ezzel valaki ne lakjon jól, kisebb étkű vendégekből akár kettőnek is elég lehet. A zöldségkeverék jó eséllyel gyorsfagyasztott, viszont legalább nem valami olcsó, íztelen fajta, hanem teljesen korrekt. A lényeg úgyis a kacsa, azzal pedig igazán elégedett voltam: omlós, puha, enyhén zsíros, karakteres ízű hús finom szósszal alaposan meglocsolva és szeletelt mandulával szórva. Valószínűleg ez a fogás sem térítené meg azokat, akik élből kerülik a kínai konyhát, de mindenki másnak bátran ajánlom, ahogy az egész éttermet is. 

Amúgy, ha láttátok Bodzsár Márk Isteni műszak című filmjét, akkor virtuálisan már jártatok ezen a helyen. ;)

Cím: Kerepesi út 8.

Nyitva tartás:

H-P: 9:00-21:00
SZ-V: 10:00-21:00

Legelő Salátabár

Salátáról sem mostanában volt szó a blogon, pedig viszonylag gyakran szoktam enni, viszont szinte mindig itthon készítem el. Gyorsan, minden különösebb konyhai tudás nélkül össze lehet dobni, és, ha jó helyen vásárolunk be, akkor olcsón megúszható. Néha mégis megengedem magamnak azt a luxust, hogy inkább egy kész salátát válasszak, most éppen a Legelő Salátabár hívta fel magára a figyelmemet azzal, hogy házhoz szállítanak és a fix összeállítások mellett szabadon lehet legózni a számtalan összetevőből.

Az étlapon található tételek is szimpatikusak voltak, de a saját mixelési opció sokkal jobban izgatta a fantáziámat, szóval egyből a felhasználható alapanyagokat kezdtem vizsgálni. Ezek kategóriákra vannak bontva (pl.: zöldség, gyümölcs, hús), így a nagy választék ellenére is könnyű kiigazodni köztük. Mindegyiknél fel van tüntetve, hogy mekkora mennyiséget takar egy adag, és természetesen ennek a többszöröse is kérhető. Ahogy változtatjuk a saláta összetevőit, folyamatosan láthatjuk az aktuális verzió kalóriatartalmát (szénhidrát, fehérje, zsír bontásban), valamint azt is, hogy mennyi van benne az egyes vitaminokból és ásványi anyagokból. Ezt azért tartom remek ötletnek, mert szerintem az étterem célközönségének jelentős része odafigyel ezekre az adatokra. 

Az általam megálmodott saláta az alábbiakból állt: balzsamecet, bacon, jégsaláta, csirkemell, kéksajt, pirított tökmag, zöld olíva, főtt cékla, jégcsapretek - mindez összesen 1910 forintba került. Gondolom most sok olvasó felhördül, hogy “basszus, majdnem kétezer egy salátáért”, és részben igazuk is van, hiszen ez valóban nem olcsó, de:

• nem kell elmenni bevásárolni
• a piacon amúgy is furán néznének, ha mondjuk csak 100 gramm paradicsomot kérnék
• még azt a rövid időt sem szükséges az elkészítéssel tölteni

Mindössze az ajtót kellett kinyitnom annak érdekében, hogy egy kifejezetten laktató, finom és egészséges kaja kerüljön az asztalomra, ezt a kényelmet pedig meg kell fizetni. A honlapon egyébként 30-90 perces szállítási idő van feltüntetve, és még extra csúszást is jeleztek, ehhez képest 45 perc alatt ideért a futár, ami teljesen átlagos sebesség. A saláta egy egyszerű kartondobozban érkezett, a “tálalást” pedig nem gondolták túl. Beleszórtak mindent, amit kértem (az öntetet külön tasakban), aztán egy kicsit összekeverték, bár ez már lehet, hogy útközben történt. 

A olíva vizes íze csalódást okozott ugyan, a többi hozzávaló viszont remek volt, friss zöldségek, ízletes húsok és baromi jó kéksajt került a dobozba. Ez az összeállítás simán kitett egy főétkezést, innen nézve már közel sem olyan vészes az ára. Persze, ha több adagot szeretnétek, akkor sokkal jobban megéri rászánni a fáradságot az otthoni elkészítésre, viszont, ha nincs kedvetek vagy időtök kimozdulni és meglepnétek magatokat valami extrábbal, akkor szerintem érdemes egy pillantást vetni a Legelő Salátabár kínálatára. Húsimádók és vegák egyaránt találnak itt fogukra valót, az étlapon a salátákon kívül szendvicsek, napi leves, desszert és juice-ok is szerepelnek.

Facebook: Legelő Salátabár
Honlap: www.legelo.net
Cím: Dob utca 46.

Nyitva tartás:

H-P: 10:00-22:00 (rendelésfelvétel: 21:45-ig)

Frici papa kifőzdéje

Többen is ajánlották, hogy, ha szeretem a jó ár-érték arányú kifőzdéket, akkor a Frici papába mindenképpen menjek el, mert ez a kategória (egyik) csúcsa Budapesten. Így aztán a szombati Szigetfutás után megcéloztam a Király utcát, mert úgy gondoltam, egy kifőzdés kajálás sportruhában, kissé izzadtan sem túl ciki. Az ajtóban viszont egy pillanatra megtorpantam, ugyanis a hely nem pont úgy nézett ki belülről, mint amire számítottam.

Nem azt akarom mondani, hogy egy elegáns étteremmel is felvenné a versenyt (ez itt nyílván nem cél, teljesen más a célközönség), de annál azért jóval modernebb és kulturáltabb, mint amit a hasonló étkezdéktől megszoktam. Túlságosan kiöltözve a többi vendég sem volt, “játszós” cuccot viszont csak én viseltem, az éhség azonban nagy úr, így szép csendben leültem egy asztalhoz és nem vittem túlzásba a fényképezést, hogy ne hívjam fel magamra még jobban a figyelmet.

Amíg a pincérre vártam, néhány, a tipikus kifőzdékre emlékeztető dolgot azért észrevettem. Kint van például egy tábla, ami figyelmezteti a vendégeket, hogy vigyázzanak az értékeikre, és az aktuális ajánlatokat hirdető faliújságnak is elég retró hangulata van. Lehet, hogy több ilyen apróság is feltűnt volna, de nem kellett sokat várnom, mert a kiszolgálás gyors - kicsit túlságosan is az: több asztalnál is, már akkor letették a vendégek elé a főételt, amikor még javában a levest kanalazták. Oké, ennek megvan az az előnye, hogy egy percet sem kell várni a két fogás között, de engem némi üresjárat kevésbé szokott zavarni, mint az ilyen futószalag-szerű, sürgető hatású megoldás.

Az étlapon egyébként a szokásos ételek szerepelnek, semmi nagy újdonság, de egy ilyen helyre nem is ezek, hanem inkább a megszokott, jól bevált ízek miatt ül be az emberek többsége. Én egy újházi tyúkhúslevest (599 Ft) kértem, valamint paprikás csirkemellet nodeklivel (799 Ft + 289 Ft) és egy gyümölcsteát (250 Ft). Utóbbival kapcsolatban pozitív csalódásként ért, hogy nem valami totál olcsó, íztelen menzaváltozatot kaptam, hanem Teakanne filter érkezett a forró víz mellé. A levessel sem spóroltak, jókora adagot hozott ki a pincér, és bizony bőven került bele hús. Nem egy izgalmas fogás ez, de nem találtam benne hibát, és simán megállná a helyét a legtöbb nagymama vasárnapi ebédmenüjében is. A paprikás csirkéről hasonlókat tudok mondani, ebben az esetben is egy jól elkészített klasszikus ételről van szó. A fűszerezés lehetne valamivel intenzívebb, számomra kissé visszafogott volt, de ez tényleg csak ízlés kérdése, és így is elégedett voltam. Az árakhoz képest pedig kifejezetten szuper a Frici papában kapható kaja, kétezer forintért két finom fogást is ettem, és abszolút nem maradt bennem hiányérzet. 

Hétköznaponként kedvezményes menüt is választhattok, aminek egy ezres körül van az ára és desszertet is tartalmaz, de, ha az étlapról akartok válogatni, és minden fogásból a legdrágábbat kéritek, akkor is kb. 3000 forintból meg fog állni az étkezés. Ez határozottan baráti árazás, szóval, ha a Király utca környékén jártok, és a street food-őrület helyett inkább valami hagyományosat ennétek, akkor ne is keressetek tovább!

Facebook: Frici papa kifőzdéje
Honlap: www.fricipapa.hu
Cím: Király utca 55.

Nyitva tartás:

H-SZ:11:00-23:00

Hoppácska

A fagyival töltött kürtős kalácsnak még ellen tudtam állni, de a Hoppácska verzióját már egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. Itt ugyanis nem csak édes hanem sós tésztát is készítenek, amit aztán félbe vágnak és különféle krémekkel illetve egyéb feltétekkel turbóznak fel. 

Mindkét íz többféle töltelékkel kérhető, a választék pedig folyamatosan cserélődik (ittjártamkor minden vendég alaposan ki lett kérdezve, hogy kiderüljön, miket érdemes az étlapon tartani), szóval nem csak első alkalommal tud új élményt nyújtani a hely, hanem későbbre is tartogatnak meglepetéseket. Az “alap” feltétekkel megtöltött kalács 590, a prémium kategória pedig 990 forintba kerül, ami nem vészes annak tükrében, hogy kettővel simán jól lehet lakni. Talán furán hangzik, hogy a jóllakást említem, amikor a kürtős kalács alapvetően desszert, de a Hoppácska sós változata minden további nélkül képes betölteni a főétel szerepét.

Amit én kóstoltam, abban például báránykolbász, mézes mustár valamint káposzta volt és nem kérdés, hogy ez az összeállítás jogosan szerepel a prémium verziók között. A tészta is rendben van, a többi összetevő pedig meglepően jó ahhoz képest, hogy egy kalács belsejében végezték. Vagyis nem arról van szó, hogy valami ipari virslit meg alsó polcról származó mustárt használnak, mondván az érdekes körítés majd úgyis eladja magát, hanem minőségi alapanyagokból készítik el a kaját, így akkor sem éri a vendéget csalódás, amikor pár falat után lecsökken az újdonság varázsa.

Kalácsos főétel után jött a kalácsos édesség, ehhez tiramisus krémet kértem, és nagyon nem bántam meg. A töltelék ennél is nagyon el volt találva, lágy, kávés, nem túl édes íz - és ez mégcsak nem is a drágábbik kategória! A két adag után már kellően tele voltam, betelni mégsem tudtam a remek falatokkal, ezért elvittem későbbre egy csokisat. Ebbe 70%-os kakaótartalmú krémet kentek, és érződik rajta, hogy tényleg nem sajnálták belőle az anyagot.

Már arra sem emlékszem, hogy ezt leszámítva mikor ettem utoljára kürtős kalácsot, most viszont egy nap alatt betoltam hármat is, mégsem érzem soknak, inkább azon gondolkodom, mikor lesz a következő alkalom. A kiszolgáló ízelítőül mesélt egy kicsit arról, milyen összeállításokat szoktak alkotni, és kreativitásban nincs náluk hiány, vagyis lesz miért visszatérnem a Hoppácskába. Ezt a helyet nektek is csak ajánlani tudom, de előre szólok, tényleg függőséget okoz!

Facebook: Hoppácska
Cím: Ráday utca 33.

Nyitva tartás:

H-SZ:11:00-20:00