2017. február 21., kedd

Bistro No Waste

Sok érdekes, különleges információt lehet elmondani a Ráday utca legújabb étkezdéjéről, de a legjobban talán ez a kép hívja fel a figyelmet a helyre:


Ez egy fél tányér, aminek a másik felét megettem. Mégpedig nem azért, mert kicsi volt az adag vagy túl lassan érkezett meg a következő fogás. A falánkságomra az adott okot, hogy a Bistro No Waste-ben az ételeket ehető tányérban szolgálják fel! Szóval kipróbáltam, és tényleg simán el lehet rágcsálni őket. Bio búzacsírából és vízből vannak összepréselve, a párolást illetve a sütést is jól bírják, a szaftosabb kaják sem okoznak nekik gondot. Önálló ízük ugyan nincs, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az alkalmazásuk igazán ötletes húzás, és kiválóan illeszkedik a bisztró alapkoncepciójába, ami nem más, mint a lehető legkevesebb hulladék termelése.


Az evőeszközök és az elviteles dobozok lebomlóak, a szalvéta újrahasznosított papírból készült, a pohár pedig üveg, és úgy általában nem igazán lehet műanyagot látni a helyiségben. Megfigyelhető viszont számtalan kreatív megoldás, amik a keletkező szemét minimalizálására irányulnak, ilyen például a számlát nem kinyomtató, hanem e-mailben elküldő banki terminál. De nem csak a környezettudatos körítésre figyeltek oda, a felszolgált ételek is egészségesek. Az alapanyagok többségét biotermelőktől szerzik be és mindenféle ízfokozót vagy mesterséges anyagot kerülnek. 



Viszont mindez csak egy dicséretre törekvés méltó lenne, ahhoz, hogy bisztróként is valóban működőképes legyen az ötlet, elengedhetetlenek a finom kaják. 11:30 és 15:00 között 990 Ft-ért két,- 1190-ért pedig háromfogásos menüt kínálnak, de vacsoraidőben is érdemes benézni ide. Én este 6 körül érkeztem, és háromféle főétel valamint kétféle desszert közül választhattam a meggyleves (590 Ft) mellé. A kiszolgálás egyébként nagyon kedves, a felszolgáló és a tulajdonos készségesen sorolták a különböző étel,- és italopciókat, majd miután elfogyasztottam a vacsorámat egy csomó érdekességet is megtudhattam a helyről. Nagyon úgy tűnik, hogy a Bistro No Waste elsődleges célja nem a profitszerzés, inkább meg akarták mutatni, hogy így is lehet ezt csinálni.


De vissza az ételre: a leves finom volt, ízlett, viszont nem akarok túl sok pozitív jelzőt ellőni rá, mert azokat inkább a főételre tartogatom. Vajas csirkecombot (1290 Ft) kértem, amihez almaszósz illetve kuszkusz járt, és ennél a fogásnál már biztos voltam benne, hogy ide rövid időn belül vissza fogok térni. Ez aztán nem egy sablonos bisztrókaja: a hús olyan omlós, ízletes és szaftos volt, hogy még a tányér is finom lett tőle! Minden egyes falatot élveztem, és miután elfogyott, csak a házi készítésű zöld teás-tiramisus pohárkrém (290 Ft) tudott megvigasztalni. Mert az szintén baromi finom volt, a tea íze és a krémes állag nagyon passzoltak egymáshoz. Szóval a Bistro No Waste akkor is stabilan megállja a helyét, ha nem vesszük figyelembe a környezetbarát szempontokat és csak az ételek minőségére koncentrálunk. Szuper kaják, kedves kiszolgálás, otthonos hangulat, ehető tányér - és mindez kevés hulladékkal jár együtt. Még a blogon bemutatott, pozitívan értékelt helyek közül is nagyon kevéssel kapcsolatban vagyok annyira lelkes, mint ebben az esetben. Foglaljatok egy asztalt (nem kötelező, de érdemes, mert erősen korlátozott a befogadóképesség), és próbáljátok ki ti is - igazi élmény!
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-20:00

2017. február 16., csütörtök

Fánki Donuts

Ha farsang, akkor fánk - szóval úgy éreztem, éppen itt az ideje, hogy ismét kipróbáljam valahol ezt az édességet. Mivel az Oktogon környékén jártam, a Nagymező utcai Fánki Donuts lett a célpont. Itt egy fánk 390 forintba kerül (nem olcsó, de az árról majd az utolsó bekezdésben jegyzek meg pár gondolatot), viszont van mennyiségi kedvezmény, 5 darabért 1600, 6-ért pedig 1900 forintot kell fizetni. Amikor ott jártam, kb. tízféle ízesítésből lehetett választani, és bizony nem volt egyszerű feladat háromra szűkíteni a kört. Végül a dupla csokisból, a túró rudisból illetve az epres-sajjtortás verzióból kértem egyet-egyet elvitelre, és ezek közül az elsőnek már az utcán nekiestem.



Arra számítottam, hogy rögtön az első harapás az egekbe fogja repíteni a vércukorszintemet, de szerencsére közel sem volt ennyire durva a helyzet. A könnyű, puha, abszolút nem olajos tészta dugig van krémmel, viszont nem elsősorban az édes, hanem sokkal inkább a csokis-kakaós íz dominál benne, és ugyanez igaz a külső mázra is. Pont azon a határon mozog a cucc, hogy az édesszájúakat is kielégítse, de a visszafogottabb desszertek kedvelőinek se okozzon csalódást.



A túró rudis fánkkal is hasonló a helyzet, az sem kizárt, hogy a külső réteg ugyanolyan, mint az előbbi esetben, a töltelék pedig egyszerűen remek. Valóban a klasszikus túró rudi ízét idézi és itt sem estek túlzásba a cukorral.



Az epres-sajttortás változat viszont egy masszív édességbomba. A fehércsokis máz még oké, de lekvár számomra túl sok volt, teljesen elnyomta a sajtkrém ízét, amiről magamtól biztosan nem ismertem volna fel, hogy mi akar lenni. Nem volt ugyan rossz ez a fánk sem, ha csak ezt az egyet kóstolom meg, valószínűleg elégedett lennék vele, azonban az előző kettőhöz viszonyítva kevésbé jött be. Az összesített véleményem mindenképpen pozitív, ha Ti is megkívántátok a farsangi finomságot, akkor érdemes betérnetek Fánki Donuts-ba.


Végül pedig néhány gondolat az árról: talán rosszul látom, de úgy tűnik, mintha fánkok tekintetében túl nagy lenne a szakadék az olcsó, bolti és a minőségi, ízfokozóktól és egyéb hasonló anyagoktól mentes verzió között. Kíváncsiságból megkóstoltam az egyik multi termékét, ami a maga 100 forintos árával nagyjából negyedannyiba kerül, mint mondjuk a Fánki Donuts vagy éppen a The Box Donut által kínált. A fenti képen a túró rudissal látható együtt, és külsőre még nem nagy a különbség, ízre azonban totál más ligában játszanak. A boltiban nincs töltelék, mégis jóval édesebb, mint a fent bemutatott fánkok közül háromból kettő. Ennek az lehet az oka, hogy már maga a tészta is tele van nyomva cukorral, mert gondolom anélkül íztelen lenne. Így sem sokkal jobb a helyzet: olcsó vészmegoldásnak megteszi, de amúgy határozottan kerülendő. Persze nem azt vártam, hogy majd egy százasért olyant kapok, ami felveszi a versenyt a fentiekkel, de eddig még nem találtam átmenetet a két kategória között. Ha fánkról van szó, akkor 100 forintért rossz vagy közel 400-ért jó - Ti ismertek olyan helyet, ami köztes megoldást kínál? 
Nyitva tartás:
H-SZ: 9:00-19:00

2017. február 11., szombat

Floga Grill

A reklámokhoz általában negatív gondolatokat társítunk, de azért lássuk be, a célzott hirdetések hasznosak is tudnak lenni. Pár napja például a Facebook görgetése közben egy új étkezdére lettem figyelmes, ami “isteni igazi görög gyros”-t ígért, és ezt egy egészen guszta kép is alátámasztotta. Ilyenkor általában fel szoktam írni az új célpontot a listámra, nehogy elfelejtsem, de a Floga Grill nagyon közel van a munkahelyemhez, így még a héten kiugrottam egy mediterrán ebédre.



Az már a belépéskor látszik, hogy ez a hely jó értelemben véve más stílusú, mint a legtöbb gyros-os a Móricz Zsigmond körtér környékén. A vendégtér igényes, letisztult, a kék és a fehér színek dominálnak, ezzel is jelezve, melyik nemzet konyhája kapja itt a főszerepet. De nem csak görög fogások találhatóak meg az étlapon, hanem hagyományos magyaros ételeket is készítenek, az állandó kínálatban jól megfér egymás mellett a souvlaki és a sertéspörkölt. Ez számomra kicsit fura volt, de ennek a kettősségnek köszönhetően nyílván jobban le tudják fedni a potenciális vendégek ízlését. Hétköznaponként még levesből és főételből álló menüt is lehet választani 1190-ért, és az sem hangzik rosszul, de engem ennyi ígéretes görög finomság mellett a hazai fogások nem nagyon hoztak lázba. Pörköltet vagy rántott csirkét számtalan helyen lehet kapni errefelé, egy igazán jó gyros viszont hiánycikk a környéken.




Ezért aztán az első látogatásomkor a gyros tálat kóstoltam meg. 1490 forintba kerül, ami valamivel magasabb a megszokott árnál, viszont többet is kapunk cserébe - minőséget tekintve mindenképpen, de szerintem a mennyiség is nagyobb egy kicsit az átlagosnál. Görög saláta, tzatziki, pita, hús illetve sült krumpli kerül a tálcára és ezek így együtt jókora adagot tesznek ki, valamint bíztató látványt nyújtanak. A kóstolás során sem kellett csalódnom semmiben, a menü minden összetevője ízlett. A salátában csak a paradicsom volt kissé vérszegény, ez azonban egyáltalán nem meglepő februárban, a többi zöldség és a fetasajt pedig simán feljavította az összképet. A krumpli mirelit, de jó minőségű, és nem szívta meg magát olajjal, a tzatziki pedig sűrű, krémes, tartalmas cucc. Persze hiába finom a körítés, a húson még csúnyán elúszhatna minden, itt viszont éppen ez volt a tál legerősebb része. Omlósra sült, szaftos, enyhén füstös ízű, kellemesen fűszeres falatok, amik nagyon jól passzoltak a többi összetevőhöz.


A desszertek közül egy görög joghurt alapú pohárkrémet (490 Ft) választottam, ami első ránézésre egy kissé mű, túlcukrozott édességnek tűnt, így igencsak kellemes meglepetés ért, amikor belekóstoltam. Az alsó réteg iszonyú könnyed, laza textúrájú, joghurthab-szerű valami, és ezt szuperül feldobja a gyümölcsös rész kissé fanyar, pikáns ízvilága. Összességében azért édes krémről van szó, de szerencsére közel sem eltúlzott módon, így nem cukorbombával zártam az étkezést.


Pár nappal később ismét erre jártam, ekkor elvitelre kértem grillezett halloumi sajtot, ami görög salátával együtt 1390 forintba került. Ez a fogás kevésbé laktató, mint a gyros tál, de egy könnyű vacsorának éppen jó volt, a nem hétköznapi falatok pedig kárpótoltak a kisebb adagért. Ahogy a képen is látszik, a sajtot nem sütötték túl, csak rövid időt töltött a grillen, hogy megpiruljon, de ne veszítse el az eredeti ízét. Kár is lett volna érte, mert kifejezetten bejött ez a karakteres, enyhén fűszeres étel. Nem tudom, Cipruson is ilyent tesznek-e a vendégek elé, de budapesti viszonylatban igencsak megállja a helyét. Tehát, ha valami jó mediterrán fogásra vágytok Újbudán, akkor nézzetek be a Floga Grill-be, aztán írjátok meg, Nektek, hogy ízlett!

Nyitva tartás:
H-SZ:11:00-21:00

2017. február 6., hétfő

Bridges Food Bar Budapest

Ugyan nem olyan régen írtam hamburgerről, és általában igyekszem nagyobb szünetet hagyni a hasonló témák között, de ezúttal nem tudtam kihagyni a Bridges Food Bar Budapest szombati eseményét, és ha már ott voltam, természetesen szentelek neki egy bejegyzést. Olyan “burgere challenge”-et hirdettek, amivel a vendégek csak nyerhettek: aki meg tud enni két órán belül három szendvicset, annak csak egyet kell kifizetnie, akinek pedig ez nem sikerül, annak a teljes fogyasztását - ahogy egyébként is.


Szóval kockázat nélkül vágtunk neki a kihívásnak, és ez a lelkesedés csak tovább fokozódott, amikor beléptünk a helyre. A belső modern, tágas, nincs túlzsúfolva asztalokkal, de azért így is elég sok vendéget le tudnak ültetni. Mielőtt fent helyet foglaltunk, a földszinten láthattuk, ahogy egymás mellett sülnek a húspogácsák és pirulnak a bucik. Ígéretes kezdés, az erőteljes szagelszívónak köszönhetően pedig attól sem kellett tartanunk, hogy a ruháink megőrzik az illatokat.


Nagyon tetszett, hogy minden asztalon színesceruzák illetve “színezz vagy rajzolj!” felirattal ellátott papírok voltak, így az unatkozó vendégek kreatívan le tudják foglalni magukat, amik várnak a rendelésükre. Már idejét sem tudom, mikor színeztem utoljára, itt viszont muszáj volt nekiállnom, és mindenkit csak bíztatni tudok erre, mert igazán megnyugtató tevékenység. Majdnem annyira, mint ez a látvány:


Elsőként a 15 dekás marhahússal, sajttal és baconnel (meg persze némi zöldséggel és szósszal) felszerelt burgert választottam, és ez remek kezdésnek bizonyult. A hús tökéletesen medium-ra lett sütve, a baconből és sajtból összeolvadt massza pedig harmonizált a szószokkal. A kicsit kalácsos buci nagynak tűnik, de laza szerkezetű, összenyomható, így kézzel is könnyen el lehet fogyasztani a hamburgert. Nem állítom, hogy extra vagy különleges szendvicsről van szó, és arról is megoszlottak az asztalnál a vélemények, hogy köret nélkül mennyire éri meg az 1600 forintos árat, de minden benne volt amit ettől ez ételtől általában elvárok.

A második körben már a különlegesebb, kacsahúst, kacsamájat illetve paradicsomlekvárt tartalmazó verziót kóstoltam, és mindenkinek ezt ajánlom, aki vevő az izgalmas ízekre és marha nélkül is el tud képzelni egy hamburgert. A hús csak szimplán rendben volt, de a máj és a lekvár enyhén édes, krémes állagú egyvelege nagyon bejött, így számomra egyértelműen ez a változat okozott maradandóbb élményt. Ebben mondjuk az is szerepet játszik, hogy standard burgerekből már sok budapesti helyen lehet frankót kapni, emiatt mostanában inkább az extrább összeállításokat keresem, és ezt meg is kaptam a Bridges-ben. Szóval harmadiknak is egy kacsaburgert kértem, aztán kifejezetten jóllakva álltam fel az asztaltól. Persze normál esetben egyáltalán nincs szükség három adagra az éhség csillapításához, de nagyobb étkűeknek azért érdemes köretet vagy desszertet is választani a szendvics mellé, mert egy darab önmagában könnyen kevésnek bizonyulhat. Mi pedig köszönjük a lehetőséget, mert baromi jó áron ehettünk sokat és finomat!

Nyitva tartás:
H-SZ: 8:00-22:00

2017. január 30., hétfő

A Lepény

A magyaros-vidékies ízeknek és a trendi gyorskajáknak elég szűk a közös halmaza - hirtelen csak a Kolbice jut eszembe, ami ide sorolható - ezért a Corvin közben felbukkant Lepény egyből felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére még pont volt időm mozizás előtt egy vacsorára, így gyorsan be is mentem, hogy jobban megnézem az új helyet.


A név alapján nem nehéz kitalálni, hogy itt bizony a lepény a fő attrakció, vagyis egy vékony, puha tészta, ami különböző töltelékekkel megpakolva, majd félbehajtva, pár perc alatt átsütve, végül négy szeletre vágva kerül a vendég elé. Mindez igazán gusztán néz ki, az adag viszont elsőre kicsinek tűnt, azonban levessel kombinálva egészen laktató étkezés kerekedett belőle.


Kezdésnek egy zellerkrémlevest választottam, ami nem nyújtott különleges élményt, de panaszra sem adott okot. Egyértelmű, hogy itt nem ezen a fogáson van a hangsúly, ráhangolódásnak viszont teljesen jó. Ezután az extra lepényt (levessel együtt 1200 Ft) kóstoltam meg, amiben sonka, baconkockák, sajt, lilahagyma, illetve uborka együttese alkotta a tölteléket. Utóbbi eléggé el volt nyomva, a többi hozzávaló azonban egy olyan, igencsak magyaros, már-már házias, de közben egyszerre modern ízvilágot hozott össze, ami kifejezetten tetszett. Leginkább a falusi, kemencében sül tészták emléke ugrott be róla, az efféle nosztalgia pedig eléggé jó jel. Nem akartam pillanatok alatt elpusztítani az egész lepényt, inkább lassan ettem, hogy tovább tartson, így mire az utolsó falatokhoz értem, már érezni kezdtem a jóllakottságot.


Ezért aztán nem annyira az éhség, inkább a kíváncsiság motivált arra, hogy kipróbáljam az édes, szilvalekvárral töltött változatot (750 Ft) is. Az első lepény készülésekor még a levesemmel voltam elfoglalva, így nem igazán figyeltem oda, a második körnél viszont meglepődve vettem észre, hogy egy előre elkészített és lefagyasztott cucc került a sütőlapra. Ez leginkább azért volt fura, mert a végeredményen abszolút nem éreztem semmi hátrányát. Miután rendesen átmelegedett a tészta, teljesen olyan hatást keltett, mintha sosem lett volna hidegre téve. A töltelék is klappolt: viszonylag sűrű, de azért lágy lekvár, amiben a cukor nem elnyomja, hanem felerősíti a gyümölcs ízét. Általában annak a híve vagyok, hogy mindent frissen készítsenek el, de, ha ennyire nincs különbség, akkor a fagyasztós megoldással sincs problémám.

Szóval a Lepényt nyugodt szívvel sorolom az ajánlott helyek közé. Ha erre jártok, nézzetek be ide Ti is, mert, ha leves nélkül kéritek, egy ezrest sem kell fizetnek ahhoz, hogy valami újszerű, mégis hagyományos ételt kóstolhassatok.

Facebook: A Lepény
Cím: Corvin köz 4.

2017. január 26., csütörtök

Tortavár Cukrászda

Már kezdtem azt hinni, 500 forint alatt egyszerűen lehetetlen olyan süteményt kapni amiben nem egy csomó cukor hozzáadásával próbálják ellensúlyozni a silány minőségű alapanyagokat, amikor rátaláltam a Tortavárra. Oké, az Édes Sári még mindig szuper hely, de, ha éppen nem azon a környéken járva kívántam meg valami desszertet, akkor két fő forgatókönyv fordult elő: vagy csalódtam, vagy mélyebben kellett a zsebembe nyúlnom.


Ezért okozott kifejezetten kellemes meglepetést ez a cukrászda, hiszen itt 300 forint körüli áron lehet baromi jó sütiket kapni. A citromos máktorta (320 Ft) például erősen ajánlott, a két íz remekül egészíti ki egymást, már akkor is elégedett lennék a hellyel, ha csak ezt kóstoltam volna meg. De kértem egy szeletet a meggyes-áfonyás csokitortából (320 Ft) is, ami annyira zseniális volt, hogy azt szavakkal nem lehet visszaadni. Ezt egyszerűen minden csokikedvelőnek ki kell próbálnia, de cseppet sem csodálkoznék, ha a többieket is megtérítené. Tényleg nem kell cukortúladagolástól tartani, pont annyira édes a cucc, amennyit a brutálisan, de mégis lágyan kakaós piskóta és krém megkövetel. Ha mégis inkább valami sós finomságra vágytok, akkor is jópár apró falatka közül választhattok. A pogácsák (van káposztás, sajtos, túrós, tökmagos - mindegyikből 220 Ft 10 deka) például köröket vernek a franchise-ok hasonló termékeire, a puha, omlós tészta ízére nagyon könnyű rákattanni.


Mindezek mellé az már csak bónusz, hogy a capuccino is teljesen korrekt, a kiszolgálás pedig hibátlan. A vendégek többsége a környékről érkezett és már ismerték egymást az eladóval, de egy pillanatra sem éreztem magam kívülállónak, hanem éppen ellenkezőleg: családias volt a hangulat. Ha a közelben laknék valószínűleg én is gyakran beugranék a Tortavárba, hiszen nem sok helyen árulnak ennyi pénzért ilyen remek sütiket. Többé már nem kérdés, hova menjek édességért, amikor a Mammut felé van dolgom.

Update: most látom, hogy ehhez a helyhez kötődik a tavalyi cukormentes országtorta megalkotása - így aztán tényleg nem meglepő, hogy nem brutálédes sütikkel traktálják a vevőket.
Nyitva tartás:
H-P: 10:00-18:00
SZ-V: 10:00-16:00

2017. január 18., szerda

Burger Pizza Stop

Az esetek többségében olyan helyekről írok, amik a maguk kategóriájában igazán magas minőséget képviselnek vagy valami különlegességet kínálnak, és bármelyik esetről is legyen szó, ezt bizony meg kell fizetni. A mostani bejegyzés alanya viszont a nagyon kedvező áraival hívta fel magára a figyelmemet, és azzal, hogy ehhez képest teljesen korrekt kaját adnak. Az ugyanis egyáltalán nem megszokott, hogy a 45 centis pizzák árai 1200-tól 1800 forintig terjednek.

Így hát kissé szkeptikusan, de annál kíváncsibban indultam meg a Ráday utca felé, hogy megnézzem, mégis mit adnak ennyi pénzért. Egy aprócska helyről van szó, ahova nem is lehet beülni, csak az utcáról tudunk kérni hamburgert vagy pizzát elvitelre. Kiszállítás egyelőre nincs, január vége felé már tervezik a beindítását, de ha idetelefonáltok, akkor elkészítik a rendeléseteket, mire ideértek. Én nem így tettem, ezért nagyjából negyed órát kellett várnom, amíg elkészült a pizzám, és, hogy addig se fagyoskodjak, kaptam egy forró teát ajándékba. Figyelmes gesztus, ami még szimpatikusabbá tette az amúgy is kedves kiszolgálást.


Aztán kezembe kaptam a dobozt, és siettem haza, hogy minél hamarabb nekiugorhassak az igencsak jó illatokat árasztó kajának. A “Negyedeld” nevű pizzát (1500 Ft) választottam, ami a margherita, a magyaros, a vega valamint a kolbászos összeállításokból tartalmaz egy-egy negyedet. Ez nem csak akkor jó döntés, ha sok különböző feltétet szeretnétek megkóstolni, hanem például egy nagyobb társaság esetén is, hiszen jó eséllyel mindenki talál egy számára szimpatikus szeletet.


A dobozt kinyitva egyből látszik, hogy ez a pizza nem a prémium kategóriában utazik, de ez irreális elvárás lenne ezért az árért, és amúgy sem látom sok értelmét annak, hogy a nagyjából háromszor ennyibe kerülő termékekkel hasonlítsam össze. Ha viszont az olcsó pizzák mezőnyét nézem, akkor ennek a példánynak bizony nincs miért szégyenkeznie. Nem kiemelkedő, de korrekt minőség, közepesen vastag, puha tésztával és rendben lévő feltétekkel. Igazából csak a túl széles perem zavart, talán jobb lenne, ha 45 helyett mondjuk 43 centi lenne az átmérő, viszont nem jó pár falat üres tésztában végződne minden szelet. Oké, ezt a részt akár meg is hagyhattam volna, mert egy ekkora adaggal még a szélek elfogyasztása nélkül is piszkosul jól lehet lakni, de az mégsem ugyanaz, mint amikor alapból nincs ott. Ezt leszámítva a pizza simán hozta azt a színvonalat, ami az árához képest elvárható - sőt, annál még többet is! Még egyszer mondom, tényleg nem egy Pizza Me-szintre kell számítani, hanem a saját kategóriájában értékelni ezt a verziót. Az aluljárós, szeleteket áruló helyekkel ellentétben azt simán el tudom képzelni, hogy a Burger Pizza Stopnál máskor is megálljak. Ezek után a hamburgerük is megérdemel egy próbát!
Nyitva tartás:
H-V: 10:00-22:00


2017. január 16., hétfő

Finomító Kantin

Könnyen lehet, hogy ezzel a bejegyzéssel sokatoknak nem mondok semmi újat, hiszen a Finomító Kantin már jóval a blog indulása előtt is népszerű hely volt, viszont biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik még nem hallottak róla. Ezért aztán leírom a saját tapasztalataimat, az internet úgyis elbír még egy véleményt, a tulajdonosok pedig megérdemlik az újabb pozitív visszajelzést.


Az előzetes információimnak köszönhetően elég magas elvárásokkal érkeztem, mégsem kellett csalódnom, hiszen 1500 forintért cserébe egy remek étkezésben volt részem. Sáfrányos csirkeragulevest illetve a hely névadó burgerét választottam menüben, és mindkét fogással elégedett voltam. A leves a poharas tálalás ellenére nem annyira a trendi vonalat követte, inkább a hagyományos, házias ízek felé húzott és ez kifejezetten jól állt neki. Az utolsó adagok egyikét kaptam meg, de így sem kellett attól tartanom, hogy csak üres lé kerül elém. Gyakorlatilag nem tudtam úgy belemeríteni a kanalat, hogy ne emeljek ki vele jelentős mennyiségű zöldséget és húst.


Még ki sem ürült a poharam, amikor elkészült a hamburgerem, ami ránézésre ugyan nem tűnt valami nagy adagnak, de a levessel együtt kellemesen eltelített. A Finomító burgerbe marhahús, cheddar, római saláta, fehér hagyma, paradicsomlekvár, uborka, jalapeno valamint házi szósz került, vagyis a kedvező ár ellenére közel sem egy full alap összeállításról van szó. Az egyetlen szépséghibát a túl szolidan fűszerezett húspogácsa jelentette, szerintem kicsivel több sót és borsot is elbírt volna, de ezen kívül hibátlan volt a szendvics. Pedig első ránézésre elbizonytalanodtam, a buci ugyanis elég gyenge eresztésnek tűnt, de a látszat szerencsére csalt. Íz és állag tekintetében is jól teljesített, megadta a keretet a remek összetevőknek: a lágy sajt, a ropogós zöldségek illetve a karakteres szósz együttesét jól feldobta a némely falatban felbukkanó, visszafogottan csípős jalapeno.


Ez a hamburger magában 1100 forintba kerül, ami a gyorséttermeket megszégyenítő ajánlat, de szerintem simán megéri plusz 400-ért választani mellé egyet az aktuális levesek közül. Ha valakinek mégsem lenne elég a két fogás, az kérhet még pluszban sült krumplit és desszertet is, úgy pedig már garantált a jóllakás. Diéta idején sem kell elkerülnötök a Finomító Kantint, hiszen saláta és csirkés illetve lazacos szendvics is szerepel az étlapon. Szóval, ha eddig még nem tettétek, akkor irány a Varsányi Irén utca és egyetek egy jót!
Nyitva tartás:
H-SZ:11:30-20:00

2017. január 11., szerda

GUBO

Érdekes kérdés, hogy mi tartozik bele a “street food” kategóriába. Vannak, akik ide sorolnak minden olyan ételt, amit akár sétálgatás közben is könnyedén meg lehet enni, mások szerint viszont kizárólag a ténylegesen az utcán elfogyasztott falatok számítanak, vagyis a fedett, beülős helyen árult hamburger gyorskaja ugyan, de nem street food. Az azonban tuti, hogy food truck-ok kínálata ide tartozik, és ezeknek van egy olyan hangulata, ami miatt megéri beáldozni a maximális kényelmet. Ilyenből parkolt le néhány az Üllői út körúthoz közeli részénél.


Van itt bbq, hamburger, gnocchi és vegán büfé is, amik mind ígéretesnek tűnnek, de ezúttal a GUBO vaslapon sült szendvicsei indították be leginkább a fantáziámat, szóval az ő választékukat kezdtem el böngészni. Mindössze hatféle összeállítás szerepel az étlapként funkcionáló táblán, de ezek között nem nehéz izgalmasat találni. Én a “Mao-ce tunkol” fantázianévre keresztelt példányt kóstoltam meg, ami csirkemellet, édes-chilis-szójás öntetet, póréhagymát, koktélparadicsomot és zöldségmixet tartalmazott. Mindez előttem lett megsütve a vaslapon, szóval a frissességről és az összetevők meglétéről könnyedén megbizonyosodhattam. Amikor a hús kellően átpirult, akkor a zöldségekkel együtt egy jókora, ovális alakú zsemlére került, majd ment az egész a saját logóval ellátott szendvicssütőbe, hogy aztán ilyen legyen a végeredmény: 


A széleken nincs töltelék, hogy a zsemle pereme egyben tudja tartani a hozzávalókat, de egyébként tisztességesen meg van pakolva a szendvics, nem kell attól félni, hogy csak kenyér jutna egy-egy falatba. Az összetevők közül semmi nem emelkedik ki túlságosan, egészen egységes, valóban az ázsiai konyhára emlékeztető ízvilágot hoznak létre. A speckó szósz dominál, majdnem túlságosan is, de még éppen nem nyomja el sem a hús sem a zöldségek ízét. Csípősségtől viszont felesleges tartani, a chili szinte egyáltalán nem érezhető benne, az édes-szójás vonal van túlsúlyban. Aki szereti a csirkés kínai kajákat, és nyitott az újdonságra, az nem fog csalódni a GUBO szendvicsében. Más kérdés, hogy az 1500 forintos ár magasabb, mint amit egy átlagos ázsiai kifőzdében elkérnek, de az alapanyagok is minőségibbnek tűnnek, és minden frissen készül el.




Amikor ott jártam, alig lézengett pár ember a Food Truck Udvarban, ez részben a hideg téli estének tudható be, részben pedig annak, hogy csak nemrég indult a hely, és sokan nem hallottak még róla. Szerintem határozottan van potenciál az ötletben, cseppet sem lepődnék meg, ha tavaszra már trendi instagram-fotókon látnám viszont. Bárhogy is legyen, én már most kedvet kaptam a többi kocsi teszteléséhez!

Facebook: GUBO
Cím: Üllői út 51.
Nyitva tartás:
H-SZ: 11:00-22:00

2017. január 6., péntek

Mamma Sferico

Ahhoz, hogy egy klasszikus kaja újra izgalmassá váljon gyakran elég mindössze a tálalást újragondolni és modernizálni. Például alapból eszembe sem jutott volna éppen spagettit enni ebédre, de amikor megláttam a Mamma Sferico gombóc formájú verzióját, egyből ki akartam próbálni.


Pedig alapvetően ugyanarról van szó, csak a kinézet más, illetve a variációs lehetőségek száma csavar még egyet a hagyományos recepten. A gombócokból ugyanis kérhetünk csirke,- sertés,- illetve marhahúsosat, lazacosat valamint vegetáriánust is, a szószokat tekintve pedig francia sajtmártás, tejszínes spenót, távolkeleti hoisin, édes curry és olasz paradicsomszósz alkotják a jelenlegi választékot. A normál adag 5 gombócot tartalmaz 1090 forintért, a nagy pedig 1290-be kerül és cserébe 7 gombócot kapunk. Én az utóbbit választottam marhahússal illetve paradicsomszósszal, és iszonyú gyorsan sikerült eltüntetnem a doboz tartalmát. Ez azonban csalóka, mert mennyiségre nagyjából egy átlagos tányér klasszikus spagettinek felel meg, szóval mielőtt hirtelen felindulásból utánaküldenétek még valamit, inkább várjatok egy kicsit, mert nálam csak 10-15 perccel később jelentkezett a jóllakottság érzése. 


Mivel a lehetőségek közül egy egészen hagyományos párosítás mellett döntöttem, az ízeket tekintve nem ért nagy meglepetés, de így is elégedett voltam az ebédemmel. A gombócok állaga kifejezetten bejött, puhák voltak, de nem hullottak szét maguktól, a műanyag villával teljesen kulturáltan el lehetett fogyasztani őket. A szósszal kapcsolatban sincs okom panaszra, azt az erőteljesen paradicsomos-fűszeres ízvilágot hozta, amire számítottam, a mennyisége pedig éppen kitartott az utolsó labdácskáig.

Nem bántam tehát meg, hogy engedtem a trendi tálalás csábításának, mert nemcsak újszerű, hanem finom kajához volt szerencsém. Legközelebb valószínűleg bátrabb leszek, és kipróbálok valami olyan ízesítést, ami távolabb áll az eredetitől. A lazacos-currys verzió mondjuk nem hangzik rosszul.
Nyitva tartás:
H-P: 11:00 - 18:00