A cukiság önmagában szinte sosem szokott meggyőzni, sőt, ha el van túlozva akkor gyakran inkább ellenszenvet kelt bennem. A Szelence Café viszont annyira profi módon, a határon egyensúlyozva, giccsmentesen tud cuki lenni, hogy már az első pillanattól kezdve nyert ügye volt nálam.
A hely berendezése, díszítése iszonyú hangulatos, itt biztosan nem a “vegyük meg a szokásos ikeás cuccokat” volt az alapelv, hanem minden egyes apró részlet pontosan ki lett találva. A honlapon olvasható egy érdekes leírás a családi vállalkozás történetéről, ebből derül ki az is, hogy az összes bútor és textil saját készítésű. Így aztán nem meglepő a Szelence egyedi, roppant kellemes atmoszférája, ez egy olyan hely, ahol egyszerűen jó érzés lenni.
De azért ezúttal sem pusztán a cukiság győzött meg, hanem a kaja is ízlett. Vegetáriánus és vegán ételeket készítenek, szóval hús semmiben nincs, viszont így is nagyon széles a választék. Fél 12 és fél 3 között kínálnak ebédmenüt, de este is sokféle finomság van a pultban. Kb. fél órával zárás előtt érkeztem, mégis jópár dolgon megakadt a szemem, amiket szívesen megkóstoltam volna. Egy kéksajtos szendvicset illetve egy sajtos pitét kértem, és a ciabatta már nem volt teljesen friss, ezen kívül azonban minden nagyon bejött. A laktató, de nem túl nehéz szendvicsben végig a kéksajt markáns íze dominált, a képen nem igazán látszik, de elég szép adag bújt meg a zöldségek alatt. A pite pedig még jobb volt, abból bármikor szívesen betolnék pár szelettel, annyira ízlett a lágy sajtos krém és a puha tészta is.
A kettő együtt 1200 forintba került, és simán kitettek egy vacsorát, ráadásul nem is az unalmas, sablonos fajtából, szóval az árak sincsenek elszállva. A Szelence Caféba akkor is szívesen visszatérnék, ha csak középszerű lett volna az étel, de tényleg ízlett, amit kaptam, szóval máskor is be fogok ülni ide, amikor a környéken járok. Biztosan lesz mit megkóstolnom, az ebédmenüre és az édességekre kifejezetten kíváncsi vagyok.
Nyitva tartás:
