Miközben egymásra licitálnak a különböző street food-okat kínáló büfék, és egyre modernebb kajákat próbálnak megalkotni, van egy étterem, ami a honlapján büszkén hirdeti, hogy “nem egy trendi hely”. Meg is indokolják, miért: “Trendiséggel nehéz jóllakni.” Ebben pedig kétségtelenül van igazság, a menő és izgalmas fogások mellett azért változatlanul megmaradt a maga varázsa egy jókora adag klasszikus ételnek is - persze csak akkor, ha az jól van elkészítve.
A Horváth Étterem weboldalán az is olvasható, hogy ez volt Puskás Ferenc egykori törzshelye, és a hely hangulata még most is olyan, mintha megállították volna az időt Öcsi bácsi utolsó látogatásakor. Nem csak a falon lévő, kinagyított újságcikkek keltenek ilyen érzetet, hanem a berendezés is ezt erősíti. Az ehhez hasonló retró jelleggel nincs semmi bajom, amíg tiszta és rendezett környezet társul hozzá, itt pedig erre nem lehet panasz. Mindezek mellett azért érződik a modernizálódás szele, hiszen a pincér az étlappal együtt kapásból hozta a wifi-jelszót is (ami pont ugyanolyan magyaros, mint az étterem). Az említett pincérre egyébként annyira büszke a vezetőség, hogy még külön menüpontot is szenteltek neki a honlapon. Nos, egy látogatás alapján persze nem tudtam megállapítani, hogy Dezső úr tényleg annyira különleges személyiség-e, de szimpatikus volt, és valóban sokat tapasztalt felszolgálónak tűnt, az ilyenből pedig sajnos országszerte nincs túl sok.
Az étlap érdekessége, hogy az ételek többségéből kétféle adag kérhető: “normál” illetve “Horváth” - utóbbi természetesen a nagyobb mennyiséget jelöli. A francia hagymalevesből (990 Ft) csak normál adagot kértem, de így is egy jókora tányér került elém, benne pedig a gőzölgő, hagymával jó alaposan megpakolt, ízletes leves. Mire végeztem vele, kicsit el is bizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire volt jó döntés főételből az extra mennyiséget rendelni, de mindenképpen ki akartam próbálni. (Az igazi összehasonlítási alap persze az lett volna, ha ugyanabból a fogásból mindkét adagot kikérem, de erre majd esetleg egy későbbi látogatás alkalmával kerítek sort.)
A hasonló éttermek általában a hagyományos ízekben, vagyis a magyarosabb, kissé nehezebb ételekben szoktak igazán jók lenni, én viszont ezúttal valami könnyebb kajára vágytam, ezért a kockázatosabb utat választva fűszeres csirkemellet kértem túrótallérokkal és sült zöldségekkel (3490 Ft). Az a helyzet, hogy a képen egy elég nagy tányér látható, és tényleg nem aprózták el a rákerülő mennyiséget, kicsit mégis keveselltem. Fura helyzet ez, hiszen bőven jóllaktam vele, és az árát sem éreztem soknak, pusztán arról van szó, hogy a “Horváth adagtól” még többet vártam. Ha ugyanezt ugyanennyiért normál adagként kapom, akkor minden oké, így viszont maradt bennem egy kis hiányérzet.
Ezen azonban nem búslakodtam sokáig, mert az étel szuper volt. A hús egyáltalán nem száradt ki a sütés során, a kissé pikáns fűszerezés és a tallérok enyhén édeskés íze nagyon jól passzolt, a zöldségköretet pedig igazán változatosan állították össze: sült paradicsom, hagyma, gomba, cukkini, padlizsán, répa illetve paprika is került a tányérra. Szóval meglepő módon a Horváth Étterem nem elsősorban a mennyiséggel, hanem a minőséggel tudott meggyőzni, pedig nem is egy kimondottan magyaros fogást választottam.
Fizetés után a visszajáróval együtt egy szem bonbont is kaptam Dezső úrtól. Apróság ugyan, de kedves gesztus, aminek a hatására több kedvem lesz visszatérni ide, és másoknak is még szívesebben ajánlom ezt a helyet.
Nyitva tartás:
