Ha valami, akkor ez tényleg hiányzott a budapesti palettáról! Sokfelé ehetünk a kedvünk szerinti extrákkal tuningolt gofrit vagy különféle ízesítésű krémmel töltött, mázzal bevont fánkokat, a churrost viszont eddig igencsak keresni kellett. Néhány mexikói étterem desszertjei között szerepelt ugyan, de nem tudok olyan helyről, ami konkrétan a streetfood-ként is remekül helytálló, sült tésztarudakat helyezte volna a középpontba. Ezért amikor megláttam, hogy nyílt egy, nem is vártam sokáig a kipróbálásával.
Ez egy egyszerű édesség, és ennek megfelelően az I Love Churros étlapja sincs túlbonyolítva. Van klasszikus illetve töltött churros, az előbbiből 5 darab 550, 8 pedig 690 forintba kerül, a töltöttnek 400 forint darabja, de ez nagyobb méretű, mint a sima társai, és alapból jár hozzá (pontosabban beletöltve) egy öntet. Szóval nem kell túl mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki ki akarja próbálni a spanyol-mexikói desszertet - 1-2 szelet süti árát kell beáldozni a célra.
Mindkét verziót megkóstoltam, és örömmel tapasztaltam, hogy ez a cucc közel sem annyira brutálédes, mint amire kinézet alapján számítottam. Oké, biztos bőven van benne (és rajta is) cukor, egyértelműen nem egy diétás, visszafogott finomság, viszont attól sem kell tartani, hogy a második falat után összeragad a szánk. A rudacskák frissen, melegen kerültek elém, és tök jó volt a belga csokiból készült krémbe mártogatni a puha tésztát. Egyszerű édesség - egyszerű örömök! A töltött változatba meggyes szószt kértem, és jutott is bele rendesen, ahogy villával kettévágtam a tésztát, egyből megindult kifelé a töltelék. Ezt kissé már túl édesnek éreztem (főleg a meggyhez képest), de azért nem volt kérdés, hogy utolsó morzsát is eltüntetem-e.
Már előre látom, milyen király lesz a téli hidegben egy adag meleg churros-szal a kézben sétálgatni, talán még a karácsony előtti őrületre is gyógyírt jelent majd.
Nyitva tartás:
